Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-06 / 40. szám

6 IM — Az idei évet az ENSZ a rokkantak és testi fogyaté­kosok nemzetközi évének nyilvánította. Nagy sorscsa­pás, ha valakit tartós nyo­mokat hagyó szerencsétlen­ség ér, de nem végzetes. A testi fogyatékosságban szen­vedők nem számkivetettek, különösen nem azok akkor, ha nem csüggednek. Mint az alábbi példa is bizonylt- ia, időnként egészen bámu­latot keltő dolgokra is ké­pesek. S még jobban beil­leszkednek a normális élet­be, ha mások is segítő ke­zet nyújtanak nekik. JIIBIIEDM TANDEMMEL i I ügy Indult, mint egy tré­fa. Amikor a Massachusetts állambeli Westfield város- j kában a vakok Amherst ne- . vű Intézetében az idősebb j bennlakók egyike, a 71 éves j Thomas Dickey az ebédlő- | ben felajánlást tett, idősebo j társai harsányan kikaceg- = ták. Dickey papa ugyanis j azt ígérte, hogy az intézet . alapításának 50. évfordulója : tiszteletére kerékpáros „ke- resztutat“ tesz az Egyesült Államokban. Megtette. Az ügynek meg­nyerte a 24 esztendős, szin­tén csökkent látóképességü Chris Sammartanöt. Készí­tettek egy speciális kétülé­ses kerékpárt, és a kallíor-- niai Faló Altóból április 20- án nekivágtak a nagy útnak. . Június 6 án dél tájban ér­kezésükkor óriást tömeg várta őket a Westfield szomszédságában levő East- jampton főterén, ahol már rendőri különgépkocsik vár­tak rájuk. Innen díszkíséret- : tel kerekeztek be az „Am- - herst“ intézet elé, mert ez volt az utolsó szakasz. ■ A napbarnította, a fáradt­ságnak nyomát sem mutató bátor páros a hét folyamán 5150 kilométert kerekezett az Egyesült Államok tizenöt államának országütjain. •— A hegyi utak, és a sok­szor váratlanul támadó vál­takozó Irányú szél volt a ^ legnagyobb ellenségünk — , mondta Dickey. — Chris ki- ' tűnő vezérnek bizonyult, ö I Ült az első ülésen, ő kezel- I te a kormányt. Életemben még nem fáradtam el ilyen kellemesen, mint ezen a ki­ránduláson. A tandemes bravürembe- rek naponta 100 kilométe­ren felüli átlagot teljesítet- ‘ tek, és fényes bizonyítékát adták annak, hogy a csök­kent látóképességüek Is sportolhatnak. >— A csökkent látóképes- ségüekkel szemben még most is előítélet érezhető az Egyesült Államokban — mondta Sammartano. — Mi most bebizonyítottuk, hogy éppen olyan teljesítményre vagyunk képesek, mint az egészségesek. Dlckey megható módon adta elő a sporttal való egy-' kori kényszerű szakításának körülményeit. — Világéletemben szeret­tem az országúti kerekezést Ez nagy felüdülés volt szá momra. Korábban a hátrá-- nyos helyzetűek szaktanács adója voltam különféle in­tézetekben, aztán látásom | annyira megromlott, hogy már az útszéli fáknak is ne kimentem kedvenc ídötölté sem, a kerékpározás közben Dlckey egyébként az 1930 as években kezdte a kerék­pározást, akkoriban ver­senyszerűen is sportolt. A * súlyemelésben egyre inkább az év egyetlen, legjelentősebb ver­senyére való totális felkészü­lés a divat. A mai óriási színvonalú, rendkívül igényes felkészülést köve­telő és csak a kemény embereket kedvelő sportágban a szezon alatt egyébként is csak egyszer-kétszer ké­pesek magukat teljes csúcsformába hozni a versenyzők. Mindez hozzájá­rul ahhoz a hajlandósághoz, hogy az elkövetkezendő évek világversenyeit, pontosabban világ- és Euröpa-bajnok- ságaít évente egy és ugyanazon idő­pontban rendezzék. EUROPA AZ ÉLEN így volt ez az idén a franciaor­szági Lille-ben és így lesz — a Nem­zetközi Súlyemelő Szövetség, az IWF tervei szerint — az 1984-es Los An­geles-! olimpiáig hátralévő években is. Idén volt ennek egy gyakorlati haszna Is: az érmek többségét, egy és ugyanazon ünnepélyes eredmény- hirdetés keretében, duplán adták át a győzteseknek — legalábbis a ne­hezebb súlycsoportokban, ahol" az öreg kontinens sportolói uralják a mezőnyt. Csak a legkönnyebb erős emberek között keverték meg az él­mezőnyt — Igaz, annál kiadősabban — az apró termetű ázsiaiak (csak elvétve akadt más kontinensbeli ret­tegett versenyző, mint például a pe­helysúlyban az ezüstérmes kubai Nu­nez). VIRA9 ÉS SZÉN Lilié Észak-Franclaországban, a nyugatnémet határ közvetlen közelé­ben fekszik. Nem túlságosan vonzó, kimondottan ipari város. Neve ennek Zaremba például, hogy „beleférjen“ a 100 kg-ba, verseny előtt hat kilót fogyaszt. A zsírréteg tehát távozik, és a legtöbb versenyző „tiszta súllyal“ áll a mérlegre. A százkilósok között ugyanis törvényszerűen valamivel ki­sebbek a teljesítmények is, nagyobb tehát az esély a sikerre. Ez a sport­ág kérlelhetetlen és egyszerű logiká­ja. Másrészt rendkívül összetett do­log Ügy összehangolni az ésszerű fo­gyasztást a teljesítménymutató meg­felelő szinten való tartásával, hogy az eredmény az elevárt teljsítmény és siker legyen. Mert „ráadásul“ ott vannak az ellenfelek, akik hasonló­képpen kalkulálnak. Így születnek- aztán a hadvezérekhez méltó straté­giák, bár szerintem Inkább magas színvonalú kártyacsatához hasonlóak az edzők között vívott taktikai pár bajok... ALEKSZEJEV TRÓNFOSZTÓJA A talán legmeglepőbb az volt-, hogy a legnehezebb súlycsoportban, az ólomsúlyban (110 kilón felül) Is a viszonylagos karcsúság dominált. A hangadó az az Anatoli] Piszarenko volt, aki a maga csaknem 190 cen­tijével és testén a rendkívül arányo­san „elhelyezett“ 122 kilójával Inkább' dobóatlétára hasonlított; aki — és ez itt a lényeges — nem sokkal a VB előtt adta át a múltnak a legen­daszámba menő Vaszilij Alekszejev 445 kg-os abszolút összetett-világcsú­csát két és fél kilót javítva azon, s aki Ltlle-ben Is, szerényebb ered­ménnyel ugyan, de szuverénül győ­zött. Több mint negyven kilóval volt ÉRDEKESSÉGEK A SÚLYEMELŐ VB-RÖL Rudolf Strejéek, aki bár évekig a legkönnyebb ólomsúlyúak közé tarto­zott, a szemléletváltozás következményeképpen a második legnehezebb volt a VB-n. A lendületet és technikai érzéket követelő szakításban do­minált — második lett, azonos eredménnyel (187,5 kg), mint a győztes Piszarenko. A szerző felvétele KARCSO Óriások a ieiomok városában ellenére a „liliomok városára“ utal, ami erős kontrasztban áll a környék bányavidék jellegével. Persze, leg­alább ugyanilyen ellentétnek számít, ha a törékeny virágszálat, képletesen szólva, a nehéz vastárcsák dübörgé­sétől visszhangzó súlyemelöterraekbe helyezzük. Az erős legények ráadá­sul többnyire, és érthetően, a „feke­te szakmából“ verbuválódnak. A tíz­tagú csehszlovák együttes többségét legalábbis a Bánik Sokolov és a Bá­nik Havifov versenyzői alkották. Ha­sonló a helyzet Magyarországon is, ahol elsősorban a kohó- és bánya- ipar, no meg a hús- (magyarán szól­va hentes-] szakma karolta fel a súlyemelőket. A KOPLALÁS MŰVÉSZETE Aki látta a tévében (és bőven nyílt rá lehetőség, hiszen mind a bratisla- vaí, mind a budapesti adó rendsze­resen sugárzott összefoglalókat), az saját szemével is meggyőződhetett arról, hogy még a felsőbb súlycso­portokban, a száz-száztíz kilós óriá­sok között is mennyire a rendkívül kidolgozott izomzatú, mondhatni at- létikusan képzett versenyzők vannak többségben. Olimpiai bajnokunk, Óta könnyebb, mint annak idején Alek- szejevl A tagbaszakadt, csípőben szélesebb, mint vállbán, hordónyi hasú kolosz- szusok kora, ügy látszik, lejárt. lOjjON, AKI GYORS! A mi Rudolf Strejőekünk például, aki a maga 130—135 kilójával mind­eddig a középcsoportban, sőt Inkább a könnyebbek között tanyázott, idén egyszeriben a második legnehezebb versenyző lett. Az amerikai Hannan (145 kg) vitte ezúttal a prímet, aki viszont nem büszkélkedhetett figye­lemreméltó eredménnyel. Csupán a körülmények össeejátszá- sának eredménye ez a változás? Ko­rántsem. A súlyemelés 1972 óta, ami­kor is törülték a programból az egyik versenyszámot, a nyomást, gyökeres változásokon ment ét. A főleg erőre alapozó nyomás nélkül csupán két, az előbbitől jellegében lényegesen el­térő versenyszám maradt; a szakítás és a lökés. Dinamikát, gyorsaságot, robbanékonyságot követelnek elsősor­ban. S mindez a teljesítmények ál­landó javulásával, a csúcsok értéké­nek növelésével egyre hatványozot­tabban érvényes. A súlyemelésre ma már — a közhiedelemmel szöges el­lentétben — nem elsősorban erős, ha­nem inkább jó mozgású, lendületes gyerekeket válogatnak. Az erőt u- gyanís sokkal könnyebb megszerezni, „kitenyészteni“, míg az előbb emlí­tett adottságok inkább alkat, örök­lött tehetség eredményei. Érthető tehát, hogy az ólomsúlyú- aknái is — persze inkább gyakorla­ti, mint esztétikai okokból — a mo­dern súlyemelő eszményképe kerül előtérbe. A túlzottan nagy testsúly mozgást gátló teher. Maga az új csillag, Piszarenko is ezzel a kijelen­tésével szerezte a legtöbb szimpátiát: „Üjabb csúcsokat akarok elérni. De nem elsősorban a testsúly minden­áron való növelésével, hanem mun­kával, tökéletesebb edzésmódszerek bevezetésével.“ AZ EGYES SZÁMÚ SPORTÁG Lehet, hogy a labdarúgás vagy a jégkorong tart nálunk inkább igényt erre a jelzőre, a tavalyi rendkívül sikeres olimpiai szereplés után azon­ban az eredményeket tekintve a súly­emelés került az előtérbe. A cseh­szlovák csapat Franciaországban is kitűnően szerepelt. Óta Zaremba, saj­nálatos sérülése ellenére, kitűzött céljait teljesítette, összesen tizennégy érem (a VB-n és az EB-n együttvéve), ebből két-két ezüst és bronz az ösz; szetettből, plusz négy új csehszlovák csúcs és három csúcsbeállítés — ez a mérleg. Az NDK-beli, lengyel és magyar csapattal együtt a mi fiúink is ott vannak a második vonalban, az élbolyt alkotó szovjet és bolgár versenyzők mögött. Ez azért nagy eredmény, mert nem is olyan régen ebben a sportágban még csak egy-két kiemelkedő egyé­niségre lehetett számítani (Hekel, Pavlásek, Prohl], és a csapatnak eszébe sem jutott célba venni az elő­kelő helyezést. A Brzoska-Skarda ed­zőpáros, no meg a köréjük csopor­tosuló szakembergárda lelkesedéssel, alapos, körültekintő —, hogy divatos szóval éljünk — csapatmunkával te­remtette meg az előrehaladás alap­jait, bizonyítva ezzel, hogy aki nem csupán fizetett állásként fogja fel sportbell posztját,' hanem profiként is a sport szeretetáre alapoz, an­nak számára semmifajta cél nem el­érhetetlen. MAJOR LAJOS Szabadfogásban: SZOVJETUNIÓ ­Az Idei szabadfogású birkózás Európa- -bajnokságán hat csehszlovák birkózó szerepelt, ezeknek fele szerzett pontot — összesen négyet —, s négy pontból kettőt a legfiatalabb válogatott Schwendt- ner József, a DAC fiatal birkózója har­colt ki. Közvetlenül az Európa-bajnokság befejezése után a csehszlovák váloga­tott szakági főedzője úgy nyilatkozott, hogy a csehszlovák csapatból egyedül a dunaszerdahelyl birkózó állta meg a helyét, s annak ellenére, hogy az 52 kg-ból csak Idén ment egy súlycsoport­tal följebb, az 57 kilósok között Is re­ményteljesen szerepelt. Az Európa-bajnokl szereplés alapján azt várták a blrkózósport szurkolói, hogy a legjobbak Skopjéba is elutaznak és a lödzl EB-bez hasonló szereplést vártak tőlük a jóval nehezebb mezőny­ben. így aztán eleve nagy feltűnést kel­tett, amikor „csapatot“ hirdettek. Ugyan­is mindössze egyetlen csehszlovák bir­kózó, mépedig a 74-kg-ban is csak a harmadiknak számító Holoubek utazott a macedón fővárosba. Karabin, Strnitka sérülés miatt, Kucfrko részben szintén ezért és gyengébb formájáért nem uta­zott, míg Culákot és Hönscht ugyancsak gyengébb tormájuk miatt hagyta ki a szakvezetés, Schwendtnart pedig eléggé tisztázatlan körülmények közepette nem nevezte. Az Indoklásban az állt, hogy a dunaszerdahelyl birkózó önmagát fosz­totta meg a VB-szereplés lehetőségétől, amiért késve érkezett a válogatott ed­zőtáborozására ... A VB-re nem mehetett, elvitték vi­szont egy szovjetuniőbell nemzetközi ver­senyre, amelynek végső kimenetele nem lehetett vitás, és így érthetetlen a szak­vezetésnek az a döntése, hogy a vétkes birkózót nem büntette eltiltással, hanem versenyre vitte ... A siker minden reménye nélkül kelt tehát útra az egyszemélyes „válogatott", és Holoubek a várakozásnak megfele­lően a vert mezőnyben végzett, annak is valahol a legvégén. így tehát az Idei szabadfogású világbajnokságnak szinte egyetlen statisztikájában sem szerepl csehszlovák versenyző. Ha összehasonlítjuk a két fegásnemet, akkor arra a megállapításra kell jut­nunk, hogy a szabadfogású világbajnok­ság sokkal Inkább érdemes az elneve­zésre, mint a kötöttfogású, hiszen a klasz- szlkus fogásnem legjobbjai az öreg föld­részről kerülnek ki, míg a szabadfo­gásban — különösen az alsóbb súly­csoportokban — jelentős szerepet ját­szanak más kontinensek birkózói Is. A legalsóbb súlycsoportban az első hat közé mindössze egyetlen európai birkózó került, de Szergej Kornyilajev kétséget sem hagyott afelől, hogy ő a 48 kg leg­jobbja. Mögötte Som Gab Po (dél-kóreat) és az egyesült államokbeli Rosado vég­zett érmes helyen, továbbá Iráni, japán és kínai versenyző szerzett még pontot. A japán Aszakura nyerte a világbaj­noki címet az 52 kg-osok között, az Eu- rópa-balnok NDK-bell Retch lett ezüst­érmes a mongol Gurgede előtt. Ebben a súlycsoportban Is csak egyetlen európai tudott az első bat közé bekerülni. Szergej BJeloglazov, a szovjet csapat egyik legképzettebb blrkózőja, biztosan nyerte súlycsoportját, az 57 kg-ot a bol­gár Ivanov előtt, a további két helyen azonban ázsiai versenyzők végeztek, és csak a következő — a 62 kg-os — súly­csoport volj az, amelyben számottevő európai fölény alakult ki. Az arany­érmet, a bolgár Sterev szerezte meg a lengyel Skubaczt és a szovjet Alakszeje- vet megelőzve. Feltehetően gyenge vi­gasz a magyar szakvezetés számára a csapat újoncának, Orbán JézsBlnek a szereplése, aki csak a hatodik lett u- gyan, de így Is egyike a négy magyar pontszerzőnek. Szajpula Abizajdov az utóbbi két év­ben minden világversenyen „szállította“ a szovjet aranjiérmet, t ezúttal is fö­,mÄG“ lénnyel utasította maga mögé a me­zőnyt. A súlycsoport egyik nagy megle­petése: a hazaiak versenyzője. Szeld! lett az ezüstérmes, a bolgár Fanev előtt. Az Iméntinél jöval nagyobb meglepetés, hogy a kubaiak világklasszis birkózója Űascaret, aki tavaly még egy súlycso­porttal lejjebb versenyzett, most nem került a legjobbak közé. Ugyanez tör­tént a magyar Szalontai Zoltánnal Is, aki szintén az Idén „rándult fel“ a 88 kg-osok közé. Tavaly a bolgár Rajcsev az Ismeret­lenség homályából egyenesen az olim­piai dobogó legmagasabb (okára léphe­tett. Az NSZK-bell Knosp Frlevidzában nyert aranyérmet. Az Idei EB-n ugyan halványabban szerepelt, ezúttal azon­ban Rajcsevet Is biztosan verte a 74 kg-os súlycsoport döntőjében. Ez volt a második súlycsoport, amikor szovjet versenyzőnek nem sikerült ér­met szereznie, hiszen a bronzot az ame­rikai Kamp kapta, sőt szovjet versenyző még pontot sem szerzett. Váratlanul az amerikai Campbell nyer­te az egyik legerősebb súlycsoport ver­senyét, a 82 kg-ot. Meglepetésre a bolgár Kamberov lett az ezüstérmes a szovjet Danko előtt. A legutóbbi világbajnok — aki közben egyszer már visszavonult, majd meggondolta —, a magyar Kovács István mindössze a hatodik helyet tudta megszerezni. Egyébként ebben a súlycso­portban volt talán a teljes mezőnyben a legnagyobb ,,elvérzés“: a hírek sze­rint visszavonult a bolgár Abilov és a szovjet Aracilov Is hiányzott. Campbell- nak viszont teljes mértékben sikerült pótolnia a montreáll olimpiai bajnok Fettezsont. Minden kétséget kliáróan a világbaj­nokság legegyértelműbb küzdelmeit hozta a 90 kilósok vetélkedése, legalábbis ami ■ győztes szovjet Oganesszjent Illeti, aki mielőtt tavaly megnyerte volna PrlBvldza aranyérmét, előtte „mlndösz- sze“ Ifjúsági világ- és Eurőpa-bajnok volt. Azöta azonban olimpiai bajntik, idén pedig újra Európa-bejnok, és Im­már felnőtt világbajnok Is. A bolgár Ginov ás az NDK-beli Naupert szereztek még érmet. Roland Gehrka az elmúlt évek torán alacsony termete ellenére általában min­dig „telpumpázta“ magát a IDfl kg-osok közé. Ezúttal azonban újra a 100 kiló­sok között indult, és ellentétben az Euröpa-bajnoksággal, most teljes sikert aratott. A döntőben az amerikai Gibaont verte. A súlycsoport legnagyobb megle­petése — és talán az egész világbajnok­ságé Is —, hogy az utóbbi Időben szinte minden megnyert szovjet olimpiai, vllág- és Euröpa-bojnok, Hja Máté mindössze a bronzérmet tudta hazavinni Skopje- ből. Ebben e súlycsoportban találhatő a legsikeresebb magyar versenyző Robot­ka, aki az ötödik helyen végzett. Szalmán Haszimlkov ezúttal is fölénye­sen utasította maga mögé a mezőnyt a legnehezebbek súlycsoportjában. Itt talán a legnagyobb meglepetés az volt, hogy BpUa Jázsal a kétszeres olimpiai ezüst­érmes mindössze a hatodik tudott csak lenni. Az iráni Szafari nyerte az ezüs­töt, a lengyel Szandnrszklá lett a bronz­érem, míg a tavalyi Eurőpa-bajnok, bol­gár Ivanov csak a negyedik, és az amerikai Smith Is Balla előtt végzett. Ezúttal Is kitünően szerepeltek a szovjet birkózók, öt aranyérmet szerez­tek. A maradék öt legnemesebb érmen további öt ország versenyzői osztoztak: egy-egy japán, bolgár, NSZK-, NDK-bell és amerikai birkózó Is feléllhatott e do­bogó legmagasabb fokára. Ez egyben azt Is jelenti, hogy ebben a fogásnemben nem változtak túlságosan a világ blr- kózősportjának erőviszonyai, legfeljebb néhány euröpai ország visszaesése szem­betűnő. Sajnos, a csehszlovák blrkózósportra Is a visszaesés a jellemző. mészáros JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents