Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-14 / 15. szám

öreg norvég bányász Lón- gyearbyenből A leszállnl készUlfi tökhaj- tásos repülőgép ablakából elénk táruló látvány igazat ad William Barents holland tengeri hajósnak, aki 1596- ban teljesen véletlenül, té­vedésből csöppent Ide, ami­kor honlltársával. Van Rljh- hal a Kínába vezető északi tengeri utat kereste. Amint ő is elnevezte — ezek való­ban hegyes hegyek — Spitz- bergák. De igazuk volt azok­nak a viking tengerészek­nek is, akik a szigetcsopor­tot norvég jeges partvidék­nek, Svalbardnak nevezték el. Európai embernek farkas- ordltő hideg már az is, ha a hőmérő higany szála mí­nusz 20 fokra süllyed, pedig minálunk ez nem is olyan gyakori, mint az északi sarkkörön túl. A nyár má­jus végén kezdődik, s ez is eltér az arktikus nyárról a I kötött elképzeléseinktől. A nap melegétől a hegyek dé­li oldalán eltűnik a hó, ki- zöldUl a mező, sárgán, pi­rosán és lilán tündökölnek a kövlrágok, fehéren meg a sarkvidéki mák, július vé­gén pedig a házak között galambgombát szedhetünk. Itt nyáron a hőmérséklet el­éri az 5 fokot, és ha épp nem fúj erős szél, egy ki­csit még a meleg viharkabá­tot is levethetjük. A sarkvidéki lakókat per­sze a csalóka napsugár sem téveszti meg, hiszen a talaj többnyire fagyos marad. A házakat -mélyen a földbe vert cölöpökre- építik, be­tonalapokat nem is készíte­nek, mert ha a talaj kissé felengedne, az alapok víz­ben állnának. A házak padlózata' és a talaj közön néhány centiméteres levegő szigetelőréteg- van, ugyan­úgy. mint a talaj és a gon­dosan szigetelt vízvezeték között, amely a szennyvíz­csatornával együtt a föld felszíne fölött húzódik- Szép­nek éppen nem szép, de cél­szerű. Éppen az örökösen fa­gyos talaj miatt van állan­dó munkájuk a festőknek is a helybeli repülőtéren. A 2600 méter hosszú aszfalt burkolatú beton rajtpályái rendszeresen ellenőrzik, s ahol a hőmérő felmelege­dést jelez, azt a területet fehér festékkel mázolják, mert a fehér visszaveri a napsugarat. Ha a nap to­vább hevítené a repülőtér felületét, felengedne a ki­futópálya alaprétege, ami­nek következtében a lökhaj- tásos repülőgépek súlya a- latt megrepedhetne a pálya, és ez katasztrofális kimene­telű lenne. A hőmérő hl- ganyszála soha sem kapasz­kodik feljebb 10 foknál, de a négy hónapig tártó sark vidéki nap folyamán, ami­kor a napkorong 3000 órán keresztül egyfolytában a lá­tóhatár fölött van, félelme­tes dolgok történnek. Ol­vadni kezdenek a jégtöm- bök, és a víz kavicsot, köve­ket, kőbálvánpokat görget magával. Longyearbyen köz­pontjában talajgyalukkal rögtönzött medret ásnak, hogy a Vizet ebbe terelhes­sék, mert egyébként elönte­né az utcákat, a házakat. A poláris nyár végéig az 1- delglenes meder megtelik sziklákkal, amelyeket ta­vasszal távolítanak el. Észak-Norvéglából vagy a Szovjetunió északi teriiletel- röl nem teljes két napig tart az út hajóval. A Spitz- bergák lakói mindig is rá IÁN BLAZEJ RIPORTJA I. voltak utalva a hajó-össze­köttetésre, de csak április végétől év végéig utazhat­nak hajóval, amíg a jégpán­cél el nem zárja a kikötő két. Már a húszas években próbálkoztak repülőgépek kel — hidroplánokkal, me lyekre kerekek helyett úszótestet szereltek. Ez ké­nyelmesnek egyáltalán nem volt mondható, mert az ak­kori hldroplánok 8—10 6- rán keresztül vergődtek a szélben a Barents-tenger há­borgó felszínén, hogy elér­jék a már lényegesen béké­Adventsf jord végein levő se­kély víz már teljesen; befa­gyott, ezt a jeget és havat jókora adag homokkal szór­ták fel, s hagyták, hogy a homok hozzáfagyjon az alat­ta lévő réteghez, majd pi­ros-fehér kúpokat és fény jelző lámpákat helyeztek szét a pálya hosszában. S az eredmény? A 70-es évek elején több' mint 100 norvég utassál a fedélzetén már Boeing 737-es típusú repülő gépek is leszállhattak itt. persze csak a tél végéig amíg a kezdetleges repülő öt településén és két távo­labbi meteorológiai állomé son alig 4000. A fiatal anyukát a fővé ros repülőterén a férje vár ja és kislányukkal együti beszállnak egy Volkswagen be, és elhajtanak a poros úton a fővárosba, a sziget csoport norvég helytartójá nak székhelyére. Fővárosról beszélek még akkor is, ha túlzásnak hat. Longyearbyen s valóságban 1100 lelket számláló falu, s a lakosai egy-kétemeletes kopott fa- házakban és a város új ne ken az italt csak nagyon szigorúan korlátozott fej­adagban árusítják. A lakások kényelmesek, központi fűtésűek, az isko­la mellett fedett uszoda és szauna van, hétvégén a fia­talok diszkóklubba járnak, jelentékeny az élelmiszervá­sárlásnál a kedvezmény, a jövedelemadó lényegesen ki­sebb, mint a norvég száraz­földön, csakhogy ezzel vé­get is ér a Spltzbergákon a kényelem felsorolása. Be­kapcsolható a színes tv is, de azt a műsort, amelyet a tv sugároz, a norvég közön­ség már egy héttel koráb­ban láthatta. Ennyi ideig tart, amíg Oslóból a Spitz- bergákra kerül a videoka­zettákra rögzített felvétel. £v elejétől év végéig min­dig ugyanazok az arcok, mert idegen Igen kevés ve­tődik ide, és az egész évet »csak itt töltik, mivel né­hány kilométerrel a főváro­son túl az utak véget érnek. Ennek ellenére meglepően nagy az érdeklődés Norvé­giában a Spltzbergákon va­ló munka iránt, van aki agy-két évet Is vár, amíg sor kerül rá, és kétéves munkaviszonyt köthessen e- lőnyös adófeltételek mel­ÉSZAKABBRA IMAR CSAK AZ ÉSZAKI-SARK VAN Sarki nap van, ezért már reggel negyed háromkor is világos van. Éppen most ér földet a norvég Tromso városból érkező repülőgép Oj bányászlakóházak a fővárosban sebb Kingsbay kikötőt, a Spitzbergák akkori központ­ját. Nem volt ez biztonságos utazás, hiszen 1928-ban a Medve-sziget mellett zuhant a tengerbe Roald Amundsen híres norvég sarkkutató hidroplánja, akt Nobile tá­bornok expedíciójának a se­gítségére sietett. Mint isme­retes, az expedíció az Italia nevű léghajóval indult út­nak, de nem érhetett célt, A Spitzbergák települései évente négy hónapig voltak elzárva a világtól. Meg kel­lett elégedniük élelmiszer-, a tüzelő- és lövedékkészle­teikkel, s a helybeli orvos­nak meg kellett birkóznia az északi élettel járó min­den betegséggel, sérüléssel. A Spltzbergákra négy hóna­pon keresztül még levél sem érkezhetett, a szigetcsoport rövidhullámú adó-vevőké- lékkel tarthatta csupán a kapcsolatot a világgal. Az 50-es években a nor­végok emiatt láttak ismét hozzá a, repülőgépekkel való kísérletezéshez. Az akkori gépek nagyobbak, gyorsab­bak és biztonságosabbak vol­tak, persze nehezebbek is. Ezek már nem ereszkedhet­tek le a Klngsbay-öböl hul­lámaira Ny-Alesund mellett, sem a főváros — Longyear­byen melletti Advantsfjorde vizeire. Repülőtérre volt szükségük,» száraztűldön é pült' kifutópályával. Egye dUlálióan oldották meg a problémát. Karácsonyig az tér olvadni nem kezdett, így volt ez egészen 1975-ig, amikor Longyearbyentöl nyu­gatra befejezték az aszfali- burkolatú beton repülőtér építését, amely már egész évben fogadhatja a repülő­gépeket. Hetente háromszor fordul meg Tromso norvég városból a Skandináv Légi­forgalmi Társaság DV 8-as típusú Douglas-gépe, ha vonta egysZer-kétszer az Aeroflot moszkvai és mur- manszkl légijáratának TU l54-es gépe. A sugárhajtású repülőgép­nek Európa északi tájairól nem teljes 100 percig tart az út Longyearbyenba, a­mely a Nyugat-Spítzbergá kon fekszik. Ez a legnagyobb a több száz sziget és szlgc fecske közül, amelyeket dél röl a Barents-tenger, észak ról pedig az Északi-Jeges tenger vize mos, A repülő gép ablakából mindenek előtt a havas dombokat, a vakítóan fehér jégtömbökei látni. A terület 60 százalé­kát összefüggő jégréteg fe­di, amelyet a sarki nyár sem tud felolvasztani. Ennek ellenére a szom­szédos ülésen egy fiatal a- nyuka egyéves kislányával szórakozik, és egyáltalán nem kelti azt a hatást, hogy szinte a néptelen é- szakra utaznak, arra a szi­getcsoportra, amelynek a területe akkora, mint Cseh­szlovákia fele, és lakosainak száma a Nyugat-Spitzbergák gyedében épült sötétbarna elegáns ikerházakban lak­nak. Az épülő városközpont egyébként a kikötő felé ter­jeszkedik. Egy-két év múlva ide költözik át az egész vá ros, mivel a lakóházakon kívül fából készült panelek bői új bevásárlóközpontot, kultúrházat, könyvtárat, ven déglőt és alkoholmentes bárt Is építenek, A szigete lett, és azzal a reális el­képzeléssel, hogy takaré­koskodhat. Hiszen keresete nagy részét félretehetl, mert Itt valóban nincs hol elköl­teni a pénzt. Hogy a Spltzbergákon mi­lyen munka várja az em­bert, az máris kiderül a re­pülőtéren. A pályától né­hány száz méterre a szén- kikötőben fekete halmok e- melkednek a magasba. A Spltzbergákon feketeszenet bányásznak. 1610-ben fedez­te fel az angol Jonas Poole, de csak 1899-ben sikerült Longyear amerikai bánya­mérnöknek több ezer mun­kást toboroznia, hogy hoz­záláthassanak a bányák fel­tárásához, a korhoz mérten modern eszközökkel és mó­don. öt további norvég, ame­rikai, angol, svéd, holland és orosz bányászok követ­ték. Megérkeztek a bánya- társaságok, de néhány évi jövesztés után bezárták a bányákat. Valamikor nem fizetődött ki a sarki felté­telek között a világtól tá- volesö szigeteken bányát és a környéken várost építeni mindennek, amire egy vá­rosnak szüksége van, ezen­kívül a szenet 1500—2000 kilométer távolságra elszál­lítani délre, Európába. Ezért beszélnek a Spltzbergákon ma csak norvégül és oro­szul. A norvégek otthon vannak, mert a szigetcso­port a norvég királyság köz- igazgatása alá tartozik. A Szovjetunió két helyen jö- veszt szenet. Egy nemzetkö­zi szerződés lehetővé teszi számára a szénbányászást, hiezen a Szovjetuniónak ki­fizetődő. A második világ­háború után a Spitzbergá- kon két szovjet bányászte­lepülés létesült. Otibeszámolónk következő részében ide látogatunk el. 4 spii zhetyaKru u szén ■ jttzza tu embereket. Felvéte 'iinkön a szerző a longyearbyeni kikötő szénkupacai előtt M 5 Ssaite, a legnagyobb ja­pán acélipari társaság a Nip­pon Steel Corporation elnö­ke egy tokiói gazdasági lap­nak adott nyilatkozatában a Szovjetunióval folytatott ke­reskedelem további tajleiz- (éie mellett foglalt állást Megállapította, hogy a bő­vülő gazdasági együttműkö­dést, mindenekelőtt Szibéria természeti kincseinek közös kiaknázását az átfogó japán- szovjet kapcsolatok bővíté­sének egyik fontos terüle­teként kell értékelni. A szovjetellenes „gazdasá­gi szankciók“ bevezetése u- tán a japán vállalatok, köz­tük a Nippon Steel Is szá­mos megrendelést veszített el — mondotta Szalto. Nyi­latkozatának befejező részé­ben a befolyásos japán Ipar­mágnás elutasította a tokiói kormány Washington külpo­litikai Irányvonalát vakon követő lépéseit. Dzsammu és Kasmír álla­mokban tartott nagygyűlé sen Indira Gandhi indiai kormányfő kijelentette, hogy India újabb kUIsű fenyege­tés előtt áll, melyet Pakisz­tán amerikai segítséggel megvalósított újrafelfegyver- zése és az Indiai-óceánon fokozódó amerikai katonai jelenlét jelent. Az indiai kor­mányfő azzal vádolta az E- gyesült Államokat, hogy az Indiai-óceán térségében nuk­leáris fegyverraktárt alakít ki annak ellenére, hogy In­dia és a többi el nem köte- , lezett ország célja: a térség békeövezetté változtatása. Á múlt tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy a Pakisztánnak szánt fegyvereket mindig In­dia ellen használták fel — figyelmeztetett Gandhi asz- szony. A Vörös Brigádok olasz terrurszervezet három tagja Rómában agyonlőtt egy 28 éves börtönfelttgyelűt. Meg figyelők szerint a Vörös Brl gádok újabb politikai ihleté­sű merényletével azt kíván­ja bizonyítani, hogy a szer­vezet egyik vezetőjének, Ma­rio Morettlnek a letartózta­tása után sem vesztette el ütőképességét. Abol Hasszán Banlszadr, iráni elnök kijelentette, hogy az iraki alakulatoknak a két harcban álló fél közti tűzszünet kihirdetésével egy­idejűleg ki keli vonulniuk Iránból. Közölte továbbá, hogy az iraki-iráni határt világosan meghatározták az 1975-ös algériai megállapo­dások, és az iraki egységek nek ezek mögé a határok mögé kell visszavonulniuk Az elnök nyilatkozata, me­lyet Khomeini ajatollah is jóváhagyott, alapjában az Iszlám Konferencia közvetí­tő bizottsága javaslatainak elutasítását jelenti. A Tehe­ránban járt bizottság java­solta a harcok leállítását, és egy különbizottság által a két ország közti határ kije­lölését, az egységeknek e ha­tár mögé való visszavonását és azt, hogy egy iszlám bí róság vizsgálja ki, melyik felet terheli a felelősség a konfliktusért.

Next

/
Thumbnails
Contents