Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-15 / 50. szám
atomtervezö csoportja 1978 áprilisában vitatta meg, majd a NATO minisztertanács 1978 májusában tartott washingtoni csúcsértekezletén jóvá is hagyták — a 15 éves távlati fejlesztési tervekkel együtt. Az 1979. évi decemberi határozat tehát a terv megvalósításának csak egyik, közbeeső állomása volt. Más tények Is igazolják, hogy nem a s zovjet fölény, az SS—4, SS—5 és' az SS— 20 típusú szovjet rakéták ellensúlyozásáról van szó. Mint ismeretes, öt NATO-tagállam (az NSZK, Anglia, Belgium, Hollandia, 0- laszország) • területén összesen 108 darab Pershing—2 és 464 darab szárazföldről indítható szárnyas rakéta telepítését tervezik 1983—1986 között. Az már kevésbé köztudott, hogy a nyugati világ az SS—20 rakéták kipróbálásáról 1975-ben szerzett tudomást a Big Bird nevű amerikai felderítő mesterséges hold révén, a Pershing—2 rakéták fejlesztése viszont már egy évvel korábban, 1974-ben megkezdődött. A Tomahawk nevű földi Indítású szárnyas rakétával az első sikeres kísérletet 1976-ban hajtották végre, amit nyilvánvalóan több évi kutatás és fejlesztés előzött meg. A Pershing—2-re és a szárnyas rakétákra vonatkozó tervek megvalósítása előrehaladott stádiumban van: számos kísérletet hajtottak végre, a gyártást megkezdték, a telepítési helyeket kiválasztották, a költséget jóváhagyták. Tagadhatatlan tehát, hogy az új amerikai r akéták előkészítésénél az „ex postfacto“ (a tény megtörténte után] esetéről van szó, amit gazdasági Indítékok és katonai megfontolások Is motiválnak. A fegyver- gyártásban, a fegyverkezési verseny prolongálásában érdekelt hadiipari komplexumok nem hajlandók lemondani az óriási profitról. Rendkívül jelentős kutatási és termelési kapacitással rendelkeznek, ennek kihasználása elengedhetetlen számukra. Mindenáron működésben akartják tartani a hadiipari ágazatokat, amelyekben a töke megtérülése kétszer-háromszor gyorsabb, mint más Ipari ágazatokban, és a termelés is biztonságosabb a nagyszabású állami megrendelések, valamint a fegyverek iránti kereslet növekedése révén. Az ú] rakéták telepítésének tisztén katon ai indítékai érthető okoknál fogva —' kevésbé szerepelnek a nyilvánosság előtt. A rakéták főbb technikai paraméterei (ha- tótálvolság, repülési Idő, atomtöltetek száma és robbanóereje} lehetővé teszik, hogy azokkal az indítástól számított 8—10 percen belül csapást mérjenek a Szovjetunió 16, de azóta sem ratifikált SALT—II egyezm ény aláírását, éppen olyan várakozásién reménnyel tekintenek a közép-hatótávolságú atomfegyverekről folytatott genfi tárgyalásokra, hogy sikerül-e majd gátat vetni a tömegpusztító fegyverek további, egyre értelmetlenebb felhalmozásának. KEDVEZŐTLEN ELŰjELEK A 70-es évek második felében a nemzetk özi helyzetben egyszerre volt jelen az enyhülés és a feszültség, a leszerelés perspektívái időlegesen eltávolodtak. Szinte ailg száradt meg a tinta a helsinki záróokmányon, amikor a szélsőséges amerikai imperialista körök összehangolt, nemzetközi méretű támadást indítottak az enyhülés vívmányai ellen. Arra a következtetésre jutottak, hogy a békés egymás mellett élés a kapitalista világ érdekszféráinak, mozgásterének és akcióképességének a beszűkülését, a szocializmus további térnyerését eredményezheti. Ezt megakadályozandó politikájukban vonalváltást hajtottak végre, hogy kijussanak a kényszerpályáról, a már a társadalmi stabilitást is fenyegető gazdasági válságból, a nemzetközi kapcsolatokba az erOpolitika új elemeit fékező mechanizmusokat Iktattak be, döntő szerepet szánva a katonai tényezőknek. Mindezek fényében a szovjet-amerikai tárg yalások nem ígérkeznek könnyűeknek. A két fél álláspontja merőben eltérő: a Szov- 'jetunló a közép-hatótávolságú fegyverrendszerek valódi csökkentésére, az Egyesült Államok viszont az erőfölény megszerzésére törekszik. Az USA vezetői nehezen akarják tudomásul venni, hogy az Egyesült Államok elvesztette területi sebezhetetlensé- gét, és nincs ínyére a hozzávetőleges e- gyensúly sem. Minden bizonnyal ez az alapállás határozza majd meg tárgyalási taktikáját is, melynek egyik eleme az a törekvés, hogy a közvélemény előtt a Szovjetunióra próbálja hárítani a felelősséget a tárgyalások esetleges kudarcáért. Ez a magyarázata a tendenciózusan manipulált erőviszony-számvetéseknek, a fegyverkezés fokozásához kreált ürügyeknek. Az események ismeretében ma már nyilvá nvaló: az eurorakéták telepítésére vonatkozó döntést nem az 1979 decemberi NATO-ülésen hozták, hiszen már 1977-ben tíz „ad hoc“ csoport dolgozott egy éven át a távlati fejlesztési terveken. Ezek egyikének volt a feladata a közép-hatótávolságú atomfegyverek korszerűsítésének vizsgálata. Az erről készített jelentést a NATO dott kongresszusi határozat kidolgozása e lsősorban az OK/b/P és a Komszomol érdeme. Ez az alapjaiban mindmáig Irányt szabó határozat a lenini ifjúságpolitika legfontosabb tételeinek összegezése. A kommunista pártok és a kommunista I fjúsági szövetségek kölcsönös kapcsolatának elméleti tisztázása meggyorsította az ifjúsági szövetségek feladatkörének kialakítását. Az a tény, hogy a kommunista ifjúsági szövetségek elfogadták a proletariátus élcsapatának politikai irányítását, lehetővé tette számukra, hogy tevékenységük súlypontját az ifjúság kommunista nevelésének speciális kérdéseire, és ezzel összefüggésben a sajátos munkamódszerek és szervezeti fonnák kialakítására helyezzék. Mivel a kommunista ifjúsági mozgalom a forradalmi munkásmozgalom elválaszthatatlan része, programját és taktikáját minden történelmi szakaszban a munkásosztály élcsapatának, a kommunista pártnak a stratégiája és taktikája határozza meg. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kommunista ifjúsági szövetségek a proletárforradalmat megelőző Időszakban teljes mértékben alárendelik tevékenységüket a kapitalizmus megdöntéséért folytatott harcnak. Miután pedig a munkásosztály átveszi a hatalmat, minden erejüket a szocialista, kommunista társadalmi rendszer felépítésére és megvédésére összpontosítják. Az a társadalmi rang, amelyet a munk áshatalom ad a kommunista ifjúsági szövetségnek, más rendszerben elérhetetlen az ifjúsági szövetségek számára. Ám a proletárdiktatúra rendszerében működő kommunista ifjúsági szövetségek helyzete a követelményeket tekintve is egyedülálló. Mindenekelőtt azért, mert a szocializmusba való átmenet Időszakának szerteágazó politikai, gazdasági és kulturális feladatait megoldani bizonyos értelemben bonyolultabb, mint akár a kapitalizmus megdöntése, akár a belső, és a külső ellenforradalom restau- rációs kísérleteinek elhárítása. Erre hívta tel Lenin a figyelmet, aki a „kommunista szombatok“ méltatása során a fegyveres harc nehézségeivel szemben a gazdasági épitőmunka feladatait így Jellemezte: „Ez a második feladat nehezebb az elsőnél, mert semmi esetre sem oldható meg egyetlen hősies fellángolással, hanem a tömegek közt végzett hétköznapi munkához A szocialista országokban a haladó Ifjús ági mozgalom több mint tél évszázados múltra tekint vissza. Oroszországban az 1917-es februári burzsoá-demokratlkus forradalom után jöttek létre az első ifjúmunkás-szervezetek. Az Ifjúság megnyerése és a forradalmi h arcba való bevonása a kommunista és munkáspártok számára kezdettől fontos kérdés volt. A bolsevikok az OSZDMP VI. kongresszusán (1917 július-augusztus] jelölték meg a párt ifjúságpolitikájának alapelveit. Határozatuk szerint a párt egyik legsürgetőbb feladata létrehozni, illetőleg támogatni a szocialista ifjúmunkás-szervezeteket A párt és az Ifjúsági szervezetek kapcsolatáról a határozat megállapította: „...arra kell törekedni, hogy a munkás- ifjúság önálló szervezeteket alakítson, a- melyek szervezetileg nincsenek a pártnak alárendelve, hanem csak eszmeileg kapcsolódnak a párthoz. A párt a munkásifjúság szervezkedésébe való beavatkozása ne legyen gyámkodó jellegű.“ A Kommunista Ifjúsági Internacionálé 1 919 nyarán kidolgozott és 1919 novemberében elfogadott programja az Ifjúmunkás- -szervezetek szervezeti-szerződési elveit és gyakorlatát új elemmel gazdagította, amikor nemcsak az ifjúsági szövetségek szervezeti önállóságát hangoztatta, hanem a párttal való szoros kapcsolatot és a kölcsönös segítség szükségességét is. A Kommunista Internacionálé határozatát a kommunista pártok és a kommunista ifjúsági szövetségek viszonyáról széles körű vita előzte meg. A vitaindító téziseket 1920 júliusában tették közzé. Ezek a következő alapelveket tartalmazták: 1. A kommunista ifjúsági szervezetek egyr észt önállóan, másrészt saját országuk kommunista pártjával szoros egységben végzik munkájukat 2. A párt és az ifjúsági szervezet kölc sönösen képviselőket delegál a központi szervekbe, egyenlő jogokkal. 3. A kommunista pártok mindenben tám ogatják a kommunista Ifjúsági szervezeteket. A kérdés 1921 nyarán, a Komintern Moszk vában megtartott III. kongresszusé nak napireii Ijére került. „A Kommunista Internactonáléról és a kommunista ifjúsági mozgalomról“ szóló, egyhangúlag elfogaA szocialista országok ifjúsági mozgalma a béke és a haladás szolgálatában p a ifjúsági szervezetei nagy felelősséget vállaltak ai;zal, hogy kifejezték szándékukat a népek közötti megértés elmélyítésére. Bolygónkon megint a hidegháború szele fúj, és a nukleáris háborúval való fenyegetőzés az USA doktrínájának része. Európa ifjúsága azonban ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy hű maradt Helsinki szelleméhez, és kész harcolni a nemzetközi enyhülésért, a leszerelésért és a békéért“ Mi több, Európa ifjúságának törekvése túlnőtte a kontinenst. Bizonyítéka ennek az Idén Helsinkiben megtartott ifjúsági világ- fórum, amely a vUágifjúsági találkozó óta földünk fiataljainak legnagyobb tömegét mozgósította. Mintegy 200 nemzetközi és nemzeti ifjúsági szervezet képviseletében több mint 90 ország összesen 600 küldötte vett részt rajta. A békéért, az enyhülésért és a leszerelésért elnevezésű Ifjúsági és világfórum résztvevőire a leginkább 1U6 jelző a sokféleség volt. Földrajzi és politikai értelemben egyaránt. Az öt földrészről összesereglett küldöttek között a kommunista ifjúsági szervezetek képviselői mellett ott voltak a szociáldemokrata, szoclalisfa, radikális, liberális, centrista, vallási, kereszténydemokrata és más ifjúsági szervezetek küldöttei. Még ebben a tarkaságban is raritásnak számított a 36 tagú amerikai küldöttség, amely igencsak vegyes politikai összetételben képviselte magát. Az Ifjúsági leszerelési vílágértekezletet egész sor tanácskozás és szeminárium előzte meg. Végül a külön erre a célra alakult Finn Ifjú.sági Szervezetek Nemzeti Bizottsága (SNT] vállalta a házigazda szerepét. Nyilvánvaló, hogy a fiatalok — generációs helyzetüknél fogva — igen érdekeltek a leszerelés ügyében, s különösen Időszerű a kérdés megvitatása, amikor a nemzetközi helyzet kiéleződött. S hogy a nem éppen kedvező világpolitikai helyzetben létrejöhetett a világfórum, ez már önmagában véve is siker. Ennek értékéből nem von le egy cseppet sem az a tény, hogy jó néhány nem baloldali ifjúsági szervezet azért ment el a finn fővárosba, mert nem akart kivülrekedni a foilyamaton. A haladó — el- aösorban a tzoclaUsta országokbell — ifjúsági szervezstsk győzelmének tekinthető, hogy a tanácskozás pozitív eredménnyel zárult. A világíórum első szónoka. Frank Bar- naby, a stockholmi nemzetközi békekutató intézet (SIPRI) igazgatója igen érzékletesen ecsetelte a fegyverkezés jelenlegi tendenciáit és azokat a veszélyeket, amelyek az emberiség jövőjét fenyegetik. Kutatások szerint 60 ezerre tehető a nukleáris fegyverek száma. Ezek együttesen akkora robbanóerőt képviselnek, mint egy és egynegyed mlUló olyan atombomba, amit Hirosimára dobtak. Az északi féltekén minden egyes nagyvárosra átlagosan annyi nukleáris fegyver irányul, ami 2000 hlrosimal a- tombombával egyenértékű. A fenyegető tények ellenére a professzor nagy jelentőséget tulajdonított a társadalmi erők i—> különösen az ifjúság •— összefogásának. A vitás kérdések ellenére a vllágfórum záródokumentum elfogadásával ért véget. Ebben a résztvevők mélységes aggodalmuknak adtak hangot a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt. Világosan kimondták, hogy az enyhülés veszélyben van. Követelik a- zoknak a fegyverkorlátozási és leszerelési intézkedéseknek a foganatosítását, amelyek csökkentenék a szembenállás veszélyeit. A gazdag tartalmú dokumentum arra is kitér, hogy a vllágfórum küldöttel aktívan kívánnak hozáj árulni a „részvétel, fejlődés, béke“ szellemében 1985-ben sorra kerülő nemzetközi ifjúsági év előkészületeihez és megtartásához. A vllágfórum, további akciók, és a világszerte erősödő tiltakozó hullám bizonyítja, hogy az ifjú nemzedék nem hajt fejet a háború és a katasztrófa fátuma előtt. A fiatal nemzedék a békén, az együttműködésen és a társadalmi haladáson alapuló világot fog létrehozni áll befejezésül a helsinki dokumentumban. EURORAKÉTÁK VAGY EUROBÉKE? Fellsmerik-e végre Nyugaton a nemzetközi realitásokat? Elismerik-e a népek jogát ahhoz, hogy békében akarnak élni? Ismerik-e egy esetleges atomháború következményeit? Kiszámították-e a féktelen fegyverkezési hajsza kockázatait? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a világ közvéleményét. Amilyen nagy örömmel fogadták kontinensünk népei 1978. június 18-án a hadászati fegyverrendesarak korlátozásáról Kőszükséges legtürelmesebb, legállliatafo- sabb, legnagyobb hősiességet követeli meg.“ A szocialista országok több évtizedes gyakorlati tapasztalatainak általánosítása Igazolja, hogy a forradalmi ifjúsági szövetségek Jellegével, eezmei-polltikai vezetésével, szervezeti kérdéseivel és feladataival kapcsolatos lenini tanítások nemcsak időállók, hanem korunkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. A lenini Ifjúságelmélet azonban, mint minden forradalmi tanítás, csak abban az esetben töltheti be hivatását, ha alkalmazásának módját esetiői esetre a konkrét történelmi feltételekhez szabják. Az 1940-es évek végéig szinte minden szocialista országban megalakultak vagy újjászerveződtek a kommunisia ifjúsági szövetségek, az egységes politikai ifjúsági tömegszervezetek. Szervezetileg önállóan, munkájukban, módszereikben öntevékenyen a kommunista pértok irányításával, a mar- xizmus-lenlnlzmus Ideológiája alapján nevelik és a szocialista építés feladatainak megoldására mozgósítják az Ifjúság széles tömegeit. A szocialista országok Ifjúsági szövetségei önkéntes szervezetek, általában 14—‘ 26 (30] éves fiatalok lehetnek a tagjai. A tagok összetételében a legmagasabb arányt a munkás-paraszt fiatalok képezik. Az ifjúsági szövetségek a szocialista országok többségében egységes szervezetként valamennyi ifjúsági rétegre kiterjesztik tevékenységüket. Az egyes országok eltérő politikai, társadalmi fejlődése az If]úságl mozgalom fejlődésében Is bizonyos eltérésekhez vezetett. Az Ifjúsági szervezetek felépítésének a- lapelve a demokratikus centralizmus. Legkisebb egysége az alapszervezet, legfőbb fóruma az általában ötévenként ülésező kongresszus. Két kongresszus között az Irányítást az Ifjúsági szervezetek központi bizottságai vagy tanácsai végzik. A szocialista országok ifjúsági szervezetei fontos feladatuknak tekintik az ifjúság internacionalista meggyőződésének szüntelen erősítését, a szolidaritás érzésének elmélyítését. A szoclatlziúus építésében való részvétei mellett céljuknak tartják a szocializmus világméretű győzelmének kivívását le, felelősséget éreznek a világ nipaU nak torsa, at ifjúság jövöjo iránt Arra tö- rekszsnek, hogy megszilárduljon a nemzet« közi ifjúsági és diáikmozgaiom iialadő erői« nek antllmperlalista egysége. Támogatják a nemzeti feiszabadulésukért és független-< ségükért, a gyarmatositéa és újragyarmato- sítás ellen harcoló népeket a demokráciáért és tórsadaimi haladásért, a klzsádc« mányolás, a fasizmus ét tajiUdözés ellsa küzdőket A uoctallsta országok ifjúsági tservsza« tel aktív kezdeményezői a Koildaritásl akcióknak. A világ haladd Ifjúsági és diák- szervezeteivel együtt tokoldalú politikai ét anyagi támogatásban részesítették a vlst< naml nép hősies harcát hasonlóképpen segítséget nyújtanak az amerikai agresszió okozta sebek begyógyitásáboz, az ország újjéépitésébez. Támogatják az arab népek Igazságos harcát az izraeli agresszió kÖ< votkezményelnek felszámolásáért a portugál gyarmatok népeinek felszabadító mos« galmait Tevékenyen hozzájárulnak az európai béke és biztonság ügyének elömozdl« sét célzó akicókhoz. A szocialista országok ifjúsági szervezetei nemzetkózi kapcsolatainak alapját az egymás közötti együttműködés állandö fejlesztése jelenti, országaik azonos társadalmi, politikai berendezkedése, a szervezetek azonos ideológiai alapja, és az azonos vagy hasonló megoldásra várö feladatok ezt le> hetővé és szükségszerűvé Is teszik. Nagy figyelmet fordítanak testvéri kapcsolataik ópolására a fejlett kapitalista és a fejlődő országok kommunista ifjúsági szervezeteivel, a lehetséges kérdésekben együttműködésre törekszenek más haladó ifjúsági diákszervezetekkel. Fontos feladatuknak tekintik a Demokratikus Ifjúsági Vllágs2fflvetség és a Nemzetközi Diákszövetség munkájának támogatását Kezdeményező szerepet játszanak és tevékeny részt vállalnak a két nemzetközi szervezet akcióiban, mozgalmaiban. A SZISZ SZEREPE A LESZERELÉSÉRT FOLYTATOH HARCBAN A Szocialista Ifjúsági Szövetség jelentős részt vállal abból a mélyen emberi törekvésből, amely a tartós béke megteremtést irányul. Nemzetközi kapcsolataiban a CSKP külpolitikai Irányvonalából indul ki, és ezt a külpolitikai irányzatot igyekszik megvalósítani. A CSKP XVI. kongreszsusa 18 ezt a lő és alapvető álláspontot hang-
