Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-15 / 37. szám

MIÉRT KELL EGYES DIÁKOKNAK A

hármasért is Gürcölni, és mAsok

MIÉRT TANULNAK JÁTSZVA?

IGAZA VAN OSVÄTH ERNŐNEK, HOGY A TEHETSÉG AZ, AKI TÖBBET TUD, MINT AMIT TANULT?

JÖVÖNK SZEMPONTJÁBÓL NAGYON FONTOS LENNE, HOGY A PÁLYAVÁLASZTÁS SORÁN minden gyerek AR- I RA A PÁLYÁRA KERÜLJÖN, AMIBEN • TEHETSÉGES — MONDJA A NEGYEDIK OLDALON OLVASHATÓ NYILATKOZATÁBAN DR. CZEIZEL ENDRE GENETIKUS.

KÉRDÉS

VÁLASZ

A következS napokban, hetekben lapunk munkatársai meglátogatják magyar tannyelvű középiskoláinkat. A látogatások során választ szeretnének kapni az alábbi kérdések- re:

1 Az elmúlt tanévhez viszonyítva milyen változások vannak iskolájukban?

2. Mit tudnak végzős növendékeikről, akik az 1980-81-es tanévben érettségiztek?

3. Hány példányszámot rendeltek meg lapunkból a múltban, és mennyit terveznek ebben a tanévben?

4. Véleményük szerint milyen témákkal foglalkozzunk lapunk hasábjain, hogy diákol- vasőink igényelt jobban kielégíthessük?

ELSŐNEK SÁGI TÓTH TIBORTÓL, AZ IPOLYSÁGI (SAHY)

GiMNAzroM tanAratOl kaptunk VÁLASZT.

L Az elsó és legfontosabb változás — igaz, ez már tavalyi szenzáció —, hogy Iskolánk vadonatúj épületbe költözött De erről az U] Ifjúság már annak Idején beszámolt

2. Hatvanhét volt az érettségi bizonyítványt szerzők száma, s közülük nagyon sokan, negyvenhetén jelentkeztejc főiskolára, illetve egyetemre; Ha pontosak a visszajel^sek, akkor harmicegy diákot vettek föl, ennyien kezdhetik meg felsőfokú tanulmányaikat.

3. Gimnáziumunknak 274 diákja volt tavaly, s ebből kerek száznak járt az iskolába az Oj Ifjúság. Persze a többiek közül is sokan előfizettek, de haza, a szülőkhöz járt a lap. Idén legalább ezt a száz példányt szeretnénk újra megrendelni, plusz még mind a nyOlC osztály a közös kasszából rendel egy-egy .példányt. S ha sir kerül, szeretném az elsősöket meggyőzni már most, a tanév elején rendeljék meg a lapot, lehetőleg otthon! elmükre, és járássák állandóan, ne csak a tanév alatt.

4. Úgy látom, a fiatalokat nagyon érdeklik a pályaválasztásról, az egyes szakmákról szóló, egyes munkahelyeket bemutató írások. Ezekből is több kellene. Aztán: véleményem szerint a fiatalok nagyon igényelnének a lapban egy rendszeres kritikai rovatot, amelyben rövid írások tájékoztatnák ókét a látható filmekről, színházi előadásokról és még sok egyébről.

EMU

azUIH.

AKI VÁLASZOL:

A PRÁGAI „BIZALOMVONAL“ ÜGYELETES PSZICHOLÓGUSA

Tárcsázom a 296402 prágai telefonszámot.

— Halié! Itt az ifjúsági bizalom- vonal.

Hallgatok. Kisvártatva a kellemesnek, fiatalnak tűnő női hang újra megszólal:

— Halié. Ha minket hívott, kérem,- beszéljen bátran. Türelmesen végighallgatom, és segítek önnek. Hiszen bizonyéra oka van annak, hogy hívott ... Halié! Kérem, legyen hozzám bizalommal, segítek önnek!

Megszólalok, bemutatkozom, nem akarom tovább fárasztani a vonal túlsó oldalán munkáját végző hölgyet, níeg aztán a hangja egyre nyug talanabb, talán a legrosszabbra gon dől. Mondom is neki.

Ugye, azt hitte, egy öngyilkos- jelölt hívta önt?

Ha a hívó tél hallgat, minden eszembe jut. Az is, hogy valaki játszik, viccel, mert sajnos nagyon gyakoriak az ilyen esetek, meg az is, hogy egy öngyilkossági kísérletet elkövetett embernek már csak arra futja az erejéből, hogy tárcsázza számunkat, többre már nem. En inkább mindig az utóbbira gondolok, és még sokáig nem teszem le a kagylót, hiába hallgat a hívó fél.

— Tapasztalatból vélekedik így?

>— Igen, bár még csak két éve dolgozom itt, de eddig legalább tízezer telefonhívást kaptunk, tízezer emberrel volt alkalmam hosszabb-rövidebb ideig beszélgetni, ismerkedni.

— Elmondaná valamelyik érdekes beszélgetés tartalmát?

— Tavaly törtéijt. Fölhívott egy férfi. Az első másodpercekben hallgatott, csak én beszéltem a kagylóba. Aztán egy csapásra kinyögte, mert beszélni már alig tudott, hogy ötven pirulát vett be és whiskyt ivott rá. Ezután próbáltam őt rávenni, hogy adja meg a nevét, telefonszámát, esetleg a címét. Gúnyosan nevetett, és azt mondta, nem. Hozzátette még, nem azért hívott föl, hogy tanácsokat adjak- neki, hegy megmentsem ét, hanem, hogy élete utolsó éráiban, perceiben még beszélgethessen valakivel. Elhiheti, milyen érzés fogott el, amikor ezt meghallottam. Hirtelen eszembe jutott: az én kezemben (is) van ennek az embernek az élete. Minden tudományomat, rábeszélő képességemet latba vetetettem. Húsz perc után sikerült őt rávennem, hogy dugja a torkába az ujját. Megtette. Ezután elmesélte bánatának okát: a felesége csalja őt, válni a- kar, de ö képtelen rá a két gyermeke miatt. Két és fél éra múlva már megadta a telefonszámát, de azt mondta, ha valakit oda küldök.

agyonlövi magát, mert van fegyvere. Mindez délelőtt történt. Este felhívtam újra. Azt mondta, most már letesz az öngyilkosságról, de a felesége szeretőjét megöli. Ojabb hosszú beszélgetés következett. Másnap is, harmadnap is. Végül sikerült őt rávennem, keressen fel személyesen. Eljött, s én akkor azt a tanácsot adtam neki, ha a félesége nem hajlandó vele élni, váljanak el békességben. Fél év múlva levelet kaptam tőle. Köszöni a segítséget. Megírta még, hogy szépen elváltak, munkahelyet változtatott, most kiegyensúlyozottan él.- Gyakoriak az ehhez hasonló visszajelzések?

— Sajnos, igen ritkák, csak kivételes esetekben, elsősorban olyanok jelentkeznek, akiket meg tudunk győzni arról is, hogy személyesen fölkeressenek bennünket, mert mi nem csak talefontanácsadó vagyunk, persáa elsősorban az.

— Es sok öngyllkosjelölt telefonál?

— Az évi Ot-hatezar hívó öt százaléka keres meg azért, mert öngyilkosságra készül vagy épp csak any- nyit akar még mondani, hogy „küldje a mentőket .

u Mit gondol, ml az oka annak, hogy a lapokat egyre több tanácsot

kérő levél árasztja el, hogy önök- ‘ höz is egyre többen fordulnak? ''

— Ennek okát elsősorban korunk ^ óriási problémájában, az elidegenü- lésben látom. Abban, hogy az emberek közömbösek, bizalmatlanok egy- ^ máshoz, keveset beszélgetnek egymás- | sál, magánügyeiket sokszor szégyel- ^ lik elmondani másnak, a szülőknek, a barátoknak, az ismerősöknek. De mert tanácsra mégiscsak szükségük van, vadidegen emberhez vannak bizalommal. En úgy gondolom, hogy ez a telefontanácsadás jól beleillik ebbe a keretbe: személytelen, mégis élő, a tanácsra szoruló azonnal választ kap. Sajnos, Csehszlovákiában ilyen csak tizenegy van, ebből Szlovákiában mindössze egy működik, Eperjesen.

Mondana valamit önmagáról is? ;

— Harminchárom éves vagyok, pszichológiát végeztem a Károly Egyetemen, két gyermekem van, és nagyon szeretem az embereket, ezt a i munkát. Korábban egy kutatóintézetben dolgoztam, de az elméleti mun- ,, ka nem elégített ki, a nagyon örültem, amikor erre a munkahelyre jö- - hettem. Es még annyit: rendszeresen - jógázom, számomra ez a kikapcsoló- - dús, a pihenés; nekem a jóga a „bl- zalomvonal“.

(