Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-10 / 45. szám
. - . > . _»^ . ^ ♦>*, STRASSER GYÖRGY: A FEKETE-TENGERI RIVIÉRA SZOCSI, az üdülőváros Szocsi a legnépszerűbb fekete- -tengeri UdUIőváros, ahol évente több mint egymillió ember pihen, gyógyul. Ezenkívül a városban é- vente több mint hárommillió vendég fordul meg. A szubtrópikus természet szépsége, a kellemes tengerparti klfma, a vendégszeretet és Jóindulat eajótos légköre, a gyógyforrások és a gyógyiszap kedvez az ember gyógyulásának és hangulatának. Nagy-Szocsi több mint 140 km-en át húzódik a tengerparton. A híres fürdők sok külföldi vendéget is vonzanak, köztük egyre növekvő számban csehszlovákokat is. A városi tanács nemzetközi titkárának tájékoztatása szerint ebben az évben több mint 40 ezer hazánk- beli turista látogatott ide. A Szovjetunió Minisztertanácsa 1975-ben határozatot hozott Szocsi fejlesztéséről. Ez a terv újabb szanatóriumok, gyógyintézmények é- pítéséröl, a meglevők felújításáról és bővítéséről és újabb területek kijelöléséről intézkedett, hogy a város _ a legkorszerűbb gyógyüdülő-övezetté váljék. Az Idelátogató saját szemével győződik még, hogy ezek á tervek hogyan válnak valósággá. A mostani tervidőszakban csaknem 700 millió rubelt költenek a városgazdái-, kodás fejlesztésére. A nagy építkezések mellett a városban sokat tesznek a tájba illeszkedő építészeti megoldások és a kisépítésze- tl együttesek kialakításáért. Egy kis történelem Aki ma Szocsiba látogat, hihetetlennek tartja, hogy egy évszázaddal ezelőtt ez a vidék mocsaras volt, ahová a cár száműzetésbe küldte ellenfeleit. A Fekete-tengernek ezen a táján nem volt kikötő, rossz volt az úthálózat, a néhány száz lakost számláló kis települést nehezen lehetett megközelíteni. Csak az évszázad elején kezdték itt építeni az első kisebb üdülőket, és szálloda is csak 1909-ben épült. A forradalom győzelme után 1919-ben született meg az a törvény, amellyel aztán megteremtették az üdülés és a gyógykezelés alapjait. Á második világháború éveiben Szocsi üdülői hadikórházakká alakultak át, ahol kb. félmillió sebesültet kezeltek. A meggyógyított harcosok a legtöbb esetben visszamehettek csapattestükhöz. 1942—43-ban a front Novorosszljszknál volt, tehát Szo- csitól nem egészen 300 klloraéter- rei Ekkor is zavartalanul végezték nehéz feladatukat az egészségügy dolgozói, A szakszervezetek fontos szerepe A szocsi gyógyintézmények éppúgy, mint másutt a Szovjetunióban, a szakszervezetek gondozásában működnek, a gyógykezelés általában 24—26 napig tart. Az ü- dülőközpontokban 12—18 és 24 napra kapnak beutalót a dolgozók. A gyógykezelésre é,, az üdülésre jogosító beutalókat a szakszervezeten kérésztől kérélfne^lk' Egy Ilyen beutaló éra 120 — 210 rubel között mozog, de a legtöbb esetben ezt a szakszervezet üzemi .bizottsága fizeti ki. Szocsi mérsékelt éghajlata lehetővé teszi, hogy egész évben működjenek a gyógyintézetek. A szállodák és szanatóriumok egy részében bevezették a tengervizet, amelyet felmelegítve engednek a medencékbe. Az u- tóbbi években sikeresen gyógyítják itt a szív- és vérkeringés! betegségeket. Az orosz tea hazája Kevesen tudják, hogy az orosz föderáció területén csak egy helyen, a Szocsi melletti Dagoralsz szovhozban termesztenek teát. Az orosz teán az emberek a múltban inkább a grúz teát értették. A teatermesztés sem régi keletű a Szovjetunió területén. A XVII. század első felében Vaszlllj Sztárkóv,' a cár pekingi követe hozott először néhány zacskó teát uralkodójának ajándékba. A cár orvosai a teának mint gyógyszernek már akkor nagy jelentőséget tulajdonítottak. További kétszáz évnek kellett eltelnie, míg 1848 táján Grúziában meghonosították a teát. ötven évvel később, pontosan 1901 tavaszán aratták le Szocsiban az első teatermést. Az egész termés akkor nem tett ki többet 50 kilogrammnál. Ma a Szovjetunió a világ egyik legnagyobb teatermelő országa, évente körülbelül 450 ezer tonna tealevelet szednek le, ennek, igaz, 95 százalékát a Grúz Köztársaság területén, és csupán másfél százalékát adja a dagomi- szi szovhoz. A szovhoznak ma kétezer állandó alkalmazottja van, de a teaszedés idején idénymunkások, főleg diákok segítenek a betakarításban. Ma már ugyan ismerik a teaszedés gépesített formáját is, de a gépek, sajnos csak sík területén képesek működni, a dombokon még mindig emberkézre van szükség. A szovhoz vezetői elmondták, hogy a diákok napi teljesítménye kb. 30 kilogramm, míg a szovhoz gyakorlott szedői ennek a kétszeresét is elérik. A szedők teljesítménybére a minőség szerint 25 — 40 kopejka között mozog kilogrammonként. A szovhoz nyers, tehát zöld állapotban adja ót a feldolgozó gyárnak termékét. A gyárban szárítják, pácolják és csomagolják a teát. A tea kétségtelenül egyre népszerűbb, hiszen párlata kitűnően oltja a szomjúságot, élénkíti az Idegek és a szív tevékenységét, felfrissíti az agyat, csökkenti a fáradságérzetet és serkenti az a- nyagcserét. Űjabban baktériumölőnek, értágítónak és a veseműködés előmozdítójának is tartják. Időszámításunk előtt két és fél ezer évvel a kínaiak ugyan nem Ismerték ilyen részletesen a teát, de már akkor is észrevették, hogy ,,megidézi a jó szellemet, és bölcs gondolatokat ébreszt“. Később talán éppen ezért Csing Sl Huang-ti császár elrendelte, hogy a teatermesztőket alaposan adóztassák meg. Kínából a teacserje elterjedt az egész világra. Ma a legnagyobb teafogyasztók az angolok. Itt egy főre évente 4 kg jut, ami a ml néhány dekánkkal szemben valóban tömérdek mennyiség. A tea meleg, páradús éghajlatú területeken terem a legjobban. Ezzel magyarázható a dagomiszi szovhoz sikere is. Az örökzöld cserjét magról szaporítják. Vadon a tea három-négy méter magasra is megnő, de az ültetvényeken csak kb. 90 cm-re engedik. Körülbelül harmincévenként cserélik a cserjéket, de ha nem ügyelnének a minőségre, akár száz évig is teremnének a cserjék. Azt is megtudtuk, hogy a borhoz hasonlóan a tea ízét és minőségét is elsősorban az éghajlat, az ültetvény fekvése, és a talaj összetétele határozza mag. A teakészítésnek és -Ivásnak rengeteg szokása alakult ki világszerte. A dagomiszi szovhoznak csodálatos szép teázója van, ahol valódi, oroszosán főzött és tálalt orosz teát ihat a vendég. És figyelmeztetik is a vendéget, hogy a tea elkészítése és tálalása eldöntheti, milyen élvezethez juthat elfogyasztásával. A kezdő teakészítők ezért ne felejtsék el, hogy nem szabad tönkrefőzni az érzékeny füvet. A csészébe vagy kannába szórt teát forrázzuk le, majd takarjuk be, és hagyjuk 3—5 percig ázni, attól függően, milyen erős italt akarunk. Az ínyencek az arany színűt tartják a legjobbnak. De aki jól meg akarja tanulni a teafőzés művészetét, látogasson el Szocsiba, és keresse fel a dagomiszi szovhoz teázóját. November 22-én esedékes nyugatnémetországi látogatása előtt Leonyid Brezs- nyev elvtárs interjút adott a Der Spiegel című folyóiratnak. A nyilatkozat világszerte nagy érdeklődést keltett, mert a{ SZKP KB főtitkára nemcsak elemzi a jelenlegi nemzetközi helyzetet, de rámutat a feszültség csökkentésének járható útjára is. A kelet-nyugati kapcsolatok jelenlegi helyzetét Brezs- nyev elvtárs így értékeli; — A világban jelenleg aggodalom uralkodik. A Föld különböző részein „tűzfészkek“ keletkeznek. A halált hozó fegyverek lázas gyártása folytatódik. Oj típusokat fejlesztenek ki, amelyek főleg azért veszélyesek, mert — a szakemberek szerint — csökkentik az atomháború küszöbét, vagyis valószínűbbé teszik kirobbanását. Ilyen körülmények között különösképpen alattomosnak kell minősíteni néhány nyugati stratéga és politikus elmélkedéseit arról, hogy lehetséges valamiféle „korlátozott“ atomháború, és Itt valamelyik fél győzhet. Lehetséges, hogy valaki azt reméli: sikerül Európára korlátozni az atomháborút, s ezt számára elfogadható változatnak tartja. Fölösleges emlékeztetni arra, hogy az ilyen változat aligha felel meg az eurőpaiaknak.. Számukra ez pusztulást és katasztrófát jelentene, az európai nemzetek, s azok százéves civilizációjának pusztulásához vezetne. Ha nagyon konkrétan akarunk beszélni, akkor semmiféle „korlátozott“ atomháború nem létezhet. Ha kirobbanna az atomháború Európában vagy másutt, akkor szükségszerűen világméretűvé válna. Ilyen ugyanis a háború, a korszerű fegyverek és a nemzetközi kapcsolatok logikája. Ezt világosan látni és érteni kell. Tehát ne ringassák magukat illúziókban azok, akik esetleg lángra akarják lob- bantanl az atomfegyverraktárakat, de maguk távol a- karnak maradni a borzalmaktól. Ugyanakkor nyilvánvalóan arra számítanak, hogy az európaiak ébersége tompul, s hogy megtanulják úgy értelmezni a neutronfegyvert, mint valamilyen mindennapi „védelmi“ eszközt, egyszóval mint valami szuronyt, vagy gránátot. A valóságban azonban a helyzet teljesen más. Hiszen a szakemberek szerint elég néhány neutron- töltet arra, hogy olyan városban, mint például Hamburg, elpusztítsa az életet. Ezek kellemetlen dolgok, de az Igazságot, amely valamennyiünket érint, jobb hangosan és érthetően megmondani. Megmondani, amíg nem késő, amíg meg lehet akadályozni a katasztrófát. Nem probléma a neutron- fegyver kifejlesztése. A tényleges probléma politikai és humánus, hogyan akadályozzuk meg létrehozását és bevetését. Az európaiaknak már egyszer sikerült. Most is elég erejük van ahhoz, hogy ezt ismét elérjék. A Szovjetunió senkit sem veszélyeztet, senkit sem a kar megtámadni. Katonai doktrínánk védelmi jellegű. Kizárja a megelőző háborút és az „első csapás“ koncepcióját. Felelősségem teljes tudatában azt is kijelenthetem, hogy a Szovjetunió sem milyen körülmények között nem aikalmaz atomfegyvert azok ellen az országok ellen, amelyek elvetik az a- tomtegyverek gyártását és megszerzését, s nem tárolnak ilyen fegyvert területükön. Kivétel nélkül minden országnak készek vagyunk ehhez szerződéses garanciát biztosítani.
