Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-06 / 40. szám
6 IM — Az idei évet az ENSZ a rokkantak és testi fogyatékosok nemzetközi évének nyilvánította. Nagy sorscsapás, ha valakit tartós nyomokat hagyó szerencsétlenség ér, de nem végzetes. A testi fogyatékosságban szenvedők nem számkivetettek, különösen nem azok akkor, ha nem csüggednek. Mint az alábbi példa is bizonylt- ia, időnként egészen bámulatot keltő dolgokra is képesek. S még jobban beilleszkednek a normális életbe, ha mások is segítő kezet nyújtanak nekik. JIIBIIEDM TANDEMMEL i I ügy Indult, mint egy tréfa. Amikor a Massachusetts állambeli Westfield város- j kában a vakok Amherst ne- . vű Intézetében az idősebb j bennlakók egyike, a 71 éves j Thomas Dickey az ebédlő- | ben felajánlást tett, idősebo j társai harsányan kikaceg- = ták. Dickey papa ugyanis j azt ígérte, hogy az intézet . alapításának 50. évfordulója : tiszteletére kerékpáros „ke- resztutat“ tesz az Egyesült Államokban. Megtette. Az ügynek megnyerte a 24 esztendős, szintén csökkent látóképességü Chris Sammartanöt. Készítettek egy speciális kétüléses kerékpárt, és a kallíor-- niai Faló Altóból április 20- án nekivágtak a nagy útnak. . Június 6 án dél tájban érkezésükkor óriást tömeg várta őket a Westfield szomszédságában levő East- jampton főterén, ahol már rendőri különgépkocsik vártak rájuk. Innen díszkíséret- : tel kerekeztek be az „Am- - herst“ intézet elé, mert ez volt az utolsó szakasz. ■ A napbarnította, a fáradtságnak nyomát sem mutató bátor páros a hét folyamán 5150 kilométert kerekezett az Egyesült Államok tizenöt államának országütjain. •— A hegyi utak, és a sokszor váratlanul támadó váltakozó Irányú szél volt a ^ legnagyobb ellenségünk — , mondta Dickey. — Chris ki- ' tűnő vezérnek bizonyult, ö I Ült az első ülésen, ő kezel- I te a kormányt. Életemben még nem fáradtam el ilyen kellemesen, mint ezen a kiránduláson. A tandemes bravürembe- rek naponta 100 kilométeren felüli átlagot teljesítet- ‘ tek, és fényes bizonyítékát adták annak, hogy a csökkent látóképességüek Is sportolhatnak. >— A csökkent látóképes- ségüekkel szemben még most is előítélet érezhető az Egyesült Államokban — mondta Sammartano. — Mi most bebizonyítottuk, hogy éppen olyan teljesítményre vagyunk képesek, mint az egészségesek. Dlckey megható módon adta elő a sporttal való egy-' kori kényszerű szakításának körülményeit. — Világéletemben szerettem az országúti kerekezést Ez nagy felüdülés volt szá momra. Korábban a hátrá-- nyos helyzetűek szaktanács adója voltam különféle intézetekben, aztán látásom | annyira megromlott, hogy már az útszéli fáknak is ne kimentem kedvenc ídötölté sem, a kerékpározás közben Dlckey egyébként az 1930 as években kezdte a kerékpározást, akkoriban versenyszerűen is sportolt. A * súlyemelésben egyre inkább az év egyetlen, legjelentősebb versenyére való totális felkészülés a divat. A mai óriási színvonalú, rendkívül igényes felkészülést követelő és csak a kemény embereket kedvelő sportágban a szezon alatt egyébként is csak egyszer-kétszer képesek magukat teljes csúcsformába hozni a versenyzők. Mindez hozzájárul ahhoz a hajlandósághoz, hogy az elkövetkezendő évek világversenyeit, pontosabban világ- és Euröpa-bajnok- ságaít évente egy és ugyanazon időpontban rendezzék. EUROPA AZ ÉLEN így volt ez az idén a franciaországi Lille-ben és így lesz — a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség, az IWF tervei szerint — az 1984-es Los Angeles-! olimpiáig hátralévő években is. Idén volt ennek egy gyakorlati haszna Is: az érmek többségét, egy és ugyanazon ünnepélyes eredmény- hirdetés keretében, duplán adták át a győzteseknek — legalábbis a nehezebb súlycsoportokban, ahol" az öreg kontinens sportolói uralják a mezőnyt. Csak a legkönnyebb erős emberek között keverték meg az élmezőnyt — Igaz, annál kiadősabban — az apró termetű ázsiaiak (csak elvétve akadt más kontinensbeli rettegett versenyző, mint például a pehelysúlyban az ezüstérmes kubai Nunez). VIRA9 ÉS SZÉN Lilié Észak-Franclaországban, a nyugatnémet határ közvetlen közelében fekszik. Nem túlságosan vonzó, kimondottan ipari város. Neve ennek Zaremba például, hogy „beleférjen“ a 100 kg-ba, verseny előtt hat kilót fogyaszt. A zsírréteg tehát távozik, és a legtöbb versenyző „tiszta súllyal“ áll a mérlegre. A százkilósok között ugyanis törvényszerűen valamivel kisebbek a teljesítmények is, nagyobb tehát az esély a sikerre. Ez a sportág kérlelhetetlen és egyszerű logikája. Másrészt rendkívül összetett dolog Ügy összehangolni az ésszerű fogyasztást a teljesítménymutató megfelelő szinten való tartásával, hogy az eredmény az elevárt teljsítmény és siker legyen. Mert „ráadásul“ ott vannak az ellenfelek, akik hasonlóképpen kalkulálnak. Így születnek- aztán a hadvezérekhez méltó stratégiák, bár szerintem Inkább magas színvonalú kártyacsatához hasonlóak az edzők között vívott taktikai pár bajok... ALEKSZEJEV TRÓNFOSZTÓJA A talán legmeglepőbb az volt-, hogy a legnehezebb súlycsoportban, az ólomsúlyban (110 kilón felül) Is a viszonylagos karcsúság dominált. A hangadó az az Anatoli] Piszarenko volt, aki a maga csaknem 190 centijével és testén a rendkívül arányosan „elhelyezett“ 122 kilójával Inkább' dobóatlétára hasonlított; aki — és ez itt a lényeges — nem sokkal a VB előtt adta át a múltnak a legendaszámba menő Vaszilij Alekszejev 445 kg-os abszolút összetett-világcsúcsát két és fél kilót javítva azon, s aki Ltlle-ben Is, szerényebb eredménnyel ugyan, de szuverénül győzött. Több mint negyven kilóval volt ÉRDEKESSÉGEK A SÚLYEMELŐ VB-RÖL Rudolf Strejéek, aki bár évekig a legkönnyebb ólomsúlyúak közé tartozott, a szemléletváltozás következményeképpen a második legnehezebb volt a VB-n. A lendületet és technikai érzéket követelő szakításban dominált — második lett, azonos eredménnyel (187,5 kg), mint a győztes Piszarenko. A szerző felvétele KARCSO Óriások a ieiomok városában ellenére a „liliomok városára“ utal, ami erős kontrasztban áll a környék bányavidék jellegével. Persze, legalább ugyanilyen ellentétnek számít, ha a törékeny virágszálat, képletesen szólva, a nehéz vastárcsák dübörgésétől visszhangzó súlyemelöterraekbe helyezzük. Az erős legények ráadásul többnyire, és érthetően, a „fekete szakmából“ verbuválódnak. A tíztagú csehszlovák együttes többségét legalábbis a Bánik Sokolov és a Bánik Havifov versenyzői alkották. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol elsősorban a kohó- és bánya- ipar, no meg a hús- (magyarán szólva hentes-] szakma karolta fel a súlyemelőket. A KOPLALÁS MŰVÉSZETE Aki látta a tévében (és bőven nyílt rá lehetőség, hiszen mind a bratisla- vaí, mind a budapesti adó rendszeresen sugárzott összefoglalókat), az saját szemével is meggyőződhetett arról, hogy még a felsőbb súlycsoportokban, a száz-száztíz kilós óriások között is mennyire a rendkívül kidolgozott izomzatú, mondhatni at- létikusan képzett versenyzők vannak többségben. Olimpiai bajnokunk, Óta könnyebb, mint annak idején Alek- szejevl A tagbaszakadt, csípőben szélesebb, mint vállbán, hordónyi hasú kolosz- szusok kora, ügy látszik, lejárt. lOjjON, AKI GYORS! A mi Rudolf Strejőekünk például, aki a maga 130—135 kilójával mindeddig a középcsoportban, sőt Inkább a könnyebbek között tanyázott, idén egyszeriben a második legnehezebb versenyző lett. Az amerikai Hannan (145 kg) vitte ezúttal a prímet, aki viszont nem büszkélkedhetett figyelemreméltó eredménnyel. Csupán a körülmények össeejátszá- sának eredménye ez a változás? Korántsem. A súlyemelés 1972 óta, amikor is törülték a programból az egyik versenyszámot, a nyomást, gyökeres változásokon ment ét. A főleg erőre alapozó nyomás nélkül csupán két, az előbbitől jellegében lényegesen eltérő versenyszám maradt; a szakítás és a lökés. Dinamikát, gyorsaságot, robbanékonyságot követelnek elsősorban. S mindez a teljesítmények állandó javulásával, a csúcsok értékének növelésével egyre hatványozottabban érvényes. A súlyemelésre ma már — a közhiedelemmel szöges ellentétben — nem elsősorban erős, hanem inkább jó mozgású, lendületes gyerekeket válogatnak. Az erőt u- gyanís sokkal könnyebb megszerezni, „kitenyészteni“, míg az előbb említett adottságok inkább alkat, öröklött tehetség eredményei. Érthető tehát, hogy az ólomsúlyú- aknái is — persze inkább gyakorlati, mint esztétikai okokból — a modern súlyemelő eszményképe kerül előtérbe. A túlzottan nagy testsúly mozgást gátló teher. Maga az új csillag, Piszarenko is ezzel a kijelentésével szerezte a legtöbb szimpátiát: „Üjabb csúcsokat akarok elérni. De nem elsősorban a testsúly mindenáron való növelésével, hanem munkával, tökéletesebb edzésmódszerek bevezetésével.“ AZ EGYES SZÁMÚ SPORTÁG Lehet, hogy a labdarúgás vagy a jégkorong tart nálunk inkább igényt erre a jelzőre, a tavalyi rendkívül sikeres olimpiai szereplés után azonban az eredményeket tekintve a súlyemelés került az előtérbe. A csehszlovák csapat Franciaországban is kitűnően szerepelt. Óta Zaremba, sajnálatos sérülése ellenére, kitűzött céljait teljesítette, összesen tizennégy érem (a VB-n és az EB-n együttvéve), ebből két-két ezüst és bronz az ösz; szetettből, plusz négy új csehszlovák csúcs és három csúcsbeállítés — ez a mérleg. Az NDK-beli, lengyel és magyar csapattal együtt a mi fiúink is ott vannak a második vonalban, az élbolyt alkotó szovjet és bolgár versenyzők mögött. Ez azért nagy eredmény, mert nem is olyan régen ebben a sportágban még csak egy-két kiemelkedő egyéniségre lehetett számítani (Hekel, Pavlásek, Prohl], és a csapatnak eszébe sem jutott célba venni az előkelő helyezést. A Brzoska-Skarda edzőpáros, no meg a köréjük csoportosuló szakembergárda lelkesedéssel, alapos, körültekintő —, hogy divatos szóval éljünk — csapatmunkával teremtette meg az előrehaladás alapjait, bizonyítva ezzel, hogy aki nem csupán fizetett állásként fogja fel sportbell posztját,' hanem profiként is a sport szeretetáre alapoz, annak számára semmifajta cél nem elérhetetlen. MAJOR LAJOS Szabadfogásban: SZOVJETUNIÓ Az Idei szabadfogású birkózás Európa- -bajnokságán hat csehszlovák birkózó szerepelt, ezeknek fele szerzett pontot — összesen négyet —, s négy pontból kettőt a legfiatalabb válogatott Schwendt- ner József, a DAC fiatal birkózója harcolt ki. Közvetlenül az Európa-bajnokság befejezése után a csehszlovák válogatott szakági főedzője úgy nyilatkozott, hogy a csehszlovák csapatból egyedül a dunaszerdahelyl birkózó állta meg a helyét, s annak ellenére, hogy az 52 kg-ból csak Idén ment egy súlycsoporttal följebb, az 57 kilósok között Is reményteljesen szerepelt. Az Európa-bajnokl szereplés alapján azt várták a blrkózósport szurkolói, hogy a legjobbak Skopjéba is elutaznak és a lödzl EB-bez hasonló szereplést vártak tőlük a jóval nehezebb mezőnyben. így aztán eleve nagy feltűnést keltett, amikor „csapatot“ hirdettek. Ugyanis mindössze egyetlen csehszlovák birkózó, mépedig a 74-kg-ban is csak a harmadiknak számító Holoubek utazott a macedón fővárosba. Karabin, Strnitka sérülés miatt, Kucfrko részben szintén ezért és gyengébb formájáért nem utazott, míg Culákot és Hönscht ugyancsak gyengébb tormájuk miatt hagyta ki a szakvezetés, Schwendtnart pedig eléggé tisztázatlan körülmények közepette nem nevezte. Az Indoklásban az állt, hogy a dunaszerdahelyl birkózó önmagát fosztotta meg a VB-szereplés lehetőségétől, amiért késve érkezett a válogatott edzőtáborozására ... A VB-re nem mehetett, elvitték viszont egy szovjetuniőbell nemzetközi versenyre, amelynek végső kimenetele nem lehetett vitás, és így érthetetlen a szakvezetésnek az a döntése, hogy a vétkes birkózót nem büntette eltiltással, hanem versenyre vitte ... A siker minden reménye nélkül kelt tehát útra az egyszemélyes „válogatott", és Holoubek a várakozásnak megfelelően a vert mezőnyben végzett, annak is valahol a legvégén. így tehát az Idei szabadfogású világbajnokságnak szinte egyetlen statisztikájában sem szerepl csehszlovák versenyző. Ha összehasonlítjuk a két fegásnemet, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a szabadfogású világbajnokság sokkal Inkább érdemes az elnevezésre, mint a kötöttfogású, hiszen a klasz- szlkus fogásnem legjobbjai az öreg földrészről kerülnek ki, míg a szabadfogásban — különösen az alsóbb súlycsoportokban — jelentős szerepet játszanak más kontinensek birkózói Is. A legalsóbb súlycsoportban az első hat közé mindössze egyetlen európai birkózó került, de Szergej Kornyilajev kétséget sem hagyott afelől, hogy ő a 48 kg legjobbja. Mögötte Som Gab Po (dél-kóreat) és az egyesült államokbeli Rosado végzett érmes helyen, továbbá Iráni, japán és kínai versenyző szerzett még pontot. A japán Aszakura nyerte a világbajnoki címet az 52 kg-osok között, az Eu- rópa-balnok NDK-bell Retch lett ezüstérmes a mongol Gurgede előtt. Ebben a súlycsoportban Is csak egyetlen európai tudott az első bat közé bekerülni. Szergej BJeloglazov, a szovjet csapat egyik legképzettebb blrkózőja, biztosan nyerte súlycsoportját, az 57 kg-ot a bolgár Ivanov előtt, a további két helyen azonban ázsiai versenyzők végeztek, és csak a következő — a 62 kg-os — súlycsoport volj az, amelyben számottevő európai fölény alakult ki. Az aranyérmet, a bolgár Sterev szerezte meg a lengyel Skubaczt és a szovjet Alakszeje- vet megelőzve. Feltehetően gyenge vigasz a magyar szakvezetés számára a csapat újoncának, Orbán JézsBlnek a szereplése, aki csak a hatodik lett u- gyan, de így Is egyike a négy magyar pontszerzőnek. Szajpula Abizajdov az utóbbi két évben minden világversenyen „szállította“ a szovjet aranjiérmet, t ezúttal is fö,mÄG“ lénnyel utasította maga mögé a mezőnyt. A súlycsoport egyik nagy meglepetése: a hazaiak versenyzője. Szeld! lett az ezüstérmes, a bolgár Fanev előtt. Az Iméntinél jöval nagyobb meglepetés, hogy a kubaiak világklasszis birkózója Űascaret, aki tavaly még egy súlycsoporttal lejjebb versenyzett, most nem került a legjobbak közé. Ugyanez történt a magyar Szalontai Zoltánnal Is, aki szintén az Idén „rándult fel“ a 88 kg-osok közé. Tavaly a bolgár Rajcsev az Ismeretlenség homályából egyenesen az olimpiai dobogó legmagasabb (okára léphetett. Az NSZK-bell Knosp Frlevidzában nyert aranyérmet. Az Idei EB-n ugyan halványabban szerepelt, ezúttal azonban Rajcsevet Is biztosan verte a 74 kg-os súlycsoport döntőjében. Ez volt a második súlycsoport, amikor szovjet versenyzőnek nem sikerült érmet szereznie, hiszen a bronzot az amerikai Kamp kapta, sőt szovjet versenyző még pontot sem szerzett. Váratlanul az amerikai Campbell nyerte az egyik legerősebb súlycsoport versenyét, a 82 kg-ot. Meglepetésre a bolgár Kamberov lett az ezüstérmes a szovjet Danko előtt. A legutóbbi világbajnok — aki közben egyszer már visszavonult, majd meggondolta —, a magyar Kovács István mindössze a hatodik helyet tudta megszerezni. Egyébként ebben a súlycsoportban volt talán a teljes mezőnyben a legnagyobb ,,elvérzés“: a hírek szerint visszavonult a bolgár Abilov és a szovjet Aracilov Is hiányzott. Campbell- nak viszont teljes mértékben sikerült pótolnia a montreáll olimpiai bajnok Fettezsont. Minden kétséget kliáróan a világbajnokság legegyértelműbb küzdelmeit hozta a 90 kilósok vetélkedése, legalábbis ami ■ győztes szovjet Oganesszjent Illeti, aki mielőtt tavaly megnyerte volna PrlBvldza aranyérmét, előtte „mlndösz- sze“ Ifjúsági világ- és Eurőpa-bajnok volt. Azöta azonban olimpiai bajntik, idén pedig újra Európa-bejnok, és Immár felnőtt világbajnok Is. A bolgár Ginov ás az NDK-beli Naupert szereztek még érmet. Roland Gehrka az elmúlt évek torán alacsony termete ellenére általában mindig „telpumpázta“ magát a IDfl kg-osok közé. Ezúttal azonban újra a 100 kilósok között indult, és ellentétben az Euröpa-bajnoksággal, most teljes sikert aratott. A döntőben az amerikai Gibaont verte. A súlycsoport legnagyobb meglepetése — és talán az egész világbajnokságé Is —, hogy az utóbbi Időben szinte minden megnyert szovjet olimpiai, vllág- és Euröpa-bojnok, Hja Máté mindössze a bronzérmet tudta hazavinni Skopje- ből. Ebben e súlycsoportban találhatő a legsikeresebb magyar versenyző Robotka, aki az ötödik helyen végzett. Szalmán Haszimlkov ezúttal is fölényesen utasította maga mögé a mezőnyt a legnehezebbek súlycsoportjában. Itt talán a legnagyobb meglepetés az volt, hogy BpUa Jázsal a kétszeres olimpiai ezüstérmes mindössze a hatodik tudott csak lenni. Az iráni Szafari nyerte az ezüstöt, a lengyel Szandnrszklá lett a bronzérem, míg a tavalyi Eurőpa-bajnok, bolgár Ivanov csak a negyedik, és az amerikai Smith Is Balla előtt végzett. Ezúttal Is kitünően szerepeltek a szovjet birkózók, öt aranyérmet szereztek. A maradék öt legnemesebb érmen további öt ország versenyzői osztoztak: egy-egy japán, bolgár, NSZK-, NDK-bell és amerikai birkózó Is feléllhatott e dobogó legmagasabb fokára. Ez egyben azt Is jelenti, hogy ebben a fogásnemben nem változtak túlságosan a világ blr- kózősportjának erőviszonyai, legfeljebb néhány euröpai ország visszaesése szembetűnő. Sajnos, a csehszlovák blrkózósportra Is a visszaesés a jellemző. mészáros JANOS
