Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-26 / 21. szám
Kosüti Őüodások az 1931-es csendörsortüz áldozatainak emlékműve előtt. Németh István felvétele A körúti sortnz évfordulójára Hj LEONYID MARTINOV AZ EMBER 'kz ember Általában Nem sokat kér, És ezerszer többet ád. Az ember Általában Sokat kibír S taktusra lépked, ha muszáj, a láb. kz emberek Fáradnak, Éheznek, Viselik, De Ha köröttük szüntelen robban, Még a türelmesebbeknek, Azoknak is elégi Nem bírják tovább e pokolban. Az ember Általában Keveset tud. De ösztönei pontosan érzik Ha valahol valaki bitóra jut, Vagy meglincselve ágon vérzik Az ember Végül is Az erőszak-barmát A szürke porba tiporja — Kitépdesi karmát, Mert az ilyesmi Nem illik embersorba. Az ember ^ Áltálában ■ Nemigen hisz Rontásban, varázs-tilókban. Mindenhez fegyelmezett mértéket visz. Egyikhez: font, a másikhoz kilogramm Vagy méter, vagy yard, vagy egyéb egység ... ínincs még más érték a mértékekben.] Az ember Általában Nem nagy jelenség. De jelentősége MérhetetlenI HIDAS ANTAL fordítása ötven évvel ezelőtt, a világ megtanulta ennek a kis dél szlovákiai községnek a nevét, ahol a cendőrsortúz három munkás életét kioltotta és számos további harcost megsebesített. Az elmúlt ötven esztendő alatt gyökeresen megváltozott Kosűt élete Is. A múlt harcaiból erőt merítve a mához, hadd idézzük most két kiváló történész, Viliam Plevza és Vlasta Plevzová írását 1931 májusáról. 1931 május elejétől Dél-Szlovákiában fellendült a mezőgazdasági dolgozók sztrájkbarca a béremelésért és a munkaviszonyok javításáért. A legtömegesebb és legsikeresebb bérharc a galántai járásban zajlott le, és május 20-án a munkások nagy győzelmével zárult: 30 százalékos béremelést biztosító új, a járás egész területére érvényes szerződést kötöttek. Azonban hamarosan megmutatkozott, hogy a győzelem nem teljes. A nagybirtokosok néhány községben elutasították az új bérfeltételek elfogadását. Ezért a CSKP május 25-re Kosútra nyilvános gyűlést hfvott össze, hogy a járás sztrájkmozgaimainak szervezője. Major István kommunista képviselő jelenlétében értékeljék az addigi eredményeket, megvitassák a mezőgazdasági proletariátus farradalmi mozgalmában a soron következő lépést. A járási hivatal a gyűlést az utolsó pillanatban betiltotta. Amikor a kitűzött napon megérkezett Kosútra Major István, s vele a környező falvak munkásat, akik a betiltásról nem tudtak és nem is tudhattak, negyven áilig felfegyverzett csendőr sortüze fogadta őket. Három halott és néhány súlyos, illetve könnyebb sebesült maradt a helyszínen. Mihelyt az események híre eljutott Bratislavába, a davista dr. Ián Poniöan K. Moákoviőcsal, a Pravda szerkesztőjével azonnal Kosútra utazott. Feljegyezték a tüntetés résztvevőinek, a sebesülteket a helyszínen ellátó orvosoknak és a nagyszombeti kórház orvosainak első tanúvallomásait. A CSKP parlamenti küldöttségével Kosútra utazott dr. Clementi.s (mint Major István jogi képviselője), továbbá Novomesky, a Rudé právn és a Rud^ veCernik szerkesztője. Frantiáek Kubáé kommunista képviselő mentelmi jogára való tekintettel a parlament elé terjesztette „egy döbbenetes esemény dokumentumát, s az országban uralkodó rendszer még döbbenetesebb korhadtságának dokumentumát, olyan rendszeréi, amely ezt az eseményt lehetővé tette, s most fedezi és jóváhagyja". Ezzel egyldőben a davisták cikksorozatokat írtak a Rudé prá- vóba, a Pravdába és a többi kommunista lapba, és levélben tájékoztattak a kasúti eseményekről néhány jelentős külföldi folyóiratot (Le Monde, New Masses, Vesztnyik inosztrannoj lityeraturi. Korunk, Linkskurve] és több kulturális személyt (Romain Reiland-t, Makszim Gorkijt, Ernst Glaesert, Scutus Viatort). Romain Rolland-t meghívták Szlovákiába, hogy „segítsen felrázni a fiatal szlovák értelmiség lelkiismeretét, amelyet még nem mérgezett meg a korrumpált «ajtó, azok lelkiismeretét, akiknek apáit — egy Közép-Európa szívében fekvő államban, egy gyönyörű és szegényországban — lelövik a cinikusan harácsoló kapzsiak érdekében." dementis Ernst Glaesernek Berlinbe írt levelében arra kéri az írót, hogy „emeljen szót a kosúti áldozatokért, mint ahogy szót emelt az egész csehszlovák proletariátus, hogy a mezőgazdasági munkásak ezreinek megmondhassuk: bár szemben áll velünk a fizetett és megvesztegetett csaholúk falkája, mögöttünk áll a romlatlan világ, s ezé a jövő." A közelmúltban kedves vendégeket fogadott a dunaszerdahelyl (Du- najská Stredaj járás, Miloslav Doökalt, a SZISZ KB elnökét és Vladimír Remek űrhajóst. Felvételünkön a vendégek erőt, egészséget kívánva a szövetkezet dolgos népének bejegyzik nevüket a lúcsl (Lúő na Ostro- vej szövetkezet krónikájába. A látogatásról bővebben a 4. oldalon értesülhettek-. Fotó; Fogas eraez ^ azltin. AKI VÁLASZOL: PETRIK lÓZSEF, A CSEMADOK KB TITKÁRA — Őszintén bevalljuk, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert volt kollégával készítünk interjút. Patrik lózsef ugyanis néhány hónappal ez- élőtt még a mi kiadóvállalatunknál dolgozott mint a Tábortűz című hetilap fő- szerkesztője. Nos. hogy érzed magad új munkakörödben? — Az új jelzővel ugyan nemegyszer találkozom most betöltött tisztségemmel kapcsolatban, mégis azt hiszem, nem időszerű, hiszen lassan egy éve, hogy jelképesen hátat fordítottam az újságírásnak. Hangsúlyozom: jelképesen, mert több mint húsz év élményeiről, tapasztalatairól nem lehetne s nem is lenne érdemes lemondani. Ráadásul a mostani munkakörömben jól jönnek a régebben szerzett ismeretek, tapasztalatok. Talán azért van az, hogy nem érzem magamat újnak a nemzetiségi éle tünkkel, kultúránkkal, haladó hagyományainkkal, kul turálls kapcsolataink szervezésével jellemezhető munka- szakaszon. Természetesen vannak új elemek is munkámban, amelyek mások, mint az írás korszakában foglalkoztattak. Ez a foglalkozás, Illetve tisztség jellegéből adódik. Amíg az újságíró néha csak felvet gondolatokat, kérdéseket, csak érint problémákat, a tisztségviselőnek felelősségtudattal kell felmérnie a helyzeteket, elemezni a jelenségeket és az illetékes szervekkel közösen keresni a lehe tő legcélszerűbb megoldást Az újságíró a lap lefutást idején belül láthatja munká ja eredményét, s megtudhat ja az olvasók leveleiből a visszhangot is. Ezen a mun kaszakaszon kissé más a helyzet: a visszhang csak később érkezik, vagy éppen el is marad. Még számos ilyen „kicsiség" foglalkoztat néha. Szerencsére van elég gondom. Örülök annak, hogy a CSEMADOK-ban napi renden van az ifjúság moz galomba való bekapcsolásának a kérdése. Ezen a téren Igyekszem érvényesíteni tapasztalataimat. örvendetes, hogy a fiatalságot mélyen érdekli szövetségünk mu’n kája. — Milyen központi rendezvényeket készít elő 8 CSEMADOK KB az elkövet kezű hetekben? — Kulturális szövetségünket akár a szorgalmáról híres, szenvedélyes kertészekhez hasonlíthatnám, azok is a tavaszi hónapokban dolgoznak a legtöbbet. Számunkra május és június nemcsak a virágzást, az el- * sö gyümölcsöt jelenti, hanem a már közismert és nép szerűségnek örvendő rendezvényeink központi versenyeit is. A napokban fejeződtek be eredményesen a Jókai- -napok Komáromban, s már gondolatainkban Dunaszer- dahelyen vagyunk, ahol a Duna menti Tavasz keretében május 28—31-lg versengenek gyermek színjátszóink, bábosaink, a kisszlnpadl csoportok, szavalók és prózamondók. Öröm látni azt a fejlődést, amely a Duna menti Tavaszt jellemzi. — A következő héten a választásokra összpontosul figyelmünk, majd június 13—14-én kerül sor Zsell- zen népművészeti csoportjaink szinpompás ünnepsé ■gére. Két jellemző vonása van: ez évben a komáromi járás területén gyűjtött folklórt mutatják be az együttesek, és gyermekcsoportok is versenyeznek az ünnepségen. — Június 20—21-én Galán- tán megrendezzük a Kodály- -napokat, amelyek keretében 14 kiváló énekkarunk lép a közönség elé. Végül a hónap végén, június 27—28-án kerül sor a csehszlovákiai magyar dolgozók legjelesebb kulturális ünnepségére, a gombaszögi fesztiválra. Ezen a seregszemlén bemutatjuk a nagyközönségnek az amatőr művészetben elért eredményeinket, mind az egyéni mind a csoport-művészeti á- gazatokban. — Remélem, hogy rendezvényeinken, a színpadon és a közönség soraiban Is sok fiatallal, köztük az Új Ifjúság Olvasóival is nagy számban találkozunk. n ia I
