Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-05 / 18. szám
Viktor GOllkov, a szovjet csapat egyik kulcsembere nagy küzdelemben a svéd védelemmel. • I----------Több évtizede foglalkozom a játékvezetéssel, az utóbbi húsz évben pedig mint ellenőr figyelem a mérkőzéseket. Sajnos, az a véleményem, hogy a legalacsonyabb osztály mérkőzéseitől a liga- és a nemzetközi találkozőkig nagyon ritkán látunk olyan játékot, amikor a játékvezető tárgyilagosan ítél. A labdarúgás szabályzata részletesen foglalkozik a szabálysértésekkel. Az ellenőröknek, megfigyelőknek tehát arra kellene nagy gondot fordítaniuk, hogy a játékvezető a szabályok értelmében mindkét csapat kihágásait egyformán vegye észre, és ítélkezzék. Több évvel ezelőtt szakkörben felvetettem azt a nézetet, hogy jó lenne külön statisztikát vezetni a büntető területen belül, vagyis a 11-esekröl való büntetó- rúgásokról. Azt hiszem, ez a kimutatás világosan igazolná azt, hogy a játékvezetők Igen könnyen megítélik a tizenegyest a hazai csapat javára, de a vendégeknek még a jogos büntetőrúgást sem adják meg, vagy csak elvétve. A Jogtalanul adott bajnoki pontokkal csak rontjuk az illető csapatban a sportszellemet. Ha figyeljük a hazai és a nemzetközi ligamérközé- seket, látjuk, hogy sok játékvezető nem következetes ítéleteiben. Láttam nemzetközi játékvezetőt, aki csak sárga lappal figyelmeztetett, amikor az egyik csapat játékosa szándékosan belerúgott ellenfelébe, majd u- gyanilyen esetben még csak nem is figyelmeztette a szabálysértőt. ■ A labdarúgó- -szabályok 12. pontja világosan kimondja, hogy ha a játékosnál nincs labda, és megrúgja a játékost, ki kell állítani. Nagyon sok hibát követnek el a játékvezetők a közvetett vágy közvetlen labdarúgások elvégzésénél, a 9,15 méter távolságot nem tartják meg. Ritka az a játékvezető, aki ezt bünteti Is. Pedig óriási a különbség egy-egy szabadrúgás elvégzése között, különösen ha a kaputól 30 méterről vagy közelebbről kell a hálóba célozni. Teljesen más a büntetőrúgást végző játékos helyzete, ha az ellenfél megtartja az előírt távolságot, mint akkor, ha 2—5— 6—7 méterre állnak a labdától. A Játékvezetőnek minden körülmények között igyekeznie kell, hogy a labdarúgó-szabályokat mindkét féllel szemben egyformán érvényesítse. A jó játékvezetéshez fontos a jó fizikai felkészültség, a gyors reflexek, a lesszabály pontos, az előny- szabály jő alkalmazása, az előírt távolság megtartása a rúgásoknál, a labdarúgő- -szabályok 12. pontjának pontos alkalmazása mind a büntető területen belül, mind a pálya többi részén, és a mérkőzés objektív vezetése. Egyet nem szabad elfelejteni; az igazságos játélwe- zetős emeli a mérkőzés színvonalát, a játékosok Is nagyobb felelősséget éreznek, és ez nagyon lényeges. Dr. Hofer Lajos N em egy világversenyre úgy Indulnak a csehszlovák sportolók, hogy az éremszerzés a cél, sőt a dobogó harmadik fokára jutni már várakozáson felüli sikernek számit (ana). A jégkorong nem az a sportág! Vannak ugyan időszakok, amikor ebben a sportágban a bronzérem megszerzése is sikernek számit, de az utóbbi években — így Idén is — a harmadik hely csalődási Ezt mindenképpen le kell szögeznünk, inég akkor is, ha a jégkorong berkeiben sikerként prőbálják a közvéleménnyel elköny- veltetni a göteborgi kisiklást. Mindenre van magyarázat. A VB-szereplésre is érvényes, hogy nehéz lenne számonkérnl a rossz szereplést akkor, amikor a csapat játékában előforduló hibákról tudtak a szakemberek már korábban Is, eltávolításukra mégsem maradt idő, sem energia (71). Régi igazság, hogy amilyen a bajnokság, olyan a válogatott. Milyen tehát az a bajnokság, amelyben szinte minden mérkőzés kimenetele bizonytalan?! Amikor a klesöjelöltek bármikor legyőzhetik akár otthonukban Is a bajnokjelölteket, az nem is annyira az erőviszonyok kiegyenlítettségének a jele, mint inkább a szürkeségé. Igaz, sokan a llgamárkőzések során „bundát“ emlegettek, így aztán különösen nem csodálkozhatunk, hogy a szovjet meg a svéd játékosok túlságosan is jó „ruhát“ szabtak a jégen legjobb jégkorongo- zőlnkra. A világbajnokság persze nem úgy kezdődött, hogy a a végén a sportág vezérkarának magyarázkodnia kelljen. Az amerikai csapat fölényes legyőzése azt a lát szatot keltette, hogy a tucatnyi újonccal felvonuló csehszlovák csapat szoros versenyben lehet a szovjet válogatottal a világbajnoki dobogó legfelső fokáért. Igaz, aki az amerikaiak elleni győzelem után az olimpiai bajnok bukásáról beszélt, elrugaszkodott a realitások talajáról, hiszen az USA olimpiai bajnokcsapata' már a győzelem után a- zonnal szétesett, s a VB-n szerepelt együttes jő esetben Is csak árnyéka volt tavalyi önmagának. Persze az olimpia után a többi együttes is meggyöngült — a szovjeteket kivéve —, s ebből a tényből elsősorban a svédek tudtak profitálni: négy év után újra megszerezték az ezüstérmet. Az egész VB-t tekintve, a mérkőzések színvonala jó volt, a csapatok közül egyedül a hollandok „lógtak“ ki, bármennyire igyekeztek, nem tudták tudásban megközelíteni még a VB gyengébb együtteseit sem. A világbajnokság csúcsa két- sétgelenül a Szovjetunió — Svédország 13:l-es mérkőzése volt, amely nemcsak azért vonul be a sport nagykönyvébe, mert Ilyen arányban még sosem győzte le a szovjet csapat a svédeket — és éppen azok otthonában —, hanem azért, amit a szovjet csapat a mérkőzés második játékrészében mutatott, ami egyedülálló volt a jégkorong történetében. Nemegyszer három érintés után „vándorolt“ — de nyílegyenesen — a korong a szovjet harmadból a svédek kapujába, miközben a szálfatermetfl skandináv legények tehetetlen szemlélői voltak ennek a mutatványnak. Igazságtalanok lennénk, ha nem szólnánk a csehszlovák csapat szereplésének pozitív elemeiről, hl szén a VB-n szerepeli fia tál együttes játékában láttunk olyan remekléseket, a- melyek feljogosítanak arra a reményre, hogy a fiúk rövidesen kiköszörülhetik a csorbát. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy két fiatal kapus védte a csapat hálóját, akik — ha beérnek — a közeljövő csapatának oszlopai lehetnek. Ugyancsak fiatalok találhatók a védelemben, akiknek ígéretes a jövőjük. Fönntartás nélkül csak négy játékost lehet említeni: Rusnákot, RlAitert, Lálát és Kokrmen- tét, ők voltak azok, akik minden mérkőzésen tudásuk legjavát nyújtották, és játékban, harciasságban állják az összehasonlítást a világbajnokság legjobb játé kosaival Is. Ilyeneknek elsősorban a szovjet csapat já tékosai tekintendők, hiszen nem kevesebb, mint négy került közülük az All Stars csapatába. Ml volt az oka, és általában ml az oka, hogy a szovjet játékosok az utóbbi két évtized világversenyein általában maguk mögött hagyják a többi ország jég korongozöit? Erre legfrappánsabb magyarázatot talán a szovjet csapat edzője, Viktor Tylhonov adta: „Ná lünk sem születnek nagyobb tehetségek, mint Kanadában, Csehszlovákiábnn vagy Svéd urszágban. Véleményem szerint azonban a szovjet lá- tékosok intenzívebben edzenek és a sorozatmérkózése- ken fegyelmezettebbek.“ Ezért fordulhat elő, hogy áUőképességben, gyorsaságban csak .elvétve vehették fel az ellenfelek a versenyt a szovjet csapattal, amely mindössze két pontot vesztett Kanada és a csehszlovák csapat ellen. Csapatunknak csak fellángolásal voltak, egyik éppen a szovjetek elleni döntetlenül végződött mérkőzésen. Persze az ezüstérmet' nem is a szovjet csapattal szemben kellett volna biztosítani! Az elvesztett második helyre csak enyhe gyógyír az, hogy Novy vehette át a Fair play-díjat. A világbajnokság érdekessége, hogy a legjobb hatosba a következő játékosok kerültek: Llndmark (svéd), Robinson (kanadai), Vaszll- jev, Makarov, Malcev, Ka- pusztyin (szovjet). Ennek ellenére a legjobb kapusnak Tretyjakovot kiáltották ki Robinson mellett, aki a legjobb védő, míg Malcev a legjobb csatár lett. A csehszlovák csapat számára tehát máris adva van a nagy feladat: jövőre Tamperében visszaharcolnl a dobogó elvesztett második fokát. Mészáros jánoa Kel nemzedék a .c.sehszlovak csapatból. A lavu-O M,ii ti- nec és az újonc bála, aki együttesünk leggúierősebb játékosa volt. t í, .,ó 1 in rij'rrc I -C a'-'- i Ll.ll J. A repHlés utáni érdeklődés egy- dös az emberiséggel, hiszen lseink szinte Irigykedve figyelték i madarak könnyű rö.ptét, és több- :éle módon igyekeztek azt utá lozni, ami bizony nem ritkán em- Deréletet követelt. Elég felidézni ä legendát Ikaroszról, akit haj- :ott a vágy, hogy megismerje az íjat, s meg akarta közelíteni a Slapot, miközben kiolvadtak a szárnytollak, és ö lezuhant. Mindig irigykedve néztem fel izokra a fiatalokra, akik félelmet lem ismerve szántották vitorlázó gépeikkel a levegőt. Igaz, ahhoz, hogy felemelkedhessenek, sok gyakorlatra, kitartásra és lélek jelenlétre volt szükség, és nem utolsósorban rengeteg tanulásra Még nagyobb tiszteletet érdemel nek azok a fiatalok, akik fáradságot és szabad időt nem sajnálva adják át tapasztalataikat a többieknek. Ilyen embernek Ismertem meg Kormos Lászlót Párkányból (Stú- rovo), aki fiatal, még a harmincon innen van, és máris komoly eredményeket ért el a sárkányrepülésben, amely alig két évtizedes múltra tekinthet vissza. Több mint egy évtizede érdekli a sárkányrepülés. Akkor a tv képernyőjén látta először ezt a spor tot, és nagyon megtetszett neki Sajnálattal emlékezik vissza, hogy hiába érdeklődött különböző fórumokon, bővebb tájékoztatást senki sem tudott neki adni, míg két évvel ezelőtt megtudta, hogy Pöstyénben (Plesfany) működik ilyen klub. Amint ideje engedte, felkereste a pöstyénl repülősöket, azok pedig készségesen etaagya rázták neki a sárkányrepülés fortélyait, sőt szakkönyvekkel is ellátták. Kormos László a kéméndi helyi gazdálkodási üzem csempézöje, akinek kevés a szabad Ideje, hiszen a munkahelyi kötelességeken kívül ott van a család Is. De ö minden adódó szabad időt kihasznált a szükséges tudnivalók elsajátítására. Ä kötelező vizsgák és az orvosi vizsgálatok után megkapta az engedélyt, amely önálló sárkányrepülésre jogosította tel. Ezt követően még nagyobb odaadással gyakorolt az ALFA típusú sárkányrepülővel. Rátermettségét és szaktudását ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a versenyeken kitünően megállta a helyét, sőt első helyezést ért el a kerületi, a szlovákiai, tavaly nyáron pedig az országos bajnok Ságon. Ezeket a tényeket olyan termé szetességgel sorolja, mintha ma gétól értetődő lenne, s nem a rengeteg tanulás, gyakorlás eredménye. Megemlíti, hogy sokat köszönhet kollégáinak, főnökeinek, akik megértést tanúsítanak kedvtelése iránt, és tőlük telhetőén támogatják. Kormos László nem az az ember, aki tudását csak saját magának tartja meg, hanem igyekszik azt továbbadni. Így készséggel adott felvilágosítást a hozzá tanácsért forduló fiataloknak, sőt támogatta Is őket. Ennek köszönhetően tavaly megalakult a Honvédelmi Szövetség párkányi szervezete mellett működő DELTA klub, melynek eddig 12 tagja van. Sajnálattal jegyzi meg, hogy a HSZ az erkölcsi támogatáson túl mással nem tudja őket segíteni, mivel az anyagiaknak a szervezet maga is szűkében áll. Ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy a különböző szakmabeliekből álló klubtagok mindegyike hasznosítja tudását, és saját maguk „gyártják“ a sárkányokat, kellékeket. Nem kétséges, hogyha valamelyik Üzemtől nagyobb anyagi támogatást élveznének, bizonyára az e- redmények is jobbak lennének. Az anyagi befektetés bármely üzem részéről erkölcsileg Is kifizetődő lenne, hiszen azáltal, hogy tökéletesebb felszereléssel rendelkeznének, több szlovákiai, sőt országos bajnok kerülhetne ki a párkányi DELTA klubból. Ehhez pedig a biztosíték az odaadó, kitartó pilóta-instruktor. Kormos László, aki két év kemény edzés ás kitartás eredményeképpen a sárkányrepülés országos bajnokának tudhatja magát, nem beszélve arról, hogy a kovácspataki és a szálkái dombok jóvoltából Itt az edzéshez a jó természeti feltételei« is adva vannak. Nagy András
