Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-01 / 48. szám

FIATAL ELÖADÚMMZEK NEMZETKÖZI FÖRDMA A 17. Bratlslaval Zenei Ünnepség, az Idei BHS keretében az UNESCO megbízásából ismét megrendezték az 1972 óta már hagyományos Fiatal Előadóművészek Nemzetközi Fórumát. Az idei bemutatkozás legmarkán­sabb jellemzője a hangszerek sokíé- lesége volt, ami azt jelenti, hogy a jelöltek olyan hangszereket Is meg­szólaltattak, jelen esetben például a hárfát, amelyek eddig ezen a fóru­mon még nem szerepeltek. Egyébként ez a rendezvény, amelyre most ki­lenc ország tizenöt ifjú művésze ka pott meghívást, nem verseny jellegű. Az utolsó koncert után a nemzet­közi zsűri elnöke, Pierre Colombo professzor a következő négy jelölt­nek, Robert Cohen angol csellistá­nak, Maria Graf NSZK-beli hárfamü- vésznönek, Göran Söllscher svéd gi­tárművésznek és a magyar Takács vo­nósnégyes tagjainak adta át a diplo mát. Csak dicsérni lehet azt, hogv az új laureátusnk a közönség jelen létében vették át a kitüntetéseket. A zsűri döntésével teljes mérték­ben egyetértünk, mert a magas szín­vonalú teljesítményből, hiszen vala­mennyi jelölt már nem egy nemzet­közt rendezvényen szerepelt sikerrel. Igazságosan választotta ki azt a négy, pontosabban hét pályakezdő fiatal művészt, akik egyéniségükkel, művészi érettségükkel, muzsikus! rá termettségükkel azt a többletet nyúj­tották, amely produkciójukat kiemel­te az átlagból. A huszonkét éves „kis lord", aki bársonyos tónusú csellóján Dmillrij Sosztakovics gyönyörű, de félelmete­sen Igényes I. csellóversenyét tolmá­csolta fenomenálisan, rendkívüli te­hetség. A megnyerőén bájos Maria Gráf viszont Játékával megértette a közönséggel az ókor rajongását Dá­vid király hangszere, a hárfa Iránt. Georg Friedrich Händel 6-os számú B-dúr versenyművét tolmácsolta, s hárfája, ez a roppant nehezen kezel­hető hangszer, olyan színesen és ezüstösen szólt, mint maga a szférák zenéje. Az északról jött Göran Sölls­cher a ma oly divatossá vált gitá­ron a dél tüzét és temperamentumát Idézte meg a brazil Fernando Sor variációs művét tolmácsolva. Taká­csék — Takács Gábor elsőhegedű, Schranz Károly második hegedű. Or­mai Gábor brácsa. Fejér András csel­ló — Joseph Haydn D-dúr vonósné­gyesét szólaltatták meg, majdpedlg Bartóknak a húszas évek elején ke­letkezett II. vonósnégyesét adták elő. Ha a Haydn-mű tolmácsolásában az Idő hoz még egy természetes ériaiö dést, a gyönyörűen szenvedélyes Bartók-mű már így és most kész. Takácsék játékában a legértékesebb momentum az volt, hogy a bartóki ze­ne legapróbb rezdüléseit is tolmá csolnl tudták. A többiek ugyan diploma nélkül tá­voztak, mégis kivétel nélkül szép emléket hagylak maguk után. Mert például mind a két énekesnő — a lengyel Jadwiga ' Rappé és az angol Janis Kelly — szép perceket szerzett tolmácsolásával. A prágai trombitás, Zdenék SedivJ az örmény Alekszandr Arutyunyan egytételes versenyművét adta elő, sok szép lekerekített han got csalva elő hangszeréből. Bálint Mária Ernest Chausson impresszió nista hangvételű Poémáját tolmácsol ta. Tónusa nagyon szép, de műsor­választását nem tartom szerencsés nek ilyen zsánerű bemutatkozásra, ahol egyetlen műben kell mindent bemutatni. Anne Britt Saevlg, az os­lói fllharmónlkusok első csellistája, Luígl Cherubini népszerű B-dúi vai- senyét adta elő, erősen éreztetve, hogy elsősorban zenekari játékos. A zongora ritka formációban, kétzon- gorás változatban szerepelt ez alka­lommal a temperamentumos szovjet testvérek, Natália és Alekszandr Bag- daszarov Jóvoltából. Emlékezetes a lengyel szerző műve a „Variációk egy Paganlnl-témára“ marad, amelyben Ideálisan adagolták a hangzás ará­nyait. Az NDK-bell karmester, Hert- meu Haechen az egyik zenekari est Robert Cohen kísérőiéként működött közre, majd Félix Mendelssohn Bartoldy IV. szim­fóniáját. az Olasz szimfóniát vezé­nyelte szépen, stílusosan. Varga (ézsef Tiszta színek, beszélő anyag Kíváncsi voltam az érsek- újvári (Nővé ZámkyJ Szép- művészeti Galéria legújabb kiállítására, vajon mit hoz, mit tudnak hozni jakoby Gyula képei után, valami újat vagy hasonlót, érezhető lesz-e a koncepció, vagy csak a véletlenre bízzák magukat, amikor Terézia Zl- llková-Sládeková képeit el­rendezik? Jó érzés volt látni, hogy az alig harmincéves, Beladi- céről származó, Nyltrán élő művésznő bár tél évszázad­dal fiatalabb Jakoby Gyulá­nál s bár egészen más tőről metszették, mégis sok ha­sonlóságot mutat az Idős festőművész egyéniségével. Úgy is mondhatnám, hogy valamiféle belső, pontos műszer letapogató! segítet­ték a Galériát, amikor Zllí- ková képei után nyúltak. A Győzelem, a Pegazus és én, a Táncoló kakas, a Múzsa és én című képeinek a szín­világa, ecsetkezelése hason­latos jakoby Gyula színvilá­gával és ecsetkezelésével. Ugyancsak hasonlatos a va­lóságérzékelése, és az a pici görbetükör Is fellelhető ké­peinek a világában, amelyen át Jakoby Gyula szemléli és ábrázolja a világot és ön­magát^ Alkotása nem akar tömény filozófia lenni, ha­nem „csak“ kép, de amikor így színbe, formába fogva elénk tárul a világ, egyszer csak nagyon Is mély dolgo­kat tud elmondani színeivel. Zliiková azonban nemcsak gyei-ekkori világát festi meg eleveníti meg képein, ha nem a modern, szimpla város negyed életét Is. És Itt már bizony nem mindig tudunk vele egyetérteni, és nyilván méltatójával. Farkas Vero­nikával sem. A síkokra tör delt, színtelen városképet már nemcsak a régi világ varázsát, hanem a világ má­gikus erejét is elvesztik. Sőt, még tapiszéríával, mint a- hogy ezt hiszi Farkas Vero­nika, sem tart ez a világ mindig kapcsolatot. Azok ugyanis, főleg az el­sők épp az előbbi, a régi udvarok, a valóság mesébe hajló világhoz kapcsolód­nak sőt magához a földhöz. Földhöz, anyaghoz, kötött rusztikus, az anyag segítsé­gével beszélő szlmbőlumat, tiszta formavlléga csak o- lyan alkotó keze nyomán kelhettek életre, aki maga Is élte és megélte a föld ter­mékenységét, a kalács cso; dáját és erejét. ' Talán csak a Különböző síkok, 8 Levél Anyámnak, az Egy lap a füzetből című fa­liszőnyegei rokonlthafók az utóbbi szimpla városképek­hez forduló képvílégával. De ezek a taplszérlák is sokkal erősebbek, mert nem a kül­ső. hanem a belső világot ábrázolják. Ztllková az anya és gyermeke közti szoros kapcsolat átélt valőságát, igazi, mély érzését rejti be­léjük, és bér néhány vonás­sal jelzett, egyszerű tiszta szlmbőlumok segítségével egymásra csúsztatott képek­kel, síkokkal beszél csak, mégis elhisszük ne*kl mon- danívalöját. Zliiková világa egyszerű, tiszta, áttetsző, formavilága letisztult, érzi az anyag ere­jét, mondanivalóját, rejtel­meit, ezért is néztem meg szívesen és örömmel a kiál­lítását. Remélem, nem az el­színtelenedés, hanem az ősz. szetett, bonyolult világ tisz­ta és áttetsző kifejezése felé megy majd a lövőben Is. NÉMETH ISTVÁN DIÄKDIRI, DIÄKURALOM Ez a riport helyzetképnek jíészUlt egy fordított világ­ból, Habár a szerepcsere ebben a tűkör-vllágban csak liszavirág életű, nevelő, formáló ereje annál intenzivebb, Megváltoznak a pedagógiai folyamat viszonylatai — az alanyok az oktatók szerepét próbálgatják, míg a peda­gógusok a kfvülélló, esetleg a diák (ez is megtörtént] szemével figyelhetik az óra menetét, ellenőrizhetik ok­tató nevelő módszerük hatékonyságát. A helyszín: a bratlslaval magyar tannyelvű gimná­zium. Időpont: november 17. (Nemzetközi Diáknap). Ü X X Vasárnap szólt az egyik srác: — Kedden benézhetnél hozzánk a gimibe, dlákdirl-választás lesz. Gyere el, nem bánod meg. Élénk zslbongás, futkosás, megszokott dláklárma fo­gad az ismeretlen folyosőson. Elsőként a dlákdlrlt, Bu- gár Györgyöt keresem meg. Az igazgatói Irodában ül, éppen hospltálni készül. — Hogy kerültél a diákdiri posztjára, s mi is történik itt ma tulajdonképpen? — A rendhagyó diáknap megrendezésének gondolata az egyik SZISZ-gyűlésünkön vetődött tel. Ennek az Iz­galmas kezdeményezésnek nálunk még nincsenek ha gyományal, csak a magyarországi tapasztalatokkal szá­molhattunk, de azért nekivágtunk. Az Igazgató elvtárs és a pedagógiai tanács a javasla­tot megériéssel fogadta, így semmi akadálya nem volt, hogy hozzáfogjunk az előkészületekhez. Minden osztály lavaslatot tett a dlákdlrire, megválasztották a diákosz- rályfönököket és az óraadó tanárokat. Tegnap nagyszO netben odarohantak hozzám a fiúk és a lányok, gratu­láltak, kezet ráztak velem. Azt hiszem én voltam a 'figlobban meglepődve, hogy engem választottak diák- dirinek. Az Igazgató elvtárssal egyetértésben a dlákosz- 'ályfönökökkel összehasonlítottuk a mai nap forgató­könyvét, megbeszéltük a teendőket. — Hogyan kezdődött a mai napod, s hogyan lolyiatö- dik majd? —, Reggel liét után jöhettem be az iskolába, s az első, sajnos, negatív észrevételem: üres a porta. Megkeres­tem a szolgálatos diákokat, kiadtam nekik a feladato­kat, utána az igazgatói Irodába mentem. Fél nyolckor kezdődött a diákosztályfönökökkel egy megbeszélés, amelyen az igazgató elvtárs is részt vett. Kiadtam az utasításokat, az igazgató elvtars tanácsokkal látott el bennünket, s ezzei megkezdődött iskolánkban a fordított világ. Becsöngettek, a diáktanárok fogták az osztály­könyveket, s Indultak tanítani. Az igazi tanárok beültek a padokba, s figyelték az óraadó dtáktanár magyaráza­tát, órabeosztását. Megkértem Gyurit, hogy én Is bemehessek egy ilyen , fordított órára. Az I. A osztályt választottuk ki, ahol a hagyományos órarend szerint a katedrán Roskó Izabella tanárnőnek a görög városállamok fejlődéséről, üzleti életéről kell beszélnie. Helyette a katedrán Vrezgó Ka­talin dláktanár áll és magyaráz, nyoma sincs a komoly­talanságnak, Igazi Iskolai légkör vesz bennünket körül, A diáktanár találékony, bátor, egyszóval Igazi tanár. — A nagy szünetben értékeltük az addig megtartott órákat, a diákosztályfönökök jelentették a hiányzókat — folytatja beszámolóját Gyuri. — A negyedik óra után Diáknapok tegnap és ma címmel ünnepi rádióadás lesz. Az ötödik óra minden osztályban osztályfőnöki, utána kívánságműsor, s az értékeiöbizottság jelentése hang­zik el. — Milyen értékelés? — Azt hiszem, ez a diáknapunk egyik legizgalmasabb része, s bizonyára az iskolai SZISZ-krónika legtarkább fejezete — veszi át a szót Monosl Péter, az Iskola SZISZ- -szervezetének elnöke. Minden diák kap papírt, ceruzát, s annyi karikatúrát rajzolhat, annyi vidám verset írhat, „költhet“, amennyit csak tud. Véleményéről, eddigi benyomásairól faggatom Petit, j miközben szedelözködünk a IV. C-be, az osztályfőnöki órára. Közös a véleményünk: Igazi, tanulságos játék ez. mindenfajta komolytalankodás, vlccparáde nélkül. A próbálkozás Jegyeit ugyan még magán viseli, amit azon­ban a Jövőben a tapasztalatok bizonyára feloldanak. Er- röl győződhettünk meg a IV. C osztályban Is. Az Izgal­mas vitatkozó órán szó esik mindenről, a barátságról, a nők egyenjogúságáról, a tanulásról. A vita egyik legve- hemensebb résztvevője Lovicsek Tibor. A hasznosat összekötöttük a tanulságoasal, kelle­messel, játékosan, szórakozva sajátítottuk el li sokszor nagyon is száraz tananyagot. Azt hiszem mindkét fél tanult belőle, egyszóval hasznos játék volt — Jegyzi meg Tibor. — Tálén a kötetlenség, a formalitás hiánya teszi olyan vonzóvá ezeket az órákat. Eredeti, Jó kezdeményezés ez a diákdlrl-uralom — szól közbe Török Ferenc és Takács Lóránt. Azzal is találkozni szeretnék, aki a játékot kl- ötlötte, s mint kiderül, nem Is olyan nehéz: a III. B-ben éppen osztályfőnöki órát vezet. — Magyarországi barátom írt az ottani színes, tarka diáknapokról, s mint látszik ugyanezt nálunk Is meg lehet valósítani. Az ö szemükkel nézve, ez a mi rendez­vényünk bizonyára még nagyon kezdetleges, de hát biz­tosan belejövünk ml is. Legalábbis a mai nap tapaszta­latai ezt mutatják — mondja Németh Ildikó. Most egy kicsit hagyjuk a diákokat, s kérjünk véle­ményt az Igazi igazgatótól: —Azt hiszem, Játékunknak az a lényege, hogy köze­lebb hozza az Ifjúságot az oktatáshoz mint folyamathoz, a tanárhoz mint oktatóhoz. Megismertük egymás „mun­káját“ s ezáltal egy kicsit jobban megismertük egymást Is. S ez csak egyetlen célt, a közeledést, az együttmű­ködés elmélyítését szolgálhatja — válaszolja Janda Iván, a bratlslaval magyar tannyelvű gimnázium igazgatója. Újra dlákzslvaj, futkosás kiabálás a folyosókon. Kl- csöngettek, véget ért ez az Iskolai nap Is. NAGVVENDÉGI ÉVA Terézia Éiliková Sládeková

Next

/
Thumbnails
Contents