Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-28 / 17. szám

M

indenesetre az az IBUSZ-cso- port, amelynek én is tagja voltam, jól választott. Her mész baj nélkül kalauzolta végig ókét a másfélezer kilométeres ú- ton, és Hipnosz, egy Manuela nevű magyar származású idegenve- zetó alakjában mesetartalommal töltötte meg a romok világát.

Amíg szállt velünk a repülőgép Athén felé, elmerengtem. Láttam magam alatt Görögországot, a Balkán-félsziget legdélibb részét. Az óriás félsziget a magasból úgy nézett ki — lelki szemeim előtt — mint egy kézfej, amely Európából nyúlik ki Afrika és Ázsia felé. Ennek a kézfejnek a hüvelykujja Görögország, ahová most igyekszem, a kisujj Thrákia, a többi ujjak pedig azok a hegyláncok, amelyek messziről, valahonnan Európa közepéből húzódnak az Égei-tenger felé. Ennek a képzeletbeli kézfejnek aszott bőre zord hegyek csontvázán feszül, a hegyek ott érnek véget, ahol a korlnthoszi öböl két részre o.sztja az országot. Ennél a kék víznél simul bele a tájba az Alpok hosszú lánca, mégpedig a Dinárl-Alpok nevével.

A háromszög alakú Pelopon- nészoszt, a görögök szigetnek vélték, ami nem is csoda, hiszen az öböl csaknem nyolc kilométer széles. A mondákban ezt a tájat Pelópsz szigetének hívták, arról a hősről elnevezve, akt Tantalosz király fia, Zeusz unokája volt, minden igazi sportember eszményt hőse, amiért nagy volt a becsülete az Olümposz istenei előtt. A félszigetet a középkorban másképp nevezték. Ugyanis a ' velenceiek, akik a mondáknál jobban szerették az aranydukátqkat, prózai nevet adtak a félszigetnek. Mivel alakja a szőlőlevélre hasonlított, elnevezték Morcának. Csak az újkor adta vissza a tájnak a fantasztikus történetű hős nevét. Pelopsz nemcsak a mitológiában lett halhatatlan, de a geográfiában is. Apja hiába szolgálta fel az isteneknek pecsenye formájában, az Istenek feltámasztották, s a velenceiek is hiába nevezték el szölölevélnek, feltámasztották nevét — nem az olümposzi istenek — az újgörög tudósok.

Ma a technika jóvoltából alig néhány óra bárhonnan eljutni Athénbe. Valamikor ezt az utat azok, akik északról igyekeztek dél felé, csak egyfelé tehették meg, a híres thermopülal szoroson át. A szoros akkor mindössze 15—16 méter széles volt az Oite-hegy és a halaséi öböl között. Itt áldozta fel életét Leonidász és háromszáz spártai, hogy megmentsék hazájukat — és Európát — Xerxes hadaitól. Ma már a szoros csak nevében az, az öböl vizének visszahúzódása miatt ugyanis közel két kilométeres széles síkság lett belőle. A szoros még többször játszott döntő szerepet Görögország életében, egyszer akkor, amikor az 1. e. III. században a görögök itt verték vissza a gallokat és egy szer akkor, amikor 1822-ben a görögök Itt mértek csapást a tö rök megszállók seregére.

Attika is, akárcsak az ország déli része. Peloponnészosz háromszög alakú, úgy lá.szlk, Görögországban sok a mértani forma. A gyönyörű félszigetet három oldalról az Égei-tenger vize mossa. A számos hegy és domb között apró völgyek futnak le a tengerig. A völgyekbe a part felöl befújt a déli. meleg szél és langyos esőket terel maga előtt. Az ókori athéniek sokszor büszkélkedtek azzal.

melyek világhírre tettek szert úgy az ókorban, mint napjainkban, a- mikor újkori népvándorlás zúdul Görögország felé.

Athénnek két arca van. Egyiket nappal, a másikat éjjel mutatja meg. De csak azoknak, akik szeretik a szépet. Az egyik klasszikus, a másik teljesen mai.

Aki az antik Görögországra gondol, az Athént érti alatta. Aki Athénről beszél, az rögtön az Akropollszt kezdi mesélni. Pedig az Akropollszon csak romok vannak. Igaz, ezek a klasszikus tökéletesség megtestesítői, amik évezredek óta jelképezik a világ kultúrájának bölcsőjét. A monda szerint Athéné és Poszeldon vetélkedett egymással Athén birtokáért. A tenger Istene azzal mutatta ki erejét, hogy háromágú szigonyával az Akropolisz sziklájába csapott úgy, hogy ott azonnal sós vizű forrás fakadt. Athéné ezzel szemben a sziklák tetejére olajfát varázsolt, ami rögtön kiturista az Akropoliszon. Évezredek vasfogának még csak ellenálltak a szentélyek, de a barbársággal ők sem tudtak megküzdeni. Mert az Akropolisz igazi pusztulása csak a XVll. században indult meg és egészen a görög függetlenségi háború végéig tartott. A Propüleában a törökök lőport tartottak, és még a XVII. században egy robbanás tette tönkre. Paliasz Athéné templomát 1687- ben lebontották és köveiből bástyát építettek. Ugyanilyen sorsra jutott az Erechteion is azzal a különbséggel, hogy köveiből háromszáz ház épült. A Parthenon maradványait a velecel Moroslnl küldte a levegőbe.

Elszomorító és elgondolkoztató a romok látványa, önkéntelenül az jut az ember eszébe, hol tartana az emberiség, ha nem lett volna barbárság. S e gondolatoktól csak akkor szabadul meg a turista, ha találkozik Athén másik arcával. Mondjuk éjjel.

A teli hold sárga, meleg fénye bágyadtan világít Athén fölött. Pireusz felől enyhe szellő fúj, lágyan simogatja az arcokat. Az „imbat“, a balkáni esti szél hoz hűvösséget a tenger felöl. Szinte hallani, hogyan csapódnak a hullámok a partfalaknak. Az utcán suhanó autók stoplámpái tűzijáték távoli képét Idézik. Az apró kávézók füstös helyiségei zsúfoltak, a járdán kis asztalok körül tereferélnek a vendégek. Ilyen az utca képe este nyolckor és Ilyen hajnali háromkor is. A külföldi nem tudja, vajon az athéniek későn fekvők, avagy korán kelők-e.

Az Omonia tértől Indulnak ki a széles sugárutak a szélrózsa minden irányába. Paloták, üzlet- és áruházak kirakatai előtt tolong a nép. Ez az európai Athén. De a sugárutakat pókhálószerű, keskeny sikátorok kötik össze. Bennük a keleti Athén nyüzsög. Bazárok, bazárok mellett, amott egy külföldi alkudozik a tulajdonossal a bejárat előtt, amott kis vendéglőben gyors pincérek futkároznak az asztalok között. Bábeli hangzavar árad az utcán, nyelvek keverednek egymással. A görögök angyali türelemmel viselik el a külföldi népáradatot. Senkitől sem zavartatják magukat, még evés közben sem. Odamennek a tálalóhoz, és rámutatnak arra az ételre, amit kívánnak. Görög szokás szerint a vendéglő bejáratánál minden ki van téve, amit a szakács kínál. Fölösleges a beszéd, elég a mutatóujj is.

A vendéglők úgy hasonlítanak egymáshoz, mint az ikrek. De mégis mások. Egyesekből dallamos görög zene árad ki, Zambatosz és Theodorakisz szirtaklja, akár a liliom illata, áthatja a levegőt. Az egyik vendéglőben még táncolnak is.

Az elötáncos dobbantása legyőzi a vendégek zaját és a háromtagú zenekar segítségével táncba viszi az egész vendégsereget. Sss, SS, SS. Az elötáncos balját csípőjére teszi, magasra emelt jobbjában tarka kendőt tart. Ebben kapaszkodnak a táncosok, akár egy lánc gyöngyszemeii úgy, néznek ki. Az ütemes, zenére egyre gyorsuló szirtakit jár a vendégsereg. Előre lépnek, hátra, majd kettőt oldalra. Egyszer balra, egyszer jobbra lépnek, mély meghajlásokkal fűszerezve a mozgást.

Az arcok mosolyognak, a tekintetek középre irányulnak. Senki sem táncol ki a sorból, pedig a táncosok állandóan cserélődnek. Nemcsak a vendégek lejtenek, sokszor a pincérek is csatlakoznak néhány ütem erejéig a sorhoz. Amikor épp arra van dolguk, a füstölgő cigarettát a fülük mögé dugják, karjukat a sor szélén táncoló vállára támasztják, közben a néhány taktus ideje alatt jobbjukkal a poharakkal teli tálcával zsonglőrködnek. Ez is Athén, nem a klasszikus ugyan, de mégis igazi.

Mert 1829-ben, amikor véget éri a függetlenségi harc, Athénnek mindössze 600 lakosa volt. Ma három millió ember él e balkáni metropolisban.

ENDRÖOI lAlOS

IKET ARCA

zöldült. Poszeldon hiába próbálta a szent fát elpusztítani, az ellenállt minden csapásnak. !gy győzött az ész szent istennője a vad harag fölött. Mondják azt is, hogy amikor a perzsák elfoglalták A- thént és íelperzselték az Akropo- liszt, a fa már másnap leveleket hajtott. Ezzel jelezte az istennő, hogy Athént nem engedi elpusztítani.

Az Akropolisz! minden görög elment megnézni, pedig az, mint egy geológiai valami, nem különös .Nem más, mint egy 150 méter magas, 265 méter hosszú és 130 méter széles domb. Ezt a dombot, mint valami mesebeli óriás testőrhad, a síkság szélén három magas hegy, a Hümetrosz, a Pente- likon és az Aigaleosz fogja körül. Az utóbbinak a lejtőiről nézték végig az Ide menekült athéniek a perzsa hajóhad megsemmisítését a szalamiszi szorosban.

Az Akropolisz első szentélyeit a perzsák lerombolták, először maga Xerxes, másodszor annak hadvezére Mardoniusz, Az új szentélyek akkor épültek, amikor az athéniek békét kötöttek a perzsákkal. Először Athéné temploma, a Parthenon épült fel. Ennek nagyszerűségéről Euripidész a Me- deában azt írta, hogy a béke, a harmónia és a kilenc múzsa szellemének megvalósítása-.

Ma már csak romokat láthat a

hogy éles eszüket, világos gondolkozásukat és higgadt ítélőképességüket ennek a levegőnek köszönhetik. Talán igazuk is volt, de tény az is, hogy az athéniek nem ismerték azokat a betegségeket, amelyektől Boiotia népe any- nylt szenvedett, ahol a mocsarak bűze szúnyogok milliárdjait nevelte, és ahol áldozatait szedte a malária. Az athéni levegőben fel lehetett látni az Akropollszról a Pentelikon-hegylg, amely a ma- rathónl síkságon emelkedett. Ez a hegy látta el Athén művészeit és építészeit márvánnyal, amiből Athén templomai készültek, s aMai összefoglalónkat arra az igen érdekes elemzésre építjük, amelyet Leonyid Zamjatyln, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, az ismert külpolitikái szakértő készített.

Az amerikai politikáról szólva megállapította: a jelenlegi kormányzat — elődjéhez hasonlóan — nem a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítására, a kölcsönös bizalom megteremtésére törekszik, hanem arra, hogy nyomást gyakoroljon a Szovjetunióra. Washington a jelek szerint mindazt tönkre akarja tenni, amit a két ország kapcsolataiban hosz- szú évek nem kis munkájával sikerült pozitív irányban megvalósítani. Reagan kormánya nem Is titkolja, hogy katonai fölényre akar szert tenni a Szovjetunióval szemben. Az Egyesült Államoknak azonban nem sikerülhet az Ilyen fölény megszerzése, a Szovjetunió ezt nem en^ gedi meg — hangoztatta beszámolójában a többi között Leonyid Zamjatyln.

Lengyelország gazdasági és politikai helyzetével foglalkozva megállapította, hogy ebben az országban a viszonyok továbbra Is bonyolultak. A pártvezetés és az ország kormánya minden lehetségesei megtesz a helyzet stabilizálására, a nyíltan ellenforradalmi erők a- zonban akadályozzák az or- . szág életének, munkájának normalizálását. Ezeknek az erőknek a KOR, az úgynevezett Társadalmi önvédelmi Bizottság a vezető szervezete, és a KOR képviselőinek változatlanul vezető szerepük van a „SzolldarI tás“ szervezetében. A KOR- nak semmi köze sincs a munkásosztályhoz, azonban megpróbálja saját érdekében manipulálni a „Szolidaritást“, olyan Irányba taszítja azt, amely az ország helyzetének további destablllzá- lásához vezet. A munkások érdekeinek védelméről hangoztatott jelszavak mögé bújva a KOR a politikai hatalom megszerzésére törek szik Lengyelországban.

Leonyid Zamjatyln megállapítása szerint egyre több tény tanúsítja, hogy nyugati politikai vezetők közvetlenül beavatkoznak a lengyelországi eseményekbe.

„Véleményünk szerint a párt által vezetett lengyel munkásosztálynak magának kell megbirkóznia a válsággal — mondotta Zamjatyln. A szocialista országok minden lehetségesei megtesznek a lengyel gazdaság támogatása érdekében. Ismételten szeretnék emlékeztetni Leonyid Brezsnyevnek arra a kijelentésére, hogy a testvéri szocialista Lengyelországot nem hagyjuk el a baj ban, és nem engedjük bántani. A belső és a külső reakciónak a szocialista Lengyelországgal kapcsola tos tervei kilátástalanok. A lengyel kommunisták, valamennyi igaz lengyel hazafi támogatásával képesek meghiúsítani a szocialista tár sadalml rend ellenségeinek terveit, képesek megvédel mezni a szocializmus ügyét, népük valódi érdekeit.*

Az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője szólt a Bulgáriában. Csehszlovákiában és az NDK ban a közelmúltban megtar tott pártkongresszusokról Is megállapítva, hogy e tanács kozások az említett orszá gok kommunistáinak mély internacionalizmusáról, a Szovjetunióval való akció egységéről tanúskodnak.

A pártkongresszusok meg mutatták, hogy a szocialista közösség európai országai az Imperialista erők agresszív ellenséges politikája ellené re sikeresen oldják meg a szocialista építés során felmerülő sokrétfl, és egyre bonyolultabb feladatokat.

ATHÉN