Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-20 / 3. szám
I 10 iMi--------------------------------------------1 1 tozs£r arpad versei i(hi,l hAi.AKWM. , Régi falakról színdUledékek { Dűléssel mélyülő versbe í ' önkívület görcsös ecetfa i, Sárga részeket markol egybe Az utcán döbbent cafatok szín Taxi s okker Inak íve I A névmáslét a gyomorban Karcsú Rubicon kiterítve t íí ! Alea acta est fabula Egyszemélyes iszony kékül * Félre tolt történelemben ; Vers nincs csak oda és nélkül Elzakatoló jelentésekben ’ A költő zöldellő igéket lel ' Alájuk fekszflc darabokban Él tovább mozdul véli felkel 1 Amputálva elvetve süllyed ^ I A mélyrétegben férfisors asszony erek b Születésnap születéshalál I Cián érsötétben ében tengerek * 'á Bari ■ üjörgy; Burokives szobrok (Kládek Gábor felv.) I rniA\o- A tűhegyes ferences templom ^ ; képe a tengerben kéklik. ^ Rózsaszín tornyok, márvány — ^ Ez már Velence — félig. í ^ A házak közt csónakok ringnak — ^ Itt tanult — későn — hajózni Róma, ■ s innen Indult el leruzsálembe a keresztes Európa. Hadakat vittek s árut, pénzt, formát ' — Kelet kincseit — hozták a vizek, ' s a sokféleséget új rendbe fogták ■ a festők, szobrászok s a rettegett Tizek. Plranót nézem, s Velencét látom; egyszerre szín, fény s szigorú forma. Akár a dózse Bellini képén: kegyetlen értelem s bizánci pompa. A formákon át a szervekig látni, boncasztalon fekszik az állam — Lassa pur dir! — Hadd beszélni! — ezt egy címeres gót ház portálján láttam. Hadd beszéljen az eszmék homloka, adj szót a szorgos vesék céhének, szóljon a szív, máj, mlnutók, grassók , s a tüdő orgonájában: ének. S megszólalt, amit az anatémák * addig hetvenhét lakatra zártak; ; a dogmák zsibbadt nyelve alatt az erek, a hús, a fű-fa, a tárgyak. . S szóltak a festők, szóltak a költők, ' nobile s polgár: „kövér“ és „sovány“. l Szóltak s nem tudták, mily sokszor szólnak i az utolsó szó, a sóhajok jogán. ' Giorgione, Machiavelli — e táj az erőszak s géniusz furcsa násza — Plrano főterén az „ördög trilláját“ Tartlnl kicsavart karral játssza. t A község kocsmája üres volt. Csupán egy sovány, nyúlt arcú, megtört férfi iszogatott. Amikor meglátta a lányt, mellé telepedett. Egy pohár Ital után a férfi intett, hogy kövesse. I— Hogy hívják? — kérdezte Laura. Kinn voltak már az utcán. — Krlstó ... Krlstónak hívnak. A pöttömnyi parasztházig nem szóltak többet. A férfi lámpát gyújtott. !— Így ne szálljon vonatra — mondta Krlstó. —. A ruhája... Laura egy • vaksi szobatükör előtt állt. A ruhája tépett volt. Piszkos. A szoknyáján egy vér- folt sötétlett. Krélstő poharakat tett az asztalra. A lányra pillantott. Italt, kenyeret és sonkát hozott. I— Együnk — mondta. A lány olyasmit hebegett, hogy inkább inna: — Legalább egy pohárkával. Amíg a férfi evett, a lány körülnézett ebben a tiszta, de magányt sugalló házikóban. Még sohasem járt parasztházban. A konyha tágasabb volt, a polcokon cse-- répedények, a mestergerendán dobozok sorakoztak. A bútorok rovátkásak voltak, lakkozatlanok. A férfi ímmel-ámmal evett. Az embert — ha hosz- szan tartó szomorúsága van, nem segíti az étel. A lányt akkor látta először, amikor Pressváron vonatra szállt. Szép kislány, gondolta Krlstó. Tetszett neki jól szabott fehér ruhája. Lerftt róla, hogy Iskolába járt. Pár szót Is váltottak. de Laura, mintha leprás lett volna a napszítta. Idő cserzette ember: odább- állt. A részegségektől és szeretkezésektől pezsdUlő napok elnyomták Krlstót a lány emlékezetében. Legfeljebb sejtette, hogy egyszer már találkoztak az életben. Krlstó női ruhákat vett elő. Laura szépecskén felpróbálta őket, míg végül egy vidámabb színűnél megállapodott. Aztán Ittak. Komótosan Iddogáltak. Egy teljes fiaskó pálinkát elfogyasztottak anélkül, hogy akár egyszer Is megszólaltak volna. Krlstó emlékezete ismét felidézte azt a sárga színekben vibráló délutánt, amikor Zsabán megállt a vonat, és az átszállásnál Ismét meg- plliantotta a lányt. Már részeg volt. Az arca tüzelt. Hárman-négyen vették öt körül. Elkallódik, gondolta. Elfordult. De később, amikor a lány lélegzetnyi szabadsághoz jutott, odasomfor- dált, és ezt mondta: Tűnjön el. Tűnjön el, a- mfg nem késő! Laura értetlenül bámult rá. Krlstó hiába magyarázko dott az ő együgyű nyelvén. Hiába kérte, hiába könyör- gött. — Maga félcédulás ... — mondta a lány. Ezzel az ügy lezárult. Éjszaka volt már. A falu, akár az elhajított cigarettavég, hevert a világ alomján. — Fürödjön meg — mondta Krlstó. — Ideje lefeküdnünk. Esetlenül, a nagyon magas emberek ügyetlen mozgásával elhagyta a szobát, és leheveredett a konyhá ban lévő kanapéra. Cigarettára gyújtott. Akár a gyermek: olyan volt ez az ősz- tövér ember. Akár egy meg termett gyermek: aki sem így, sem úgy nem leli helyét és örömét ebben a világban. Egy idő után bekuk kantott az ajtón. A lány ott aludt az Ikerágyban. A hold megvilágította sovány karját, ujjal, akár a fflzfavenylgék csavarodtak az éj fényében, és úgy suttogta, rekedt, halk hangon: A lány ... A pofacsontjára száradt bőr meg-megrándult: A lány ... Réges-régen nevetett utoljára. Borostás arca mozgott, mint a hangyaboly. Szeme, akár az aprócska madárfióka, meg-megrebbent. Egész teste vonaglott. A lány arca fehér volt. A hold,’ nagy és kerek pofájával odasettenkedett az ablak alá, hogy hadd lásson Krlstó. A bútorok árnyat vetettek. Az asztallap, a hold fizimiskáját tükrözte, és K-rlstó ott állt az ajtóban, lábán do- rongnyl bakancs, a fején, a- kár a kikiáltóknak, elnyűtt kalap. A lány ... suttogta Krlstó. Szemét behunyva úgy gondolt a lányra, mint amikor azt mondjuk: „kapa“ vagy azt, hogy „kosár“, és magunk előtt látjuk a még használaton kívüli kapát, a- melynek frissen faragott nyele még fehér, és magunk előtt az újonnan fonott kosarat, amelynek még folyóvíz-illata van, hiszen abban áztattuk a vesszőt. A lányt Is ekként látta Krlstó. Szépnek, légiesnek, az arcát tündérinek, azt a másik kislányt látta, és egy pillanatig nem gondolt a kö vetkező reggelre, a tünde délelőttre, amely előbb- -utóbb rájuk szakad. Krlstó még mindig kacagott, örült a lánynak. Az éj fényében rázta őt a nevetés. Bebújt a takarója alá, és mint aki teljesen becsavarodott, kacagott, míg csak el nem aludt. Amikor a lány kilépett az udvarra, Krlstó a borostyán- kerítést nyírta. Az arca törődött volt, a ruhája tépett. A keze remegett. — Öltözzön fel — mordult a lányra. Az arcán felhó vonult át, álroatag lassúsággal. Komor volt. Magányos, Sértődött. — Öltözzön fel — Ismételte a parasztember. Nem nézett a lányra. A munká jával volt elfoglalva, de nem volt lélek a mozgásában. Az élettől elcsigázott emberek dolgoznak így. Amikor föllélegzett, látta, hogyha lány véglgllbegett az uávaron. Már bánta, hogy mellé te- lepede\ a kocsmában. Mln- dent-mlndent megbánt addigra. Vagy egy órán át dolgozott még. A lány közben bejárta a kertet. Akác- Illatot hozott a szél. Pitypang sárgállott. A föld fölé egy méla gém. vont sötét sávot. Tavasz volt. Mindkettejük számára tavasz volt, de mást jelentett ez Krlstónak. aki már réges-rég nem lelte helyét és örömét. Pokolian érezte magát. Tudta: a lány jelenlétével akaratlanul Is beleavatkozik az életébe, ebbe a tétova és lomha világba, amelyet kialakított. Mogorva volt, tekintetében sértődöttség. Semmit érő vacak kis élete volt Krlstónak, érdemtelen picike élete, de úgy viselte ezt az életet, úgy hordozta ezt a csípás életet, mint a csavargók az elnyűtt ruhát. Ha akarta, szavakkal korbácsol ta mindennapjait, s ha úgy látta jónak, tréfát űzött be lőle, vagy kedveskedőn rá mosolygott arra a hamuszl- nű parlagra, amely az élete volt. így telt az Idő. Nap napot követett, úgy szaporodtak az ével, mint a barázdák az eke után. Paraszt volt: együgyű békességet a- kart. — Öltözzön fel — mordult Ismét a lányra. A lány még mindig ott állt: az idomait mutogatta. Legszívesebben hozzátette volna: Aztán tűnjön a cafrangos fenébe... De nem. Nem tehette. Nem azért emelte ki a darázsfészekből, hogy Ismét visszahajítsa. Nem nézett a lány felé. Csupán a fogai között szűrte ki ismételjen a szót a ml emberünk, de már ő sem gondolta olyan komolyan, es érezte, hogy a sziszegő ismétlés veszített az erejéből. Előbb-utóbb úgyis eltávozik... — gondolta. Az élet nagy dolgait forgatta már az elméjében, arra gondolt, hogy mindig egymás vllágá ba marunk, meg arra, hogy két ember kapcsolatából csupán az egyik kerülhet ki épen, de azt már ő sem tudta, hogy a két ember közül mindketten lehetnek veszte sek is. A nap viszont szerencsésebben telt el, mint ahogyan Krlstó sejtette. Miután a lány visszatért a gyümölcsösből, megállt a férfi közelében. Tágra nyílt szemmel bámultak egymásra. Csupán a szembogaruk tágult; ez a két laskaraarc sokáig mozdulatlan maradt. A férfi a zsebébe nyúlt: — Dió... — mondta. Ezzel a mozdulattal elkezdődött az újkori barátko- zásuk. A lány megtörte a diót: a telét Krlstónak nyújtotta. Kész bolondok vagyunk, gondolta. A padláson. A padláson talál még. S amíg Laura a padláson matatott, a férfi tüzet gyújtott, ételt melegített, italt vett elő, de csupán módjával öntött a poharakba. S a feleséged, Krlstó? Madátrá változott, Laura. Madárrá ... Többet nem beszéltek az asszonyról. A lány elmosogatott, letörölte a port. Pár óra alatt újjá varázsolta. a ház belsejét. Az elkövetkező napok, mint minden házasság kezdetén, meghitten teljek el. Krlstó megtanította öt a háztáji teendőkre. Esténként egymás mellett ültek, a férfi lidércekről mesélt; arról, hogy egyszer kis híján behajították öt a közeli folyóba, hatalmas szélvészeket emlegetett, amelyek talán ott támadtak a szíve tájékán, csodálatosan kék tájakat, kék és Illa fákat álmodott újra, vörösen izzó bokrokat, kocsonyás tavakat, és Laura ölébe ejtve a kezecskéjét, figyelte ezt az egyszerű és fenséges embert. Volt, hogy hozzásimulva hallgatott, s lassanként, a- hogyan a virág szunnyad el a tétova sötétség beállta u-‘ tán, a fejecskéje egyre le]-‘ jebb hullott: ott tért nyugovóra, annak a másiknak az ölében. Félénk vasárnapok következtek. Kinn ingáztak a falusi házsorok között. — Maradi falu ez — magyarázta Krlstó. — Mindenkit megbámulnak. Hadd tegyék. Ezek Itt, ezek Itt valamennyien ^ kiszámíthatatlanok. Mogorvák, sértődöttek. A szegénység teszL Nincs ezeknek sem Istenük, sem hazájuk. Olyanok, akár az erdőre kicsapott barmok. M Csak nem félsz tőlük? ■ II ? ■Hl Csak nem félsz tlHük, Krlstó? Krlstó nem válaszolt. Csak később mondta a következőket: .— Az idegeneknek Itt kuss! r— De én nem vagyok Idegen, Krlstól (— Nem. Maga nem Idegen. '•-I A feleséged vagyok, Krlstó. : í— A feleségem. De ettől a naptól kezdve a derűbe kétely Is vegyült Nem beszéltek erről. Egyetlen egyszer sem hozták szóba, de kölcsönösen ismerték egymás kételyeit Az esték, az éjszakák megváltoztak, akárcsak a nappalok. Egyszer, már vak éjszaka volt, amikor váratlanul kopogtattak. Krlstó nyitott ajtót. Magas, fekete férfi lépett be, s azon nyomban Laurához fordult. — Maga járt a romungo- roknál? — Hol? — kérdezte sokat sejtve Laura. — A cigányoknál. — 'Hát akkor, kedves kislányom, akkor szedje a cók- mókját, és el Innen, érti? Tűnjön a fenébe, mert öt perc múlva kiebrudalja önt a falu ...^ — Az egészből semmit sem értek. Nekem semmi közöm magukhoz. Betör Ide, összevissza beszél, én KriS- tóhoz tartozom ... — Csak tartozott. Nézze: ez a ml falunk, és Itt a kurváknak helyük nincsen, megértette!? Maga ott járt a romnylknál, ma tudtuk meg, hogy ott volt, s hogy később elkergették, hát el Innen ISI Szépszerével figyelmeztetem, mert öt perc múlva már késő lesz. Menjen oda, ahonnan jött és ne háborgassa ennek a derék embernek a nyugalmát! Tűnjön el, mert... Krlstó mindeddig, mint aki semmit sem ért az egészből, tágra meredt szemmel bámult. Aztán egy villámgyors mozdulat: Az imént még beszélő úgy elvágódott, mint egy tele zsák. — Mit csináltál, az ég szerelmére, mit csináltál, mit, mit, mit, Krlstó...?! — bömbölt a lány. — Mit, mit, mit, Krlstó, hallod...?! De Krlstó akkor már sem látott, sem hallott. Az asztal sarkára dőlve zokogott. Ogy zokogott, mint akinek elment a józan esze. Aztán csend lett. Pattanásig feszülő csend; amely vihart vonz maga után. — Menjen Innen, menjen — hallotta a lány Krlsió hangját. — Ide jött. Itt élősködőit, de most már menjen, tűnjön a jó anyjába...1 £s Laura... Laura ktvágódott az ón- színfi éjbe, amely, akár a gyilkos kesztyűje, tompa suhintásával elérte a falut... (1980) I VAIKAI MIKLÓS LAURA (RÉSZLET A KOR KORVONALAI ClMO NOVELLABOL)
