Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-03 / 5. szám

'Az elmúlt napok egyik legnagyobb, nem kimondottan sporteseménye Ro­nald Reagan amerikai elnök beikta­tása volt. Az egész ceremónia potom 6 ’(hat) millió dollárba került. No, nem Reagan elnöknek, hanem az amerikai adófizetőknek. S ha már a leltárnál tartunk, akkor még hadd ismertessem egy másik számla tételeit. Maga az elnökválasz­tás 250, a kongresszusi 350, a kor­mányzói választás pedig 400 millió dollárba került. Természetesen ez is az adófizetőknek. Hiába, Amerika gazdag és bők'ézü ország. Majdnem olyan gazdag, hogy... Akarom mondani: majdnem a nagy csinnadrattával lebonyolított beikta­tási show-val egyidőben az amerikai kongresszus elutasította — takarékos- sági szempontokra hivatkozva — a Lake Placidben rendezett téli olim­piai játékok szervezőinek és a város vezetőinek azt a kérését, hogy a köz­ponti kormányzat egyenlítse ki a já­tékok 2,7 millió dolláros veszteségét. Amerika, ugye, takarékos ország. Igaz, hogy ugyanez a kongresszus jóváhagyta az Egyesült Államok hadi kiadásainak rekord nagyságú, 240 mil­liárd dolláros költségvetését. Tehát Amerika, ha fegyverkezésről van szó, mégiscsak gazdag és bőkezű ország. A sport más lapra tartozik. Ha már a költségvetésnél tartunk, folytassuk a sort a világ többi fejlett és „gazdag" tőkés országálval. Közzétették Nagy-Britannia költség- vetését is, és ez rendkívül elszomorí­tó a sportközvéleményre nézve. A sportminisztérium az 1981-es gazda­sági évre eredetileg 26 millió fontos költségvetést nyújtott be a kormány­nak. Őfelsége kormánya azonban a pénzügyminisztérium javaslatára hat­milliót lesrófolt belőle. Sokan emlékeztetnek rá, hogy ez várható is volt, miután a brit atléták megtagadták az engedelmességet{ és a kormány ajánlása ellenére részt vettek az olimpián. Csak azt nem értem, mióta tartozik a bosszúállás egy magát köztudomá­súan demokratikusnak feltűntető kor­mány — no mibe? — fegyvertáréba. Svédországról azt tartja a közhiede­lem, hogy — nyelvtudósok, elnézést a kifejezésért — a világ legjólétibb állama. Nos, a skandinávok is foglal­koztak a költségvetéssel, és a nem­zetgyűlés a sport és testnevelés költ­ségvetését a tavalyihoz képest 3,1 stá- xalékkal felemelte^ Hát akkor hol a hézag? •— kérdez­hetné az avatatlan olvasó. Csupán ott, hogy Svédországban az idén en­nél jóval magasabb inflációra számí­tanak, s így a költségnövekedést el­viszi az a fura infláció. Nem csoda, hogy a sportmozgalom vezetői ke-' serűen fogadták a döntést. A politikusok is nagyon szívesen leülnek a televízió képernyője elé, és nem is titkolják a svéd sportolók nemzetközi sikerei fölött érzett örö­müket, meglndultságukat — jelentette ki Kari Fritefsson, a svéd sportszö­vetség elnöke. — Ha azonban a spor­tolók támogatásáról van szó, hátat fordítanák. Nyilatkozott Hernády Róbert, a svéd labdarúgó szövetség főtitkára is. — A döntés lesújtó az ország, láb-, darúgására nézve, amely már eddig is gazdasági nehézségekkel küzdött. Legújabban már a világhírű Rasunda stadion áruba bocsátásának a gondo­latát forgatjuk a fejünkben. A svéd nemzetgyűlés bőkezűségéről' személy szerint csupán az a vélemé­nyem, hogy nesze semmi, fogd meg jól... Ipalágyij AZ olomsoltO súlyemelés mAh alekszejev nélkül A KIRAlY lAVOZOTI A súlyemelöversenyek legfőbb vonzerejét mintiig is az őlomsú lyúak küzdelmei jelentették. Olomsúlynak a legnehezebb súlycsoportot nevezik; alsó határa 110 kilogramm, felső határa nincs. Az acélrúd két végén a tárcsák egyre csak szaporod­nak. Az 1898-ban Athénben rendezett első újkort olim-i. pia győztese (valamennyi versenyző egy csoportban, testsúlyra való tekintet nél­kül indult), a dán Viggo Jensen a „kétisaros emelés­ben“ 111,5 kg-ot teljesített. A XII. Nyári Olimpiai Játé­kok ólomsúlyú bajnoka, a szovjet Szultán Rahmanov, 195 kilót szakított és 245-öt lökött. K«r tf m lan* A MQ mm Az absSzolút lökésvllág- csúcs még magasabb — 256 kilogramm. Aki tartja: Va- sztllj Alekszejev. Az az A- lekszejev, aki kerek egy év­tizedig volt „súlyemelő ki­rály“; az élő legenda, akit sokan jelenleg is minden i- dők legerősebb emberének tartanak. Joggal, hiszen a há- roiíi világcsúcs közül kettő (a lökésben és az összetett­ben) még mindig az 6 ne­véhez fűződik, Rahmanov csupán a szakításban hódí­totta el a rekordot. A szak­emberek többsége azonban azt tartja, hogy áz abszolút csúcsteljesítmény még távol van, s nem is olyan sokára újabb ifjú titánok jelentkez­nek, akik a már ma is fan­tasztikusnak tartott teljesít­ményeket különleges fizikai adottságaik, hatékonyabb ed­zésmódszerek, a medicina s egyéb tudományágak révén jelentősen túlszárnyalják majd. Bármily hihetetlennek tű­nik is ma még mindez, a história az optimista jóslá­sok teljesülésének nagy va­lószínűségét látszik igazolni. Hiszen hány és hány „bű­vös“, „maximális“, „hihetet­len“ és más hasonló jelzők­kel Illetett határ dőlt meg a sportban az egyéb mérhe­tő sportágakhoz hasonlóan az erős emberek sportjában is! S hányszor tévedtek a jó­sok, hány híres szaktekin­tély volt kénytelen utólag beismerni, hogy fantáziája a valósággal való szembesítés­kor időveh túlontúl szerény­nek bizonyult... wmtm Egyébként szinte hagyo­mánnyá vált, hogy a „világ legerősebb embere“ nem hl vatalos titulus már hosszú évek óta szovjet emelőknek jár ki.. A negyvenes, majd ötvenes évek amerikai sike: rei után, melyeket John Da­vis, a „Fekete Apolló“, majd a „lenessel Daru“-nak becé­zett“ Paul Anderson neve fémjelzett, a szovjet súly­emelő-iskola neveltjeinek i- dőszaka következett. Az 1980- jjas róm'ái.-olimpián már az . Időközben hivatásos íróvá lett szemüveges, karcsú Ju- ri). Vlaszov, a „Törékeny Vasgyúró“ állt a dobogó leg­tetején, tőle Mexikóban a 165 kilós zaporozsjei óriás, Leonyid Zsabotylnszki] vet­te át a stafétabotot, aki ú- Jabb négy év elteltével Me­xikóvárosban is a legjobb­nak bizonyult. Aztán jött a szibériai fa­vágógyerekből lett bánya­mérnök, a koromfekete hajú, öblös hangú, sokat gondol- godó és gyakran viccelő Alekszejev. Legjellemzőbb tu­lajdonsága azonban mégis­csak a világcsúcsgyártás volt. Magasan túlszárnyalt mindenki mást, aki a tíz súlycsoport valamelyikében valaha is sikeres volt. Jel­lemző, hogy a felállított vi­lágcsúcsok száma szerinti ranglistát mindmáig 80 re­korddal vezeti a második 85-tel honfitársa, David Hí­gért, míg a népes mezőny többi tagja még az ötvenet sem igen közelíti meg... Hatszoros világbajnok és nyolcszoros Európa-bajnok lett, nyert két olimpián. Hetvenkettőben Münchenben első lett, hetvenhatban Mont­realban úgyszintén első, nyolcvanban Moszkvában ;— kiesett. Közvetlen szemtanúja ■ le­hettem a versenynek az iz- majlovói sportcsarnokban, ahol ez este kivételesen va­lamennyi újségírópáholy fog­lalt volt, a tévések fülkéjé­ben 'jutottam csak helyhez. Tapasztalt kollégák mond­ták, hogy az olimpiákon em­lékezetük óta az ólomsúlyú verseny volt a súlyemelő­sláger. Ettől függetlenül is. különös pikantériát kölcsön­zött a dolognak a levegőben lógó szenzáció. Szakberkekben is két tá­bor alakult- ki. Az egyik vé-_ leménye szattnt Alekszejev, aki „mindig annyit emel, a- mennyl éppen a győzelem­hez szükséges" utoljára még megleckézteti a pozícióját veszélyeztető fiatalabb kor­osztályt, aztán három olim­piai győzelemmel a tarso­lyában, veszi a kalapját, és elegánsan búcsút mond. Az ellénkező véleményen lévők (és ők voltak többen) ar­ra emlékeztettek, hogy a „Nagy Öreg“ az utóbbi há­rom-négy évben sérülésre vagy egi^b okokra hivatkoz­va többször is kikerülte az összecsapást s csak akkor lépett dobogóra, ha győzel- rhében biztos volt. Igaz, hogy tíz éve csak egyszer nem nyert (az 1978-as gettysbur- gl VB-n az USA-ban sérülés miatt a szakítás utón vlsz- szalépett), most viszont nem taktikázhat, hiszén ez az u- tolsó és egyetlen lehetősége. IpSmHARMAS NCUGOl Ismeretes, hogy az ellen- drukkereknek lett igazuk. Szép számmal akadtak ilye­nek, mivel a sportban (és nemcsak a sportban) egy bi­zonyos idő után szinte tör­vényszerű, hogy a megűti- lak.helyett az új arcok éb­resztenek nagyobb szimpá­tiát. Persze az igazság ked­véért azt is hozzá kell ten­ni, hogy Aiekszejevnél a he­lyenként túl magabiztos fel­lépése és nyilatkozatai is szerepet játszhatnak. Időn­ként meghökkentő megnyil­vánulásai ugyan osztatlan sikert arattak a jó sztoriért mindig hálás riporterek kö­rében, a szerénységükről hí­res súlyemelők között azon- ban hatásuk homlokegyenest ellenkező volt. A döntés mindenesetre a dobogón született meg. Alekszejev, aki 161,75 kg-os testsúlyával a tizeiihárom ’ tagú mezőny legnehezebb in­dulója volt, háromszor pró­bálkozott sikertelenül a 180 kilós súlyzó kiszakltásával, és ezzel a versenyből ki­esett ... Az utódjának tartott har­mincéves Rahmanov 188 cm magas, versenysúlya 145,25 kg: volt, 8 Alekszejevtől el­térően rendkívül izmos, a- rányos termetű. Az Üzbég riiÖtSZK-beu; Tuflituí' vtfras szülötte, tf dnyepropetrovsz- ki Avangard klub tagja, a főiskolán edzői szakot vég­zett. A zsúfolt csarnok nagy ovációkkal üdvözölte sikerét. Az eddigi nemzetközi verse­nyeken (két éve válogatott) szerény, szimpatikus sporto­lóként ismertem meg. Ezt bU zonyította fellépésével, in­telligens válaszaival a ver­senyt követő sajtótalálkozón FOSTBE MÍN| terv Meg kell' mondani, hogy Vaszilí] sportemberhez mél­tóan fogadta a vereséget. Gratulált nagy ellenfelének, megölelte. Tanúja voltam, amikor a bemelegltőteremben az egyik japán tévétársaság riporte­rének a jövőt feszegető kér­désére azt a talányos vá­laszt adta, hogy: „Most vesz­tettem, de nincs szándékom­ban feladni. Hosszantartó sé­rülés nehezítette a felkészü­lésemet, de még az idén be­bizonyítom, hogy a régi va­gyok.“ Azokban a percek-^ ben aligha hitt valaki a vesztes bajnok újjászületésé­ben ... Aztán teltek-múltak a he­tek, s jött a látszólag min­dent megmagyarázó hír: az 1980-as Szovjet Kupa Alma- -Atában rendezett versenyso­rozatán december második felében Alekszejev is az in­dulók között lesz. Feltámadt volna a király? Néhány nappal a verseny előtt érkezett- az ú)abb hír: Alekszejev mégsem lép fel, mivel nem érte el várt for­máját. Kijelentette, hogy ed­zőként folytatja. S valóban, a január elején közzétett új szovjet válogatottban neve már nem szerepel. Január hetedikén múlt har­minckilenc éves. Annál tiszteletreméltóbbak csodálatos pályafutásának eredményei. Hiszen futósza­lagon volt képes bizonyítani a világnak, hogy az ember még messze van teljesítőké­pességének felső határától. Egy dologra nem volt csak képes: idejekorán abbahagy­ni. Ez azonban emberileg nagyon is, érthető. Pályafu­tása alkonyán megtépázott nimbuszára évek:, múltán c«k mint apró szépséghibá­ra fogunk emlék’ezni. MAJOR LAJOS jo|ef VengloS, a csehszlovák labda^ YENDieüNK: |OEEf VENGLOS rúgó-válogatott szövetségi kapitánya vonzó egyéniség. Ahol megjelenik, ott nyomban érdekes beszélgetés ala­kul ki. Vengloá ugyanis nemcsak mint egykori ligajátékos és válogatott spor­toló, nemcsak mint a hazai labdarú­gás kulcsembere vagy a FIFA megfi­gyelője „téma", hanem széles látó­körű, világot járt ember, pedagógus és pszichológus egy személyben, aki­ből szinte özöhlik az információ. Január közepén a Smena kiadó e- gyik jól működő tömegszervezete, a Gsehszlovák-Szov.jet Baráti Szövetség hívta meg Jozef VengloSt egy kis -te- referére, s ez a beszélgetés nem hi­vatalos sajtóértekezletté vált: egy­mást érték a kérdések. A válogatottra rendkívül nehéz idény vár. . VengloS néhány nappal a dél- -amerikai portya előtt nyilatkozott, azóta csapata, túl van a portya felén. Kívánjuk nekik, zárjanak újabb sike­res évet, s hareolják 1^ a világbajnok­ságén való részvétel jogát. « € > 5 •o -« _ a N '< s... Ij £« B s •Xí hl 'B w s o > HÁZHOZ lOTT A SZÖVEISM KAPITÁNY • A csehszlovák válogatott oUm- piai bajnokságot nyert tavaly, ön is ott volt az olimpián, kérem, foglalja össze élményeit, tapasztalatait. — Három edzötársammal, egy bra­zil, egy svájci és egy NSZK-beli kollé­gával együtt a FIFA képviseletében jártam a moszkvai olimpián. Minde­nekelőtt a labdarúgótornát figyeltük, és tapasztalatainkat egy-egy szakdol­gozatban közzétettük egy közös kiad­ványban, amely azóta négy nyelvre lefordítva eljutott a FIFA mindegyik tagországába, . százötvenkét államba. Az olimpiai torna jól sikerült, még ak­kor is, ha azon nem vett részt a vi­lág abszolút élmezőnye. Nagyot fej­lődtek azok a csapatok, amelyek a múltban nem tartoztak az élvonalba, például Kuwait csapata; az ott dol­gozó edzők óriási munkát végeztek Jó érzés volt a szovjet közönség óriá­si érdeklődését tapasztalni — a lelá­tók minden találkozón zsúfolásig megteltek. Tetszett az is, milyen hoz­záértő a szovjet közönség. Csupán saját csapatukkal szemben elégedet­lenkedtek, többet vártak tőlük, leg­alább a döntőbe való bejutást. Az o- limplán, ha időm engedte, más sport­ágakat i6 figyeltem, különösen az atlétikát és a kosárlabdát. Mindkettő izgalmas számomra a foei szempont­jából is, elleshető egy s más az atlé­táktól és a kosarasoktól ts. 6gy vé­lem, az olimpia jól sikerült, jó volt a szervezés, az atmoszféra, a pályák állapota kifogástalan. • Mit hoz a jövő? A következő olimpián is a legjobb együttesek egy része nélkül zajlik majd a torna? — Azt hiszem, igen. Az olimpia min­den sportoló álma-vágya, egy-egy sportág legfelsőbb fóruma, legrango­sabb seregszemléje. Az egyedüli ki­vétel a futball, a profilt nem szerepel­hetnek az olimpián. Ez így helyes, s ezen aligha változtatnak a jövőben. Ogy vélem viszont, és ez a FIFA tö­rekvése is, hogy a jövőben a huszon­három éven aluliak kis világbajnok­sága lehetne az olimpiai torna, és ez egyaránt szolgálná a nagy sportfesz­tivál érdekét meg a világ labdarúgá­sának fejlődését is. A futball üzleti jellege miatt van az, hogy a kapita­lista országokban a nyolc-kilencéves tehetségeket elhalásszék a különböző labdarúgó-egyesületek a többi sport­ág elől. Sem az atlétika, sem más sportág nem tud olyan anyagi ösztön­zést nyújtani a szülőknek, hogy azok na a föd mellett döntenének. Ezért van Bt, hogy a nyugati klubokban a legtehetségesebbeket a jövő labda-' rúgása számára nevelik, amíg nálunk és más szocialista országban sok kis tehetséget elszippant a foci elől az atlétika, a jégkorong, a kosárlabda... • MH szól az Oruguayban rande- zett mini-knpa küzdelmeihez? Bizo­nyára árgus szemel figyelte a mér­kőzéséket. — A kis világbajnokság megnyerte a közönség és a' szakemberek tetszé­sét, rengeteget ok-ultam belőle én Is. Az európai csapatok kikaptak a dél- amerikaiaktól, ne feledjük viszont, hogy az NSZK, Hollandia és Olasz ország nem készült speciálisan erre a tornára, csak „úgy elugrottak“ Mon- tevideóba. Anglia el sem jutott, a szö­vetség nem volt hajlandó megszakí­tani a legfelsőbb -labdarúgó-bajnok­ságot. Brazília, Uruguay és Argentína viszont heteken, hónapokon át csak erre összepontosltott. Meg kell adni, a dél-amerikaiak nagyot haladtak elő­re, egyéniségeik olykor káprázatos dolgokat művelnek.. Maradónál pél­dául legalább három éve figyelem én is. Még a tokiói junior-világbajnoksá­gon láttam, már akkor nagyon tu­dott. Amikor aztán Argentínában mér­kőztünk a világbajnok ellen, játéko­saink Is tapasztalták, milyen rendkí­vüli tehetség. Mindenekelőtt belátja az egész pályát, és teljesen váratla­nul gólhelyzeteket teremt. Egy egész rövid suhantás a lábbal, s máris rö­pül a labda, akár hetven méterre Is pontosan. A kis ídlágbajnokság má­sik tapasztalata' az volt számomra, hogy a világ labdarúgása a szép já­ték felé halad. Ogy látszik, vége a mindenáron az eredményért jelszó u- ralmának, az a lényeges, hogy a kö­zönség megtöltse a lelátókat, hogy szép legyen a játék, és bevételhez jussanak a menedzserek. Igaz, néhány egészen otromba belemenés is volt. • A csehszlovák válogatott nehéz idény előtt áll. Milyen változások vár­hatók a csapatban? Eljut-e az együt-< (•a a világbajnokságra? •M A csapat változik, mert elment Fanenka. játékával csak rendkívüli esetben számolunk, Bgy Masn^ min­dig jól jön, sokat várok az egészsé­ges JaneCkátöl is. Ha Sémán vissza­nyeri jó formáját, és megszűnnek családi gondjai — a felesége súlyos beteg volt —, megoldódhat a kapus­probléma. Dél-Amerikába azért me­gyünk, mert ott jó ellenfelekkel játsz­hatunk, megfelelő pályákon ék éghaj­lati viszonyok között sokat edzhe- tünk. Hogy eljuturik-e a vlTágbajnok- ságra, azon múlik, időben formába- lendül-e a csapat, s azért szerencse is kell a sikerhez. • Mit szél a női focihoz? Sa ndg egy kérdés: Meggyögyult-e a veséje, amely miatt tavaly ősszel két hetet kérházban töltött? — A női labdarúgókkal Jó a válo­gatott csapat kapcsolata, prágai össz pontosításainkról el-elruccanunk meg nézni a Slávia hölgyeinek meccseit Ök nekünk, mi nekik szurkolunk. Eh'mégis azt mondom, túl kemény sportág ez, nőknek inkább valami légiesebbet kellene játszani. Ami a beteg vesémet illeti: remélem, nyolc­vanegyben nem lesz vele gondom. Részben a megfázás, részben a sok stressz miatt kerültem kórházba. Most nyugtom van, és - ha eljutnánk a vi­lágbajnokságra, talán azt is elfelej­teném nagy örömömben, hogy valaha is rakonoátlankodott a vesém. jbatta)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents