Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 1. szám
CS-M SIKER A brattsiaval Közgazdasági Főiskola todományos diákkonteranciájának már tt- sanegy ávas hagyománya van. Évente a SZISZ védnöksége alatt kerül megrendezésre. A vetélkedő érdekessége, hogy külföldi főiskolai hallgatók is részt vesznek banne. Ezek — hazánk diákjaival együttműködve — ün. alkotó közösségekben dolgoznak. A csehszlovák-magyar alkotóközösség az idén elnyerte a tudományos diák- konferencia tő díját. A csoport tagjainak tettünk fel néhány kérdést. A három magyarországi diák — Rácskai Jolán, Sfirés Erzsébet és Hajdú Zoltán a budapesti Marx Károly Tudományegyetem hallgatói, Mikolai Edit és Néveri György e bratls- lavai Közgazdasági Főiskola diákja. ►— Együttműködésünk tulajdonképpen már tavaly (kezdődött. Nem egyéni kezdeményezésre, tanáraink hoztak össze bennünket. Tavalyi munkánkban a koncentráció és szakosítás fej- lódésével foglalkoztunk. Nyugat-Szlovákia és Györ- -Sopron megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben végeztünk felméréseket. Dolgozatunkkal a konferencián elsők lettünk és tulajdonképpen már akkor elhatároztuk, hogy az idén Is e- gyüttmüködünk. — Az idén milyen problémával foglalkoztatok? — Az idei munka tulajdonképpen a tavalyi dolgozatunk folytatása. Címe: A kooperációs kapcsolatok fejlődése a szlovák és a magyar mezőgazdaságban. Tartalmazza a két ország munkamegosztási és kooperációs lehetőségeit a mezőgazdaság területén, foglalkozik a horizontális és vertikális együttműködés fejlődési lehetőségeivel stb. — Hogyan fest a gyakorlatban egy ilyen nemzetközi alkotóközösség együttműködése? — AZ év folyamán több alkalommal is találkoztunk. Tavasszal Bratlslavában kidolgoztuk a munka vázlatát, egy későbbi alkalommal pedig Budapesten meg beszéltük a témával kapcsolatos Időközi problémákat és kölcsönösen áttanulmányoztuk a már kidolgozott részeket. Szeptemberben Itt. Bratlslavában aztán már a kész dolgozatokról beszélgettünk. Akkor már csak a befejezés hiányzott. Ezt közösen dolgoztuk ki, rámutatva benne a két ország mezőgazdasági termelésének közös és eltérő vonásaira. — Milyen volt a verseny? — Munkánkat orosz nyelven védtük meg. A szakbizottság előtt röviden ismertettük munkánk lényegét, ennek tagjaitól és a hallgatóktól is rengeteg kérdést kaptunk. Ez kedvező hatással volt ránk, mert éreztük, hogy munkánkat nemcsak a bíráló bizottság, hanem a versenytársak is érdeklődéssel figyelik. — Voltak-e nyelvi nehézségeitek az együttműködés során? — Nem, hiszen valameny- nylen beszélünk magyarul. A munka záró részét orosz nyelven írtuk, de Itt sem voltak problémáink. — Miben látjátok a vetélkedő jelentőségét? ~ Szakmai szempontból azért nagy jelentőségű, mert önálló munkára készteti a résztvevőket, ezenkívül az alkotóközösségekben elsajátítjuk az együttműködés í- ratlan törvényeit is. Mindezt ajánlatos már diákkorban megtanulni. A versenynek személyes jelentősége is van. hiszen időtartama alatt számos új barátság szövődik és ezek remélhetőleg nem ideiglenesek. — Egy kérdés a magyarországi diákokhoz; Hogyan éreztétek magatokat Bratis- lavában? — Gyönyörű város. Vendéglátóink gazdag programot biztosítottak számunkra. Voltunk városnézésen, meglátogattuk Bratislava néhány nagyobb vállalatát, nagyon tetszett minden. Az is, hogy a közgazdasági főiskola hallgatói a diákkonferencia ideje alatt teljes mértéikben annak szellemében éltek, érdeklődéssel figyelték valamennyi rendezvényét. — Terveitek a jövőt illetően? — Az Idén fejezzük be az egyetemet. Ez a konferencia számunkra az utolsó, de bízunk benne, hogy lesznek követőink és hogy a csehszlovák-magyar diákok kapcsolata a jövőben sem szakad meg. Kovács Edit Madarász István felvételei A diákkonferencia magyar- országi résztvevői „ROZMARINGNAK CSAK AZ A SZOKÁSA...“ „A rozmaring, ez a dél-eurőpal eredetű örökzöld. Illatos ágas cserje régóta kedvelt dísznövény. Használták Illatszernek és gyógyszernek Is. A középkor végétöl írásos emlékek szólnak arról, hogy a tisztaság jelképe, a menyasszonyi koszorú legfontosabb virága volt. Kertbe vagy cserépbe ültetve a magyar nép egyik legkedvesebb dísznövénye. Szerepel a népdalokban, feltűnik a dlszf- tőmotívumok között.“ (Kósa László] Van azonban egy másfajta Rozmaring Is, amely ha nem Is virág, de Szlovákia magyarlakta vidékein szintén igmert, ez pedig a szína! (Setía] táncegyüttes, a- mely a CSEMADOK helyi alapszervezete keretében negyedszázada alakult meg Hámorszky Mária kezdeményezésére és vezetésével. A láng később sem aludt ki: a tánccsoport vezetését átvette Eröss Pálné. Kezdetben saját koreográfiákra (Eröss Pálné, Mitró László) születtek a táncok, mint például a Vlrágszedés, a Verbunk, a SéketánC, a Tavasz a mezőn és még sok más, amelyek nemcsak a helyi színpadon arattak nagy sikert, hanem elismeréssel fogadták az országos rendezvényekén — vyehodnán, Stráínicén, Gombaszögön és Zself- zen — összegyűlt szakemberek is. A táncegyüttes évről évre bővült, a műsor színvonala emelkedett, ismert koreográfusok táncait vette át és vitte színpadra (Rábai, Balogh, Quittner, Janák). A hetvenes évek kezdetén Eröss Zoltán, Mura Ferencné és CsurlHa Erzsébet vették át az irányítást. Ettől kezdve szerepei az együttes Rozmaring néven, és ekkor alakul meg az asszonyok éneklő csoportja. A siker nem váratott sokáig magára: járási szemléken többször lettek az elsők, sőt kétszer elnyerték a zselízl fesztivál nagydfját. önálló műsorban pedig bemutatkoztak a Cseb- szlovák Televízióban is, A táncegyüttesben eddig több mint háromszáz táncos váltotta egymást, akik tudják, hogy népi kultúránkat ápolni, szívvel, szeretettel megőrizni mlndannylunk kötelessége. Egy negyedszázada állandóan újjáéledve és megfiatalodva, a stafétabotot a fiatalabbaknak átadva hűen követik a hagyományőrzőket. A Jeienlegi cspport két éve dolgozik együtt, vezetői: Csarllla Erzsébet és Mitró László. Tagjai lelkes fiatalok, diákok, munkások, tanulók, átlag életkoruk tizennyolc év. A huszonötödik évforduló tiszteletére rendezett műsorban azonban nemcsak őket láthatta a közönség, velük együtt ropták a táncot a régiek, a hajdaniak. A fiatal hangok mellett felcsendültek az évekkel ezelőtt ismerlek és kedveltek, felelevenítettek néhány régi kedvelt és nagysikerű táncot. Egyaránt sikert arattak az örökifjú és fiatal táncosok, énekesek is. A válogatott szálakból kötött rozmaringkoszorúban látható volt a Rozmarlng-sar] is: a helyi alapiskola kis tanulói Gyermekjátékokat adtak elő. ök azok, akikből majd remélhetőleg kihajt egy szép zöld rozmaring, és évek múltán 6k fáradoznak majd azon, hogy ne vesszen el az, ami a múltból értékes. HADAS KATALIN A sznrzö felvétele Rozmaring Táncegyüttes: Nyitótánc N agytödémes (Veiké Olany) közepén két hatlakásos tümbház áll. Prágai Albert és családja nyolc éve lakják az egyik lakást, az ö névtáblájuk mellett nyomtuk meg a csengő gombját, öt év körüli kislány nyitott ajtót, de az előszobában csakhamar megjelent az anyuka is. Prágai- né befelé invitál bennünket. — Ez aztán a meglepetés, kerüljenek beljebb. (Mi a szomszédos tömbházban lakunk, In- nan a bensőséges hang). A legkisebb Prágai csemete egy Ideig kíváncsian nézeget bennünket, de aztán a fiammal felfedezik egymást s diáris rohannak a gyerekszobába. Prágámét arra kérem, emlékezzen vlsz- sza, müven is volt, amikor megkapták az új lakást. Milyen érzés volt Ideköltözni, milyen volt az első itt töltött karácsonyuk? — Mindig az volt a vágyam, hogy a magam asszonya legyek, hogy a szülőktől függetlenül éljünk. Vízkeletröl származunk. Födémesre már két gyerekkel jöttünk. Berti négy, Rőzslka akkor két és fél éves volt. Sok volt a munka, a tennivaló körülöttük, minden délelőtt mostam, főztem, takarttot- tam, délután a gyerekekkel foglalkoztam. 1975-ben aztán megszületett a harmadik gyerek, Gabika. Amint nagyobbacska lett, dolgozni kezdtem a közeli faluban, János- házán. Jelenleg Bratlslavában a Mllex tejgyárban dolgozom. Amikor a karácsonyra terelődik a sző, a szomszéd szobában egy könyvet lapozgató legidősebb Prágai-gyerek, Bertl, hamar megjegyzi— Anyu, hát nem emlékszel? Eldőlt a karácsonyfa ... fx Egy Igaz; az, hogy nagyon boldogok voltunk. Az volt az első karácsonyunk, persze azért a szüléinkről sem feledkeztünk meg, másnap elmentünk ádesanyámékhoz Vizkeletre. Közben csöngetnek és eggyel nő a vendégek száma: az ajtóban a sőgorasszony jelenik meg. — iáit hallok, Pucsl (ez a vendéglátónk becenevei — kérdezi tréfálkozva a sógor- asszony. Ojra színdarabot Játszol? Ezután na panaszkodj, hogy kevés az időd. Tulaj dánképpen igazad van, segíteni kell a kéz döket, a fiatalabbakat... — Eleinte nem akartam kötélnek állni — magyarázkodik Prágalné. De aztán rábeszéltek. A férjem, akt tavaly gondoskodott a gyerekekről, most kerek-perec kijelentette. ha te mész, hát én is. Így most már mindketten szerepelünk az „Imádok férjhez inenr»r című zenés vígjátékban. Beszélgetésünk javában tart, amikor megérkezik a férj, aki az Agrostav gépésze. Ogv látszik késik, mert felesége már az előszobában ezzel fogadja: — Hol voltál, ilyen sokáig? Gyere gyorsan, vendégeink vannak. A házigazdáról különben az a hír járja, hogy háromféle bora van; a kellemetlen vendégeknek, a jóbarátoknak és a legjobb barátoknak. Ml állítólag a második fajtából kaptunk, talán egyszer megkóstoljuk a legjobbat is. Mégsem ez a legfontosabb tudnivaló Prágai Albertról. Olyan igazi élet- társak ök a feleségével, egymás segítői mindenben. A családban például az apa ellen őrzi a gyerekek házifeladatát. Számos tö- megazervezet aktív tagjai, a falu számol is velük mindenben. Nem tudom hogyan, de idejűkből pihenésre, szórakozásra is futja. Amikor az iskola kerül szóba, a középső kislány, Rózslka megjegyzi: — Apu szigorú, de azért nagyon szeretjük. Mielőtt elbúcsúznánk, a házigazda újratölti B poharakat és megjegyzi; — Az újévet reménykedéssel szokás kae- denl, meg jókívánságokkal. Elégedettek vagyunk ás egyetlen kívánságunk, hogy legyen erőnk e jövőben is minden! úgy megadnunk a gyerekeinknek, mint ezidáig. SZARAZ PÁL Látogatóban Prágaiéknál
