Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-14 / 15. szám

' UM ÍIETKEDV, ENERGIA (Látogatóban Löffler Béla érdemes művésznél) Löffler Béla érdemes művész '1981. április 16-án lesz hetvenöt éves. Ebből az alkalomból köszönt- ifik a szobrászművészt, és kíván fűk, hogy nagy életkedvvel, ener­giával dolgozzon, alkosson tovább. »— MI újság? — kérdem a most Hatvanöt éves, jubiláló Löffler Bé­li szobrászművésztől, s aki, mint mindig, most is dolgozik. A sok alkotás láttán önkénte­lenül Is felötlik bennem a kérdés: Honnan ez a vitalitás, életerő? —- Azt kérded, hogy mi újság? Hét megmondom, most kaptam egy jó kora darab mahagóni fát Sárospatakról, egy ébenfadarabot Indiából kél darab elefántcsontot Löffler Béla: Torzó ffa). pedig Afrikából. Hát ez az újság: van mit csinálnom, mondjuk úgy százhúsz éves koromig. — Százhúsz éves korodig? — Igen, pontosan így. Épp most egyezkedtem a sorssal, hogy ad­jon még egy kis időt, legalább... — És? — Azt mondta, hogy rajta nem múlik, csak győzzem erővel. — És te? — Hát, hogy jó órában mond­jam, nem tudom, ki lesz az, aki megszegi az egyezséget, de hogy én nem akarom megszegni, az biz­tos — mondja, és leveri magáról a rengeteg port, törmeléket, fű­részport, leveszi szájáról a vattá­val bélelt gézt, majd egy kis szob­rocskát mutat. — Az előbb még nem is mondtam teljesen igazat, amikor azt a mahagónit meg az ébenfát említettem, mert Itt van ez a darab, amely valahonnan Németországból került hozzám. Kassa legidősebb asztalosa sem tudja, hogy ez milyen fa lehet — mondja, miközben egy másik szobrocskát mutat, egy kecses női alakot. — Nézd ezt a szépséget. Ha egy ilyen darabot a kezembe fogok, nem tudok nem dolgozni. Nézd, micsoda színe van, és mi­lyen gyönyörű erezet fut rajta ke­resztül .. .1 — Hetvenöt éves vagy, talán már kímélhetnéd magadat... — Kímélni? — kérdez vissza, és Mefisztó módjára kacag. — Minek? Ami legszebb az életem­ben, attól fosszam meg magamat? Élvezem a munkát, csodálatos, ki­elégít, ezért hajszolom is az élve­zetet. Ezt nem lehet nem folytatni. Reggel felkelek, kimegyek a mű­helybe, és amíg látok, dolgozom, de olykor még este Is visszame­gyek,, mert úgy érzem, folytatnom kell. Ezek a szobrocskák sokban hasonlítanak egymásra. Nem egy esetben a témák Is a régiek, de mégsem egyformák, mindegyik más és más, már az anyag miatt is. Más a fa alakja, színe miatt, és más természetesen az idő miatt is. Néha, még ha akarnám sem tudnám ugyanolyanra formálni, hiszen sokszor már maga az anyag is mást kíván, másra ösztökél — mondja, és közben bemegyünk a ház jobb oldali szobájába. Már korábban Is alig lehetett itt mozogni a sok-sok szobortól, most meg már egyáltalán nem le­het közlekedni, legföljebb ha át- préselődünk köztük. És a Mester közben mutatja, nézd ezt, ezt a rózsafát, ez aztán az Igazi, majd leemel egy ujjnyi vastagságú, ke­cses spirálba forduló szobrocskát. És ott van mögötte a többi Is. A női alakok szinte ringatják magu­kat, akár az életben. Sorolhatnám tovább is a látni­valókat, mert azóta, hogy Itt jár­tam, több száz új szobor született. És további bronz-, ólomszobrok várnak, hogy kibontsa őket. Az egyik asztal padján ugyanis leg­alább félszáz bronzba, ólomba, plexibe öntött szobor vár megmun­kálásra. Közben ő Is észreveszi, hogy felfedeztem titkos tartalé­kait: — Mindig öntetek magamnak előre, hogy ne kelljen elakadnom, és legyen mindig mivel foglala­toskodnom. Mert Jó, kapok én rengeteg fát, elefántcsontot, és veszek is, de néha észre sem ve­szem, és egyszer csak már nincs is abból a sok fából. Ilyenkor az­tán mihez kezdenék, ha nem len­nének tartalékaim? Míg ő beszél, magyaráz, én le­hajtok, és könnyed mozdulattal elővenném a sok közül egy alko­tását, de a kezem visszazuhan. — ólom — jegyzi meg tárgyi­lagosan. — Nagyon szeretem az ólmot. Van benne valami vad, ke­gyetlen lélek, és közben nagyon könnyen meg tehet munkálni, en­gedékeny ... Végül azért csak megbirkózom a szobor súlyával, felemelem, vizsgálom. A durva, még megmun- kálatlan anyag is hat rám, arra gondolok, és ezt meg Is mondom, hogy a modern szobrász tulajdon­képpen nem is bántaná le róluk a különféle kitüremléseket, forra­dásokat, hagyná, hogy elemi erő­ként hassanak ránk. — Igen, igen, lehet — mondja —, de nem lehet két különböző dolgot csak úgy egymásra dobál­ni... És különben is; számomra a tiszta formák jelentik a legtö­kéletesebb kifejezést. Búcsúzom. Ilyenkor Illenék jó egészséget kívánni, de erről vala­hogy megfeledkezem. De hát nem csoda, hiszen aki ilyen életkedv­vel, energiával dolgozik, annál az eszébe sem jut az embernek. Németh István Löffler Béla ir'demes művész Löffler Béla: Három grácia (faj Egyre többen írják, hogy megnyerte tetszésüket a slágerlista, főleg azért, mert igazságosabbnak érzik a helyezéseket azáltal, hogy kűlön-külön oszlopba kerül­tek a hazai, a magyarországi és a töhbl külföldi dalok. Sok olvasónk megelégedéssel vette tudomásul a szava­zatok pontszámalnak feltüntetését is, mivel — Idézek egy levélből —: „...így már azt is tudjuk, hogy egy sláger a következő hetekben mennyire esélyes.“ Ezt észrevenni a szavazatok összegezésénél is; e hé­ten például Marika Gombltová kedvelői kitettek magu­kért, első helyre tették az énekesnő dalát. Hasonló eset történt a Korái együttes Maradj velem című szá­mával: az előző héthez viszonyítva több mint ötszáz ponttal jó néhány lépcsőfokkal feljebb kerültek. A leg­kisebb változás a külföldi listán észlelhető. Ennek ta­lán az az oka, hogy ez a sorrend megfelel olvasóink elképzeléseinek. Még egy érdekesség: az egyik levél­ben fnémi túlzással csomagnak Is nevezhetném] az Edda együttes Elhagyom a várost című dalára 947-en szavaztak. Még szerencse, hogy az aláírásokat számo­zással látták el. A hazai dalok sorrendje: 1. Marika Gombltová: NapIS (197) 2. Elán: Kaskadér 1160) 3. Blanka Bezáková: Dievőa z dlskotéky (143) 4. Helena Vondráőková: Ty se ptáS, co ja (132) 5. Katapult: Blues (122) 6. Miroslav Zbírka: Strateny sen (118) 7. Karel Gott: Beatles (104) 8. Hana Zagorová: Benjamin (86) 9. Prognóza: Neodchádzaj (74) 10. Karel Zieh: Mosty znám (59) —o— Magyarországi sikerek: 1. Edda: Alom / Elhagyom a várost (2314)111 2. Locomotív GT: Boksz (1221) 3. Hungária: Micsoda buli (1039) 4. Korái: Maradj velem (940) 5. Hungária: Multimilliomos dzsesszdobos (845) 8. Hobo Blues Band: KI vagyok én? (744) 7. Ihász Gábor: Te és én (737) 8. Katona Klári: Megint (532) 9. Omega: A Nagy Folyó (513) 10. Beatrice: Katieubogárka (475) 11. Kómár László: Oh, csak a hajnal jönne már (429) 12. Szűcs Judit: Tanítás után (405) 13. Bródy János: Személyi Igazolvány (378) —0— Külföldi slágerlista: 1. Goombay Dance Band: Eldorádo (424) 2. Barbra Streisand: Szerelmes asszony (207) 3. Oliver Onions: Santa Maria (160) 4. Abba: Super Trouper (155) 5. Blondie: Elbűvölés (142) 6. Pink Floyd: Másik tégla a falban (137) 7. John Lennon: Starting Over (122) 8. Queen: Bohemian Rhapsody (95) 9. Olivia Newton John: Xanadu (86) 10. Supermax: Vedd könnyedén (62) ZSAKBAMACSKAI Színes plakátot nyert: Szalal Altca, Nyárasd (Topolnlky); Szabó Csaba, Érsekújvár (Nővé Zámky): Belány Gyöngyi, Komárom (Komárno); Bor­ka Erika, Százd (Sazdice); Baráth Éva, Kamocsa (Ko- moőa). AZ OLVASÓ KÉRDEZ Edda-rajongók jeligére: Az Edda együttes idén nem tervez szlovákiai turnét. A Bratislava! Lírán Magyarországot a Piramis együttes és a Neoton Família képviselt majd. Virág Márta, Dunaszerdahely (Dunajská Streda): Az Omega együttesnek a következő címre írhatsz: Benkő László, Budapest, Vili. kér. Rákóczi üt 80. A Neoton Família címe: Pásztor László, Budapest, Xl. kér. Sasady u. 142. Bartalos Éva. Szene (Senec): Köszönöm a figyelmeztetést: az idei 11. és 12. szám­ban valóban rosszul jelent meg a Hungária együttes dalának címe. Az e heti listánkon már helyesen szere­pel. Bartalos Mária, Galánta (Galanta): „Milyen nemzeti­ségű az Exodus együttes?“ Lengyel. Nemrégiben jelent meg első nagylemezük. Az együttes 1976-ban alakult. Oliver Onions jeligére: „KI ez az énekes?“ Csupán a pontosság kedvéért: ezen a néven egy duó (kettős) énekel. Két olaszországi testvér, Gulda és Mau- rlzla De Angelis. Érdekességként megemlítem, hogy va­lamennyi dalukat házistúdióban rögzítik. Dalaik zenei kíséretét ketten játsszák, természetesen play-back meg­oldással. Az OPUS az utóbbi Időben milyen sikeres felvételeket jelentetett meg? — kérdezi Horváth Adrlanna lévai (Levlce) olvasónk. A Zeneműkiadó Vállalat termései közül ajánlhatom Marika Gombltová: Cirkusoi^ köfl, a Modus együttes Mágvovo CIslo és Miroslav Äfrka Klaun z domu CIslo páf című dalát. Jelencsák Erzsébet, Losonc (Luőenec): A diszkózené­ben gyakran beszélnek a vokálról. Szeretném tudni, hogy ezen ml értendő. A vokál szó szerint hangot, illetve a zeneszámon be­lül az énekelt részeket jelenti. A popzenében vokálon általában több, együtt megszólaló énekhangot értenek. Több szólamú vokál, ha az énekesek egymástól eltérő hangmagasságon énekelnek, és unisono, ha több énekes azonos hangmagasságban énekel. Több szólamú éneklés jellemezte szinte kizárólag a beat-időszak nagy, együt­teseit. Az unisono vokál tipikus példái az Abba-felvé­teleken hallhatók, amikor a kéti ány hangját a több sávos stúdiómagnóval többször rögzítik, így valóságos kórus benyomását keltik. PAPP SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents