Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-26 / 21. szám

«lÜl ----------^—

A

dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Járás történetébe és krónikájába ünnepnapként íródott be 1981. május 12-e. Becses vendégek látogattak el a Járásba ezen a napon: Mlloslav Doókal elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elnöke, valamint az első csehszlovák fir- hajós, a Szovjetunió és Csehszlovákia Hőse, Vladimír Remek alezredes.

A vendégeket Magyarlcs Vince, az SZLKP KB tagja, a Járási pártbizottság vezető titkára tájékoztatta a járás dolgozóinak életéről és azokról az eredményekről, amelyeket a népgazdaság egyes ágazataiban eddig elértek. Szólt a járás Ifjúságának társadalmi és munkahelyi aktivitásáról, eredményes kezdeményezéseiről Is. A vendégek azután ellátogattak Lúöra, a Járás egyik légi Jobb efsz-ébe.

A szövetkezet emlékszobájában megtekintették a kiállított tárgyakat, köztük a Munkaérdemrend és a Vörös Vándorzászló birtoklásáról tanúskodó okleveleket, továbbá az egykori csallóközi paraszti élet munkaeszközeit, használati tárgyait.

A vendégek ezután ellátogattak nemcsak a Járás, hanem hazánk legnagyobb építkezésére a gabCIkovo — nagymarosi vízlépcsőrendszer néhány munkahelyére. A vendéglátó Viktor Drozda mérnök, a Bratislava! Vízgazdálkodási Művek vállalati Igazgatója volt; részletesen beszámolt a vízmű építésének üteméről és az edÜNNEP

A

CSALLÓKÖZBEN

dlgl munkálatokról. Az építkezés SZlSZ-tagJaí érdeklődéssel hallgatták Doök-al elvtársat, aki közvetlen szavakkal beszámolt hazánk nagy ifjúsági építkezésein szerzett tapasztalatairól. (Mint ismeretes, a SZISZ védnökséget vállalt a gaböfkovo — nagymarosi vízlépcsőrendszer építése fölött.) Orhajósunk erőt, egészséget és sok sikert kívánt a vízmű fiatal építőinek, s természetesen az idősebbeknek is. .

A Csllizközi Efsz szapi kertészetében a virágok birodalma fogadta a vendégeket, akiket a régi szokás szerint kenyérrel és sóval köszöntöttek a szövetkezet lányai, asszonyai. A vendégek többek között megtekintették a szövetkezet melegházgazdaságát, elbeszélgettek a kertészet dolgozóival, a szocialista munkabrigád, tagjaival, érdeklődtek a termelés felöl.

Vladimír Remek nem titkolta afölött érzett örömét, hogy olyan vidéken van szerencséje megfordulni, a- melynek dolgozói a becsületes emberi munka ragyogó eredményeivel dicsekedhetnek. Miloslav Doökal is a szövetkezeti dolgozók példamutató, áldozatos munkáját dicsérte. Ezek a szívélyes, vendégszerető emberek — mint mondotta — mindennél jobban megbecsülik munkájuk eredményeit, és méltatta a járás jelentőségét az ország élelmiszerellátásában.

A járás ifjúsága nagygyűlésen találkozott űrhajósunkkal, Vladimír Remek alezredessel. A dunaszerdahe- lyl művelődési otthonban mintegy 600 fiú és lány gyűlt össze, hogy láthassák hazánk elsó űrhajósát.

Vladimír Remek hangsúlyozta, hogy örömmel tölti el a járás fiataljaival való találkozás. Rövid látogatása során meggyőződött arról, hogy becsületes, szorgalmas, dolgos emberek élnek a Csallóközben, s ez hűen tükrözi a társadalmunkban végbement változásokat. A továbbiakban arról beszélt, mi mindennel gazdagította életünket az űrkutatás, elsősorban a földtani és légköri megfigyelések. Szólt saját nagy kalandjairól, a felejthetetlen közös szovjet-csehszlovák űrrepülésről is. Ezután válaszolt a .fiatalok kérdéseire. A résztvevők kíváncsiak voltak arra, milyen kutatásokat végez hazánk első műholdja: mit érzett, amikor megtudta, hogy repülni fog az űrbe; hogy a közös űrrepülésekbe egyszerre két országnál több is bekapcsol6dik-e; hogy kísérletképpen küldünk-e valamilyen állatot a Vénuszra; hogyan tölti szabad Idejét; hogyan vélekedik az amerikai űrrepülőgépről... Vladimír Remek kimerítő válaszai lekötötték a fiatalokat, ám az idő könyörtelenül haladt, és űrhajósunknak búcsúznia kellett.

Magyarlcs Vince, az SZLKP jb vezető titkára búcsúzott a becses vendégtől. Mint mondotta, egy nap kevés olyan járás megismerésére, mint a dunaszerdahe- lyl, de reményét fejezte ki, hogy űrhajósunk nem utoljára találkozott a járás fiataljaival. Nehéz volt a búcsúzás, de Vladimír Remek derekasan állta az autogramkérők ostromát: fáradságot nem kímélve rótta sorait a krónikákba, dedikálta az eléje tett könyveket, fényképeket. Mindenki szeretett volna valamit emlékül ettől a remek férfitól.

Vladimír Remek személyében először járt űrhajós Du- naszerdahelyen. Ennek tiszteletére és a város vendégének megbecsülése jeléül Gyurcsík József, Dunaszer- dahely polgármestere a város díszjelvényét és aranykulcsát nyújtotta át Vladimír Remeknek. Ez a figyelmesség azt szimbolizálja, hogy űrhajósunkat itt mindig tárt kapuk várják.

I. K.

Foto: Fogas F.

A nagygyűlés résztvevői, amelyen a járás fiataljai számos, az űrhajózást illető kérdésükre kaptak választ Vladimír Remektől

A gaböíkovói-nagymarosi vízlépcsőrendszer építői között.

A Dunaszerdahelyi Vnb épületében: Városunk mindig tárt kapukkal várja.

Fáradságot nem kímélve rótta sorait a krónikákba; mindenki szeretett volna valamit emlékül ettől a remek férfitól-.

IGEN - MÄlüSBAN

Lakodalomba és temetésre nem szívesen járok, ha csak lehet, elkerülöm egyiket is, másikat is. Most mégis örülök, hogy egy néhány héttel ezelőtti szombaton ott lehettem Nagyszel- mencen fVel. Slamencej Laci és Marika esküvőjén meg az utána következő eszem-lszom dlnomdánomon.

Kezdődött a dolog azzal, hogy a lakodalmas nép, élén a vőféllyel megérkezett a menuasszonyos házhoz. Am a menyasz- szony rokonsága erélyesen kiutasította az ünneplőbe öltözött népséget. A javakorabell kérő sem engedett, követelte: adják ki a menyasszonyt, mert ha nem adják szépszerével, viszik erőszakkal. Erre elővezettek egy tízéves forma lánykát. Csóválta is a fejét a vőfély meg a vőlegény is: ez bizony nem felel meg, elővezették a másik lányt, de a válasz erre is ugyanaz volt. lőtt egy harmadik lány. de őt is fejcsóválva fogadták a kérők, és újra erélyesen követelték a menyasszonyt. Volt is foganatja, mert aztán lassan, méltóságteljesen vezették a fehérruhás, lefátyolozott menyasszonyt. Ekkorra azonban már nemcsak a menyasszony került elő, hanem a bor, a pálinka, minden, s hamarosan elszállt a látszatharag is, egybeölelkezett az újdonsült rokonság, mehettek az esküvőre. ‘

Miután az annak rendjén-módján lezajlott, és a százötven fős vendégsereg készült elfoglalni helyét a falu picinyke kul- túrházában, az ajtóban egy alacsony parasztasszonyka búzával hintette meg a vendégeket. Mint később megmondta, azért, hogy áldást és szerencsét hozzon minden jelenlevőre a mai nap.

Megkezdődött a hatfogásos vacsora, és még éjszaka egy órakor is javában tartott. Egyik érdekes színfoltja az volt, hogy a töltött káposzta felszolgálása előtt egy fiatal-fiú hosz- szú, cifra verset mondott, ízes tájszólással.

Majd a menyecsketánc következett. Kezdetben úgy indult, mint bárhol Dél-Szlovákiában, csak a vége volt más: amikor az , ifjú férj fölkapta szíve választottját, és készült kiragadni a táncolók „karmai" közül, néhány legény elkapta a menyasz- szonyt, próbálta ellopni cipőjét, kendőjét, valamely ruhadarabját. De a vőlegény sem volt rest, így megmaradt néhány száz koronája, pár liter bora, pálinkája, hiszen a legények csak úgy lettek volna hajlandók visszaadni az ellopott holmit, ha azért váltságdíjat fizet.

No de még ezzel sem ért véget a menyecsketánc. A vendégsereg kört alkotott, az egyikük a földhöz vágott egy tányért.

A cserepet aztán a vőlegénynek kellett összesepernie, a lapátot pedig a menyasszony tartotta. Amikor az ifjú pár már-már készen lett volna a söpréssel, a huncut vendégek szétrúgták a kis kupacot, s ők kezdhették újra az egészet! Söpörték is vagy jó negyed óráig, és ki tudja, meddig söpörték volna, ha , a beat-zenészek észhez nem kapnak és rá nem zendítenek a talpalávalóra. Ennek aztán volt is foganatja: hajnali hatig I ropta a táncot a vendégsereg. j

I Mondom, örültem, hogy ott lehettem, hiszen a múlt hagyó- | I mányait legalább ilyen formában is őrző lakodalmat már elég 3 t kevés helyen látni, és a magamfajta, akinek elég, ha egyszer ^ teletöltik a borospohárát, máris jobb kedvre derül. Persze sok- j kai többről van itt szó: a múlt szép, kedves, már kihaló szoká- | sainak, hagyományainak őrzéséről, ápolásáról, megismeríésé- 1 ről, még akkor is, ha a leírtak csak töredékei a híres, az igazi, í a régi falusi lakodalmaknak. . — ZOLCZER — |

! AZ ELSŐ: LASSAN

Április végén rendezték meg a Nyitrai ^ Tanárképző Főiskolán a tudományos diák- köri munkák (SVOC) versenyét. Mint J minden évben, az idén is bekapcsolód- 1 tak a versenybe a magyar tanszék hall- | gatői. A bíráló bizottság legjobbnak Las- | sán Gabriella elsőéves -liák munkáját j találta. I

Gabival a munkájáról, a versenyre va- ló felkészülésről beszélgetünk. ]

— Az ősszel, mikor Rimaszombatból | (Rim. Sobota) Idekerültem Nyitrára, még ^ létezik ez a tudományos diákköri munka !; Alabán Ferenc, a magyar tanszék adjunktusa hívta fel a fi- ^ gyelmünket rá az egyik órán. Akkor határoztam el, hogy én í is megpróbálkozom. Az irodalom mindig jobban vonzott, mint tí a nyelvtan, így inkább ezen a területen kerestem témát. A I napok teltek, végül Alabán tanár elvtárs ajánlatai közül a Tő- ^ zsér Árpád versei szlovák fordításban című témát választot- j tam.

t Műelemzéssel azelőtt még sosem foglalkoztam behatóbban, i így egy kicsit féltem. S hogy miért választottam csehszlovákiai ^ magyar költőt? Mert ritkán hallhatunk, olvashatunk hazai ma- I gyár művek fordításairól. A munkámhoz Tőzsér Árpád: Genezi.s i ^ című kötetét és Vojtech Kondrót: Antológia című művét vet S

I

S tem alapul. A Genezis kötetből 5—6 verset választottam ki és ^ hasonlítottam össze a szlovák fordítással. 4

Előzetesen azonban több, a témával szoros kapcsolatban | álló újságcikket, korábbi tudományos munkát kellett átolvas I nőm. Azt hiszem, megérte a fáradságot — mondja Gabi. 1 — Említetted, hogy eleinte féltél a témától. Miért? |

— Igen, féltem. Szeretem a verseket, de őszintén be kell %

I vallanom, a mai költők művei közül csak elég keveset értek | Közelebb állnak hozzám a klasszikus alkotások. Éppen ezért 1 olyan verseket választottam Tőzsér alkotásaiból, amelyekből | megértettem a költő mondanivalóját. Ezt kerestem a szlovák í fordításokban is. A legtöbb hűen tükrözte a vers eredeti han |

gulatát, de néhol bizony az eltéréseket is észre kellett venni I Izgultam, mert menet közben egyszeriben úgy éreztem, nem * leszek képes a feladattal megbirkózni. Körülbelül a felénél tartottam, amikor elhatároztam, soha többé nem írok tudomá- i nyos diákköri munkát. Természetesen azóta az aggodalmak i már elszálltak, és másképp látom a helyzetet. Önbizalmat adott S a helyezés is. |

— Mikor tudtad meg, hogy első lettél? |

— A versenyt követő nap reggelén az egyik csoporttársam í hozta a hírt. Nem akartam hinni a fülemnek, de amikor Ré- ? vész Bertalan, a magyar tanszék vezető tanára is gratulált, % mégiscsak el kellett hinnem. Boldog voltam, mert láttam, hogy ¥ minden csoporttársam velem együtt örül a sikernek. ’ I

— Mondj valamit a legközelebbi terveidről is? í

— Izgatottan készülök az Ostf nad Labem-i országos talál * íj hozóra. Jelenleg a munkám szlovák fordításán dolgozom, örü í ■ lök, hogy részt vehetek az országos tudományos diákköri kon- í !Í ferencián. Helyezésről azonban álmodni sem merek, de annak ?

; Is örülök, hogy még több emberrel megismertethetem, ha dió- í j héjban Is, a csehszlovákiai magyar költészet egyik kimagasló egyéniségének munkásságát.

— Valamennyi diáktársad nevében sok szerencsét kívánok ^ a sikeres szerepléshez. KÄNTOR MARIA f- I-SI- .»SS™. JU■ .T! .........