Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-15 / 37. szám

Bva Senkyflková és Vájtak Miklós a ben A S2slovák Nemzeh Színház 1980' 81-es balettévadja rendkívül gazdag volt eseményekben'. Egy sor kitűnő együttes látogatott el vá­rosunkba. Hogy csak a legnevesebbe­ket említsük: fellépett a világhírű Klrov-balett, Roland Petit nagyszerű marselllB-l társulata, a fiatal győri együttes, a Flamand Királyi Balett ét a Berlini Állami Opera balettje. A ml együttesünknek két bemutatúja volt, három vendégkoreográfus köz­reműködésével (0. Dadiskilianl a Szovjetuniöból, Ivan Tenorlo Kubáitól és Olga Skálová Brnőbölj. Ezenkf vül több alkalommal léptünk fel kül földön is. Az évad elején az osztrák tv szilveszteri műsorához a Coppélia óra-kerlngöjét játszottuk lel Bécsben. A felvételek után felejthetetlen él­ményben volt részünk: vendéglátóink jóvoltából megnézhettük Csajkovszkij Csipkerőzsikáját a Staatsoperben vi­lághírű szólisták előadásában. A kö vetkező vendégszereplés színhelye az NSZK és Hollandia volt, ahol a Ka­renina Annával lépett fel együttesünk. Részt vettünk a Prágai Tavaszon is, ahol kortárs szlovák zeneszerzők , egyfelvonásosait mutattuk be nagy si­kerrel. Két legemlékezetesebb ven- 'dégszereplésünkre már a színházi szünet alatt került sor. Első meghívásunk Ciprusba szólt, hhol a Limassolban megrendezett nemzetközi művészeti fesztiválon vet­tünk részt. Az előző nyáron szólis­táink egy csoportja olyan sikert ara­tott ezen a rendezvényen, hogy az idei fesztiválra meghívták az egész együttest. Az előadások az állatkert szomszédságában lévő Garten Theatre szabadtéri színpadán folytak. Együt­tesünk a Cbopinianát Olga Skálová, Strauss Kadétbálját Jozef Zajko, a koncertszámokat pedig N. P. Cser- nylcskin és Otar Dadisklliani betaní­tásában adta elő. Megtisztelő volt számunkra, hogy. bár más külföldi együttesekkel léptünk fel egy mű­sorban, mindig az est zárőszámaként szerepeltünk. Nagy sikerünk volt. Chopintana c. balett egyik jeleneté­amelyet a Ciprusi Csehszlovák Bará­ti Szövetség tagjainak körében töl­töttünk. Társaságukban egycsapásra otthon éreztük magunkat, megszűn­tek a nyelvi akadályok, hiszen a ta­gok egykori csehszlovákiai diákok akik nagyszerűen beszélnek szlová kul vagy csehül. Akadt köztük olyan Is, aki feleséget is Csehszlovákiából hozott. A Szövetség elnökének lányá­val magyarul társaloghattam, mert 6 Budapesten tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Vendéglátóink a külföldi diákok szenei (Senec) nyelviskolá­iét és az ottani tavat emlegették, majd közös ciprusi, csehszlovák vo­natkozások jöttek szóba. Kiderült, hogy a volt bratlslaval diákok sem tudtak arról, hogy egy honfitársuk a dómban van eltemetve. A ciprusi születésű Alamizsnás Szent János ereklyeként tisztelt csontjait a török szultán Mátyás királynak ajándékoz­ta, s Buda török megszállása Idején kerültek át városunkba. Ugyancsak cosnók hagyományosan lenge öltöze­te Is osztatlan sikert aratott a férfi- nézők körében: az egyiptomi táncot előadó Zora DvorlnOvá szűnni nem akaró „belllsslmal“ (gyönyörű] kiál­tások közepette köszönte meg a tap sot. A közönség spontán közvetlensé­ge olykor már terhes volt. Cefalúban, ahol egy kápolna volt az öltözőnk, olyan hatalmas nézősereg gyűlt ösz- sze, hogy teljesen ellepték a nor raannkorl katedrálls lépcsőit, ame­lyek a színpad hátteréül szolgáltak. Mint mindig, ott Is a Choplnlana volt a nyitószám. Mikor a rövid előjáték után klgyúltak a fényszórók, arra let­tem figyelmes, hogy a mögöttem ülő nézők valamelyike a lábikrámat „masszírozza". Nem tehettem mást. csak tűrtem, és vártam, míg az il­lető jószántából abba nem hagyja furcsa ténykedését. E városban szo­katlan nénink akadtak; a püspöki palota erkélyéről apácák egy cso­portja nézte végig előadásunkat. TÄNCOLÖ VILÁGJÁRÓK Kolléganőim teljesen kimerítették splcc-clpő készletüket, mivel a lelkes nézők azt kívánták, hogy autogram- inikkal ellátott splcc-cipölket adják nekik emlékbe. Három alkalommal léptünk fel a llmassoll fesztiválon, egyszer pedig a fővárosban, Nicosiá­ban. ahol nagykövetünk az ottani Nemzeti Színház épületében adott gá laestet a diplomáciai testület tagjai tiszteletére. Színházba menet néhány pillanat töredékéig megelevenedett előttünk a ciprusi politikai valóság; a színházzal szemközt álló telekom­munikációs központ bejáratánál hö- mokzsákos löállások mögül ciprusi görög katonák néztek farkasszemet az utca túloldalán cirkálö török meg­szállókkal. A kevés előadás jűvoltából bőven nyílt alkalmunk tengeri fürdésre; ne­héz Is lett volna ellenállni ennek a csábításnak, mert luxusszállodánk a tengerparton állt. Figyelmes vendég­látóink autőbuszkírándulást szervez­tek számunkra. Láthattuk azt a he­lyet, ahol a monda szerint a szere­lem Istennője, Aphrodite kiemelkedett a tenger habjaiból. Megtekintettük a volt államfő, Makarlos érsek szülő­városát, Papbost, megmásztuk a 16. században épült erődöt, és megcso­dáltuk a közelben feltárt ásatások gyönyörű antik mozaikjait. Esténként más-más helyre hívták meg együttesünket vacsorára. Ven­déglátóink helybeli művészetpártoló vagyonos emberek voltak. Legemlé­kezetesebb az első este volt, amely hóbortos milliomos házigazdánk In­dítványára (akt egyébként hobbyból a fesztivál színpadi ügyelőjének tiszt­jét látta el) egy, berendezésével, vi­lágításával Las Vegasba illő diszkó- bárban ért véget. Legkedvesebb em­lékünk azonban az az este maradt. érdeklődéssel hallgatták, hogy egy pozsonyi születésű, múlt századi ze­neszerző, Fáy Gusztáv „Cornaro Ka­talin, Ciprus királynője" címmel írt operát. Azt azonban már az egész társaság tudta, hogy a következő fesztivál Aphroditéról szőlő balettjét li Szlovák Nemzeti Színház balettigaz­gatója, Karol Tóth fog)a koreografál- ni. Szicíliai vendégszereplésünk sokkal fárasztóbb volt a ciprusinál; napiren­den voltak a fellépések, tizenöt al­kalommal szerepeltünk, és mindig más helyen. Az előadások színhelyé­re több órát buszoztunk a rekkenő hőségben. KeresztUl-kasuI bejártuk a szigetet. Két autóbuszunk valódi Theszplsz kordénak haton kiszerelt hátsó üléseivel, ahol Jelmezeinket, kellékeinket tartottuk. Mint az a commedla dell’arte hazájában a nyá­ri hónapokban szokásos. Improvizált (gyakran nyaktörö, kegyetlenül rossz) színpadokon játszottunk történelmi levegőt árasztó városok főterein vagy antik amfiteátrumokban, egzotikus természeti környezetben. Ugyanazzal a műsorral szerepeltünk, mint Cipru­son, csak a koncertszámok módosul­tak valamelyest. A nézők túlnyomó része — különösen a plazzákon — állva nézte végig előadásainkat, en­nek ellenére nagyon lelkes volt. sők „bravl“-ban volt részünk. Különösen a pantomtmikus részekre reagáltak nagyon élénken. A Kadétbálban min­den alkalommal megtapsolták „ösz- szeesésemet" (egy szégyenlős klska- tonát játszok, aki é lányokat megpil­lantva elájul), nagy derűvel fogad­ták az öreg generális széptevését az Idős nevelőnönek, Jozef Dolinsky-és Gabriella Vaéeková előadásában, vagy a pajkos fruskát megszemélyesítő Éva Senkyflková csínytevéseit. A tán­nap meg kellett volna Ismételni elő­adásunkat, de mindent elmosott sgy iszonyatos felhőszakadás. Jártunk ap­ró falucskákban, mint Marina dl Pal­ma vagy Camastra, ahol egy népün­nepély keretében léptünk fel, -s ere­deti siclllanát láttunk a helybeli né­pi együttes előadásában. Az együttes tagjai aztán hatalmas virágkosárrel kedveskedtek nekünk, az est pedig petárdákkal és tűzijátékkal ért vé­get. Hazafelé utunk utolsó állomása ag ősi egyetemi város, Bologna volt. Mi­után egy Ricordl-zeneboltban elver­tem utolsó lírámat is, lemezekkel megrakodva nekivágtam az árkádos utcáknak, hogy megcsodáljam az ódon palotákat, templomokat. Fiatal diá­kok csoportja tartott felém, s mel­lém érve egy papírlapot dugtak ■ kezembe; a neutronbomba és az ame­rikai rakéták Olaszor.szágba valö te­lepítése ellen tiltakozó röpcédula volt, ezt osztogatták a járókelőknek. Bolognában ismét meggyőződhettem arról, milyen kicsi a világ. A Palaz­zo Communale előtt felállított szín­padon táncosok tartották próbájukat az esti balett-gálaestre. A világhírű szovjet táncosok, Pavlová és Gorgye- |ev mellett a Bratislavában is szere­Cefalü látképe Emlékezetes marad számomra a gyönyörű hajóút Llparl szigetére, a nagy zeneszerző, Bellin! szülővárosa, Catania, ahol szállásunk ablakából reggelente az Etna havas ormára lát­tunk; a kerámiájáról híres Sciacca városka, ahol több napon át laktunk; a sastészekszerűen sziklára épült Erlce, melynek középkori, szűk vá­roskapuján ' nem fértek át autóbu­szaink, s kellékeinket magunknak kellett cipelni a szállásunkig. Szinte előttem van Agrigento, ahol az Ar­cheológiái Múzeum areáljának antik romjai szolgáltak díszletül elóadá sunkhoz, és a hold sosem látott, sej­telmes ezüst fénnyel árasztott el min­dent... Tlndari hatalmas sziklái, a- hol olyan sikert arattunk, hogy más­pelt marseílle-l balett szólistáit láttuk viszont, és két régi kedves ismerőst, Keveházi Gábort Csarnóy Katalinnal. Kiabáltunk, integettünk a magyar kol­légáknak. Keveházi lejött a színpad­ról, hogy néhány szót válthasson ve­lünk. Sajnos, fellépésüket már nem nézhettük meg, mert este kilenckor indultunk hazafelé. Hiába a csodás tájak, a megannyi lebilincselő látnivaló, a hazatérés egy Ilyen fárasztó turné után mlndany- nylunknak megkönnyebbülést jelen­tett. Az évad kezdetétől elválasztó rö­vid hét pihenésre szolgált, hogy új erővel láthassunk az előttünk álló évad feladataihoz. VOJTEK MIKLÓS Akit nem lehet nem szeretni Hogy mi jut Tála legalßszOr at eszembe? Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című filmje, amelyben Ma- kay Margit egy Kelepet neuü böl­csészhallgató édesanyját játszotta. Tiszta szívű, rendes életű vidéki asz- szony volt, akinek még véletlenül sem fordult meg a fefében, hogy a Búza utca kettő, ahol egyetemista fia „otthonra* talált, Kolozsvár leg­híresebb vörös lámpás háza. És egy napon, teljesen váratlanul, meg Is je­leni a címen, ahová eddig a szokott összeget küldte. Ha jól emlékszem, éppen nagymosás volt a házban; Ke legelné még a mosószappan szagát ts érezhette, hiszen a lányok ruhát kinn száradták a kötélen. A konyhá­ban jókora ponttyal bajlódott a sza­kácsnő, az udvaron csibék kapargál- tak, s mindez annyira megnyugtató lehetett a tisztalelkű asszonynak, hogy úgy gondolta, egészen jó he­lyen lakik a fia. Akkor sem sejtett semmit, amikor a szalonban puszta I lényével hozta zavarba a Muttert, aki aztán idegességét túlzott szívélyes­séggel leplezte. Egy napot és egy éjszakát töltött a házban a kedves kts özvegy, de nem jött rá, mi zafUk a fal túlsó ol­dalán. Nem tudta meg, miből ered a sok elfoftott sóhaf, miért vigyáznak minden tépésére. Nem vette észre, hol járt, kikkel hozta össze öt a vélet­len, de azt sem, hogy milyen hatás­sal volt rájuk. Bs Makay Margit Ke- lepeinéje, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni, számomra ts felejthe­tetlen. Sugárzóan tiszta lénye, rán­caival is kedves arca, anyai tekinte­te olyan mély gyökereket eresztett emlékezetemben, hogy most, amikor megtudtam; kilencvenéves, ismét eb­ben a szerepében látom magam előtt. (szabó) A MAGYAR TEROlETI SZÍNHÁZ színpadának októberi niűsorlcrve 1. csütörtök Hurbanovo (ögyalla) — Töklámpás (12.15) . 2. péntek Cata (Csata) — A Zöld Fához címzett fogadó (19.30) 3. szombat Dőlné Sallby (Alsószell) —- A Zöld Fához címzett fogadó (19.30) 4. vasárnap (Cenkovee (Csenke) — A Zöld Fá­hoz címzett fogadó (19.30) 7. szerda — Cata (Csata) — Töklámpa (13.00) 8. csütörtök átúrovo (Párkány) — Szélestenyerű Fejenagy ... (19.30) 9. péntek Neded (Negyed) — Szélestenyerű Fe­jenagy ... (19.30) 10. szombat Okoö (Ékecs) — Szélestenyerü Feje­nagy . (19.30) 11. vasárnap Zeliezovce (Zselíz) — Szélestenyerű Fejenagy ... (19.30) 14. szerda Lehnlce (Lég) — Szélestenyerű Feje­nagy ... (19.30) 15. csütörtök Zeliezovce (Zselíz) — Töklámpás (11.30) 16. péntek Hurbanovo (Ógyalla) — Szélestenyerű Fejenagy... (19.30) 17. szombat Vlőany (Farkasd) — Szélestenyerű Fejenagy ... (19.30) 18. vasárnap Imeí (Imely) — Szélestenyerű Feje­nagy ... (19.30) 23. péntek Komárno (Komárom) -— A négylábú Is botlik (19.30) 24. szombat Komárno (Komárom) — A négylábú Is botlik (19.30) 28. szerda KoSlce (Kassa) — A négylábú Is botlik (19.00) 29. csütörtök KoSlce (Kassa) — A négylábú is bot­lik (19.00) 30. péntek Koäice (Kassa) — A négylábú Is botlik (19.00) 31. szombat Fllakovo (Fülek) — A négylábú Is botlik (19.30) A színház a műsorváltoztatás Jogát fenntartja! Makay Margit és Tarján Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents