Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-24 / 47. szám
2 IM Színrelépés előtt A függöny felgördül, kezdődik az előadás. Fürkésző szemek kísérik figyelemmel a színészt, aki játszik, s ha kell, meghal a világot jelentő deszkákon. Aztán taps következik vagy síri csend, a függöny legördül — véget ér az előadás, a néző távozik. Színház. A függöny még nem gördül fel: délelőtt tíz óra van. A színház élni kezd. SZÍNHÁZ Kassán (Koáice) járva sosem mulasztom el, hogy be ne kukkantsak a belváros sz(* vében lévé, a magyar Ipariskola egykori tornaterméből átalakított Thállába. A MATESZ Thálla Színpadán régi kedves ismerősök köszönti az embert, bár az utóbbi Időben meglehetősen sok az új. fiatal arc. Igaz az is, hogy feltűnően nagy lett a mozgás a színházban és körülötte, egyre nehezebben. keservesebben alakulgat egy stabil gárda. Bárcsak ezt a mozgást a művészi útkeresés egy-egy stádiumának lehetne nevezni. bárcsak a néző, színházi életünk látná ennek hasznát,..! Ottjártamkor, november derekán Örkény István: Kulcskeresők című darabját próbálták, Gágyor Péter rendezésében. S mint minden színház próbája, a kassal Thálla is folbolydult hangyabolyhoz hasonlított. Amikor már csak napok választják el a társa- latot a bemutatótól, mindenki fölöttébb érzékeny, ideges; mindenki a tőle telhető legtöbbet, a legjobbat szeretné nyújtani, s talán épp ezért is nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy azt egymástól elvárnák. Kulcskeresők. A rendezd újabban senkit sem enged be szívesen a próbákra, modva, zavarja az Idegenek Jelenléte őt is, a színészeket Is. Igaza van, bár tudta nélkül a sötétben mégis beosontam, s az emeletről meglestem a második felvonás nagy részét. Gágyor Péter ritkán szólt közbe, csak elvétve adott utasításokat. Bizonyára annál többször állíthatta meg már korábban a próbát, mert szinte kész, vagy igenis kész darabhősök élnek a színpadon. Az első olvasó- próba óta négy-öt hét telt el, s azóta szinte minden nap terítéken van a darab. Előbb úgy-ahogy megtanulják a szöveget a színészek, majd alapos súgói munka segítségével üres színen próbálni kezdik a darabot. Ilyenkor válik el — bár ezt rendezője válogatja —, hogy melyik szövegrész marad ki az író által megírt szövegből, esetleg milyen új szavak, mondatok kerülnek bele: ki honnan jön be, mit csinál, hogyan csinálja, hogyan mondja, amit mond... Az aprólékos próbák során — itt és most csoportmunka eredményeképp nyeri el végleges formáját a darab. Pontosabban: végleges formáját soha sem nyeri el, mert nincs két egyforma előadás, mindegyik más. Amíg azonban sor kerül a premierre, még sok-sok egyéb teendő adódik a rendezésen, a szövegtanuláson, a szerepjátszáson kívül. Szigeti László dramaturg mondja: — Arra törekszünk, hogy a színház minden tagjának megfelelően érvényesüljön a tehetsége, ambíciói, munkája. Csoportmunka a miénk: a kölcsönös viták, párbeszéd a munkamódszerünk, mert igazából csak így lehet öröm a munka, a színház. — Évente legalább háromszáz darabot el kéne olvasnia a dramaturgnak, és akkor már tudhatna mozogni a meghátározott sínen. Ennyit, persze, képtelenség elolvasni, s itt megint csak a közös munka segíthetne, ha a kollégák ötletekkel jönnének: ezt olvastam, azt olvastam. Sajnos, keveset olvasnak a színészek^ Igaz idejük sincs sok. A dramaturg nagy-nagy feladata, hogy állandó kapcsolatot tartson a szerzőkkel, s a színház vérkeringésébe bevonja azokat az erőket, amelyek a színház szándékait, törekvéseit szolgálják. Mert nincs jő színház saját drámairodalom nélkül. S ml már már beteges helyzetben va.gyunk: nlvótlan a drámairodalmunk. Több és jobb hazai szerző kéne. Bár azt is vallom; nem szabad türelmetlennek lenni, főleg a művészetben nem. Se nekünk, se velünk szemben, mert egy új színházi stílus meg- és rátalálásához idő kell. És vagy kapunk erre elég időt, vagy nem. Idő, időhiány. A színház és a színész állandóan időhiányban él. Az évi 162 előadást kötelezően meg kell tartania a Tháliának, s ennek túlnyomó részét vidéken, ahová sokszor több órás buszozással jutnak el. Hlzsnyai Zoltán fiatal színész: — Általában úgy telik el egy-egy napunk, hogy délelőtt tíztől délután kettőig próbálunk, s ha vidéken lépünk fel, a távolságtól függően már délután háromkor-ötkor Indulunk. Ha nincs előadás, akkor este tízig próbálunk. Ha kiutazunk, akkor legalább egy órával az előadás megkezdése előtt ott vagyunk, és jő, ha éjfélre hazaérkezünk, de legtöbbször már éjfél után. S ez így megy nap nap után, mindössze egy szabad napunk van hetente. Nagy a hajtás, de én Így is örülök, mert színháznál lehetek, Játszhatok. Bár sokkal Jobb lenne, ha színházunkat Jó értelemben sztnházasítani tudnánk, profivá tehetnénk, mert úgy érzem, még nem Igazán az. A profizmus több szempontból Is értendő. A profizmust nemcsak ott kellene elkezdeni — akinek úgy tetszik folytatnll —, hogy a színészek anyanyelvükön művelődhessenek, hanem hogy jobb, korszerűbb technikai szinten dolgozhassanak, hogy megoldódjék a rengeteg, a művészi munkát gátló probléma. Jakab István szinpadmester: — A díszleteket, a jelmezeket Komáromban készítik. A bemutató előtt két héttel kapjuk csak meg. Utána még módosítani, alakítani kell, főleg a ruhákat, úgyhogy jő, ha tíz napot próbálhatnak a színészek a jelmezekben, a díszletek között, pedig erre már korábban a próbák megkezdésekor szükség lenne. Aztán van egy naponta visz- szatérő gondunk: nem minden falusi kul- túrház színpadán fér el a díszlet. Sajnos, a díszlettervező a tervezéskor nem számol azzal, hogy ml apró falvak régi kultúrházal- ban is játszunk, ott pedig a színpad rettentően kiest, mindent össze kell zsúfolnunk. Aztán kevés a reflektorunk, kevés fényeffektust alkalmazhatunk, viszonylag kis mennyiségű villamos energiát használhatunk el, s Így a próbák során csupán úgynevezett munkafénnyel világíthatunk. De még hosszan sorolhatnám. Bizonyára Jakab István tíz kollégája is hosszan sorolhatná, akiknek az a feladata, hogy a színpadra lépő színészek zavartalan munkáját biztosítsák: technikusok, paróka- mester, kellékes, öltöztető, súgó, ügyelő, világosító ... A technikusok, a diszletesek dolga, hogy minden előadás előtt időben és jól felépítsék a színpadot, a díszleteket, semmit ki ne felejtsenek A parókamesternek minden előadáshoz darabhoz az összes színésznek kellő frizurát, arcot kell elővarázsolni, az öltöztető hogy kikészítse, rendben tartsa a ruhákat, s ha gyorsan jelmezt kell váltani, segédkezzék az átöltözésnél. A súgó szintén fölöttébb fontos feladót lát el: reá még a századlk-ötszázadik előadás alkalmával is szükség van. öt sem Irigyli senki, hiszen homályban, gyér fény mellett kell figyelemmel kísérnie egyszerre a fzl- nen folyó Játékot, és a szöveget halkan, de a színész számára mégis hallhatóan kell súgni. Az ügyelő egyfajta szervező: biztosítja a pontos kezdést, figyelmezteti az épp Jelenésre váró színészt, készüljön; levezeti az előadást. A világosító ugyanúgy részese a művészi munkának, hiszen a fényhatások nagyon gyakran a mondanivaló jobb megértéséhez segítenek hozzá, tehát funkciójuk van. Nágel Erzsébet kellékes: — A Kulcskeresőkhöz rengeteg kellék szükséges: palacsintasütő, öntözőkanna, könyvek, öröklró, virágcsokor — külön egy szál rózsa —, fésű, expander, hogy csak néhányat említsek. No meg rengeteg pezs- gősdugó. Ezt még venni sem lehet. Majd valamelyik bár pincérét kérem meg az e- gyüttmCködésre. Kell például egy pici glcs- cses szobor, de abból is Jő, ha több van, mert összetörhet. És sajnos a fogyó kellékekre előadásonként mindössze 25 korona áll rendelkezésemre, s ez néha csak a cigarettára elmegy. Mert a színpadon szívott cigit is a fizetett fogyó kellékek közé soroljuk. Volt olyan darab, amelyikben a színészeknek meg kellett enniük vagy 2—3 kiló marhahúst, kiiktattuk, pontosabban konzervvel helyettesítettük, mert nem tért bele a 25 koronás keretbe. Nekem kell biztosítanom, hogy minden kellék a színen és a meghatározott helyen legyen; ha fésű kell, az ott legyen a színész zsebében, ha kell egy szál rózsa, legyen ... Hiszen a rendezők, mondják az Idősebb kollégák, néha egészen képtelen dolgokat ki tudnak találni. Az író tehát megírja darabját, s amit az íróasztal mellett a színpadra álmodott, annak ott kell lennie. Ezt még véglegesíti a dramaturg, a díszlet- és Jelmeztervező, a színész, a rendező meg nagyon gyakran a véletlen. S azok, akiknek neve soha sincs a plakátokon, pedig nekik is nagy részük van a sikerben vagy a bukásban egyaránt. Ök a szó szoros értelmében — vagy csak képletesen — a kulisszák mögött élnek, mozognak, dolgoznak, de nem lehet meg nélkülük a színház. Hosszú heteken át tartó feszített tempójú munkából a néző csak a lényeget, a végeredményt látja. A függöny felgördül; elszáll a személyes Indulat, a harag, mindenki végzi a dolgát. A színész játszik, a súgó súg. az ügyelő ügyel ...Se közönség? Pirosra tapsolja a tenyerét vagy síri csendben távozik. Majd a függöny legördül — véget ér az előadás. Este tíz óra. A színházban azonban tovább folyik a munka. Holnap is lesz előadás. ZOLCZER lANOS A szerző felvételei „Még hosszan sorolhatnám a problémákat" „Egy szabad napunk van hetente" „Több és főbb hazat szerző kéne' Gágyor Péter ritkán szólt közbe, csak elvétve adott utasításokat
