Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-27 / 43. szám

>fW4

A SZÓFIAI FŐORVOS

ISZHAK FINCI ÚJ SZEREPÉRŐL

„Nagyméretű, választékosait berendezett lakás a századforduló stílusában. A romantikus benyomást keleti csecsebecsék meg dúslevelű növények mélyítik fülledtté. A falon metszetek: táncosnők, gésák, bajadérok... tüllben és anélkül, a legritkább pózokban.

Az ajtöcsapódás Gáti főorvos érkezését ]elzl.

— Szervusz — üdvözli Annát —, elnézést, hogy késtem, de azt hiszem, ehhez vagy szokva.

— £n kérek elnézést — mondja Anna —, hogy csak úgy felkerestelek, gondoltam, tudnál segíteni.

Szóval vissza szeretnétek jönni a fűvárosba?

>— Igen. Mert nehogy azt hidd, hogy feladtam. Szeretném már befejezni a Testnevelési Főiskolát, és végre élni akarok. Elegem van a vidéki életformából. Órákat álltam már az ablak előtt, vártam, bogy történjen valami, de soha sem történt semmi.

A doktor biztatva bólogat, pedig oda se figyel. Mindenféle exkluzív üvegből szeszeket csorgat egy krómozott edénybe, aromákat csöppent rá, megszórja citromszeletekkel, aztán összerázza az egészet. Anna vonakodva fogadja el a koktélt. Éppen hogy csak megkóstolja.

— Ízlik? — kérdi a főorvos, közben átkarolja a vállát, és mélyen a szemébe néz, s mert úgy érzi, hogy a nőt még pu hítani kell, bizalmasan duruzsolni kezd: — Azt hiszem, gátlásaid vannak, kevés az önbizalmad, talán túl szerény vagy önmagaddal szemben. Es én éppen ebben tudnék segíteni ne ked. Persze csak ha téged nem zavar, hogy az ügyeidbe avatkozom — súgja gerjedten, majd magához húzza a nőt, aki bebúnyt szemmel várja a csókot. De Gátit valahogy megzavarja a csukott szem és elbátortalanodik. Hosszú percek múlnak el, amíg újból elhatározza magát..

Gáti József, a most elkészült Szívzűr című film elegáns, negyvenes főorvosa: Iszhak Finci. A népszerű bolgár színész nem először szerepel magyar filmben. Néhány évvel ezelőtt Huszárlk Zoltán Csontváryjának címszerepét is ő játszotta 3 bizonyára Böszörményi Géza, a Szívzűr rendezője Is ennek alapján hívta meg legújabb alkotásához. De az is lehet, mér jóval korábban is ismerte ót, hiszen Iszhak Find az elmúlt évek legjelentősebb bolgár filmjeiben is főszerepet kapott. Emlékeztetőül: ő volt A mezei nyulak összeszámlálása című szatirikus komédia főhőse, papucsférjet játszott a Villanegyedben, karrierista igazgatóhelyettest a Napszúrásban. Színházi pályafutását Dimltrovgradban kezdte, aztán Burgas majd Szófia következett, ahol Csehovot és Molíére-t, Brechtet és Bulgakovot játszik. Drámai szerepelnek hosszú sorát most Ismét egy komikus figura szakítja meg: mindössze két jelenete van a Szívzűrben, de mindkettő izzik a humortól.

I szabó)

A festő, a főorvos ... Iszhak Finci.

(Markovies Ferenc felvétele)

Lőrincz Gyula:- Két figura

KONCEPCIÓ?

tarlaii jegyzetek

LÓRINCZ GYULA DUNASZERDAHELYI KIÁLLÍTÁSÁRÓL

Dunaszerdahelynek (Dun. Stre- "daj nincs nagy középkori múltja, de tekintélyes polgári múltja sincs. Nincsenek palotái, kastélyai, így múzeuma is csak egy viszonylag szerény épületben, a „Sárga kastélyban“ székel, a- melyben szinte alig van hely egy .kicsit is nagyobb kiállítást rendezni. Viszont annál Inkább alkalmas kis, kamarakiállítások, jellegzetes népi eredetű tárgyak bemutatására. Parányi fehérre meszelt „cselédszobáiban“ van valami varázs, ezért ha csak tehetem, mindig elmegyek, hogy megnézzem az itt rendzett képzőművészeti kiállításokat. Legtöbbször persze azért megyek, hogy írjak is róluk. Sajnos, ezt azonban csak ritkán tudom megtenni, mert vagy teljesen elhibázták a kiállítás koncepcióját, vagy holmi Parnasszusra kapaszkodó egyének munkáit állítják ki. így aztán csak várok, abban bizakodva, hogy előhb-utóbb majd csak rátalálnak egy olyan koncepcióra, amely leginkább az övéké, amely egyéni és megismételhetetlen. Vagyis: valami olyan, ami nem Ismétlés, nem lerágütt csont, és -nem is olcsó alaktalan valami. Elég régen várok már erre, így egyre türelmetlenebb vagyok, és egyre nagyobb bennem a kétely, már szinte kételyekkel indulok a kiállításaikra.

így voltam most is, Lőrincz Gyula kiállítása alkalmával. A kétely ugyanis már eleve adva volt. Alig néhány hónapja, hogy a nagy posztumusz átfogó kiállításon szembesülhettünk a művész életművével. Mit csinál most Duna- szerdahely, „szemelget“, jól-rosz- szul válogat a gazdag anyagból, hoz-e valami újat ez a tárlat? — foglalkoztattak a kérdések.

ügy tűnik, eddig jó Irányba léptek a rendezők. Elhagyták — kicsit bátran Is — a nagy élet- műanyagot, és olyasvalamivel jöttek, ami helyi érdeklődésre tarthat számot, s amit itt könnyebben megérthetnek, hiszen az életműnek ez a része ehhez a tájhoz kötődik. Igaz, így egy kicsit szegényebb lett különösen a festmények tárlata, de legalább érződik rajta, hogy Lőrincz Gyula erősen kötődött szülőföldjéhez, gyermekkori élményeihez, és ezt csak Itt méltányolhatják igazán.

Ami azért mégiscsak kárára volt a tárlatnak: teljesen elhagyták a nagy kiállítás képanyagát. Kár, mert néhány nagy alkotás, érett mű még jobban kidomborította volna nemcsak a múzeum koncepcióját, hanem a művész elkötelezettségét is.

A kiállítás nemcsak olajfestményeket sorakoztatott föl, hanem jó néhány szép, tiszta és jellegzetes tusrajzot Is, és ez telitalálat a rendezőktől. Érzékkel markoltak az óriási életműből, tudták, mit akarnak, és az eredmény nem maradt el. Amit Itt látunk, még jobban, még következetesebben hangsúlyozta Lőrincz Gyula kötődését, és szakmai, művészi eredményeiben a rész is teljességet nyújtott. Ugyanazok a távlatok, ugyanaz a táguló horizont sejlik fel, a tiszta lapok néhány biztos vonással megrajzolt alakjai mögött ugyanaz a távlat érződik, mint az Ablaknál, a Pusztai madonna, a Hontalanok, a Pusztai pár vagy a Parasztpár mögött. És közben a tárlat anyaga teljesen ismeretlen, úgy érzem, eddig még sehol sem láttam, nem láthattuk. Olyasmit vonultatnak föl itt a rendezők, amiért érdemes külön is elzarándokolni a városba, a múzeumba, mert feltehetőleg sem eddig, sem ezután nem találkozhatunk vele. ]6 lenne hinni, hogy ez nem az első és nem is az u- tolsó lépés nemcsak Lőrincz Gyula festőművész hagyatéka, hanem a múzeum munkájának a szempontjából is, és ami ezután következik, annak is meglesz az átgondolt, okos, csak a Dunaszer- dahely szemszögéből nézhető koncepciója, unikuma, és meglesz a kellő zamata is.

Németh István

A Komáromi (Komárno) Művészed Népiskola kamarazenekara és Sergej Kopfiák énekes, a ^lovák Nemzeti Színház operatársulatának szólistája hangversenyével a Szakszervezetek Házában 1981. október 6-án megkezdődött az V. Komáromi Zenei ósz. Az immár hagyományos zenei rendezvényt Silvia Majlingová, a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság alelnöke és Ratimorszky Gyula, a jnb iskolaügyi szakosztályának tanfelügyelője nyitotta meg.

V. KOMAROMI ZENEI OSZ

KOMOLY ZENEI SEREGSZEMLE

rock- és diszkózenétől hangos jelenünkben különös figyelmet érdemel a Komáromi Zenei ősz rendezvénysorozata, amely szorosan kpcsolódik a Bratlsla- oai Zenei Ünnepséghez. Nem vitatható el a várostól, hogy a Komáromi Zenei Ősz vidéken a szinte egyedülállóan gazdag és színvonalas komoly zenei események közé sorolandó.

A Szakszervezetek Háza mellett működő 140 tagot számláló Zenebarátok Köre és vezetősége, de főleg Silvia Majlingová, a jnb alelnöke az elsőszámú kezdeményezője ennek a rendezvénynek. Arra törekszik, hogy e kiemelkedő zenei eseményen nemzetközi hírnévnek örvendő vendégszereplök lépjenek fel, s ez a szokás lassan hagyománnyá válik, mégpedig olyan hagyomány- nyá, amely a város lakossága számára kétszeres jelentőséggel bír. Elsősorban azért, mert Komáromnak köztudottan gazdag zenei múltja van, amit nem folytatni bűnös könnyelműség lenne, másodsorban pedig

azért, hogy a könnyű műfajokat ellensúlyozandó, szellemileg telítettebb légkörben találkozzanak és bizonyítsák a műfaj örök korszerűségét a zeneértő, zenekedvelő emberek. A városban a Szakszervezetek Házában folyó zenetanfolyam — a zeneiskola munkáját nem is említve — tevékenysége révén a zeneértök száma egyre nö. Most sincs szándékomban elemezni annak a jelenségnek a hátterét, hogy talán éppen a komoly zenei hangverseny az, amelyre a legtöbben mennek el sznobizmusból, maradok tehát a tényéknél: az a külföldi vendégszereplő, aki nem kis elégedettséggel tapasztalja, hogy fellépésén egy kisvárosban 300—400 ember kíváncsi teljesítményére, az a legkevésbé sem törődik azzal, hogy a jelenlevőknek milyen a zenei műveltsége...

A Komáromi Zenei Ősz, mint a bevezetőben már említettük, a Művészeti Népiskola kamaraegyüttesének fellépésével kezdődött, és az ínyencek igényeit is kielégíthette Sergej Kópiák teljesítménye. Az énekes a szlovák énekművészet kiemelkedő egyénisége. Zenei pályájának kezdetén hegedűn játszott. A Kassai (KoSlce) -Konzervatórium befejezése után éneket tanult, és 1974 óta a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának szólistája. Sikerrel szerepelt számos nemzetközi versenyen is, így a Prágai Tavasz (1973) nemzetközt énekversenyének, továbbá a müncheni és a Rio de Janeirő-i énekverseny győztese.

Október 13-án az indiai Arvind Parikh és együttese lépett a közönség elé, hogy ízelítőt adjon a régi indiai zenéből. A nagy képzettségű előadó a legközkedveltebb szi- íarista, aki nem csupán a zenét és a hang- versenyezést tartja egyetlen hivatásnak. Zenei tanulmányai mellett kitüntetéssel fejezte be a közgazdasági egyetemet. Hangszere, a szítár — kezelését tekintve — az egyik legnehezebb hangszer. (Ezt a hangszert indiai tanulmányútját követően George Harrison is alkalmazta. Egyes Beatles-felvételek még sokáig Hrzlk Harrison szl- tárjátékát.)

A zenei ősz keretében, október 21-én lépett fel az ostravai Janáőek Filharmónia, amely 1954-ben alakult egy rádiózenekarból, tehát több mint huszonöt éve formálófa az ostravai zenei életnek. A zenekar a szocialista kultúra ápolásában elért eredményeiért megkapta „A szocialista társadalom építésében szerzett érdemekért" állami kitüntetést. A filharmónia Európa számos országában tett tanúbizonyságot előadói művészetéről.

Október 24-én mutatkozott be a Barokk Jazz Kvintett. Mint a nevükből is kitűnik, az együttes a barokk zene modern változatának előadója. E műfajilag szokatlan mü- a szólisták sokoldalúságának köszönhetően előadásait nem szűkíti le csupán a barokk, illetve a klasszikus zenére. Hangversenyeiken a zeneirodalom számos alkotása szerepel, -ctI

T