Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-01 / 48. szám

FIATAL ELÖADÚMMZEK NEMZETKÖZI FÖRDMA

A 17. Bratlslaval Zenei Ünnepség, az Idei BHS keretében az UNESCO megbízásából ismét megrendezték az 1972 óta már hagyományos Fiatal Előadóművészek Nemzetközi Fórumát.

Az idei bemutatkozás legmarkánsabb jellemzője a hangszerek sokíé- lesége volt, ami azt jelenti, hogy a jelöltek olyan hangszereket Is megszólaltattak, jelen esetben például a hárfát, amelyek eddig ezen a fórumon még nem szerepeltek. Egyébként ez a rendezvény, amelyre most kilenc ország tizenöt ifjú művésze ka pott meghívást, nem verseny jellegű.

Az utolsó koncert után a nemzetközi zsűri elnöke, Pierre Colombo professzor a következő négy jelöltnek, Robert Cohen angol csellistának, Maria Graf NSZK-beli hárfamü- vésznönek, Göran Söllscher svéd gitárművésznek és a magyar Takács vonósnégyes tagjainak adta át a diplo mát. Csak dicsérni lehet azt, hogv az új laureátusnk a közönség jelen létében vették át a kitüntetéseket.

A zsűri döntésével teljes mértékben egyetértünk, mert a magas színvonalú teljesítményből, hiszen valamennyi jelölt már nem egy nemzetközt rendezvényen szerepelt sikerrel. Igazságosan választotta ki azt a négy, pontosabban hét pályakezdő fiatal művészt, akik egyéniségükkel, művészi érettségükkel, muzsikus! rá termettségükkel azt a többletet nyújtották, amely produkciójukat kiemelte az átlagból.

A huszonkét éves „kis lord", aki bársonyos tónusú csellóján Dmillrij Sosztakovics gyönyörű, de félelmetesen Igényes I. csellóversenyét tolmácsolta fenomenálisan, rendkívüli tehetség. A megnyerőén bájos Maria Gráf viszont Játékával megértette a közönséggel az ókor rajongását Dávid király hangszere, a hárfa Iránt. Georg Friedrich Händel 6-os számú B-dúr versenyművét tolmácsolta, s hárfája, ez a roppant nehezen kezelhető hangszer, olyan színesen és ezüstösen szólt, mint maga a szférák

zenéje. Az északról jött Göran Söllscher a ma oly divatossá vált gitáron a dél tüzét és temperamentumát Idézte meg a brazil Fernando Sor variációs művét tolmácsolva. Takácsék — Takács Gábor elsőhegedű, Schranz Károly második hegedű. Ormai Gábor brácsa. Fejér András cselló — Joseph Haydn D-dúr vonósnégyesét szólaltatták meg, majdpedlg Bartóknak a húszas évek elején keletkezett II. vonósnégyesét adták elő. Ha a Haydn-mű tolmácsolásában az Idő hoz még egy természetes ériaiö dést, a gyönyörűen szenvedélyes Bartók-mű már így és most kész. Takácsék játékában a legértékesebb momentum az volt, hogy a bartóki zene legapróbb rezdüléseit is tolmá csolnl tudták.

A többiek ugyan diploma nélkül távoztak, mégis kivétel nélkül szép emléket hagylak maguk után. Mert például mind a két énekesnő — a lengyel Jadwiga ' Rappé és az angol Janis Kelly — szép perceket szerzett tolmácsolásával. A prágai trombitás, Zdenék SedivJ az örmény Alekszandr Arutyunyan egytételes versenyművét adta elő, sok szép lekerekített han got csalva elő hangszeréből. Bálint Mária Ernest Chausson impresszió nista hangvételű Poémáját tolmácsol ta. Tónusa nagyon szép, de műsorválasztását nem tartom szerencsés nek ilyen zsánerű bemutatkozásra, ahol egyetlen műben kell mindent bemutatni. Anne Britt Saevlg, az oslói fllharmónlkusok első csellistája, Luígl Cherubini népszerű B-dúi vai- senyét adta elő, erősen éreztetve, hogy elsősorban zenekari játékos. A zongora ritka formációban, kétzon- gorás változatban szerepelt ez alkalommal a temperamentumos szovjet testvérek, Natália és Alekszandr Bag- daszarov Jóvoltából. Emlékezetes a lengyel szerző műve a „Variációk egy Paganlnl-témára“ marad, amelyben Ideálisan adagolták a hangzás arányait. Az NDK-bell karmester, Hert- meu Haechen az egyik zenekari est

Robert Cohen

kísérőiéként működött közre, majd Félix Mendelssohn Bartoldy IV. szimfóniáját. az Olasz szimfóniát vezényelte szépen, stílusosan.

Varga (ézsef

Tiszta színek,

beszélő anyag

Kíváncsi voltam az érsek- újvári (Nővé ZámkyJ Szép- művészeti Galéria legújabb kiállítására, vajon mit hoz, mit tudnak hozni jakoby Gyula képei után, valami újat vagy hasonlót, érezhető lesz-e a koncepció, vagy csak a véletlenre bízzák magukat, amikor Terézia Zl- llková-Sládeková képeit elrendezik?

Jó érzés volt látni, hogy az alig harmincéves, Beladi- céről származó, Nyltrán élő művésznő bár tél évszázaddal fiatalabb Jakoby Gyulánál s bár egészen más tőről metszették, mégis sok hasonlóságot mutat az Idős festőművész egyéniségével.

Úgy is mondhatnám, hogy valamiféle belső, pontos műszer letapogató! segítették a Galériát, amikor Zllí- ková képei után nyúltak. A Győzelem, a Pegazus és én, a Táncoló kakas, a Múzsa és én című képeinek a színvilága, ecsetkezelése hasonlatos jakoby Gyula színvilágával és ecsetkezelésével. Ugyancsak hasonlatos a valóságérzékelése, és az a pici görbetükör Is fellelhető képeinek a világában, amelyen át Jakoby Gyula szemléli és ábrázolja a világot és önmagát^ Alkotása nem akar tömény filozófia lenni, hanem „csak“ kép, de amikor így színbe, formába fogva elénk tárul a világ, egyszer csak nagyon Is mély dolgokat tud elmondani színeivel.

Zliiková azonban nemcsak gyei-ekkori világát festi meg eleveníti meg képein, ha nem a modern, szimpla város negyed életét Is. És Itt már bizony nem mindig tudunk vele egyetérteni, és nyilván méltatójával. Farkas Veronikával sem. A síkokra tör delt, színtelen városképet már nemcsak a régi világ varázsát, hanem a világ mágikus erejét is elvesztik. Sőt, még tapiszéríával, mint a- hogy ezt hiszi Farkas Veronika, sem tart ez a világ mindig kapcsolatot.

Azok ugyanis, főleg az elsők épp az előbbi, a régi udvarok, a valóság mesébe hajló világhoz kapcsolódnak sőt magához a földhöz. Földhöz, anyaghoz, kötött rusztikus, az anyag segítségével beszélő szlmbőlumat, tiszta formavlléga csak o- lyan alkotó keze nyomán kelhettek életre, aki maga Is élte és megélte a föld termékenységét, a kalács cso; dáját és erejét. '

Talán csak a Különböző síkok, 8 Levél Anyámnak, az Egy lap a füzetből című faliszőnyegei rokonlthafók az utóbbi szimpla városképekhez forduló képvílégával. De ezek a taplszérlák is sokkal erősebbek, mert nem a külső. hanem a belső világot ábrázolják. Ztllková az anya és gyermeke közti szoros kapcsolat átélt valőságát, igazi, mély érzését rejti beléjük, és bér néhány vonással jelzett, egyszerű tiszta szlmbőlumok segítségével egymásra csúsztatott képekkel, síkokkal beszél csak, mégis elhisszük ne*kl mon- danívalöját.

Zliiková világa egyszerű, tiszta, áttetsző, formavilága letisztult, érzi az anyag erejét, mondanivalóját, rejtelmeit, ezért is néztem meg szívesen és örömmel a kiállítását. Remélem, nem az elszíntelenedés, hanem az ősz. szetett, bonyolult világ tiszta és áttetsző kifejezése felé megy majd a lövőben Is.

NÉMETH ISTVÁN

DIÄKDIRI,

DIÄKURALOM

Ez a riport helyzetképnek jíészUlt egy fordított világból, Habár a szerepcsere ebben a tűkör-vllágban csak liszavirág életű, nevelő, formáló ereje annál intenzivebb, Megváltoznak a pedagógiai folyamat viszonylatai — az alanyok az oktatók szerepét próbálgatják, míg a pedagógusok a kfvülélló, esetleg a diák (ez is megtörtént] szemével figyelhetik az óra menetét, ellenőrizhetik oktató nevelő módszerük hatékonyságát.

A helyszín: a bratlslaval magyar tannyelvű gimnázium.

Időpont: november 17. (Nemzetközi Diáknap).

Ü X X

Vasárnap szólt az egyik srác: — Kedden benézhetnél hozzánk a gimibe, dlákdirl-választás lesz. Gyere el, nem bánod meg.

Élénk zslbongás, futkosás, megszokott dláklárma fogad az ismeretlen folyosőson. Elsőként a dlákdlrlt, Bu- gár Györgyöt keresem meg. Az igazgatói Irodában ül, éppen hospltálni készül.

— Hogy kerültél a diákdiri posztjára, s mi is történik itt ma tulajdonképpen?

— A rendhagyó diáknap megrendezésének gondolata az egyik SZISZ-gyűlésünkön vetődött tel. Ennek az Izgalmas kezdeményezésnek nálunk még nincsenek ha gyományal, csak a magyarországi tapasztalatokkal számolhattunk, de azért nekivágtunk.

Az Igazgató elvtárs és a pedagógiai tanács a javaslatot megériéssel fogadta, így semmi akadálya nem volt, hogy hozzáfogjunk az előkészületekhez. Minden osztály lavaslatot tett a dlákdlrire, megválasztották a diákosz- rályfönököket és az óraadó tanárokat. Tegnap nagyszO netben odarohantak hozzám a fiúk és a lányok, gratuláltak, kezet ráztak velem. Azt hiszem én voltam a 'figlobban meglepődve, hogy engem választottak diák- dirinek. Az Igazgató elvtárssal egyetértésben a dlákosz- 'ályfönökökkel összehasonlítottuk a mai nap forgatókönyvét, megbeszéltük a teendőket.

— Hogyan kezdődött a mai napod, s hogyan lolyiatö- dik majd?

—, Reggel liét után jöhettem be az iskolába, s az első, sajnos, negatív észrevételem: üres a porta. Megkerestem a szolgálatos diákokat, kiadtam nekik a feladatokat, utána az igazgatói Irodába mentem. Fél nyolckor kezdődött a diákosztályfönökökkel egy megbeszélés, amelyen az igazgató elvtárs is részt vett. Kiadtam az utasításokat, az igazgató elvtars tanácsokkal látott el bennünket, s ezzei megkezdődött iskolánkban a fordított világ. Becsöngettek, a diáktanárok fogták az osztálykönyveket, s Indultak tanítani. Az igazi tanárok beültek a padokba, s figyelték az óraadó dtáktanár magyarázatát, órabeosztását.

Megkértem Gyurit, hogy én Is bemehessek egy ilyen , fordított órára. Az I. A osztályt választottuk ki, ahol a hagyományos órarend szerint a katedrán Roskó Izabella tanárnőnek a görög városállamok fejlődéséről, üzleti életéről kell beszélnie. Helyette a katedrán Vrezgó Katalin dláktanár áll és magyaráz, nyoma sincs a komolytalanságnak, Igazi Iskolai légkör vesz bennünket körül,

A diáktanár találékony, bátor, egyszóval Igazi tanár.

— A nagy szünetben értékeltük az addig megtartott órákat, a diákosztályfönökök jelentették a hiányzókat — folytatja beszámolóját Gyuri. — A negyedik óra után Diáknapok tegnap és ma címmel ünnepi rádióadás lesz.

Az ötödik óra minden osztályban osztályfőnöki, utána kívánságműsor, s az értékeiöbizottság jelentése hangzik el.

— Milyen értékelés?

— Azt hiszem, ez a diáknapunk egyik legizgalmasabb része, s bizonyára az iskolai SZISZ-krónika legtarkább fejezete — veszi át a szót Monosl Péter, az Iskola SZISZ- -szervezetének elnöke. Minden diák kap papírt, ceruzát, s annyi karikatúrát rajzolhat, annyi vidám verset írhat, „költhet“, amennyit csak tud.

Véleményéről, eddigi benyomásairól faggatom Petit, j miközben szedelözködünk a IV. C-be, az osztályfőnöki órára. Közös a véleményünk: Igazi, tanulságos játék ez. mindenfajta komolytalankodás, vlccparáde nélkül. A próbálkozás Jegyeit ugyan még magán viseli, amit azonban a Jövőben a tapasztalatok bizonyára feloldanak. Er- röl győződhettünk meg a IV. C osztályban Is. Az Izgalmas vitatkozó órán szó esik mindenről, a barátságról, a nők egyenjogúságáról, a tanulásról. A vita egyik legve- hemensebb résztvevője Lovicsek Tibor.

A hasznosat összekötöttük a tanulságoasal, kellemessel, játékosan, szórakozva sajátítottuk el li sokszor nagyon is száraz tananyagot. Azt hiszem mindkét fél tanult belőle, egyszóval hasznos játék volt — Jegyzi meg Tibor.

— Tálén a kötetlenség, a formalitás hiánya teszi olyan vonzóvá ezeket az órákat. Eredeti, Jó kezdeményezés ez a diákdlrl-uralom — szól közbe Török Ferenc és Takács Lóránt. Azzal is találkozni szeretnék, aki a játékot kl- ötlötte, s mint kiderül, nem Is olyan nehéz: a III. B-ben éppen osztályfőnöki órát vezet.

— Magyarországi barátom írt az ottani színes, tarka diáknapokról, s mint látszik ugyanezt nálunk Is meg lehet valósítani. Az ö szemükkel nézve, ez a mi rendezvényünk bizonyára még nagyon kezdetleges, de hát biztosan belejövünk ml is. Legalábbis a mai nap tapasztalatai ezt mutatják — mondja Németh Ildikó.

Most egy kicsit hagyjuk a diákokat, s kérjünk véleményt az Igazi igazgatótól:

—Azt hiszem, Játékunknak az a lényege, hogy közelebb hozza az Ifjúságot az oktatáshoz mint folyamathoz, a tanárhoz mint oktatóhoz. Megismertük egymás „munkáját“ s ezáltal egy kicsit jobban megismertük egymást Is. S ez csak egyetlen célt, a közeledést, az együttműködés elmélyítését szolgálhatja — válaszolja Janda Iván, a bratlslaval magyar tannyelvű gimnázium igazgatója.

Újra dlákzslvaj, futkosás kiabálás a folyosókon. Kl- csöngettek, véget ért ez az Iskolai nap Is.

NAGVVENDÉGI ÉVA

Terézia Éiliková Sládeková