Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-16 / 24. szám

3

i/esely mérnök: „Sikerüli olyan összetételű keveréket kikíséri éleznünk, amelynek kO lést trleje 12 éra “

Hazánk legnagyobb építkezésén, a gabéf koTO-nagymarosi vizlépcsőrendszei'en vagyunk Délután öt óra A vonatok és autóbuszok inunkásjóratai hazafelé robognak utasaikkal, az építkezésen azonban mégsem szünetel a munka: a második műszak most tartja uzsonnaszünetét

Aki egy évvel ezelőtt járt Itt, most az első benyomás hatására könnyen azt mondhatná, hogy az erőmű területén megállt az idő, minden a régi. Tény, hogy a tá] képe keveset változott, ha csak nem vesszük te klntetbe az épülő ü] otat, a nagyteijesltmé nyű szovjet Dnyepr kotrógép megjelenését, amelyet egy külön erre a célra épített csatornán szállítottak Ide, a 4—5 emeletes szí nes munkásszállókat stb. Annak ellenére, hogy valamennyi létesítmény tulajdonképpen csak az erőmű közvetett tartozéka, tehát a felvonulási épületek kategóriájába sorolható, értékük sok millió korona.

A legnagyobb munkálatok továbbra Is a föld alatt, húsztól ötven méterig terjedő mélységben 'folynak, vagy nyolcvan négyzetkilométernyi területen készül az injektált teknő, a leendő erőmű és hajózsilip alatti talaj szilárdítása különleges bentonlt-cement keverékkel. Látogatásunkat Itt, az Injektáló tornyok tövében kezdjük. Kísérőnk Vesel^ Juraj mérnök és Takács Gyula művezető.

— Jelenleg három Injektáló központ, nyolc fúrótorony és három Kelly-szerkezet végez talajszllárdító munkákat. Tekintettel arra, hogy 1982 decemberéig nemcsak az Injektálást, hanem az erőmű betonalapját Is be kell fejeznünk, várható, hogy a nyár folyamán kétszeresére nő a nagy teljesítményű gépeink száma.

Az Injektáló központokban és a fúrótornyoknál is megszakítás nélkül, három műszakban dolgoznak. Takács Gyula szerint a legérdekesebb munka az injektáló központokban folyik. Meg Is kérem, mutasson be olvasóinknak egy ilyen központot.

— Három részből áll: az elsőben a ben- tonlt-ceraent keverék készül, a második részben nagyteljesítményű szivattyúk dolgoznak, a harmadik rész pedig a tulajdonképpeni irányítóközpont. Innen történik valamennyi munkafolyamat Irányítása, a szivattyúk működésének és a keverék minőségének ellenőrzése. Mondanom sem kell, hogy a központ működése teljesen gépesítve van, a vezérlőpultok mellől történik. Nem ez az első erőmű, amelynek építésében részt veszek, de első ízben Itt, Bősön volt alkalmam közelebbről Is megismerni és főleg felmérni egy ilyen központ értékét.

Könnyű ellenőrizni a talaj felszíne alá fecskendezett keverék minőségét, de hogyan történik további útjának ellenőrzése? — kérdem Veself mérnököt.

— A keverék föld alatti kötésének minőségét, vízáteresztő tulajdonságait, sajnos, teljes bizonyossággal nem tudjuk felülvizsgálni. Arra viszont már tavaly rájöttünk, hogy módosítanunk kell a keverék összetételét, hogy kötési Ideje meghosszabodjék. Ugyanis eleinte magas cementtartalmú szuszpenziót fecskendeztünk a föld alá, en nek nagyon rövid volt a kötési ideje. Később síkerjilt olyan összetételű keverékei kikísérleteznünk, amelynek kötési ideje 20 méteres mélységben 12 óra. Szerintünk ez a legideálisabb kötési Idő ...

Közben nagyon büszkén mutatják a keveréket, bizonyára Órákig tudnának beszélni az összetételéről. Megnézem, és a látvány nagyon lehangol: a szuszpenzió horaokszínű folyadék, sűrűsége kb. olyan, mint a rántott levesé, és hatalmas tartályokban tárolják.

Mást vártam.

Az injektálásról csupán még annyit, hogy hazánkban először itt. Bősön végeznek ilyen jellegű munkát, és ekkora nagy méretben. Mindennek a Csallóköz magas talajvize és kavicsos talaja az oka. Még a 300 méteres mélységből vett talajmintákban is kimutatható a kavics.

Takács Gyula művezető: „Nem ez az első erőmű, amelynek építésében -észt veszek.“

A Duna közvetlen közeiében, úgy is mondhatnám, hogy magasan a tejünk felett új út épül. Ez már az erőmű közvetlen tartozéka lesz, ezért Is nem a jelenlegi szintviszonyok szerint építik. Az út végében egy BAJ jelzésű piros embé vesztegel. Nemsokára megtaláljuk a gazdáját is. üubo Havrant, a Doprastav útépítő vállalat dolgozóját.

— Ez az út Dunaszerdahellyel köti ösz- sze Bőst. Kétsávos lesz, és teljes hosszában jövőre indul meg rajta a forgalom. Igaz, már most szükség lenne rá, hiszen csak itt. Bősön vagy száz különféle nagyságú Tatra kocsi „szolgál“, és egy év múlva megkétszereződik a számuk. A mi feladatunk, hogy biztosítsuk a zökkenőmentes közlekedést. Ez nem kis feladat, főleg ha figyelembe vesszük, hogy jövőre például a töltésépítési munkáknál ezen a bekötőúton ötmá sodpercehként száguldanak majd a hatalmas Tatra-148-as kocsik ...

Lubo munkaideje három órával ezelőtt már letelt, de amikor ezt megjegyzem, azt mondja:

— Ha egyszerre távoznék azokkal, akik munkáját irányítom, akkor holnap reggel csak jóval munkaidő kezdete után láthatnánk dologhoz. Nekem már ma tudnom kell. hogy holnap reggel hatkor hová küldjem az embereimet, hová a gépekét. Nem szeretem a hajtást, a gyors munkát, mert annak rendszerint a minőség látja a kárát. Szive sebben áldozok a szabad időmből két órát a munkaszervezésre, mint 18 ember niun kaidejéből egy órát a veszteglésre.

A munkásszállók Somorján (Samorln), Bakán és Bősön épülnek. Bősön az egvik ilyen félkész épületen Mészáros Pál és B6- na László csoportja dolgozik. A környékbeliek azt hajtogatják, hogy valamilyen ördöngösség lehet a dologban, mert alig telik bele 1—2 hónap, és máris átadásra kész egy 2—3 emeletes épület.

Ördöngösség? FenétI Nyugatnémet szabadalom szerint, közismertebb nevén a OUTINORD módszerrel építjük a munkás- szállókat. Lényege a szigorú munkaszervezési alapelvek megtartása: a betonkeverék akkor érkezzék, amikor azt ml az ütemterv szerint várjuk, hogy a vasasok időben elkészüljenek, hogy akinek a gondjaira van bízva a szárítás, az az éjszaka meg is szárítsa az előző nap betonozott területeket stb. Az OUTINORD-nál nem lehet sem áram- kiesés, sem munkaerőhiány, és igen szigorú alapelvek szerint készül a betonkeverék is. Ennél a módszernél a figyelmetlenség vagy a trehány munka, esetleg a betonkeveréket szállító teherautók félórás késése is jóvéte- hetetlen következményekkel járhat... — magyarázzák egymást kiegészítve Bóna László csoportjának a munkásai.

Fél hétkor távozunk az építkezésről. Lassan esteledik, de itt még mindenütt kemény munka folyik: hatalmas teherautók robognak el mellettünk, a nagy porfelhő miatt képtelenek vagyunk tájékozódni, de mire elülne egy kicsit a por, újabb teherautók jönnek, és a sofőrök szemmel láthatóan mulatnak helyzetünkön. Ezt az építkezést nem nekünk, „fájlntosoknak“ találták ki. Ha esik az eső, itt azt kell szeretni, ha pedig 35 fokos a hőség, akkor azt. Dolgozni kell minden körülmények között, mert így kívánja az erőmű.

Bennünket, fiatalokat ez az elvárás kétszeresen Is kötelez, hiszen az erőmű SZISZ védnökség alatt épül.

ZACSEK ERZSÉBET

A szerző felvételei

SZERDA, DÉEÜTAN ÖT ÖRA

„...ma már az ujjaínkban van”

— Gyártják még azt a táskát? — mutatok a vállamon lágő táskára a Kőfaléi komáromi alapttzemének portáján. A portásnő eimo solyogja magát és Intézke dlk, hogy bemehessek. A táska ügye különben azérl izgat, mert vagy öt éve, de lehet, több is, majd minden második ember ezi az ösz- szerakható, könnyű, praktikus, szinte ballonná dagasztható táskát lógatja a vállán.

Az üzem kereskedelmi osztályán Gódor Éva előadó társaságában próbálom megfejteni a titkot;

— Tudja, nem nehéz ezt eladni. Sőt, nem tudunk belőle elegei gyártani. Igaz, nem csoda, hiszen 1976-től, amikor első díjat nyertünk vele mint az év legjobb, legszebb, legsikeresebb táskájával, állandóan kérik a kereskedők. Erre a negyedévre is tizenkétezret rendeltek, de jő lesz, ha a felét szállítani tudjuk.

— Miért? — kérdem.

— Az alapanyaga behozatal, a győri Graboplaszt gyártja, és csak annyit gyárthatunk, amennyi az a- lapanyagunk.

— Ez különben nem a mi termékünk — mutat a vállamon lógó táskára.

— Maguk kezdték gyártani, díjat kaptak érte, és végül átadták másnak?

— Dehogy adtuk átl

— Ellopták a mintát?

— Így is mondhatnánk, de ha finoman akarunk to- galmaznl, akkor Inkább azt mondjuk, lekopirnzták, ellesték.

— Vagyis ha lobban meg nézzük és összehasonlítjuk a két táskát, az eredetit és a masult modellt, nem egy fonnák. Vagy legalábbis nem egészen. A miénken másképp történik a táska összehajtása, másképpen vannak a zsebek és nincs rajta ez a börjelvény sem. Ezek a különbségek elegen dők ahhoz, hogy a táskát más más modellnek tekint sük.

A

míg a fenti párbeszé det folytatjuk, megér kezik Németh László mérnök, a gyártási részleg vezetője, aki többek között

az üzem új gyártmányainak technológiai minőségéért is felel.

— Kezdetben volt néhánv reklamációnk, de azóta már módosítottuk a technológiát, és ma már senki sem reklamál. Gondolom, az lesz a leghelyesebb, ha végigsétá lünk a csarnokon,, ahol épp ez a táska készül.

M

ódom van közben elbeszélgetni a tervező részleg vezetőjével, akit történetesen szintén Németh Lászlónak hívnak.

— A táska tervezője jelenleg szülési szabadságon van. Modellje megtetszett a kereskedőknek, ráálltunk a gyártáséra, s mint azt sejtettük, a táska valóban sláger lett. Asszonyaink viszont nem voltak elragadtatva tőle. Nehéz volt ugyanis összeállítani, összevarrni a táskát, különösen a zsebek okoztak problémát, mert egyszerre több műveletet kellett végezni. Akkor bizony nem nagyon mehettünk be a műhelybe, egvre csak szidtak bennünket az asszonyok.

FUrstenzeller fózsefné művezető lányai-asszonyal mér csomagolják a kész táská kát.

Hallom nem nagy lelkesedéssel láttak munkához — mondom a müvezetőnő- nek, aki 21 éve dolgozik a bőrdíszmű gyártásában, tizenhat éve mostani beosztásában.

— Bizony nem, de változott azóta a helyzet. Kéz detben egy műszak alatt jő, ha hatvanét elkészítettünk, ma már ennek a többszöröse, kétszázhetven is kikerül a kezünk alól. Ez pedig nem mellékes, mert a fizetést a teljesítmény után kapjuk.

A napos, világos, tiszta csarnokban csend és nyugalom. Az asszonyok kényelmesen, nyugodtan dolgoznak, nem zúgnak a gépek, nincs idegesség. Kísérőm, Németh László meg is mondja miért:

— Ötszázötvenen dolgoznak itt az üzemben, és legtöbbjük csökkent munkaképességű. Ezek az emberek !>edig nem élhetnek állan

Gödör Éva a kereskedelmi osztály előadója

Németh László a fejlesztési osztály vezetője

FUrstenzeller Józsefné mű- vezetőnő

dó feszültségben, hajtásban. Nyugalomra van szükségük, mert a teljesítményük is a munkakörülményektől függ.

— Az az Igazság, hogy az új modell gyártásának bevezetésekor sem volt veszekedés, csak éppen nem volt könnyű a munka — mondja a müvezetőnő kezébe véve az egyik táskát, és mutatja, hogy milyen műveleteket kell rajta elvégezni, míg elkészül. Persze, ma már ez 1$ a múlté, mert ami tegnap nehézséget okozott, ina már az ujjaínkban van, és sokkal könnyebben megy.

E

lbúcsúzok a művezetőnőtől és a munkáslányoktól, és megállók még az üzem kiállítótermében. Németh László, a tervező osztály vezetője kicsit szabódlk az összevisz- szaságért, mondván éjszaka jöttek meg a brnól kiállításról, a táskák fele még a kartonokban, a másik fele a földre lerakva. Egyik másik modell gyártásához máris hozzá kellett fognunk, mert a Szovjetunióból és az NS2iK-ból kaptak megrendelést.

Beszélgetünk, nézegetjük a táskákat.

— Ez a táska például argentin alapanyagból készült.

Majd víszatérünk újra az eredeti táskának a témájára, s a vevők igényeiről, a tervezésről meg a sikerről beszélünk. Ez az összerakható, könnyű, férfiak és nők által egyaránt kedvelt táska mindenképpen siker volt, és siker marad. A díjon kívül ugyanis sok-sok ilyen táskát hordó fiatal bizonyította a legjobban, hogy jót, praktikusat terveztek és gyártottak

NÉMETH ISTVÁN