Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-22 / 38. szám

4 KÉRDÉS VÁLASZ

Lapunk munkatársai sorra látogatják a magyar tannyelvű középiskolákat. A látogatások során válaszokat kérünk a kővetkező kérdésekre:

L Az elmúlt tanévhez viszenyítva milyen változások vannak iskolájukban?

2. Mit tudnak végzős növendékeikről, akik az 1988— Bl-es tanévben érettségiztek?

3. Hány példányszámet rendeltek meg lapnnkből a múltban és mennyit terveznek ebben az évben?

4. Véleményük szerint milyen témákkal foglalkozzunk lapunk hasábjain, hogy diákolvasúlnk igényelt jobban kielégíthessük?

A sajtónap közvetve vagy közvetlenül sok száz ember ünnepe. Mi elsősorban azokat köszöntjük, akik tudásukkal, két kezük munkájával hozzájárulnak ahhoz, hogy az Oj Ifjúság minden héten elkészüljön. Köszöntjük tehát valamennyi nyomdai munkatársunkat, köztük Kürth Jóska (fent) metőrt és Czibor Gyula gépszedőt, aki már 18 éve szinte elsőként olvassa lapunk valamennyi számát.

Foto: Zácsek

Ebben a számunkban dr. Trgó Imre, Ladlslav Gunda,

válaszolnak.

DuSan Fótln és Kürti Péter

Dr. Trgő Imre, a dunaszer- dahelyi gimnázium tanára:

1. Mint ismeretes. Iskola- rendszerünk átépítés alatt áll. Ennek következménye, hogy gimnáziumaink jelentős tartalmi változáson mentek át, és a jövőben Is változnak. Nálunk szeptembertől az elektrotechnika alapjai néven új blokkot vezettünk be. A tavalyi kedvező tapasztalatok nyomán mint külön tantárgyblokkot ismét oktatjuk a közgazdaság alapjait. Azok a tanulök, akik ezekből a tantárgycsoportokból érettségiznek, megközelítőleg szakérettségi nyújtotta képesítést szereznek. Ahhoz persze, hogy az oktatási -skálát 1- iyen és hasonló tantárgy- csoportokkal bővítsük, nem elegendő a pedagógusok igyekezete és a tanulók érdeklődése. Az eredményes oktatáshoz szükség lenne megfelelő szaktantermekre és kabinetekre. Sajnos, egyelőre ez még megoldatlan kérdés. Pedig a most kezdődő tanévben lett volna megoldás. A szlovák gimnázium egy alapiskolával új épületbe költözik. Ha a két gimnáziumot egy épületbe költöztetik, lényegtelen az, hogy az újba vagy a régibe, közös erővel gyor- sabban találtunk volna megoldást a hiányok pótlására.

2. Az elmúlt tanévben iskolánkban a három osztályban összesen 86 tanuló végzett. Ezekből hatvanhétén jelentkeztek felsőbb oktatási intézménybe. Tudomásunk szerint ezekből harmincnégyet vettek tel. Húszán szakosító iskolákban folytatják tanulmányaikat, és hárman miinkaviszonyb.i léplek. Ma a kerületi vagy iz országos átlagot vesszük alapul, őszintén szólva ezzel az eredménnyel nem lehetünk elégedettek. A javuláshoz szerintem két dologra lenne szükség: először javítani kellene az együttműködést és elmélyíteni a kapcsolatot iskolánk és a járás alapiskolái között. Másodszor, és ez már szinte közhelynek tűnik, de igaz, még jobban kellene emelni tanulóink szlovák nyelvtudásának színvonalát.

3. Iskolánk tanulói számos sajtóterméket vásárolnak. A szlovák és magyar nyelvű újságokon és folyóiratokon kívül még orosz és német nyelvűt is. Térmészetesen legkedveltebb a tanulók körében az a sajtótermék, a- mely az ö problémáikkal foglalkozik, hozzájuk szól. Ezt a szerepet igyekszik betölteni az Oj Ifjúság. Nyilván ez az oka, hogy az ösz- szes sajtótermékből, amelyekre tanulóink előfizetnek, az Oj Ifjúságot vásárolják a legtöbben. Az elmúlt tanévben százhúsz Oj Ifjúság járt az Iskolánkba, és az idén is legalább Ilyen példányszámban rendeljük meg.

Egyébként az egész tanév alatt propagáljuk a sajtótermékeket, ezek közt az Oj Ifjúságot is. Ezt a tanárokból kijelölt sajtófelelősök végzik. Szerény véleményem szerint a sajtót nemcsak a sajtófelelősöknek kell propagálniuk, hanem maguknak a lapoknak is. Ezt úgy értem, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ha egy lap olyan problémákkal foglalkozik, amelyek az Ifjúságot érintik, úgy ennek eladása nem okozhat gondot

4. Mint már az előző válaszban is említettem, az ifjúságot elsősorban a saját problémái foglalkoztatják, ezek' állnak hozzá a legközelebb. Megítélésem szerint és a tanulóktól hallott vélemények alapján az Oj Ifjúság nagy részben valóban az ifjúsággal, az ifjúságot érintő kérdésekkel foglalkozik. Ezt bizonyítja éppen az említett magas példányszám is. Talán egy olyan kritikus véleményt említenék, amelyet tanulóinktól hallottam: miért csak fiárom-négy belső munkatárs írja tele a lapot, és miért nem adnak több helyet a külső munka- társaknals? így még sokszínűbb, frissebb lenne a lap.

MATEMATIKA EMBERKÖZELBEN

A budapesti Népszabadságból értesSltünk arról, hogy a Gondolat Kiadóban „Nagy piiia- natok a matematika történetében“ címmel könyv Jelent meg, amely bizonyára nálunk is felkelti a diákok és tanárok érdeklődését. A könyvvel kapcsolatban átadjuk a szót a bírálónak. Varga Tamásnak.

A matematikától való idegenkedés — „tán csodállak, ámde nem szeretlek“ — oly mértékben elterjedt, hogy sokan ezt tartják a természetes szemléletnek, és az okát magában a matematikában látják: hideg, rideg, embertelen tantárgynak tartják. Mutatják ezt az idegenkedést a betöltetlenül maradt vagy keservesen betöltött keretszámok olyan felsőoktatási intézményekben, ahol a matematika felvételi tárgy, de mutatják ezt iskolázott felnőttek visszaemlékezései, akaratlan megnyilvánulásai is.

Sokan fáradoznak ennek a helyzetnek a Jobbra fordításán, de Illúzió volna gyors eredményekben reménykedni. Az okok olyan szövevényesek, olyan mélyen gyökereznek, hogy csak összetett és hosz- szas gyógymódtól várható Javulás.

Az idegenkedés egyik fő oka alighanem az, hogy kevesen látják a matematikában a humán (azaz emberi) vonatkozásokat. A gyógymód egyik fő tényezője Is az ilyen vonatkozásoknak, az emberi

tényezőnek az előtérbe állítása. Humánusabbá tudja tenni az iskolai matematikát a diákok nagyobb fokú személyes részvétele, ellentétben az önálló véleményalkotástól függetlenül helyesnek kimondott válaszok bepaukolásával. Van azonban a humánusabbá tételnek ezeken kívül egy eddig eléggé ki nem használt tartaléka: a matematika történetiségének megvilágítása és felismerése. Nagy segítséget ad ehhez ez a nemrég megjelent könyv, amely nem is csak diákoknak, hanem mindenkinek, a széles nagyközönségnek szól.

Olyan ez a könyv egy kicsit, mint egy erdei tornapálya. Annak sem érdektelen, aki csak végigsétál rajta. De ha már arra sétál, miért ne próbálkozna meg egy-egy erejéhez mért gyakorlattal is? A fejezetek egy részéhez feladatok kapcsolódnak — megoldások, útbaigazítások a könyv végén találhatók —, így ki-ki lemérheti rajtuk, milyen mélyre hatolt a téma megértésében. Nemcsak a feladatok megoldása, hanem a szövegben vázolt gondolatmenetek követése is igen különböző fokú elmegyakorlatokat kíván az olvasóktól.

Hát az az olvasó, aki eleve ódzkodik mindenfajta gyakorlatvégzéstől, matematikai elmesporttól, az ki se nyissa a könyvet? De csak nyissa ki, lapozgassa, olvassa: nem fogja megbánni, érdekes dolgokat tudhat meg belőle.

SZISZ SZKB LAPIA

XXZ. ávtalyam 1981. szaptember 22. Ara 1,— korona