Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-20 / 3. szám
R oskuI Indul ez a nap is. rKomäromban az Euröpa-szál- lö pincérnfije örömniel újságolja, hogy vándorcigányoknak tilos a belépés a szálloda éttermébe, presz- szújába, kávéházába. Azt mondja, azóta, hogy nem jöhetnek be, rend van a portan. Megdöbbenve hallgatom a megtermett hölgyet, majd az okok felöl érdeklődöm: — Itt sefteltek meg 'randalíroztak állandóan — kapom meg gyorsan a választ —, és állandó volt a verekedés. — Tegnap este Itt három nem cigány származású embert láttam civakodni, verekedni, senki sem szólt rájuk. A szobaasszoify panaszkodott, hogy este tíz után a hallban lévő tévét el kell dugni, mert ellopnák, mint ahogy a „kedves* vendégek loptak már szőnyeget és rádiót Is a szobákból. Mit gondol — kérdezem a megszeppent pincérnőt —, a tolvajok mind cigányok voltak? Nem tud válaszolni, csak a tőle telhető legnagyobb udvariassággal felszolgálja a reggelit. De valahogy nem izük a virsli, a felét otthagyom, és csapnivaló lelkiállapotban indulok a Járási nemzeti bizottság épOlete felé, ahol már vár Saláth János, a Járási népi ellenőrző bizottság dolgozója. Majd néhány perc múlva Indulunk körülnézni a város üzleteiben. Ezen a december végi napon hó lepi a várost, óvatosan, csúszkálva közlekedik mindenki. —Nos, hová, melyik üzletbe menjünk? — kérdezi kísérőm. — Mondjuk egy zöldségesbe... Betérünk Komárom (Komárno) legnagyobb zöldségesboltjába, a Zelenina n. V. 015-ös számú üzletébe. Előzőleg megegyezünk, hogy én vásárolok majd, amikor a fizetősre kerülne a sor, Saláth János közbelép. Beállók a sorba. Öten vannak előttem. Két fiatal alárusltőnö van a pult másik oldalán. Nem kedvesek, de nem Is durvák a vásárlókhoz, szinte szótlanul, egykedvűen dolgoznak, mint a gép. Sorra kerülök. — Kérek egy lej káposztát..., egy kiló citromot..., egy kisebb zeller!. Krumpli, banán, mandarin, narancs van? — Nincs. Tessék: húsz nyolcvan — mondja az elárusltónő, amikor közbelép Saláth János: — Jónapot kívánok: a Járási népi ellenőrző bizottság dolgozója vagyok, ellenőrző vásárlást végeztünk, szabad a számlát? A fiatal lány meghőkken, összenéz kolléganőjével. — Hol találjuk az ellenőrző mérleget, hogy lemérjük újra az árut? Az elárusltónő bevezet a raktárba. Saláth János munkához lát. — Egy fej káposzta... az annyi, mint bét negyven, a számlán is any- nyi van, pontos. Egy kiló citrom, tíz tíz, rendben. Egy zeller három korona huszonnégy fillér... a számlán három harminc szerepel. Hat fillér a különbözet. Most mit csináljunk? — néz rám és az eladóra az ellenőr. Nem szólok közbe, én csak mint „megfigyelő“ vagyok jelen. — Nos, nem adok érte büntetést, de a Jegyzőkönyvbe belevesszük. Máskor jobban vlgyázzonl A számla tehát rendben van. Számomra szinte hihetetlen, hogy az eladó villanásnyi gyorsasággal számolt fejben, és pontosan. Igazán szép teljesítmény. — Ha megengedi — mondja az ellenőr —, körülnéznénk a raktárban, nincs-e eldugott áru. A nagy raktárban azonnal legalább ötven-hatvan doboz mandarinkonzer- vet fedezünk föl. A polcokon nem volt kitéve. Aztán felnyitunk egy ba- nános kartondobozt, benne öt „zsák“ burgonya, öt-öt kilójával. Mellette fa- ládácskák összedobálva halomra. Az ellenőr elvesz a kupacból néhányat és alatta szintén hat „zsák“ krumpli, odébb, az egyik polcon, szépen álcázva újabb hat. Az eladó alig tud szóhoz Jutni. Azt mondja, tízkor jön a főnöknő, az majd válaszol kérdéseinkre. Találunk még eldugva egy kiló banánt, nyolc kiló narahcsot, tizenhárom kiló harminc deka mandarint. Saláth János közben Jegyzőkönyvbe veszi a tapasztaltakat. Bejegyzi azt is, hogy a boltban több árú mellől hiányzik az árjegyzék. Fél tíz van; azzal búcsúzunk, hogy még visszajövünk, és tapasztalatainkttttUr WtMMUtt... vők még engem szidnak össze: „Ne tartsa föl a soítl“, „Sok a szövégl“, „Ha nem tetszik, ne vásároljonl“, a- helyett, hogy mellém állnának, és ők sem tűrnék birkatürelemmel a visszásságokat. Hiszen a ml munkánk Is csak akkor lesz igazán hatékony, ha számíthatunk a vevők, az emberek támogatására, figyelmére Is. Pár méterrel odébb betérünk a 002- es élelmiszerboltba. Az aránylag kilő, megvárjuk a fönOknőt, aki nemsokára meg Is érkezik. — Az öné ez a mák? — kérdezzük. — Dehogy az enyém. Véletlenül van Itt, a lányok elfelejtették kitenni, A lányok szó nélkül kiteszik a mákot. — Sparta nincs? — kérdezem. — Magának kell? — kérdez vissza 8 főnökasszony. — Nem, én nem ázt szívok — mondom. és csak akkor kapok észbe, hogy rosszul válaszoltam. — Mert ha magának kéne, jöjjön be holnapután, lesz, nagyon szívesen adok. Saláth János a zBldségesOsletben Írja a Jegyzőkönyvet Szóval Sparta Is volt? — Kérdezzük egymástól Saláth Jánossal kijövet az üzletből. Es abban Is megegyezik a véleményünk, hogy valószínűleg volt még a raktárban dugl áru, csak hát szét kellett volna mindent dobálni, hogy megtaláljuk. Visszatérünk a zöldségeshez., A középkorú főnökasszony magából kikelve, gorombán fogad: — Kikérem magamnak a Jegyzőkönyvben foglaltat. Nem felel meg az Igazságnak. Hol az a krumpli, mandarin, narancs, amiről ott írnak, mutassák megi Saláth János megmutatja. A főnöknő újabb érvekkel áll elő: — Csúnyán van írva a bejegyzés, látszik, hogy maguk még fiatalok, meg nem értenek az ellenőrzéshez sem, nincs egészségügyi Igazolványuk. Ezek aztán é komoly, nyomós érvek, csak éppen nem lehet elfogadni őket. £s közben azt magyarázza, hogy az áru a hat eladó részére volt félretéve, hogy nekik Is vannak gyerekeik, azoknak Is kell a gyümölcs; és goBEVÁSÁRLÓ KÖRDTON ról elbeszélgetünk az üzlet vezetőjével. Következő állomásunk a 738-as számú hentesüzlet. Picinyke bolt. Itt Is vásárolok: tizenöt deka párizsit, egy pár virslit és egy csirkét. Majd igazoljuk magunkat, lemérjük újra az árut — ez árak flllérnyl pontossággal egyeznek. Gyors és udvarias a kiszolgálás. Igazán nem lehet semmire sem panaszunk. A fiatal főnök betessékel a valóban egérlyuknyl rak tárba, ahol annyi hely sincs, hogy egy szék, asztal elférjen. A Jegyzőköny vet az ellenőr a térdén írja. Es közben az üzlet vezetője panaszkodik: a háromszor másfél méteres raktárban, ahol a húst darabolja, nincs fűtés. Az embernek meg kell fagynia. Innen nyílik az ajtó nélküli hűtőszoba is. Az üzletvezető tavaly is többször megbetegedett. Miközben beszélgetünk, egy nénike beszól: — Egy kiló májat adjál gyorsani £s ő máris csomagol, de Saláth János közbeszól: — Egy pillanat: maga nem tudja, hogy ezt nem szabad, miért nem áll sorba? A főnök is, a néniké Is szabadkozik, hogy megy a buszra, hogy nem dugl áruról van szó, van máj az üzletben Is. Mire az ellenőr erélyesebben közbeszólna, addigra a nénike már el is tette a májat, fizetett is. A vevők értetlenül néznek ránk, de e- gylkük sem szól semmit. így hát a jegyzőkönyvbe a bolt vezetőjének jogos panaszai mellé még a fenti eset Is bekerül, és máris mennénk tovább. — Megkínálhatom önöket egy kis tízóraival vagy egy pobárka borral? — kedveskedik a fiatal főnök. — Köszönjük — mondjuk, és távozunk. — Figyelte? Legalább tíz vevő volt az üzletben, de egyik se szólt rá a nénikére, hogy álljon sorba. Hallgattak. Gyakori vásárló vagyok, és magánemberként is szóvá teszem a panaszaimat, észrevételeimet — mondja Saláth János. — De legtöbbször a veA hentesüzlet főnöke panaszkodik, hogy nincs fűtés esi üzletben egy fiatal nő ül a pénztárnál, a másik a polcok között Járkál. A pénztárostól kérdezem: — Tessék mondani, kakaó van? — Nincs. — Es szaloncukor, datolya, mogyoró, Sparta, gomba? — Nincs. Közbelép Saláth János: — A főnöknőt keressük. — Elugrott haza — mondja az e- egyik lány. Társa erélyesen kijavítja őt: — A bankba ment, nem hazai Értünk a szóból... Szétnézünk a raktárban, amely picinyke, és alig lehet benne mozogni. Itt aztán nehéz lenne megtalálni a dugl árut, de azért ráakadunk hét zacskó mákra. — Van kitéve az üzletben Is? — kérdezzük. — Nincs — hangzik a válasz. — A főnöknóé, 0 tette el. rombáskodlk, fölényeskedik, mentségeket keres. Közben friss áru érkezik, sűrűn cseng a telefon, ismerősök Is be-beszólnak az irodába: van ez, van az, „Majd visszajövök“. Közben az egyik szállítómunkás két kisebb formájú csomagot tesz le az irodában. — Ml van ebben? —■ kérdezem. — Mogyoró — mondja. — £s miért nem a raktárba viszi? — Nekem azt mondták. Ide hozzam, de vlhetem a raktárba is — mondja, I mint aki közben azt gondolja: meg- hülyítik az embert, eddig mindig itt kellett letenni a mogyorót, most meg a raktárba parancsolják, ki érti ezt. A főnöknő visszajön az üzletből a szóváltásra. Érzi, megint turpisságon kaptuk rajta: a raktárba parancsolja a mogyorót. És dühös, szemmel láthatóan a pokolba kfván bennünket. Mi Is dühösen távozunk. ■— Személyesen fogom javasolni az elnökünknek, hogy hívassa be az üzlet vezetőjét, és a Zelenina vállalat Igazgatójának a Jelenlétében tárgyaljunk az esetről. Minősíthetetlenül vl- jielkedett, miközben a raktár tele van dugl áruval — mondja magából kikelve Saláth János. Útban munkahelye felé meséli, hogy kollégái nemrégiben végeztek hasonló ellenőrzéseket. Tizennégy üzletet vizsgáltak meg, s hétben az alkalmazottak nem tartották meg az árszabályokat Az Irodában Renczésnétől megtudom, hogy 1980-ban 128 panasz érkezett a népi ellenőrökhöz a lakosságtól. Ebből negyvenhatot ők vizsgáltak ki, a többit továbbították az Illetékes szerveknek, de azok alakulását ' Is figyelemmel kísérik. Renezésné azt mondja, egy hónapon belül minden panaszt kivizsgálnak, válaszolnak a panaszosoknak, még a névtelen bejelentéseket Is ellenőrzik. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei íM 3 Közel eqij éve keresek szerte az országban íróasztalomhoz alkalmas széket. A napokban végre ráakadtam Brattslavában az Obehodná utcát bútorüzletben. Borsos volt az ára, de kifizettem, hiszen mellesleg még a színe Is megfelelt az elképzelésemnek. Szóval határtalan volt órOmOm. A pénztári nyugtával a kezemben siettem a pár száz méterre levő raktárba kiváltani a széket. Épp a legfőbbkor érkeztem: egy tdOs nénike és egy fiatal férfi vitatkozott a raktárossal: — Ezt nevezi maga kulturált kiszolgálásnak, ez a vevővel szembeni tisztesség, korrekt viselkedés? Kikérem magamnakt — tiltakozott a férfi. — Ha nem tetszik, menjen az üzletbe, visszakapja a pénzét, végeztünk, nincs időnk vitatkozni — így az egyik raktáros. Közben kiderült, hogy hat összecsukható faszékből és egy asztalkából álló garnitúrái — akartak venni. De ahogy kicsomagolták — három dobozban volt az áru —, az egyik doboz tartalma rongált volt, a másiké színben különbözött a harmadikétól, ezért nem voltak hajlandók elvinni. A raktárosok viszont nem akartak újabb csomagokat fOlbontani, jó, ép, sőt színben Is egyező árut keresni. „Érveiket“ persze üvOltve, gorombán adták a vevő tudtára: „Nem csomagolgatunk“, „Nem érünk rá“, „Ha nem tetszik, vegyen megrendelésre bútort“, „Micsoda nagypo- fájú vevők“... Sem én, sem a mellettem álló hölgy nem bírtuk már türelemmel. Vevőtársunk megszeppenve csupán dadogott: — Ajándékról van szó, nem adhatok felemás színű és ráadásul megrongált árut. A mellettem álló hölgy megjegyezte: — Tegnap velem Is így beszéltek, micsoda modort En öt évig éltem külföldön, de ezt a hangnemet ott soha nem tapasztaltam. — Magának semmi köze az ügyhöz, hallgasson — förmedt rá a raktárfönök, aki a prímet vitte az ordításban. — Bár fOlfalták volna Ott magát — kontrázott rá a raktáros. Megpróbáltam én Is szólni, de meg is kaptam a magamét, úgy, hogy abban nem volt köszönet. Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, cifrán. Mukkanni sem mertem, csak szorongattam kezemben a pénztári elismervényt, de már oda volt az örömöm, nem tudtam, a széknek igazán örülni, elvették a kedvem a széktől is meg mindentől: az épp esedékes ebédtől, megrendült az üzletbe vetett bizalmam, és már abban Is kételkedem, hogy vevő és eladó között létezik tisztességes, barátságos, emberi, kulturált viszony. Mert hiába találkozom én holnap, holnapután rendes, kedves, előzékenyen kiszolgáló eladóval, nekem sajnos ez az eset fog az eszembe jtuni még na gyón soká. Kéne még az üzletből néhány bútordarab, amelyeket apránként szerettem volna megvenni, de szinte biztos, hogy oda többé be nem teszem a lábam — ahol valóban rendesek voltak -—, mert utána úgy is a raktár következik. A raktár, ahol nem hajlandók kicsomagolni az árut, ahol zsákbamacskát kényszerítenek az emberre, aho\ elfelejtették a „kedves“ raktárosok, hogy nem ml vagyunk értük, hanem fordítva, hogy a vevő nem süket vagy nagyothalló, hogy a vevő is ember, ennélfogva emberi hangon kell vele értekezni. Arról már nem is beszélve, hogy a régi jó íratlan szabály ma Is érvényes: a vevőnek mindig igaza van! A vevő lehet durcás, de az eladó nem. Még ha furcsán hangzik is: ugyanis, a vevő vásárol fi), az eladó pedig DOLGOZIK. Sajnos, erről a szabályról nagyon sok helyütt megfeledkeznek.., Zolezer János