Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-13 / 41. szám
AI. 0®MOBR UTQLiRHETETLEN BRAVÜRJÄNAK „IITKA“ n ne emlékezne az egykori történelem- könyvekből a dlszkobolosz alakjára, aki meg mostanság forgatja az ókori népek történetéről szőlő tankönyvet, az is meg- • találhatja benne a sporttörténelem egyik legkorábban kőbe vésett figuráját, tgy nem csoda, hogy az olimpiai játékok atlétikai versenyeinejs egyik legnagyobb figyelmet kiváltó versenyszáma a dlszkoszvetés. Az újkori olimpiák története számos nagy diszkoszvető emlékét őrzi, olyan azonban csak egy volt köztük, aki négyszer érdemelte volna ki a „babérkoszorút“, azaz a bajnokot illető olimpiai aranyérmet. Harmadik olymplájára készült a második nagy világégés után a földkerekség sport- társadalma, s a legtöbb versenyszámban megvolt a jelölt, illetve jelöltek, akik addigi eredményeik alapján elsősorban számíthatnak a sikerre. A diszkoszvetést eleve amerikai számnak könyvelték el, hiszen a világcsúcstartő Gordlen magabiztosan szórta a nagy eredményeket, általában méterekkel nagyobbakat dobott, mint a legtöbb várható riválisa. Azt viszont minden 1956-os keltezésű sportstatlsztlkal évkönyv tanúsíthatja, hogy Melbourne aranyérmét nem Gordlen, hanem egy 19 éves fiatalember, bizonyos Alfréd Oerter nyerte. R6ma rendezte a következő olimpiát, és a dlszkoszvetés újra amerikai számnak ígérkezett. Babka, ha beállt a „ketrecbe“, szinte óriásnak hatott, és jó messzire hajította a lapos szert, legnagyobb vetélytársal, még a világcsúcstartó lengyel Piatkowskl sem tudták nagyon megközelíteni. A többi szintén ismert. Róma aranyát A1 Oerter nyerte több mint egy méterrel megelőzve Babkát, akit ugancsak egyméteres hátránnyal egy harmadik amerikai Cochran követett. Tőklóba sérülten, formán kívfll érkezett Oerter, ráadásul kitűnő tormában volt az újdonsült világcsúcstartő csehszlovák Lud- vlk Danék... Akinek eszébe jutott, hogy volt mér ehhez hasonló „figura“, az gyorsan elhessegette magától a gondolatot, mondván, kizárt dolog, hogy ilyen szeszélyes számban valaki háromszor egymás után olimpiai bajnokságot nyergen, hiszen az újkori olimpiák történetében ebben a számban ez még senkinek sem sikerült. Aztán megkezdődött a verseny, és mintha ml sem lenne természetesebb, Oerternek játszották a himnuszt, és Immár háromszoros olimpiai bajnokként lépett le a dobogóról. Mexikóváros legnagyobb esélyese a világ- csúcstartó amerikai, Jay Silvester volt, aztán Danék, aki még mindig nagyokat „hajigáit“. így, amikor eleredt az eső, és a bemelegítő dobók esőkabátban a dobőkörbe álltak, volt, aki fogadást ajánlott Oerter győzelmére... Jól tette, aki nem fogadott' ellene, mert mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne olimpiát nyerni, úgy utasította maga mögé a mezőnyt! Páratlan bravúrt Négyszeres olimpiai bajnokként visszavonult, abbahagyta a versenyzést, közben elvált, de ő nevelte lányait. Majd amikor a lányok felcseperedtek, és „kirepültek, a nagy A1“ unatkozni kezdett. Korábban nem kis problémát okozott neki, hogy felesége nem nézte jő szemmel, ha turnéznia kellett, vagy az edzőtáborok kötötték le idejét, barátnője azonban még bíztatta is, hogy térjen vissza nagy szerelméhez, a diszkoszhoz. A1 Oerter újra edzésbe állt, és rövid idő múlva jobban ment neki, mint előtte bármikor. Rövidesen — pályafutása során először — túldobta a hetven métert, és készült a moszkvai olimpiára. Nem rajta múlott, hogy 12 évi szünet után nem vehetett részt ötödik olimpiáján. Carter elnök esztelen bojkottja megfosztotta őt, a közönséget és a sok száz millió tévénézőt attól az élménytől, hogy egy négyszeres olimpiai bajnokot három ollmpiásznyl szünet után újra a dobőkörben láthasson. Ez idén európai turnén vett részt, többek között a Budapest Nagydíjon is, aljol ebben a számban rajta kívül versenyzett még Wolfgang Schmidt, Bugár Imre, Powell, Hjlltens... Oerter nem jutott túl ezúttal a hatvan méteren, sem, ennek ellenére a versenyt megelőző sajtóértekezleten az Eu- rópa-szállő presszójában 6 volt a legnépszerűbb vendége a Budapest Nagydíjnak. Azt tartják, hogy a hírnév múlandó, de tartóssága azon múlik, mekkora volt az eredeti,.. Sok mindenre kellett válaszolnia, és a legőszintébb válaszokat tőle lehetett hallani az akkor — július végén — a legnagyobb visszhangot kiváltó eseményről, Plucknett világcsúcsainak eltörléséről, az eltiltásról és az oly sokat vitatott kérdésről, a doppingról, konkrétan az anabolikus szterol- dok fogyasztásáról. Szó szerint ezt mondta: — Nincs atléta, aki pályafutása sorén ne szedett volna valamilyen szert. Tulajdonképpen csak azon múlik, van-e áz illető versenyen doppingellenőrzés vagy sincs. Ha most így utólag minden világcsűcslistát módosítani lehetne aszerint, hogy a .rajta szereplő egykor! atléták fogyasztottak-e valamilyen anabollkát vagy sem, és törölnék róla az előbbieket, akkor ugyancsak szakállas eredmények szerepelnének a vl- lágcsúcslisták élén ... Személy szerint végtelenül sajnálom Plucknettet, hiszen nagyon nagy diszkoszvetőnek tartom, és így pályafutása talán véget ért, mielőtt feljuthatott volna a csúcsra. Kár... — Mekkora szerepe volt a négy bajnokságban a szerencsének? — Szerencse nélkül nem lehet négysze- , rés olimpiai bajnok senki sémi — Ez mégsem pusztán szerencse kérdése, hiszen — igaz közben volt vllágrekorder, de az olimpiák előtt általában mások dobtak sorozatban _ nagyokat — Fortuna istenasszony csalfább annál, minthogy ilyen hosszú ideig csak egyet „szeressen“... Mielőtt válaszolna, jóízüt nevet, majd nem éppen tudományos magyarázatát adja négyszeres olimpiai bajnokságának: —. Eladtam a lelkem az ördögnek .. .1 — Mister Oerter meddig még? — Nagyon sajnálom, hogy Moszkvában nem lehettem ott. így természetesen a Los Angeles-i olimpiára készülök, s hogy ml lesz utána, arról még nem döntöttem ... Miért is törné a lejét a távolabbi jövőn, hiszen még csak negyvenkét (I) éves7f Mészáros Jánoe A szerző lelvétsls Az már csak természetes, hogy vele kapcsolatban elsősorban négyszeres olimpiai bajnoksága a téma! Azaz, hogy ml volt a titka. Tényleg, mi is? — Tűrhetően jől kezeltem ezt a szerszámot. ..-kupa Szép dolog, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervei nemcsak szóban és írásban hangoztatják a mozgás és a tömegsport jelentőségét, hanem a gyakorlatban is igyekeznek megvalósítani az erre vonatkozó határozatokat. Ennek ékes bizonyítéka többek között az évről évre megrendezett labdarúgótorna a SZISZ SZKB elnökének, Michal Zozufáknak a kupájáért. A közelmúltban rendezték meg a torna hatodik évfolyamát, amelyen minden korábbinál nagyobb számú csapat vett részt. Az immár hagyományos résztvevőkön, a SZISZ SZKB, az Ifjúsági Szolgáltátövállalat (ISZVJ, a SZISZ Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága és a Smepa kiadóvállalat csapatán kívül idén rajtolt még a SZISZ Kelet- és Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának, illetve Bratislava Városi Bizottságának csapata. Az egyes találkozók színvonalas és ádáz küzdelmeket hoztak. Kiadóvállalatunk csapata nem tudta megismételni két évvel ezelőtti sikerét, amikor elnyerte a kupát. Csoportjában csupán a második helyen végzett, így nem került be a döntőbe, A döntőt a SZISZ SZKB és az ISZV csapatai vívták egymással, és a rendes, már esti sötétségbe hajlő játékidő 1:1 arányú döntetlennel ért véget. Tizenegyesek rúgása döntötte el a kupa sorsát, s ebben a szolgáltatóvállalat volt az aradményesebb. A jól sikerült torna a részt vevő csapatok meghitt baráti összejövetelével ért véget a SZISZ SZKB madarászl üdülőjében. Az egész rendezvénynek csupán, annyi szépséghibája volt, hogV egy napra túlságosan sok voll a játékidő. Minden csapat a három^ mérkőzésen egyenként 120 percet játszott, sőt, a döntő résztvevői egyetlen nap alatt 160 percig voltak pályán, és ez túl sok. Elvégre az egyes csapatokban 40 éves örökifjak Is szerepeltek, akiknek az egészségét veszélyezteti az ekkora megterhelés. A jövőben jobb lenne két napra tervezni 3 tornát, esetleg hosszú lejáratú bajnokság termájában játszani. Említést érdemel még Michal Jursa volt FIFA-játék- vezető, ako kétszer 40 perc kivételével egész nap pályán volt, hogy az Időként elszabaduló kedélyeket lecsillapítsa. P. L. Az ülBfoglalkozás&aknak nem győzzük eleget hangsúlyozni a mozgás le- lenttíségét. A mozgás az élet lele, a mozgás az élet sála, és sorolhatnám még tovább a szellemesebbnél szellemesebb megállapításokat. Ehelyett hadd szögezzem inkább le, hogy a mozgás az élet maga. Orvosok, genetikusok, pszichológusok, más szakemberek bizonygatják, hogy a mozgás meghosszabbítja az életet. Ezért is alakulnak az utóbbi években sorra a különféle szabadidősportokat űzó szakosztályok, öregfiúcsapatok. Ez így jó, így helyes. Egy ilyen „öregfiú“-csapatról lesz most szó azok okulására, akik nem tudják, hogyan is kezdjék, hol fogjanak hozzá. A dolog úgy kezdődött, hogy a csehszlovákiai magyar újságírók labdarúgócsapata meghívást kapott Nagymagyarról fZlaté Klasyj egy öreg- fiúk-mérközésre. A csapat fennállása óta először keltünk útra az alapító és örökös csapatkapitány, Batta György nélkül, akit a kötelesség fa Békemaratoni máshová szólított. Nyilván nem ezért, meg nem is azért, mert erősen „vegyes felvágott“ összeállításban léptünk pályám, a mérkőzést 2:3 arányban elveszítettük. /A gólokat Gergely Bandi, Audits Pál, illetve Gönczi Győző, Vass Tibor és Farkas László lőtték.) A vereség oka inkább az volt, hogy egy rendkívül jó képességű, összeszokott, és a játékosok korához képest meglepően gyors, virgonc együttessel találtuk magunkat szemben. Honnan ez a szokcglan vlta- I Utís? — tettük fel magunkban és nyíltan többen is a kérdést. , A titok megfejtésére a mérkőzési követő immár hagyományos banketten került sor. A minden korábbinál szívélyesebb légkörben elbeszélgettünk újdonsült ismerőseinkkel. Megtudtam, hogy az együttes immár tizenegy éve szervezetten, a sportegyesület alapozó testnevelés és szabadidősport szakosztálya mellett űzi a labdarúgást. Korábban mind aktív labdarúgók voltak, akik a mfig- szállottságig szerették ezt a játékot, de előbb-utóbb mindenki felett elszáll az idő, búcsút kell mondani az aktív játéknak. Más kérdés, hogy feltétlenül szögre kell-e akasztani a csukát. A nagymagyari „öregfiúk“ úgy vélik, hogy nem. Nem tudnak e csodálatos játék vagy egyszerűen mozgás nélkül élni. Azóta télen-nyáron minden hétfőn edzenek. Edzenek? Nem éppen ez a •legjobb kifejezés. Inkább csak jat- balloznak kedvtelésből, a maguk szórakoztatására, magáért a mozgásért. A társaságnak 15—ÍB tagja van. Különféle rendű és rangú emberek. Az edző (?j, Tóth Gyula az Agroprog- res vállalat igazgatója, H orváth László, a csapat ügyvezetője a bratis- lavai Juraj Dimitrov Vegyiművek technikusa. Aztán van köztük munkás, pedagógus meg miegymás, a csapat egyik oszlopos tagja. Dudás Kálmán, a Dunaszerdahelyt Járási Nemzett Bizottság elnöke. Többek között vele beszélgettem: — Jelszavunk, hogy aki a mozgást szereti, az rossz vagy beteg ember nem lehet. Egészségünk óvása érdekében feltétlenül szükség van a mozgásra, és akt ezt nem tudatosítja, az magára vessen. Hogy ilyen vegyes összétételű a csapat? Ennek nincs semmi jelentősége. Nagyon jó közNtmrégen a svájci K^ntreux-bao rendezték mag a Nemzetközi Tornaszttvet- ség, a FIG sziz éves lennillisét ünnepié iubileuml megemlékezést, amelyen felvonult a tekintélyes sportég vezérkara, a veiflk együtt a régebbi idék tlsztségvlselét, de ugyanúgy más nagy sportágak „elöljárói“ Is. Sok szó esett az elmúlt évszázad ezernyi emlékérdt, de elsősorban arról az IBSl-es júniusi estéről, amikor a belgiumi Llege-ben a belga Nicolas J. Cuperus és a vele szövetkező francia Charles Gazaiét javaslatéra megalakulhatott az alapsportágnak tekinthető torna nemzetközi verető testületé. A belgákon és a franciákon kívül Olaszország és Hollandia tartozik az alapítók közé, a tornasportban már akkor nagy tekintélynek Örvendő Németország, Ausztria, és Svájc csak évtizedekkel később csatlakozott. A négy úttörőhöz nem sokkal később Csehország, Norvégia, Magyarország, Kanada és Luxemburg sorakozott fel; Afrika képviseletében pedig elsőként 1910- ben Egyiptom. A sportág első világbajnokságán, 1903-ban Antwerpen látta vendégül a legjobbakat, aztán Bordeaux, Prága, Luxemburg, Torino és Párizs következett az akkori szabályok szerint kétéves periódusokban. Az amerikai földrész képviseletében 1899-ben Kanada csatlakozott. Ázsia úttörőjeként 1949-ben Irén, majd Óceánia első képviselőiéként 1954-ben Ausztrália. (Utóbbi az 1956-os Meibourne-1 olimpiai játékokra valő ..tekintettel“ kérte felvételét. | Svájc csak 1923-ban került a FIG kötelékébe, míg Németország a berlini olimpia előtt két évvel, tehát 1934-ben, Az utóbbi dátum különös fordulatot lelem a torpasport történetében, hlszeő ekkor rendezték meg az első „igazi“ vagy másképp fogalmazva ,,tiszta“ világbajnokságot, amelynek műsorából már törölték a korábban kiegészítő számnak számító kötélmászást, súlyemelést, úszást, s az atlétika különféle erőpróbáit Is. A tornasport tehát yalőjában 1934-ben Indult el hódító útjára, ám kiegészítést kell tenni, hiszen már 189B-ban az első újkori olimpián Is műsorra került a torna, s tartja helyét azőta is. Az ötvenes években rendezték meg először a férfi és nöl Euröpa-bajnokságot, majd újabb változások következtek a hetvenes években, egyrészt az áj versenyforma, a Világ Kupa bevezetáséval, más- eészt pádig az ú] világbajnoki ciklus megalapozásával. Ami a FIG alsö embereit Illeti, 1891- ben az amlltett Nlcolas I. Cuperus vet-” te kezébe a kormányzatot, de nem ka- yesebb, mint 43 évig elnökölt. Ot a francia Charles Cazalet követte (1924— 1933), azután a lengyel Adam Zaowskl (1933—39), a belga Goblet d’AvlalIa (1946—56), a svájci Charles TbOMi (1956—1966), illetve Arthur Gande (1966—76) következett. A montreali e- llmplal játákok alkalmáből megrendezett FIG-kongresszus e szovjet lurl) Tyl- tovnak szavazta meg a bizalmat. tünk az egyetértés és az összetartás. Mindenki egy labdát rúg, egy nótát fúj. Azt tartjuk, hogy nemcsak ott jöhet össze jó társaság, ahol ital van az asztalon, söí, ellenkezőleg. Tapasztalatból tudom, hogy a labdarúgó-szakosztályok nem szívesen bocsátják az ilyen ssabadidőcsapatok rendelkezésére a pályát, mondván, hogy feleslegesen rongálják. Megkockáztatom a kérdést, hqgy Nagymagyaron nem voltak-e ehhez hasonló ellenvetések? — Kezdetben voltak ilyen hangok, de Csakhamar megértették, hogy a sporthoz mindenkinek joga van, hogy a testnevelési, sőt a pártszervék határozatai is kimondják, hogy a sportpályák senki előtt sem lehetnek zárva, a sport és a testnevelés tömegbázisra helyezése társadalmi ügy. Ma már egy-egy szép győzelem után még büszke is ránk a falu apraja-nagyja, mintha csak bajnoki pontokért küz- denénk. Mellesleg télen többnyire lábteniszezünk; lábteniszcsapatunk, a- mely a pedagógusok fedőneve alatt játszik, járási bajnokságot nyert. Ezenkívül van a szakosztálynak nöi erőnléti torna csapata, sőt szülök és gj^ er ekek is rendszeresen együtt, gyakorlatoznak. Nyugodtan elmondhatom — talán a többiek nevében is —, hogy a rendszeres niozgásnak köszönhetően mindig jó erőben érzem rnagam, arról nem is. bégéivé, hogy nagyon sok szép percet töltöttem el a csapattársak körében a pályán és azon kívül is. Íme a nagymagyari recept. Nincs rá szabadalom, tessék nyugoriian kipróbálni. (palásyí)
