Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-08 / 49. szám

»•-"’•WiWiRr \ mm lAFlA XXX. ávtolyam 1981. december 8. Ara: 1,>— korona MUSZTAJ KARIM: £jiel beszélget... Éjjel beszélget folyó a folyóval, MÚkor a felhők szirtfokon pihennek. A szív is éjjel szól a valló szívvel, Mikor a léptek mind elcsendesedtek. Vajh mért? ... Hisz nappal is éppoly fürge Hullámhab jelzi a folyók futását. Az ember szive nappal éppúgy lüktet. Csak nem halljuk a szívek dobogását. ... Hallod? — így szól a folyó a folyóhoz — Hogy suttognak a lázas vallomások ... Ogy látszik, ez a rendje a világnak: Éjjel szerelem, nappal alkotások ... Késő ŐSZ a Néva partján Foto: APN azimH. AKI VÁLASZOL: HUSÁRNÉ SERES VLASZTA, A fUBILÁLÓ TÁBORTŰZ FŐSZERKESZTŐIK Harminc éo hosszú idő nemcsak az ember, hanem egy lap életé­ben is. Ha összehasonlítja az el­ső évfolyam megsárgult lapjait a legfrissebb számmal, milyen ér- . zései támadnak?, w Elsősorban tiszteletet érzek, amellyel általában a kor patiná­ját viselő dolgoknak szokás adóz­ni. Kztán egy kis irigységet az akkori lángolás és kedv miatt, a- mellyel készültek ezek a számok, mert ez kiérződik belőlük. Ná­lunk mostanában inkább a siet­ség nyomja rá bélyegét egy-egy anyagra; úgy látszik, mindenáron sokat akarunk láttatni, adni, mi­nél több helyre eljutni, Persze, nem biztos, hogy ezzel oda ju­tunk el, ahová szeretnénk: olva­sóink szívébe. Az olvasók, így a gyermek ol­vasók igényei is tudvalévőén megnövekedtek. Hogyan igyekez­nek eleget tenent a mind na­gyobb Igényeknek?, w Tudjuk, hogy a gyerekeket az Iskolában eléggé megterheli a sok tananyag, ezért lapunk in­kább játékos formában, könnye­dén próbálja bővíteni Ismeretei két. Ezért közlünk sok fejtörőt, keresztrejtvényt, logikai játékot. Olvasóink állandó figyelmét hu­zamosabb ideig tartó versenyek­kel próbáljuk megtartani. Ezek közül a legsikeresebb a sportro­vatban megjelenő „Forró drót“, a- melyen a résztvevők kedvenc sportolóik dedikált képeit nyer­hetik. Népes a Tábortűz tudósí­tóinak a köre, és nem egy mai újságíró vallotta magát büszkén pionír korában a T-klub tagjának. Az olvasóinkkal való találkozóink során meggyőződhettünk arról, hogy a gyerekek ismerik és ol­vassák a Tábortűz-t, de sosem fe­lejtik el megkérdezni, miért nem „cifra“? Bizony, a szebbnél szebb, színes, vonzó gyermeklap közt kissé Hamupipőkének érzik lap­jukat. Most azonban már bátran kijelenthetjük, hogy a ml rút kis­kacsánk is megszépül, szeptem bértől ugyanis átállunk az ofszet- nyomásra. Talán elárulhatjuk olvasóink­nak, hogy a Tábortűz főszerkesz­tője néhány évvel fiatalabb a lap­nál. Mikor találkozott először a Tábortűzzel? Legelőször még főiskolai ta­nulmányaim idején Leningrádban, amikor Csehszlovákia nemzetiségi sajtójáról készítettem egy szemi­náriumi tájékoztatót. Dehogy gon­doltam én akkor arra, hogy egy­szer ilyen közeli kapcsolatba ke­rülök ezzel a folyóirattal, még­hozzá nem is elméleti, hanem na­gyon is gyakorlati szinten... A szokásoktól eltérően nem­csak megköszönjük a beszélge­tést, hanem szeretettel üdvözöljük is a Tábortűz alkotó gárdáját, munkatársait és olvasóit. Kíván­ják, hogy a lap fennállásának 31. évében kiadója segítségével való­síthassa meg mindazokat az el­képzeléseket, amelyekről most az évfordulón szó esik. Együtt örü­lünk majd annak, ha pionírjaink kezébe tökéletesebb kivitelezésű, színes, szép lapot adhat a szer­kesztőség.

Next

/
Thumbnails
Contents