Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-03 / 44. szám

szőr — elöntés elé került: melyik csa­patot „éltesse“ tovább, mert mindkettőt már nem tudták támogatni. A választás a lányokra esett. Ök meghálálták a bi­zalmat, és kétévi szereplés után a má­sodik ligából a legmagasabb osztályba jutottak. S azóta, idén ősszel már ne­gyedszer rajtoltak a legjobbak között. Közben figyelemreméltó győzelmeket, előkelő helyezéseket értek el a Slávla egyes csapatai. Eddigi legnagyobb sike­rüknek a diáklányok korosztályában 1975-ben megszerzett csehszlovák bajno­ki címet tartják. Ahogy aztán a lányok tovább fejlődtek, úgy jöttek a sikerek. 1979 és 1980 Ismét elsőséget hozott az országos bajnokságban, ezúttal a ser­dülők kategóriájában. A maga nemében érdekesség: mindhárom alkalommal min­den ellenfelüket legyőzve lettek bajno­kok. A serdülő lányok bajnokcsapatának iitékosal tavaly már az Ifjúságiak kö­zött szerepeltek. Szerényen, vérmes re­mények nélkül indultak a bajnoki küz­delmekben. A mérkőzéssorozat végén az­tán nagyon örültek, hiszen a szlovákiai és országos bajnokságon egyaránt ezüst­érmet szereztek, mindkétszer a ZVL Pre- äov előzte meg őket. A bajnokság kezdetekor a második hely megtartását tűztek ki célul. Igaz, titokban megfordult tejükben akár a bajnoki cím megszerzése Is. A Moron- gová Zdena, Szántó Ilona, Dobosi Edit, Szűcs Erika, Haris Márta, Klssová Jltka, Paluska Melinda, Dibusz Erika. Szűcs Mária, Tóth Adrlanna és Lebó Klára összetételű csapat eddigi szereplése e- léggé változatos eredményeket hozott. Kilenc forduló után a táblázat 3. helyét foglalják el, s feljövőben vannak, mert az utolsó négy mérkőzésen győztek, jő formában van Dobosi Edit, aki minden mérkőzésen ‘ 5—6 gólt küld az ellenfe­lek hálójába, s így a csapat legeredmé­nyesebb játékosa. 0 és Dibusz Erika, a csehszlovák válogatott tagjaiként részt vettek az Idei IBV-n, de kerettag még Klssová Jltka Is, Szlovákia válogatoltjá­tiRT i;i;í.FMi:LKi;rK:sE ban pedig Harfs Márta játszik. Tehát a klubérdekek képviselete mellett néhá- nyan’ országos szinten Is kapnak bizo­nyítási lehetőségét. Mindez csak aláhúzza a válogatott ed­zőjének szavalt,' aki kijelentette, hogy Naszvadon, a prágai Sláviában és Pre- sovban készítik fel minden szempontból a legjobban e korosztály női kézilabdá­zóit. így nem csoda, hanem szinte ter­mészetes, hogy a naszyadl sikerekben Vlahy jonő vezető edzőnek és a másod­edzőnek, Mlskovlcs György mérnöknek jelentős érdemel vannak. Hanzellk Kálmán, a Slávla elnöke (aki a helyi alapiskola Igazgatója Is) vezetésével rendszeres, aktív munkát fejt ki a vezetőség. Jó kapcsolatokat te- rentettek az „Idősebb testvér“ nyárasdl DruäSstevnlkkal, s mivel a naszvadi kézi­labda körül szorgoskodók társaságából sokan a helyi alapiskolában végzik napi teendőiket, így az egyesület és az Isko­la között közvetlen, a sportot nem min­denütt Ilyen jól szolgáló kapcsolat lé­tezik. Ma derűf arccal emlékeznek a tíz év­vel ezelőtti kezdeti lépésekre. Az egy­kori kukoricatábla helyén most pályák, körülöttük öltözők és szociális helyisé­gek állnak - a sportolók szolgálatában. Több ezer óra társadalmi munkával já­tékosok, szülők, hozzátartozók hozták létre mindezt. Egy évtizede építgetnek, csinosítják a sporttelepet, s még most sincs minden készen. Mert legújabban a pálya befödésén törik a fejüket. Se­gítőtársak, jó barátok ismét «kadnak, s Hanzellk Kálmán, Vlahy jen« és Mls­kovlcs György mérnök köré csoportosul, va máris számíthatnak Dudák Andrásra, Becse Ottóra, Nagy Lászlóra, Vlahyné Lalák Erzsébetre, Mlskovlcsijé Jankó Ilo­nára, Dobálná Zslgö Magdára, Ifj, Hanze- lik Kálmánra, Gyürösl Mlhályra és min­denkire, akinek neve nem került ide, de valamilyen módon kivette részét a naszvadi kézllabdasport fellendítéséből. j. mészáros karoly Szergej Kopilnv, a brnöi VB sprintversenyének győztese, a 200 m-es repOlőrajtos táv világcsúc.stója (10,369 mp — ez év június 30-án Moszkvában). Háttérben dönlőbeli ellenfele, Lutz Hessiluh (NDK). Milan Richter felvétele ^7 lF7Ü~7/f (^ Ol'yt /C>lTCrct^‘Coy 4. A Szovjetunióban a sport nagy népszerűségnek ör­vend. A különbörS egyesü­letekben és tömegsportcso­portokban az ország lakos­ságának céaknem harmad­része, több mint 82 millió ember vesz részt, ügyességi jelvényt több mint 40 mil- Móan szereztek. A méretek­re jellemző, hogy igazolt labdarúgóból több mint négymillió van a Szovjet­unióban. A jégkorongnak egymilliónál több fiatal hó­dol versenyszerűen, a mi­nősített röplabdázók száma pedig az ötmilliót la meg­haladja. A Szovjetunióban több mint 700 ezer sportlé­tesítmény várja a verseny­sportolókat, és a tömegsport- mozgalom, az egészségügyi sport híveit. Kétszázhúsz kö­zép- és felsőfokú sporlokta- tási intézmény működik, köztük 25 testnevelési főis­kola, emellett a különböző egyetemeken majdnem száz testnevelési tanszék is gon­doskodik . á szakkáderek képzéséről. Az' Iskolai sport igen népszerű, a Komszomol által rendezett különböző országos versenyeknek ta­valy például több mint 25 millió rajtolója volt. A szovjet sportolók Jelen­tős nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhetnek, 1952 óta például, amióta a Szov­jetunió részt vesz az olim­piákon, összesen 401 arany-, 326 ezüst- és 291 bronzér­met szereztek. i ■ ­Október végi hideg eső­ben, de jó talajú, szép pá­lyán, Budapesten játszotta újabb idei találkozóját a csehszlovákiai magyar új­ságírók válogatott csapata. Az ellenfél a Sajtó SK, Mol­dova György együttese volt, amely egy nappal előbb az Újpesti Dózsa öregfíúival mérte össze erejét a Megye­ri úti pályán. (Vendéglátó­ink elmondták, hogy 5:1 a- rányban alulmaradtak u- gyan, de nagyon jót fociz­tak. A Finnországban játszó, de akkor éppen szabadsá­gát otthon töltő harminc­hat éves Beije Ferenc ellen-! állhatatlan volt, és két gólt! lőtt) Mi Is elmondhatjuk a bu-* dapesti mérkőzés után: ki-] kaptunk ugyan, de jót fo-*' ciztunk; Az eredmény a tél- - időben 3:2 volt az ellenfél! javára; a második játék- részben megpróbáltunk min-, dent egy lapra tenni. Tá-'f madott az egész csapat, ■ megfeledkeztünk a védeke­zésről, végül is hétgólos ve-, reséget szenvedtünk. A 10:3- as vereség azonban nem tört le senkit, már csak a- zért sem, mert egykori csil­lagaink, Tomi Vince, Szil- vássy József, Palágyi Lajos, Nagy László, Papucsek Ger­gely, Eerenczy Péter, Mészá­ros András, Racskó Zoltán hiányoztak a felállításból,' nem tudtak a csapat rendel­kezésére állni. A csapat télen is mérköz- get majd, fedettpályás rang­adókat vív. Az egyiket (ta­lán] Nyárasdon, a Druzstev- ník Topoiníky elsöligás lá- nyai-asszonyai elleh. A tár­gyalások már folynak. Kí­váncsian várjuk, beleegye­zik-e Németh Pál edző a sok derűt ígérő összecsapás: megrendezésébe. Befejezésül még egy ér­dekesség a budapesti mér­kőzésről: a játékvezető Nos- kó Ernő, az egykori lila-fe­hér hátvéd, válogatott lab­darúgó volt. Szinte a sípjá­ba sem kellett fújnia: a ne­héz talajon is mindvégig korrektek maradtak egymás sál szemben az ellenfelek. (batta gy.) Nem ml találtuk ki — a hazai és a külföldi szaksajtó egyöntetű véleménye szerint a hrnől pályakerékpáros VB fény­pontját a repülöverseny döntője jelen­tette. Ennek hőse pedig nem más volt, mint a győztes: a 21-esztendős Szergej Kopllov fSzovjetunió). A téma tehát adva volt. A VB utolsó napján aztán, amikor újabb versenyszá­mok győztesei kerültek előtérbe, s az érdeklődés a rendkívül népszerű Szergej Iránt kissé megcsappant, tervünket meg Is valósíthattuk. — Hát akkor kérdezz . . . (Mivel egy világbajoktől Ilyesmi Illet­lenség kérdezni, az alapadatokat záró­jelben bocsátom előre: Szergej 1960. jú­lius 29-én született Tula városában. A CSZKA Moszkva versenyzője, 1978-től vá­logatott, hatszoros szovjet bajnok (négy­szer a repülőversenyben, egyszer a két­üléses gépek versenyében, egyszer pe­dig 1 km-en), vílágcsűcstartó, a moszk­vai olimpián bronzérmet szerzett. Brnő­AVIlÄGli ragadtam, az edzők a felnőtteknek kijáró komoly hangnemben foglalkóztak ve­lem, nem csoda, hogy azóta a sportág minden csínja-bfnja úgyszólván a vérem­ben van. Tizenhat évesen aztán a bá­tyám mögé ülhettem a tandemre és két hétnyl edzés után ezüstérmet nyertünk a szovjet bajnokságon. Ez a montreali olimpia évében történt. Ekkor határoz­tam el, hogy a következő játékokon már­pedig én Is ott leszek. S mivel a kétülé­ses gépek az olimpiai programban nem szerepelnek, átnyergeltem a repülőver­senyre. Az edzésekről külön Is sokat le­hetne beszélni, de hát aki egyszer ráad­ta a fejét, az ne panaszkodjon és ne is hősködjön, hanem küzdjön. Volt már, hogy abba akartam hagyni, de kitartot­tam, és nem bántam meg. — Milyen kerékpáron versenyzel? — Legelején volt a legegyszerűbb gyerekblcikll, majd fokozatosan kipró­báltam vagy öt hazai és külföldi már­kát. Az olasz De Rosa mellett kötöttem ban ritkán látható kitűnő stílusban győz­te le az utóbbi években világelső NDK- bell kerékpáros-iskola valamennyi ver­senyzőjét. ..) — Számftottál-e Ilyen átütő sikerre? — Érmekben gondolkodtam csupán. Ügy gondoltam, szép eredmény lesz, ha az NDK versenyzőinek erős konkurren- clájában dobogóra tudok kerülni. — Melyek a jő sprinter legfontosabb tulajdonságai? — Hát ez nagyon összetett, de egyben egyszerű Is: gyors legyen és a fejét gon­dolkodásra használja. De legalább u- gyanllyen fontos a bátorság, az erős akarat. Itt a pillanat tört része alatt kell dönteni és a gyengébb Idegzetüek a kulcshelyzetükben könnyen elvesztik a fejüket. — Hány alkalommal edzel hetente? — Naponta kétszer. — Mft sportolnál, ha nem kerékpáros lennél? — Nem Is tudom. Engem egyrészt a technikai, másrészt pedig a bátorságot és gyorsaságot követelő sportágak von­zanak. Ahol kockáztam kell. .. Talán motorkerékpárversenyzö — vagy tor­nász? . . . — Hogyan válik az ember vllágbajno.k- ká? . — Hát elsősorban el kell kezdeni. Na­gyon nem mindegy, hogy mikor, milyen körülmények között, satöbbi. Ez ugyan­is meghatározhatja az egész elkövetke­zendő pályafutást. Nekem kimondottan szerencsém volt, ugyanis teljesen apró koromban kerültem be a versenyblcikll- zés világába. Tizennégy éve már, hogy Viktor bátyám, aki ma huszonkilenc éves és válogatott versenyző volt, elvitt magával egy edzésre. Mindjárt ott Is ki, mely teherbíró és rendkívül könnyű gép. — Hogyan jellemeznéd magánélete­det? — Boldog vagyok. A szüleim egyszerű emberek, kitartásra, emberségre nevel­tek. Apám mentöautősotőr, édesanyám munkásnö. Sportbeli és emberi példaké­pem Viktor bátyám. Sokat köszönhetek a feleségemnek, hiszen gyakran el va­gyok Novomoszkovszki] városából, ahol jelenleg lakunké Ez bánt csupán, meg hogy másfél éves Viktor fiam bizony nem túl sokat lát. De hát ez az érem másik oldala, otthon megbeszéltük, hogy míg versenyzők, kölcsönösen elfogadjuk ezt az életmódot. — Milyen érzés népszerűnek lenni? — Egy kicsit furcsa, de azért tagad­hatatlanul kellemes. Eddig még Ilyen nagy sikert mint Itt Brnöban, nem értem el. Az olimpiai bronzérem? Nálunk, a Szovjetunióban, rengeteg van Ilyen, a korábbi években szerzett líjüsági VB-he- lyezésekröl nem Is beszélve, úgyhogy eb­ben a tekintetben nem vagyok elkényez­tetve. Ezekben a napokban kell a leg­jobban az eszembe vésnem a bátyám tanácsát: ne tulajdoníts túlzott jelentő­séget á reflektorfénynek, mert sok te­kintetben csalóka — hány más kitűnő ember, tudós, tanító, orvos vagy egysze­rű munkás ál és dolgozik nélküle. A jól elvégzett munka tudata a fontos ... — Ez olyan szép, hogy egyben lapunk olvasótáborának küldött üzenetként Is tolmácsolhatjuk. — Hadd írjak még hozzá egy üdvözle­tei is. — Köszönjük szépen, és további szép sikereket! MAJOR LAJOS mt '"WÍK '•'i Ha történetesen tíz-tizenöt évvel eze­lőtt Naszvad (Nesvady) érdekességei után kutatott volna az idegen, aligha emlí­tették volna a helybeliek saját büszke­ségeik között a kézilabdát. Akkcfr talán még nem Is gondoltak arra, hogy a nyolcvanas évek elejére e sportág a községnek országos; sőt nemzetközi hír­nevet szerez, pedig ez történt. Ma 1. ligás női Ifjúsági Csapatuk van, a naszvadi lányok válogatott mezben dobálják a gólokat, s a jő. teljesítmé­nyek alapján az eredmények sem várat­tak sokáig magukra. Odáig jutottak, hogy Bratlslaváből, ■ Preáovból, Prágából, Csor­náról, Brassóból és más városokból jár nak Ide kézilabdázni, s az ifjúsági kor­osztályban a hazaiak egyenrangú ellen­felei az említett városok neves csapatai­nak. Ebben az évben kerek ávford-ulóhoz érkezett a naszvadi kézllabdasport: már tíz éve annak, hogy a helyi Sláviában szervezett sportélet kezdődött. A mostani stadion helyén kukoricával és gazzal benőtt földterület, a helyi alap­iskolában tehetséges kézilabdázók (lá­nyok és fiúk egyaránt) — dióhéjban ez . jellemezte azt az időszakot, amikor el­határozták Naszvadon, hogy az Iskolai sportélet képviseletére létrehozzák a Slá­vla 'sportegyesületet. Jótornián a semmi­ből Indultak, de a bizonyítani akarás és a tehetségek felkarolása Iránti lelkese­dés egyre jobban előre vitte Vlahy Je­nőt és társait, és fokozatosan belekóstol­hattak az első sikerélményekbe. Mindkét csapat járási bajnoki címet szerzett, és bejutott a második ligába. Ekkor a Slá­vla vezetősége — működése alatt elö­A naszvadi női ifjúsági csapat. Balról az első Vlahy jenn edző. negyedik Hanze- Uk Kálmán, a Slávla eluüke ás utolsó Miskovíus György mérnök, másudedzo.

Next

/
Thumbnails
Contents