Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-08 / 36. szám

(TÁRLATI JEGYZETEK BÁRTFAY TIBOR SZOBRÁSZMOVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRÓL) si» TÖMÉNY LIRA 'h megAgetett Szembe kell néznem Bárttay Tibor ér­demes művész szobraival, mondogatom Is magamnak, amikor elindulok Komá­romba, hogy megnézzem a DunamentI Múzeumban kiállított munkált. Mert, ha valahol felállítanak egy-egy monumen­tális müvet — a Stür-szobor — szép mo­dern munka (1972-ben leplezték le), de vannak emberek akiknek tetszik mások nak meg nem. De a szobor ott van, S így vagy úgy formál, alakit, bár sok­szor nem értjük meg a művész szándé­kát, mlndanlvalöját, formai világának üzenetét. Ezért kell aztán megragadni az alkalmat és elvándorolni a kiállításra, hogy az ember megismerje, de ha lehet, meg Is értsen valamit ibból, amit Bárt­tay Tibor szobrászművész Jelent. Nos, milyennek Is mutatkozik hát or­szágunk egyik legjelentősebb, szándé kaiban modern, gondolataiban minden­képpen elkötelezett szobrászművész? Először Is: van benne valami szokatlan ragaszkodás szülőföldjéhez. Nyltrán szü­letett, Budapesten majd Prágában tanult, tehát akár nagyvonalú világpolgár Is le­hetett volna, ö mégis minden Izében-po- rában ragaszkodik szülőföldjéhez, Nyltrá hoz, ahol nevelkedett. Természetesen nem úgy. hogy leszűkítené küldetését és be- inerevedne egyfajta lokálpatriotizmusba, hanem gondolati világét, a város ősi szláv történeti szerepét, hatását, régmúlt Idők Jelentőségét, a Nagymorva Bi­rodalom eszmei világának üzenetét önti tormába. Persze, tudom, a legújabb. Immár a történelem szélesebb összefüggései, a modern kor mobtilsabb, szélesebb tudó mányos aparátuséval leltárt tényei, adu­tok, lassan átformállak, kiszélesítik, plasztikusabbé teszik korunk múltra vo- natkoző Ismereteit, tudatát, esetleg meg Is kérdőjelezik mindazt, amit eleddig tudtunk, s amelynek hatása alatt Bárt fay Tibor szobrászművész gondolatvilága formélödott $s az alkotásai születtek. De ez mit sem számit, az a lényeg, hogy az alkotó mit emelt ki, minek a szolgélatá ba állította a gondolatait, mondanivalóját és hogy milyen újdonságot tudott hozni. Márpedig ez, kis, saját maga száméra gyúrt szobrai tanulsága szerint arröl be­szél, hogy a formák képesek mélyebb gondolatok, tisztább, szinte sugársze- rü, leheletnyi finom mmidanlvalök klte- Jezébére. Tiszta zenei ukordok zengnek egy-egy szobrán. Nála minden csupa Ura. és ez nem Is csoda. Bártfay Tibor szob­rászművész egyfajta apai örökséget visz tovább. Apja, Bártfay Oyula szobrászmű­vész a hont szobrászat egyik klasszikusa eljutott a kifinomult, gyönyörű, tiszta klasszikus formákig, Így hát fia kényte­len volt választani, szétrombolja-s vagy sem ezeket a tormákat? 0 az utöbblt vál­lalta: FelvlllanyozOdva korunk modern tormavllágátöl, megprőbálta mindazt átörökíteni, ami átörökíthető, ami tovább- mondhatö. A dolognak még van több vonatkozása. !gy például, hogy miképpen modern és hogy miért hiszünk neki? Mindenek előtt azért, mert érezzük az egyéniségét, önálló akaratát. Megy a maga útján, nem forgatják ki a sarkalbOl korunk forgó­szelet, újabb és újabb kezdeményezései. Képes megrázni korunk emberét, mint ahogy ezt az egyik legmegrázóbb, leg- expresszlvebb szobra, A Megégetett, mé- terötven magas, epoxldból készült szob­rával teszt. Es persze teszi ezt hihetet­lenül átgondoltan, szinte évezredekre visszanyúló történeti tudattal. Mert hi­szen mi ez, ha nem szobrászati tormák lényegi mondanivalójának az érvényesí­tése, hogy épp Itt és épp ennél a szo­bornál egyszercsak a torzOhoz nyúlt? A tiszta gyönyörű lormák lírája megdöb­bentő kényszerűséggel, eget-tOldet rázó zivatarba fordul, a tegnap még tiszta líra tragédiává lesz. Közben természete-sen ugyanez e szob­rász rengeteg megrendelésnek tesz ele­get. Országszerte állnak a szobrai, tár­sunkká, gondolatvilágunk formálójává lett. De ezeknél a szobruknál (Kleraent Gottwuld emlékszobra, Steiner Gábor mellszobra stb.) társadalmi megrende­léseket valöslt meg, korunk pollttkal-tár- sadalDil elképzeléseinek a formai vilá­gát önti 8 szobrok képébe, és így a mér köztérre kerülő szobrai nem tükrözhetik csak az ő belső világának megfelelő for­mákat. Oe ez így van rendjén, ezek az alkotások már kollektív munkáknak Is tekinthetők, mert szükségszerűen érvé- nvesltf azokat az elvárásokat, amelyeket a társadalmunk és képviselői Igényel­nek. A kiállítás természetesen meglepetés­sel ts szolgál: Bártfay Tibor érdemes művész, a Klement Gottwald AllamdlJ tulajdonosa kiállította színes koiázsait. és ezek bizony már nem minden vonat­kozásban győzték meg az embert. Szá­mumra tula lüunkeppen nem Is Jelentet­tek meglepetést. Láttam már belőlük e- gyet kettőt édesapjánál, és már akkor Is úgy gondoltam, ás ezt ma Is fönntar­tom, hogy ügyes, rafinált Játékok, s mlot Ilyenek esetleg érdekesek, mondanivaló­juk Is megfelel, da semmivel sem töb­bek. Inkább csak utánérzetek ét ezért talán nem Is érdemelték meg, hogy ki­állítsák őket. Ezáltal ugyanis steril lett a kiállítás, a néző és Jömagam Is többet szerettem volna látni egy-egy szobor szfl- letéséböl. )ő lett volna esetleg megrau^ tatni még több szép vázlatot, és rajzot, mert hiszen egy szobrot csak úgy tudunk Igazán magunkévá tahnl, elfogadni, meg­szeretni, hogy többet Is látunk belőle. Márpedig a kolázsok nem hozták köze­lebb a szobrokat. Sőtl Es ez nagy kér, mert ez a tömény, szép Ura még tisztáb­ban, még szebben zenghetett volna. NEMETH ISTVÁN A szerző felvétele A velencei Anonymus A GYŐRI BALETT SIKERSOROZATÁRÓL A nagy visszhangot keltő csehszlovákiai és ausz­triai vendégszereplés után a nyár első felében ájabb külföldi sikereket könyvelt el a Győri Balett. Jálius közepén Görögországban járt az együttes, abol a Nap szetetteit és Az igazság pillanatát mu­tatták be. — Június közepén az NSZK-ban léptünk fel — meséli Krámer György, a társulat táncos-koreográ­fusa —, innét Indultunk aztán Görögországba, ahol rekkenö hőség fogadott bennünket. A tenger­parti Pireusz szabadtéri színházában este fél tízkor kezdődött az előadás, mert hat óra felé még min­dig perzselt a nap. Próbát közvetlenül a fellépés előtt tartottunk, amikor már elviselhető volt a meleg. Aztán az is megtörtént, hogy előadás után Jelenet Az igazság pillanatából (Federico és a BSldrnhás lány: Szabó Elemér és Király Melinda). (Törőcsik Juli felvétele) színpadon maradtunk és reggel fél ötig gyakorol­tunk. — Pireusz után Corfu következett — veszi át a szót Kiss János, a Győri Balett másik vezető tánco­sa —, ahol zárt színházban léptünk fel, de a tpeg- lepetés Itt sem maradt el. Annyi vlrágkosarat kap­tunk, mint sehol eddig, s a látványt méglnkább fokozták a hátsó sorokból felröppenő galambok. Hát Ilyen a görög vendégszeretet... — Ogy hallattam, Görögországból Olaszországba vezetett az útjuk. — Velencébe utaztunk, ahol egy nagyszabású balettfesztivál vendégei voltunk. A programot Bé járt világhírű együttese nyitotta. Boldogok vagyunk, hogy a Győri Balett sikere Itt sem maradt el, s Mar­kó Iván, társulatunk vezetője azok előtt is bizo­nyíthatta koreográfus! tehetségét, akikkel koráb­ban szólótáncosként dolgozott együtt. — Oj bemutatóval mikor jelentkezik az együt­tes? — ősszel, röviddel az évadnyitó után az NDK-ba utazunk, aztán újabb görögországi vendégszereplés vár ránk. Továbbra is repertoáron lesz Az Igazság pillanata és a Nyugtalan látomások, de premierre csupán januárban kerül sor. — És miről szól majd az új darab? — Erre a kérdésre csak Markó Iván tud vála­szolni. Én csak annyit mondhatok, görög forrásból merítünk majd témát. (szabó) A CSEMADOK KB SZŐTTES NÉPMŰVÉSZETI CSOPORT TAGFELVÉTELT hirdet 1981 szeptember 14-én (hétfőn) az APRÓ SZŐTTES gyerinekténccsoportba 14,00 — 19,00 óra között (6—14 éveseknek) 1981 szeptember IS-én (kedden) a SZŐTTES stúdiójába (14—16 éveseknek) a SZŐTTES utánpótlójába (18 év felett) 15,00—19,30 óra között A tagfelvétel színhelye: az együttes próbaterme — Bratislava, Námestie 1. mája 10 —12. (a Hviezda mozival szemben) Telefon: 534-31, 533-94 Keserű mosolya oan. A tekinte­te lágy, simogató. Első látásra azt hinné az ember, hogy csendes, magábaforduló egyéniség, pedig nem ilyen. Sok feszültség van bennel Erők, melyek talán egye­dül a népi táncban szabadulnak fel belőle. Es ö nem csak a lány­táncokat safátította el, tudja a le­gényekét Is. Tájainkon nincs olyan verbunk, melyet ne Ismer­ne! Szebellainé Szlvolics Rózsának rendkívül sokat köszönhetünk. So­kat azért, mert elsősorban az ö óvriomo hnntt n Itoloii nv^’?. is ö javítgatja a hámot. De nem csak a keze ilyen ügyes, a lába is a táncra! Sok táncot tanultam meg tőle, és népdalokat. Igaz, mindezt nem tudtam volna felfe­dezni, ha nem végzem el az orszá­gos koreográfus-tanfolyamot, és ha Qittner jános, a Szőttes veze­tője nem segített volna olyan ön­zetlenül. Ma már leírt táncot nem szívesen tanítok. Inkább saját gyűjtésre építve dolgozom. Nekem valahogy szükséges látni, átérez­ni azt a feszültséget, mely egy- ■egy táncban benne van. Nem va­gyok híve a lekerekített, „széppé“ Csak ismerni kell az erőt ben, Bodrogközben is immár hét éve van egy jó népi együttesünk. Időt, fáradtságot nem sajnálva, tennlakarásban évről évre meg­újulva dolgozik 6. A „tiszta pa­rasztanyagot“ igyekszik átmente­ni, ezeket a táncokat tanítja a fiatalokkal — legutóbb Somodi- ban (Drlenovecj az országos mű­velődési táborban ts nagy siker­rel. A népdalokat, a népi tánco­kat ö maga elég korán megsze­rette. Édesapja, az anyjh testvé­rei mind-mind szerettek táncolni. — Népi tánccal komolyabban, vagyis tudatosan középiskolás ko­romban kezdtem foglalkozni ~ vallja önmagáról. — Mikor meg­szűnt Kassán az Oj Nemzedék táncegyüttes, az Ipariban alakí­tottunk népi tánccsoportot. Hor­váth Feri bácsi volt az első veze­tőnk és koreográfusunk. A nem­zeti kultúra ápolásának fontossá­gát ö ültette el a szívünkbe. Ké­sőbb úgy hozta az élet, hogy pe­dagógus lettem. Visszakerülve a szülőfalumba, Bélybe, már termé­szetszerűen a falklór felé fordul­tam. Rendkívüli szerencsének tar­tom, hogy ismerhetem Blacsko Jani bácsit, falunk egykori szám­adó Juhászát. 0 a népi kultúra va­lóságos kincsesbányája. Gyönyö­rű hímzett bekecseket, csodálato­san megmunkált karikásostorokat készített, s öreg kara ellenére, az állami ga^flságban a Ipvakrü jnosf csinált táncoknak. Akt Ilyet csi­nál, az éppen az életet reszeli le, a vérmérsékletet hamisítja meg. Szebellainé SzivoUcs Rózsa egy kilencéves lány és egy hétéves fiú édesanyja. Agcsernyőben lakik a családjával. Naponta Innen jár be Királyhelmecre, ahol tavaly októbertől táncpedagógus a zene­iskolában. Szebellainé igen szere­ti a gyerekeket és őt is szeretik a gyerekek. Legutóbb egy mesét is írt nekik. A mese pedig egy kisbojtárról szól, pontosabban ar­ról, hogyan tanult meg táncolni. És itt nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy a mesében Biacs- ko Jani bácsi történetei elevened­nek meg, s azok a táncok kerül­nek bemutatásra, melyeket tőle tanultak. A mesét az Apró Bodrog­közi Együttes mutatta be, mely immáron harmadik esztendeje egyre ígéretesebb teljesítményről ad számot. Pontos elmondani még, hogy Szebellainé SzivoUcs Rózsa mind­ezt a tevékenységet munkaidőn kívül, szabadidejében, ellenszol­gáltatás nélkül végzi. Sokan talán ezt el sem hiszik, Pedig így vanl És így is lehet, csak Ismerni kell azt az erőt, me­lyet az alkotó munka, a közösség sikerélményből fakadó őszinte öröme nyújthat és amelyre mind­annyian vágyakozunk. Szaszák fiyörgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents