Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-07 / 14. szám

HarkoT, 1981. március 14., reggel tél hét. A Prágából indított barátságvonat 420 utasával begördül a pálya­udvarra. A hőmérő higanyszála mínusz 15 fokot mutat. Az otthoniakra gondolunk, akik — tekintettel a kétórás eltérésre — még az igazak álmát alusszák, és meglehet, gyönyörű napsütésre ébrednek. Egy pilótarubás idősebb férfi int az ukrán népviselet­be öltözött lányoknak: Gyevnski, bisztró, bisztró — majd felénk fordulva csehül szólal meg: — Barátaim! Harkovban csak a levegő hideg, a ke­nyér, amellyel ukrán szokás szerint minden vendégün­ket megkínálunk, még egészen meleg. £s a szivünk is. Erezzétek otthon magatokét. A város ilyen meleg fogadtatásban csak az igazi ba­rátait részesíti. KICSI EZ A NAGYVILÁG Mint később megtudom, a szimpatikus pilótaruhás fér fit Valentyln Bondarenkó nak hívják, és a harkovi szovjet-csehszlovák baráti szövetség elnöke. A háború alatt a Szovjetunióban tény­kedő I. csehszlovák vadász repülő-ezred gépészeként működött. Csehszlovákiában több barátja él, fiatalok, idő sebbek. gyakran látogatják egymást; fényképeiket egy kis kofferben tartogatja, és miközben körbejárnak a ké pék, két csehszlovák turls ta is felkiált a meglepetés­től: •— De hiszen ez Alen- ka! Most harmacféves-.színi- növendék, együtt érettsé glztünkl — Pferov? — kérdi Va­lentyln. — Hát perszel — Akkor 8 az. Kicsi ez 8 nagyvilág, Aljonkából bi­zony színésznő lesz. Tavaly járt Itt Harkovban egy cso­porttal tolmácsként. Nagyon megkedveltem, de főleg a lányom tartja vele a kap­csolatot. ■ VÁROS — 130 EZER DIÁKKAL Harkov nagyságrendben a Szovjetunió hatodik legna­gyobb városa. Jelentős ipari központ; traktor- és repü­lőgépgyára hatalmas elek tronlkai berendezéseket gyárló i'venip és rinnnnne chanikal ipara van. A mű­szaki értelmiség városa: ma­tematikusoké, fizikusoké, gé­pészeké, építészeké stb. Har­kov rendkívül büszke arra. bogy a Szovjetunió csaknem valamennyi űrhajősa a város pllótalskolájában végzett. Fő­iskoláin, egyetemein mint­egy 130 ezer diák tanul. A városban lépten-nyomon érezni a szovjet-csehszlovák kölcsönösség hatását. Ennek az a magyarázata, hogy 1943 tavaszán a város határában került először bevetésre Lúd vik Svoboda ezredes zászló alja, Űtban a 38 évvel eze­lőtti harcok színhelyére, au­tóbuszunk egy rendezett la­kótelepen át halad. A su­gárút Otakar JaroS század- parancsnok nevét viseli. Itt a sugárúton, de a városban még legalább két helyen em­léktábla hirdeti: Otakar Ja- ros Szokolovönál érted halt meg. BÉKÉBEN szül ETTÜNK „Ne feledjétek, hogy mi­lyen könnyen elveszítettük a szabadságot, és hogy meny­nyi megpróbáltatás, népünk, de főleg a szovjet nép erő­feszítése és áldozatai árán szereztük azt vissza“ — ez Ludví-k Svoboda Buzuluktö! Prágáig című könyvének mottója, és ezzel az idézet­tel kezdi magyarázatát Szo- kolovőban Vologya, a Szput nyik Ifjúsági utazási iroda Idegenvezetője. ^ Községünk határában * ^ ' m ' "4 'sí f ' N A $iuliülüOöi emlékmű részletei. ZÄCSEK ERZSÉBET SZOVJETÜNIÖBELI RIPORTJA BÄRÄTOKNÄI 112 csehszlovák katona halt meg, és 1943. március 14-én Svoboda ezredes 180 sebe­sülttel indult ütnek Llzogu- bovka felé. Nemcsak az idő­sebbek, hanem az én gene- ráclőm Is mérhetetlen hálá­val gondol ezekre a kato­nákra. Nehéz ezt így sza­vakkal kifejezni, hiszen ml nem ismerjük a szabadság árát, békében születtünk; békében élünk. De számunk­ra örökké ők lesznek a pél daképek. Svoboda 17—18 é- ves katonái, akik közül so­kan tulajdonképpen csak itt, Szokolovöban ismerked­tek meg közelebbről a ne hézfegyverekkel. Azzal az elhatározással jöttek ide, hogy nem hátrálnak meg, teljesítik a voronyezsi front parancsát: tartani a 10 ki lométer hosszúságú frontot. Némán, meghafottan lép kedünk egymás mellett a cseh és szovjet feliratú em­lékmű felé, még bennünk él az előbb megtekintett film- dokumentum néhány kocká­ja; a csehszlovák katonák eskütétele, a történelmi Hűek maradunk (Vérnl zü- staneme] feliratú zászló alatt, Svoboda és Gottwald találkozója, egy pillanatra Otakar Jaroá képe tűnik föl a vásznon .., Otakar JaroSé. aki ha élne, gyerekei a kor társaink lennének, ö volt az első nem szovjet állam­polgár, aki megkapta a Szov jetunió Hőse címet. Szokolovo lakosai közül még sokan emlékeznek a csehszlovák katonákra; an­nak ellenére, hogy háború alatt csak az öregek, néhány asszony és a gyerekek ma­radtak a faluban. Mária Ak- szíonovna így emlékezik vissza 1943 márciusára; — A németeknek délről sikerült behatolniuk a falu­ba. Vérszomjuk szinte ha­tártalan volt: összeszedték a sebesült és halott csehszlo­vák katonákat, és megcson­kított, megkínzott testüket felhúzták a vülanypőznákra, fákra, hogy ezzel a borzal­mas látvánnyal megfélemlít­sék a pár utcával odébb harcolókat. Bármily kegyet­len volt is a kép, a csehszlo­vák katonákra gyakorolt ha­tása a vélttel épp ellenke­ző volt. Megkönnyezték baj­társaikat, de megedzödve, mindenre elszántan néztek a holnap elébe. VERÁNAK - ÓTA A szokolovői emlékművet és a csehszlovák katonák sírjait a helybeli Iskola ta­nulói gondozzák. Ott Jár­tunkkor ugyan hő borított mindent, de március 8-án, a szokolovői ütközet évfordu­lójának napján a sírokat nárcisz és a tulipán borítot­ta. A szokolovői komszomo- listák vezetnek bennünket végig azon az emlékmúze­umon is, amelyben többek között egy dlaráraa ábrázol­ja a szokolovői hadszínte­ret, háttérben a község Jel­legzetes kupolás templomá­val, ahonnan JaroS század­parancsnok a védelmi harco­kat irányította. Ott, a temp­lom falának tövében érte a halál. A múzeumban belelapo­zunk JaroS tábori naplójá­ba, olvassuk feljegyzéseit és egy. a szüleinek címzett, de el nem küldött levelét. Sze­mélyes tárgyai között sok az apró ajándék kedvesének, Várának: fából faragott a- mulettek. szobrocskák, dé­delgetett apróságok, ame­lyekkel égy fiatalember ö römet akart szerezni. Fel­jegyzések, amelyek üzenettel Is felérnek, üzenettel a má­hoz. SURA, A PILÖTAJELÖLT Délután ellátogatunk ^ szovjet-csehszlovák barátság nevet viselő Iskolába. Nagy maslis, hófehér kötényes el­sősök fogadnak bennünket, komszomolisták mutatják be az iskolát. Engem Sura ki sér emeletről emeletre. A különleges nyelvi szaktan- teremben én oroszból, ő an­gol nyelvből vizsgázik, de csakhamar bevallja, hogy az Igazi paradicsom számára mégiscsak a fizikai szertár. Van ott egy külön szekré­nye Is, a fizikatanárnő meg­engedte, hogy Sura önállő kísérleteket végezhet a szak- tanteremben. Mindezt avé­gett, hogy főiskolai felvéte­lije sikerüljön. Sura pilóta szeretne lenni. — Apám a repülőgépgyár­ban dolgozik, az ö bátyja repülőtiszt volt, Sztálingrád­nál esett el. Nincs abban semmi különös, hogy kisko­romtól én Is pilóta szeret­nék lenni. — Sura, kit Ismersz a csehszlovák közéleti szemé­lyiségek közül? Látom sértődött arcát, Iga­zán tudhattam volna, hogy az Iskolában emlékszoba őr­zi a diákok és a tanárok hazánkhoz fűződő kapcsola­tainak valamennyi megnyil­vánulását. Kincsként őrzik Otakar JaroS szüleihez Irt levelét, amelyet a szülők a- Jándékoztak az iskolának. De Itt látható Ludvík Svoho­Valentyln Bondarenko, a harkovi Szovfet-csehszloaák Baráti Szövetség elnöke. dának, az Iskola diákjaihoz Irt meleg hangú levele, Vla­dimír Remek fényképe az űrhajós néhány soros üze­netével. £s legalább egy ton­nányi Csehszlovákiából ér­kezett levél, képeslap, apró emléktárgyak, személyes ta­lálkozások fényképfelvéte­lei. — A levelezésben matema­tikatanárunk, Jelena Anto­novna tartja a rekordot: már 18 éve barátkozik egy vsettni családdal. Többször is találkoztak, az idén ta­nárnőnk a vendéglátó, de természetesen iskolánk Is, hiszen Jelena Antonovna az Iskola diákjaként kezdte a levelezést. Sura még nem .járt ha­zánkban, de olyan szakis­merettel beszél Prágáról, a Magas-Tátráről, a Vltava mentéről, hogy bizony nem egy csehszlovák kortársát zavarba hozná. Amikor Is­meretei forrása felől érdek­lődöm, zavartan mosolyog, s csak annyit árul el, hogy levelezőpartnere prágai, és Janának hívják. ÉLŰ PÉLDAKÉP Vologya, Sura, Irina és Ljuba. 18—20 évesek. Ha példaképük felöl érdeklődsz, válaszuk szinte mindig ha­tározott: sportoló, űrhajős, de nem utolsósorban az a mindenre elszánt csehszlo­vák harcos, kommunista, a- klnek hangját ugyan soha­se hallották, kezet nem fog­tak vele, és az arcát sem a képernyőről ismerik. Élet­felfogását mégis mindenkié­nél közelebbinek, a mai vi­szonyokban is érvényesnek tartják. Ezt bizonyltja az a virág- tenger, amely minden már­cius nyolcadikán beborítja a csehszlovák katonák em­lékművét Szokolovöban. A szokolovői leinylum. 'ímeti/nek falai mögül Otakar JarOS irányította a falu védel mit. Az amerlkar elnök elleni merénylet érthetően nagy visszhangot váltott ki az e- géz* világon.' Az asat még élatebb lányban ylláglt|a mag aa Egyesült Államokban tovább bnrjánzű terrorismnst és bfinüzést. Mint ast olva­sóink a hírközlő szervekből tudják, Reagan elnök'; álla­pota kielégítő: A legsúlyo­sabb állapotban lapzártakor James Brady, az elnük aah tötitkára volt. A gyilkosság! kísérlet vádjával letartőzla- tott merénylő, John Mineklay, tezasi olajmágnás fia, ogy neonacista szervezet tagja, akit állítólag Tmár kezeltek elmegy6gyintézetben,de sem­mit sem tettek a hatőságok, hogy fegyverviselési aiige- dél]^t megváltják. Az amerikai étnttk számos táviratot kapott, amelyekben államférfiak mielőbbi gyö- gyolást kívánnak. Így távi­ratot kapott köztársaságunk elnökétől, Gustáv Husáklöl és a Szovjetunió legfelsőbb képviselőjétől, Leonyid Brezs- nyextől is.. Eredményes ötéves idöiza kot zárhat Bulgária, mint azt a BKP XI.;; kongressznsa megállapíthatta az - elmúlt héten. Jelentős figyelmet szentelt a kongresszus nem­zetközi kérdéseknek is. Tó- dór Zsivkov' előadói beszé­dében hangsúlyozta annak a békeprogramnak a jolentő- ségét, amelyet az SZKP leg- ntftbbi kongresszusai dolgoz­tak ki és hirdettek meg. Le­szögezte, hogy a szocialista országok rendkívül jelentős sikereket értek el az elmúlt évtizedben, 'fokozódott ősz- szeforrnttságnk, akéföegysé- gUk és testvéri együttműkö­désük. Többszőr Irtunk az elmúlt hónapokban a lengyelorszá gi válságos helyzetről. Mült héten ismét fennállt a sztrájkveszély, amelyet a Walesa vezette Szolidaritás- -szervezet hirdetett meg. A kormány fáradozásai nyo­mán sikerült kompromisz- szumos megoldást találni. A megállapodás fejében a Szo­lidaritás elállt attól a tervé­től, hogy általános sztrájkot hirdet. A helyzetről tárgyalt a LEMP Központi Bizottsága is. Stanislav Kanta, a párt első titkára hangsúlyozta: „Valamennyioo éreztük azt a veszélyt, amelyet a jelen légi helyzet rejt magában. A helyzetet katasztrofálisnak és drámainak jellemeztük, amely veszélyezteti a len­gyel nép tétét. Az említett értékelések közül egyik sem túlzás. A helyzet ugyanis sakkal súlyosabb, mfnt bár­mikor az elmúlt években volt.“ A nemzetközi helyzet ala­pos elemzését hallhattuk Leonyid Zamjatyintól; az SZKP KB nemzetközi tájé­koztatási osztályának veze­tőjétől. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az Egye­sült Államokat a fegyverke­zési verseny űj, soha nem látott méretű szakaszába rántják bele - annak ellené­re, hogy a kormányzat bia- gas állású személyiségei el­ismerik: nincs sommiféle rendkívüli állapot, nem fe­nyegeti semmi sem az Egye­sült Államok biztonságát. Az Egyesült Allámokban jelen­leg szuperfegyverkezési haj­sza folyik, ámélynek célja az, hogy az Egyesült' Álla mok minden téren fölénybe kerüljön. Ez - azonban illa zúrikus cél, a Szovjetunió nem engedi meg. hogy fö­lényre tegyenek szert vele szemben. Ezért a nemzetközi helyzet ma a szovjet-ameri kai párbeszéd aktív folytatá sát követeli meg, és a Szov­jetunió a normAM!! kapcsola tok megteremtését szorgal mázzá. A kivezető utat az SZKP XXVI. kongresszusán megfogalmazod javaslatok jelentik. Az emberiség lét­érdeke az enyhülés ez elő’ nem lehet kitérni mert. az enyhülésnek nines reális al ternatfvája —í .bangoziatta Leonyid Zamjatyjir.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents