Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-24 / 8. szám
T ALES BENDA INDONÉZIAI RIPORTJA A VILÁG LEGNAGYOBB FALOM A piros háztetők tengere végeláthatatlan volt. Ameddig a szemem ellátott, a repülőgép eblakáből csupa piros cseréptetőt láttam. A város fölött ereszkedtünk le a magasból, így Indonézia egész fővárosát megtekinthettem madártávlatból. Nyár kellős közepe és pont dél volt Itt viszont — néhány fokra az egyenlítőtől — nem sok jelentősége van az évszaknak. Amikor a Hallm nemzetközi repülőtéren kiszálltam a gépből, arcomba csapott a hőség. Olyan volt, mint a mosoda gőze, amelytől néhány percen belül szinte halálra Izzadja magát az ember. lóllehet már tizedik napja voltam az ázsiai trópusokon, Igazán akklimati- zálódbattam volna, kapkodtam levegő után. Ez tehát Djakarta vészesen híres klímája? ►— mondtam magamban, és egy rozoga taxival elindultam a világ ötödik legnépesebb országának hatmilliós fővárosába. Ai oier tilget országa Kevesen tudják nálunk, mekkora Indonézia. S milyen nagy leszi Talán van, akinek eszébe jut, hogy Indonéziát több mint háromezer sziget alkotja; majdnem kétmillió négyzetkilométeren fekszik, s lakosainak száma hamarosan eléri a 150 milliót. Kevesen tudják azonban, hogy az ország egyik végétől a másikig akkora a távolság, mint Párizs és New York között, s hogy többnyire muzulmán vallású lakosság révén Indonézia a világ legnagyobb muzulmán állama. Azt pedig még kevesebben tudatosítják, mekkora eltérések vannak az országban a lakosság megoszlásában, jáva szigetén, ahol Djakarta is fekszik, és amely a szigetcsoport ötödik legnagyobb szigete, mintegy 90 millió, ember él, Indonézia lakosságának a kétharmadai. £p-. pen azért Jáva a világ egyik legnépesebb helye. Becslések szerint a jelenlegi 3 százalékos évi népszaporulat mellett Indonéziának a század végén 240—260 millió lakosa lesz. A fővárosnak pedig, ahol az emberek nemcsak szaporodnak, hanem vidékről Is rengetegen betelepednek, a századfordulón húszmillió körül lesz a la kosa. Egyelőre a főváros felé tartok a repülőtérről. Körülöttünk motorkerékpárok, személygépkocsik, teherautók és a kerékpárok végtelen áradata hömpölyög. A levegő annyira forró és any- nyira szennyezett, hogy a motorkerékpárosok és a kerékpárosok kendővel kötik át a szájukat, hogy legalább Így megszűrjék a szennyes trópikus levegőt. Egyik csatornát a másik után szeli át a taxi. A jávai-tenger közel van ide, hiszen Djakarta az öbölben, kikötőnek épült, és nyílt csatornák hálózatával vezetik le a város szennyvizét A csatornák mentén azonban emberekéinek. Ebben a hihetetlenül piszkos vízben mossák a fehérneműt, tisztítják a zöldséget, fürödnek és végzik fizikai szükségletüket A nők batik anyagot tekerve a testük köré *— hüsölnek. A csatornák vize acélszürke, felszínén kosz, hulladék, fadarabok, döglött patkányok, ürülékek úszkálnak. Az úgynevezett kampogne- men ^ a szegénynegyeden keresztül vezet az utunk. Ilyen negyedekben lakik az indonéz főváros lakosságának a fele. Tudatosítani kezdem már, hogy nemcsak a világ egyik legnépesebb táján -férők, hanem Ázsia egyik legszegényebb vidékén Is. 1980-ban az egy főre eső nemzeti jövedelem 320 dollár volt, pedig a hetvenes évek elejétől a háromszorosára növekedetti A mintegy ezer rúpia a munkás napi bére. fEgy amerikai dollárnak 650 rúpia felel meg.) A jól fizetett hivatalnok kétezer rúpiát keres naponta. Emellett az agyonzsúfolt városi busszal egy út 50 rúpiába kerül. Az utcai elemózsiás kioszkokban egy kevés rizsből és darabka húsból álló ebéd 100 rúpia. Egy liter benzin 200 rúpia. Az ország lakosságának több mint a 60 százaléka írástudatlan, 40 százalék a nyomor határán tengődik, rosszultáplált és éh- halál fenyegeti. Szuharto államfő 1980 augusztusában, a függetlenség kikiáltásának 35. évfordulóján Jelentette be a kormánynak azt a határozatát, hogy a legközelebbi ötéves tervben bevezetik a kötelező iskolalátogatásti Az ország történetében forradalmi változást jelentő ígéret beváltásához azonban ki tudja, mikor lát hozzá a kormány. A város előkelő központjához közeledünk. A Jalan Tamrin utcán haladunk, a- melyet szállodák, bankok, éttermek, áruházak és pazar üzletek szegélyeznek. Mellettünk japán, amerikai luxuskocsik suhannak el. Elha A szegények Djakartája Kakudúmunkásuk a kikötőben Iskolába mennek a srácok ladnak mellettünk, szembe jönnek velünk, azt bizonygatva, hogy Indonéziában gazdagok is élnek. Az ország rohamos gazda sági fejlődése, amihez az indonéziaiaknak többnyire semmi köze, elérte a szigeteket is. Indonéziában kőolajat találtak; ma már ó- riásl mennyiségben szállítanak külföldre, elsősorban japánba. Gyors ütemben emelkedik a többi nyersanyag n a cin, a bauxlt és a kaucsuk ára is. Az ország valutatartaléka az utóbbi években 6 milliárd dollárra emelkedett Sajót maguk is bevallják azonban, hogy az állami bevétel mintegy 30 százaléka spekulánsok kezére kerül. A Tempo folyóirat szerint, amely a függetlenség 35. évfordulója alkalmából közvéleménykutatást végzett, az Indonéziaiak 44 százaléka a korrupciót tartja az ország legaggasztóbb belső problémájának. Djakarta utcáin éjjel Elképesztően lehangolja az embert az esti séta a város utcáin. A főutca kivételével Djakarta tulajdonképpen s^rnyen sötét, fekete város. A jobbik esetben is kis vll- lanyégőkkel világítanak, a házak és az utcák többségében petróleum- vagy gázlámpák pislákolnak. A kerékpárosok tapossák a pedált, a bajajnak nevezett há romkerekük pedig, amelyeket Indiában gyártanak, és két utas számára a taxit he lyettesítlk, óriási zajt csap nak az utcákon. Az utasok ülőhelye fedett, s maga t jármű végtelenül fürge Mind y.ikében ntt van egv fehér keresztes fadoboz, a Djakartaf riksák a város utcáin melyben az elsősegélynyújtáshoz szükséges kellékeket tartják, ez a ládikó bizonyára nincs túl jó hatással az utasokra. A bemonak nevezett apró tehertaxlk szintén az utazóközönséget szolgálják. A taxi kétszer drágább, mint a baja), a baja) kétszer drágább, mint a bemo, a be- mo pedig ugyancsak kétszer drágább, mint a városi autóbusz. Gázlámpa világítja meg a gyümölcs-, a frissítő- és az ételárusok utcai bódéját is. Apró tűzhelyeken roston sütik a húst, lábasban ott a rizs, a másikban a zöldség, vagy a fűszer. A zsír sistergése és az illatos füst hozzátartozik Djakarta utcáihoz. Öríásl étvágyat kaptam az indonéz saslik-szatéra, de amint megpillantottam a sütéshez előkészített nyers hús fölött a légyrajt, egyből elment az étvágyam. Betértem inkább egy kisebb vendéglőbe, ahol minden tisztább és rendezettebb volt. Megkóstoltam az egészen finom Bitang nevű helybeli sört, amelyet a hollandok honosítottak meg és csehszlovák komlóból főzték. A helyi viszonyokhoz képest nagyon drága volt, és természetesen melegen itták. A vendéglő tulajdonosa rizst és húst ajánlott. A tulajdonos sok évvel ezelőtt Szumátráról érkezett a fővárosba. Jómódú kereskedővé verekedte fel magát, a vacsora pedig egészen olcsó volt nála. Csak a fizetésnél jöttem rá, hogy analfabéta. A szomszéd asztalnál ülő rendőrt kellett megkérnie, hogy írja le, menynyit kér az elfogyasztott vacsoráért Ismét a sötét utcákat járom. Este nyolc óra múlt, és Djakarta mellékutcái már kihaltak. A rendőrök és a helyőrség katonái a járdákon cirkálnak. A nemzetközi szállodák —' az Indonésia, a Mandarin, a Presidents — körül prostituáltak lézengenek. A híd alatt tengerészek és turisták igyekeznek a djakartal Montmartre — a szerelem és a masszírozó szalonok utcácskáiba. A lányokat kirakatban mutogatják, számmal ellátott ruhában, és éppen úgy árulják őket, mint bármilyen más portékát. Allah ide nyilván nem lát, így zavartalanul virágzik Itt a világ legősibb foglalkozása, mint akármelyik más kereskedelem. A következő utcában magnókazettákat árulnak, amelyek talán Djakartában a legolcsóbbak a világon. A helybeli kereskedők Hongkongból meg Szingapúrból csempészik az üres kazettákat, otthon popzenét vesznek fel rájuk, és árulják. A fiatalok ezekben a kis boltokban töltik az estéiket, zenét hallgatnak, táncolnak, de soha nem vesznek a kínált áruból. Este kilenc után a város nyugovóra tér. A kisgyermekek anyjukkal a fényűző boltok kirakata alatt alusznak, az a kisfiú pedig, aki nappal nadrágokat tisztított és vasalt, a járdán vasalódeszkáján szenderül el. Az emberek az egész napi hajsza után fáradtak, s már a koldus sem kunyerál, ha leszáll az este. Beköszönt a forró trópikus éjszaka, s reggel pedig virradattal együtt kell kelni ... (Folytatjuk) Stanislaw Kania, a Lengyel Egyesüli Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára február 15-én rövid látogdiásra Prágába érkezett, s megbeszéléseket folytatott Gustáv Husák elvtárssal, a CSKP KB főtitkárával, köz társaságunk elnökével. A két vezető áttekintette országaink együttműködésének jelenlegi helyzetét és elmélyítésének lehetőségét. Gustáv Husák és Stanislaw Kama hangsúlyozták, hogy a szilárd barátság, a szövetség ás a kölcsönösen hasznos együttműködés a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal a mar- xlzmiis-lenlnlzmus és szocialista internacionalizmus alapján, továbbá a Varsói Szerződés és a KGST keretében folyó együttműködés mindkét párt- és ország politikájának változatlan alapja. Mindkét vezető kifejezte azt a meggyőződését is, hogy ez a találkozó új ösztönzést ad a két nép együttműködése fejlődésének, és a szocializmus és a béke ügyét szolgálja. Stanislaw Kania február 17-én látogatást tett Berlinben Erich Honeckernől, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkáránál is. A tárgyalások során a két politikus aggodalmát fejezte ki a nemzetközi helyzet kiéleződése miatt, ami az agresz- szlv imperialista körök által kezdeményezett lázas fegyverkezés következménye. Határozottan síkraszáll- tak a szocialista országok belügyeibe való beavatkozási kísérletek ellen. Mindketten hangsúlyozták, hogy országaik és pártjaik készek aktívan hozzájárulni a nemzetközi légkör megjavításához, a béke megszilárdításához, az enyhülési politika folytatásához és a nemzetközt együttműködés fejlesz téséhez. A Német Demokratikus Köztársaság teljes támogatásáról biztosította azt a lengyel javaslatot, hogy Varsóban hívják össze az európai katonai, enyhülési és leszerelési értekezletet. Jellemző az Egyesült Államok jelenlegi politikájára, v hogy Vonakodik olyan konkrét lépésektől, amelyek hoz- i zájárulnának a lázas fegyverkezés leállításához és az európai biztonság megszilárdításához. Max Kampelman, az amerikai küldöttség vezetője a madridi értekezleten hangsúlyozta, hogy az USA delegációja nem hajlandó tárgyalni arról a lengyel javaslatról, amely szorgalmazza az európai katonai enyhüléssel és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívását. U- gyancsak visszautasította, hogy a semleges és el nem kötelezett országok erre vonatkozó javaslatát vegyék tárgyalási alapnak. Ellenkezőleg egy ilyen Jellegű konferencia előkészületeit és megtartását olyan előzetes feltételektől tette függővé, amelyek összeegyeztethetetlenek a Helsinki Záróokmánnyal. Míg az Egyesült Államok fokozzák katonai kiadásaikat, mintegy 50 milliárd dől lárral csökkenteni kívánják az állami költségvetés szociális kiadásait, hogy Ily módon tegyék lehetővé a katonai kiadások növelését. A kormányzat elsősorban az e- gészségügyre, az autópályák és repülőgépek építésének és üzemeltetésének szubvencionálására, a munkanélküli segélyre, új munkalehetőségek teremtésére és városfejlesztésre kíván kevesebbet fordítani a jövőben. Az Egyesült Államok fokozzák beavatkozásukat Salvadorban. A juntának egyre több katonai és gazdasá gl segítséget ígér annak, téi lében, hogy elnyomja a nép ellenállását. San Salvador ban egy nap leforgása alatt húsz hazafi esett a szélsőjobboldali terrorcsapatok áldozatául.
