Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-02 / 22. szám

T Í Királyhelmec (Král. Chlmec} a Bodrogköz központja, a „végek“ egyik kisvá­rosa. A hatezerhétszáz lakosának nyolcvan százaléka magyar nemzetiségű. A századfordulón még alig több, mint kétezer lakosa volt, de _ már az utóbbi ^ tíz év alatt is ezerötszázzal gyarapodott, s mondhatnánk, fejlődése is az évek során ehhez igazodott. Bár főutcáját még a régi, kopott házak szegélyezik, de I a város más részein már kinőttek a földből a panelházak, úf lakótelepek. j A gondokról, tennivalókról, eredményekről BANDY BET ER, a városi nem- ^ zett bizottság harmincnégy éves titkára beszél: S ajnos, Királyhelmec már nem fa­lu és még nem város. Valahol a kettő között vagyunk, ami a le­hető legrosszabb állapot. Nos, megma­gyarázom. Egy-egy falu lakosai mond­hatnám, a csecsemőtől az aggastyánig ismerik egymást, s nemcsak saját ud­varukat, saját házuk elejét tekintik ma­gukénak, hanem az egész falut. Ha ten­ni . kell valamit, általában egy ember­ként mozdul meg a község. De itt, a mi kisvárosunkban ...!? Sokszor agitá­lok ilyen-olyan társadalmi munkára, nem mondom, aktívak, kezdeményezők, munkára készek is akadnak, de hamar megkapom a választ: „Mi adófizető ál­lampolgárok vagyunk!“ Egyrészt Igazuk van, de csak egyrészt, mivel Helmer kisváros, anyagi és egyéb okok miatt hiányzik az infrastruktúra, amely már a nagyobb városokban eleve adva van az élethez. Hiszen fölépítettünk egy sportlétesítményt, a medencék szépek, takarosak, de egyszerűen nincs ember, akit oda állíthatnánk: gondozza, kar­bantartsa. Vagy nincs megoldva a fia­talok klubjának az Üzemeltetése. Név­leges gazdája az Ifjúsági és Pionírház, s ha a város fiataljainak szükségük van a helyiségekre, nekem kell kikönyö­rögnöm, adják oda. Megkapják, aztán meg engem szapulnak, hallgatok hete­kig, mert összetörték a székeket, mert rendetlenséget hagytak maguk után. Tovább: létesítettünk egy szép pariit, és most szinte ölbe tett kézzel nézzSk, hogyan megy tönkre, mert nincs víz, nincs ember, aki gondozná. Szóval ezek a borzasztó és bosszantó problémáink. Persze, bennünk, a nemzeti bizottság­ban Is van azért hiba, nem vagyunk eléggé rugalmasak, ami elsőrendű kö­vetelmény lenne. Részemről az elkövet­kező években ez lesz az egyik nagy cél: rugalmasság minden téren! És termé­szetesen a város polgárainak a részéről is szükséges sok esetben merőben más hozzáállás a dolgokhoz. Más példákat is mondok: Tizenvalahány éve, amikor ide kerül­tem, nekem Jutott az a nem épp meg­tisztelő feladat, hogy az első szanálás­ra szánt háznak nekirontsak, mert sen­ki más nem vállalta. Szinte majd meg- '^ertek érte az emberek... Azó^ az évek során bontottunk Is, építettünk Is. És ma már, akárcsak tegnap Is, Járnak a nyakamra az emberek: vegyük meg és bontsuk le az 6 házukat is, szíve­sebben mennének panelházba lakni. Szinte könyörögnek. Sajnos, egyre ne­hezebb eleget tenni ezeknek a kéré­seknek, hiszen pillanatnyilag is két­százötven lakásigénylő kérvénye fekszik a fiókokban, és nem tudjuk őket kedve­zően elintézni. Többségükben olyanok kérnek, akik önerőből nem vagy csak Igen nehezen tudnák megoldani lakás- problémájukat Bár a következő válasz­tási időszakban 647 lakásegység felépí­tését tervezzük, de ebből alig ötvenet kap csak a város. A többivel a bútor­gyár, a vasút és még egy két üzem rendelkezik majd. Újabb példa: nem IlIKliil mmL volt. ravatalozó Helmecen. Most elké­szült, de az emberek nem és nem akar Ják ott felravatalozni elhunyt család­tagjaikat, szinte kihasználatlanul áll. Szóval csak azt akarom mondani, hogy a szemléletükben, gondolkodásmódjuk­ban már elszakadtak a falutól, de még nem nőttek fel a városhoz, ezért türel­mesen ki kell dolgoznunk a kedvező változást. Elsősorban alapos politikai és társadalmi munkával kell elérnünk, hogy az emberek, a lakosok sajátjuk­nak érezzék a várost,, de ne csak azok, akiknek már áz ükapja is itt élt, ha­nem azok is, akik tegnap, tavaly vagy öt éve lettek helmeciek. Ö gy érzem, hogy a nagyvárosok lakosai Idővel elvágyódnák majd a forgatagból, a kisvárosok csen­des, nyugodt, idillikus légkörét kéré-' sík, s nekünk már ma számolnunk kell ezzel. Terveinket ehhez kell igazíta­nunk. Az én elképzelésemben a Jövő kisvárosa valahogy olyan képet ölt, mint egy csendes, hangulatos oázis, ahol adva vannak a békés, boldog, nyugodt élet feltételei, munka és szórakozási le­hetőségek, ahol nincsenek nagy távol­ságok, ahol mindenki mindenkit is­mer. .. Épp azért nem is annyira ter­jeszkedünk, inkább a meglevő értékeink színvonalát kell gyarapítani, kiküszö­bölni az esetleges hiányosságokat. Gon­dolok ttt elsősorban a szolgáltatások­ra, mert én azt az egyik elsőrangú fel­adatnak tekintem. Aki hozzám azzal az ötlettel Jön, hogy ezen a téren újítani akar, a legmesszebbmenőkig támoga­tom. Mert mondjuk meg őszintén, mi­vel nyújt többet lakosainak a nagyvá­ros? Legföljebb annyival, hogy ott van színház. Igen ám, de Jó lenne egyszer közvélemény-kutatást végezni a nagy­városok lakosai körében, vajon évente hányszor voltak színházban ... Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt öt évben városunkban huszonnyolc elő­adást tartott a Thálla meg az eperjesi (Preáov) társulat. No de az elmúlt öt évben szép szám­ban születtek városunkban értékek is, s én már-már elégedett vagyok ered­ményeinkkel, sikeres választási progra­mot zártunk Sikereink felsorolását az­zal kezdhetném, hogy bővült és színvo­nalasabb lett a tömegpolitikai munkánk, hogy fejlődés mutatkozott a szemlélte­tő agitáclóban és a kulturális életünk­ben, hogy a városi könyvtárból hetven­hatban 27 ezer ^önyvet, nyolcvanban már 45 ezer könyvet kölcsönöztek ki, hogy egyre hatékonyabban, egyre na­gyobb taglétszámmal dolgoznak a tö­megszervezetek, közülük is a CSEMA- DOK városi szervezete, hogy az eddigi 192 lakásegység helyett az elkövetkező öt évben már 647-et építhetünk föl, hogy egyre több családi ház épül ön­erőből, hogy gyarapodott a munkahe­lyek száma, s egyre több nő léphet mun­kába, hogy üzemelni kezdett a tervek szerint nyolcszáz dolgozót foglalkozta­tó bútorgyár... És itt hadd említsem meg, hogy pillanatnyilag minden böl­csődei és óvodái kérvényt ki tudtunk elégíteni, bár korszerűbb óvodára és bölcsődére nagy szükség lenne. Ezen a téren is történt szemléleti változás, hiszen néhány évvel ezelőtt még alig akarták a szülők gyermekeiket bölcsö­débe adni. Aztán gazdagodtunk tizen­egyezer négyzetméter zöldterülettel, sportlétesítményekkel, ruhatisztítóval, mosodával, sok-sok új üzlettel és egy nagyon kedves, igazán hangulatos, a '■járásban szinte egyedülálló étterem- presszóval, a Fehér akáccal. N em sikerült, sajnos, megolda­nunk városunk legégetőbb prob­lémáját: nem épült fel a szenny­víztisztító állomás. Aki nem él itt, az el sem tudja képzelni, milyen kín ez számunkra. Az egészben a kassal (Ko­sice) Hydrostav a ludas, szinte ultimá­tumszerű Javaslattal álltak elő toboroz­zunk nekik munkásokat, akik tesznek valamit. Valamit tenni kell. hiszen Ilyen helyzetben még egy városi illemhelyét sem tudunk nyitni, nemhogy új laká­sokat, létesítményeket átadni. Pillanat­nyilag szinte azt kell mondanom, hogy ezen a vállalaton múlik, a tervek sze­rint, fejlődik-e, épül-e Királyhelmec az elkövetkező években vagy sem ... Mert megtorpanni nem szeretnénk. Hiszen eddigi eredményeink, a lakos­ság elvárásai, terveink, céljaink köte­leznek. Otthont szeretnénk teremteni az itteni embereknek, szépet, kellemes, hangulatos otthont, hogy öröm legyen Itt sétálgatni is. És tudom, ha az em­ber valamit nagyon akar, és tesz Is vé­gette, akkor sikerülnie kell. ZOLCZER fÁN@S A szerző felvételei CSAK RAJTUNK MÚLIK KőblSs Gáborné a királybelmecl (Kráf. Chlmec) kórház körzeti szü­lésznője, a vnb képviselője. . — Első kérdésünk röviden fgy hangzik: mi a dolga egy körzeti szü­lésznőnek? — Nagyon sokrétű a tevékenysé­gem. Egyrészt abból áll, hogy a ter­hes mamákat látogatom. Pillanatnyi­lag körzetemben nyolcvanan vannak, és havonta tizennégyen-tlzennyolcan szülnek, de nekem tanácsot, útbaiga­zítást kell adnom akkor Is, ha csak az utcán, az üzletben találkozom va­lamelyik kismamával, vagy gyerme­két sétáltató anyukával. Körzetünk- be.n tanfolyamot Indítottunk a terhes mamáknak, ott előadásokat tartok, to­vábbá hathetes korukig rendszeresen látogatom az újszülötteket, hetente egyszer terhestanácsadást tartok, és heti egy alkalommal szolgálatot tel­jesítek a szülőszobában is. Munka­időm meglehetősen kötetlen, így, szombat-vasárnap Is készenlétben kell állni, ha hívnak, menni kell. A múlt vasárnap Is éppen sütöttem, a- mlkor csöngött a telefon, és máris otthagytam csapot-papot, rohantam, mert a kötelesség mindennél előbbre- való. — Férjétől tudom, hogy munkája mellett még nagyon sok egyéb el- tcglaltsága is van, ezért sokszor rá hárulnak az anyai, háziasszonyi teen­dők, bár mint mondja, szívesen végzi. — Valóban, ha 6 nem segítene, nem tudnék ennyi felé szakadni. Mert a CSEMADOK vezetőségi tagja vagyok, benne vagyok, a kultúrház mellett működő színjátszócsoportban, a Jökai-napokon bemutattuk Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban cí­mű darabját. No és képviselő vagyok. ^ Mint képviselőhöz az elmúlt öt évben milyen panaszokkal fordult a lakosság? — Kölcsönösen ismerjük egymást, hiszen már tíz éve vagyok képvise­lő, s most újra Jelöltek. Sok-sok ap­ró-cseprő panaszuk-, gondjuk mellett a közt is érintő észrevétellel: jürda- javltás, az óvoda körüli problémák, és persze városunk nagy-nagy gond­jával, a szennyvízelvezető csatorna­hálózattal, amely már nem bírja el a terhelést, elavult Az alacsonyab­ban fekvő helyeken meg a földszinti lakásokban, az iskolákban, az óvo­dákban sem tudnak mit kezdeni a szennyvízzel, nem el, hanem inkább : visszafelé folyik. Az elkövetkező vá­^ lasztási időszakban elsősorban ezen az áldatlan állapoton szeretnék vál- ; toztatnl. Aztán Jó lenne, ha megépül­ne a központi gázvezeték, ha elké- j szülne a már rég óhajtott honisme- I reH tájház, ha lenne felkészárubolt, j ha bővülnének. Javulnának a szolgál­tatások, ha lenne egy Jobb szálloda a városunkban. Már az eddig elért eredményeink is szépek, hiszen állandóan épül, kor­szerűsödik városunk. Van szép kul- túrházunk, mozink, bevásárlóközpon­tunk, kielégítő az iskolai és az óvo­dai kapacitás/ az ötszáznegyven CSE- MADOK-tag aktív, gazdag munkát fejt ki, bár feleannyira lenne aktív a kö­zönség. Tudom, örömünk is csak annyi iesz, amennyit a város lakossága meg­teremt magának, és gondjaink Is csak annyira szaporodnak, amennyire hagyjuk őket elszaporodni. Csak raj­tunk múlik, hogy öt év múlva ebből az alkalomból derűlátóan vagy ború­látóbban nyilatkozunk.

Next

/
Thumbnails
Contents