Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-31 / 13. szám

sül Véget ért a jégkorongbajnokság, és mi egy szemmel sem lettünk okosab- baís. Pedig mennyi mindent remél- tűrik a majdnem „csodaszernek" ki­kiáltott újítástól, a döntetlen ered­mények megszüntetésétől. Sajnos, az újítás nem vált be. A bajnokság szín­vonala nem javult, sőt... A döntetlen eredmények megszün­tetése, illetve a rendes játékidőben elért döntetlenek utáni meghosszab­bítás és alkalmanként a büntető lö­vések számos visszás helyzetet te­remtettek. Több csapat is neheztelt a szövetségre az új lebonyolítási rendszer miatt. Legfőképpen a kiesés sorsára jutott Slovan Bratislava, amely rendes játékidőben kilencszer ért el döntetlent, de a meghosszabbításban vagy a büntető lövések lebonyolításá­ban mindig alulmaradt. A VSZ KoSt- ce. öt esetben szintén a meghosszab­bításban vesztette el a mérkőzést, a Sparta Praha öt döntetlen után csak két ízben szerzett pontokat. Be ez csak másodlagos kérdés; én­nél sokkal fontosabb lett volna, ha a döntetlenek eltörlése válóban hoz­zájárul a színvonal emeléséhez. Csak­hogy nem járult. Naiv elképzelés volt azt hirmi, hogy a meghosszabbítást elkerülendő csapatok most már job­ban hajtanak. Ügy hajtottak, ahogy tudtak, a meghosszabbításban már úgy sem, mert nem bírták erővel. A legtöbb meghosszabbítás mindkét fél számára már csak keserves kínszen­vedés volt, az eredmény — akár já­tékból, akár büntető lövésből elért góllal született — rendszerint a vélet­lennek, nem pedig a jobb játéktudás­nak, erőnlétnek vagy képességnek köszönhetően. Pedig a sport akkor szép és sport igazán, ha a győzelem nemes, szabá­lyos küzdelemben dől el. 000 A napokban kezdődik a svédorszá­gi Göteborgban a jégkorong-világbaj­nokság. Kétségtelen, hogy a bajnok­ságban mutatott játék alapján nem indulunk vérmes reményekkel, de fog­lalkozzunk inkább a rendezőknek egy hallatlan intézkedésével, amely jog­gal háborította fel a világot. A VB-t rendező svéd szövetség u- gyanis ügy döntött, hogy minden egyes újságíró köteles lefizetni 500 svéd koronát, a telefon és távíróhasz­nálatért, mert a telefon- és távíróvo- nalák felállítása — úgymond — pénzbe került. Kétségtelen. A nagy nemzetközi versenyekről tudósító új­ságírók már eddig is fizettek a te­lefon és a távíróhasználatért, a szál­lásért és ételért. A svéd rendezők a- zonban valami egészen mást akarnák. Egyszeri illetéket pusztán azért, hogy a sajtó képviselői ott lehesse­nek a világversenyen. Ilyesmire még nem volt példa, és az egész világ erélyesen tiltakozik ellene. A tiltako­zás egyetlen eredménye egyelőre csak az, hogy a rendezők 500 koro­náról 300 koronára csökkentették az illetéket. Ez azonban mitsem változtat a té­nyen, hogy furcsa precedensnek né­zünk elébe, s a legszomorúbb, hogy a dolog — állítólag — a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökének, Gün­ter Sábetzkinek a beleegyezésével lá­tott napvilágot. Az ügy még nem zá­rult le. A svéd újságírók szövetsége máris felszólította tagjait, hogy ne fi­zessenek egy fillért sem, 8s ha a ren­dezők kitartanak követelésük mellett, bojkottálni fogják a világbajnoksá­got. Frank Taylor, a sportújságírók eu­rópai szövetségének angol elnöke a döntést minden eddig elfogadott elv lábbal tiprásának minősítette. Kijelen­tette, hogy a sajtó képviselői azzal, hogy írnak, tudósítanak a verseny­ről, tulajdonképpen felkeltik a nézők érdeklődését. Mi lenne, ha reklám cí­mén benyújtanák a számlát a rende­zőknek? Nem első eset, hogy nyugaton a ‘sportot nyerészkedésre használják, de si azért már mégis több a soknál. 000 Maradjunk a hokinál, de váltsunk derűsebb témára. Az észak-amerikai profi liga, az NHL egyik csapatának vezetői — külföldi lapjelentések sze­rint — figyelemre méltó újítást ve­zettek be. A játékosok mezén a név mellett a telefonszámukat is feltün­tették, így a szurkolók a mérkőzés után azonmód személyesen tolmácsol­hatják véleményüket a játékukról. Vérfagyasztó még a gondolata is, hogy mi lenne, ha nálunk is bevezet­nék ezt az újítást. A telefon vala­hogy még csak elviselné... (palágyi) A sportoló nevelését már zsenge gyermek korban kell elkezdeni, mert valahol a grun- dokon és a réteken születnek a jövő baj­nokai. A nevelés a SZISZ feladata is. A Szocialista Ifjúsági Szövetség egyik fő feladata, hogy az ifjúságot nagyobb szám­ban bevonja a szövetség munkájába. Ezért születtek meg néhány évvel ezelőtt az él­sportot és minőségi sportot űző egyesüle­tekben a SZISZ-csoportok, esetéiiítént a SZISZ alapszervezetek. Ezeknek a munká- járöl rendeztek a minap szemináriumot Bra- tislavában, amelyen megjelent a SZISZ SZKB titkára, Helmut V á c h a, továbbá Miroslav Cervenka, a CSTSZ Szlovákkiai Közpon­ti Bizottságának alelnöke, Jozef Gál, az SZLKP KB dolgozója, valamint a labdarúgó és jégkorong első liga, illetve a Szlovák Nemzeti Liga egyesületeiben működő SZISZ- -csoportok képviselői. A fő beszámolót Helmut Vácha, a SZISZ SZKB titkára tartotta. Értékelte a SZISZ-cso- portok és alapszervezetek eddigi munkáját, és felvázolta feladataikat. Többek között elmondta, hogy a csoportok a kezdeti tapo­gatózás után megtalálták a helyes munka­módszert, és jelentős mértékben hozzájárul­tak az egyes csapatokban a közösségi szel­lem kialakításához. Hangsúlyozta, hogy to­A SZISZ ES vábbra is nagy figyelmet kell szentelni e munkának. Ki kell terjeszteni a szövetség befolyását. Nagy feladat vár e csaportokra a világnézeti nevelésben, mert ahol csökken a szocialista ideológia befolyása, ott tör­vényszerűen fokozódik a burzsoá ideológia hatása. A nyilvánosság gyakran nehézményezi, hogy az élsportolók nem hálálják meg azt a gondoskodást, amelyet a társadalom nyújt nekik. A szövetség e kérdésben, az emberi jellemformálásban is sokat tehet. A pályá­kon is többször vagyunk tanúi sportszerűt­len Jeleneteknek, amelyek arra utalnak, hogy hiányzik- egymás becsülése. Nagyon helyesen járnak el azokban a SZISZ-csopor- tokban, ahol az ilyep megnyilvánulásokat megvitatják, alkalmanként elítélik a vétke­seket. Gyakoriak nálunk az edzőcserék, amelye­ket többnyire a játékosok vagy a csapatok­ban kialakult klikkek váltják ki. A SZISZ- -csoport feladata, hogy vigyázzon a kollek­tívában uralkodó szellemre, és segítse az edzők nehéz munkáját. A Szovjetunió és az NDK sportolóinak a példája igazolja, hogy a gondoskodás kifizetődik. Szóbeszéd tárgya, hogy az élsportolóknak túl sok a szabad idejük, és olykor haszon­talanul töltik el. Ha nem is lehet általáno­sítani, mert a diáksportolóknak épp elég a gondja, a szövetség azért e téren is so­kat tehet a szabad idő hasznos eltöltéséért. Helyesen járnak el azokban az egyesületek­ben, ahol a sportolók, esetleg az egész SZISZ-csoport védnökséget vállal a pionír- csapatok és rajok fölött. A legfiatalabbak általában eszményképü­ket látják az élsportolókban. A személyi kapcsolat nagy hatással lehet a gyermekek fejlődésére, érdeklődési körének kialakításá­ra JÓI dolgozik ebből a szempontból a Kelet- -szlovákiai Vasmű sportolóinak SZISZ-cso- portja. Néhány évi próbálgatás után kiala­kult SZISZ-szervezeti felépítése az él- és a minőségi sportban. SZISZ-Csoportokat ott alakítanak, ahol a csapatok tagjai a mun­kahelyükön már tagjai a SZISZ-alapszerve- zetnek. SZISZ-csoportok alakulnak továbbá az edzőtáborokban és a válogatott csapa­toknál. SZISZ-alapszervezet működhet ott, ahol legalább öt SZISZ-tag van. Ez az eshetőség a katanai egyesületeknél, illetve a sportiskolák részvevőinél áll fenn. ZAREMBA SORSTÁRSA BACZAKÖ PÉTER, a szerény bajnok Egynémely szakember az olimpia után Óta Zarembával, a csehszlovák olimpiai baj­nokkal sorolta „egy fiókba“. Míg a szőke ostraval fiú a 100, a magyar versenyző a 90 kg-os súlycsoportban nyert súlyemelés­ben^ aranyérmet, s mindkettőjük győzelme váratlan volt, a XXII. moszkvai nyári olim­piai játékok legnagyobb meglepetései kö­zött tartották őket számon. S persze itt is, ott is akadtak irigy em­berek, akik majdnem kétségbe vonták az aranyérmek jogosságát, mert állítólag For­tuna istenasszony kegyeinek köszönhetik őket: Zaremba legnagyobb ellenfele, a szov­jet Nyikityin — mondogatták az okoskodók — nem volt csúcsformában, Baczakó meg a nagy esélyes, David Rigert kiesése után sze­rezte meg a győzelmet. Az ilyen érveknek természetesen semmi közük a sportszerű­séghez. Az egyéni sportágakban egy-egy ellenfél sikertelensége sohasem lehet indok a másik sikerének lekicsinylésére. Szerencsére mindkét esetben a jó szán­dékú megnyilvánulások, az eredményeknek örülök voltak túlsúlyban. Baczakó azonban őszinteségével, póztalanságával önkéntele­nül is azon nyomban lefegyverezte az őt vádlókat. Nem titkolta ugyanis, hogy bár súlycsoportjában évek óta a világ legjobb emelői közé tartozik, és a VB- meg az EB- -ezüst- és bronzérmekből szép gyűjtemény­re tett már szert pályafutása során, Moszk­vába nem az aranyért utazott. Örákkal a verseny után is, az olimpiai faluban örömmámorban, de hitetlenkedve ingatta a fejét: — Még mindig nem tudom elhinni, hogy olimpiai bajnok vagyok. Olimpiai bajnok, az örök időkig csodálatos Rigert súlycsoport­jában. Eredetileg csak a bronz elérésében bíztam, hiszen papírforma szerint még a bolgár AleksZandrov is többre volt képes. De ilyen a sport. Egyszer csak számolni kezdtünk, és kisütöttük, hogy itt sokkal több is tehetséges. Az elszánt, nagyot akaró emberek számé­ra minden lehetséges. Akkor Moszkvában Baczakó Péter arra kért engedélyt, hogy ne a tervezett magyar „st- kergéppel“, hanem soron kívül, minél előbb hazarepülhessen. Együtt örülhessen azok­kal, akiket az emlékezetes percekben ma­gához legközelebb érzett; a feleségével és Kati lányával. Az elkövetkezendő napok, hetek alatt, a kellemes ünneplés, a megér­demelt pihenés óráiban, a csendes, nyugodt, szimpatikus sportoló nemegyszer felidézte első lépéseit a sportban. Minden versenyző­társa kedvelt őt. Szásának is becézik. — Tizenhat éves koromban kezdtem súlyt emelni. A család férfitagjai közül többen is bnnyóztak, én is megpróbáltam, de nem ízlett a dolog. Egy ercsi fiú járt a BKV Eldrébe, odahaza is csináltunk agy snlyo- z6t. Aztán elvitt egy kinbedzésre, ott is maradtam. Ercsiből került Budapestre a szőke vil­lanyszerelő szakmunkástanuló. Pál József, a BKV edzője, aki tanítványa olimpiai dia­dalának Is szemtanúja volt, így emlékezik erre az időre: — Valamikor, 19fi7 nyarán jOtt egy kis­gyerek hozzám, aki mindennek kinézett, csak jOvendfi súlyemelőnek nem. De izom- zata, mecskaszerű mozgása sejttotte, hogy érdemes vele foglalkozni. Reggel fél ötkor kelt, és este tíz után ért haza, de szorgal­masan járogatott. Módszeres felkészítése a súlyemelésre 19fi8-ban kezdődött meg, s megengedték, hogy az ifjúsági válogatott kerettel készüljön. Rövidesen ifjúsági, majd felnőtt bajnokságot is nyert. Tehetsége, tu­datossága hamar érvényesült. Nemzetközi­leg mér évek óta amolyan trónkövetelőnek számított... Péter arányos felépítésű, ruganyos, gyors versenyző, A világ versenydobogóln ritkán látni szebb testalkatú, nagyobb odaadással küzdő súlyemelőt. Szereplése élmény. Puha macskaléptekkel, halkan lopőzva közelíti meg a súlyzót, mintha attól tartana, hogy felriasztja álmából a rengeteg vastömeget! De ha aztán megragadja a rudat... — — Csodálatos, amikor érzem a süly zót. Szinte testem részévé vélik, mintha ma- gátől emelkedne a levegőbe. Szeretni kall, ez a titok, de hát ez nem megy könnyen. Gyakran, mint a szeszélyes hölgy, makran coskndlk, sőt Itt-ott ptmaszkodik is. mini egy kamasz, szembeszegül az akarattal. Ilyenkor valami mődon „túl kell járni az eszén“. Például az edzésen kigondolok egy áj gyakorlatot, és elhatározom, hogy egy AZ ÉLSPORT A vitában felszólaltak az egyes csapatok­ban működő SZISZ-csoportok képviselői. Tibor Mrva, a Spartak Trnava elsöligás labdarúgócsapatának tagja, a SZISZ-csoport vezetője elmondta, hogy náluk 1974 óta mű­ködik a csoport, és ma 22 tagot számlál. Szorosan együttműködik a labdarúgó-szak­osztály vezetőségével és az edzőkkel. A csapatban dolgozik a bajnokság két legfia­talabb edzője, Fandel és Majerník, akik an­nak Idején szintén tagjai voltak a csoport­nak, és most is igényt tartanak a segítsé­gére. A trnavai labdarúgók nagy figyelmet szentelnek a pioníroknak. Labdarúgó-isko- labajnokságokat szerveznek, amelyeken ki­választják a tehetségesebb fiatalokat. Iván Cernil, a Slovan Bratislava elsöligás labdarúgócsapatának tagja, a SZISZ-cso- port vezetője arról beszélt, hogy a csoport összehangolja munkáját a Dimitrov Vegyi Művek üzemi SZISZ-bizottságának munkájá­val, és közös akciókat szerveznek. Nagy figyelmet szentelnek az eszmei nevelésnek, a közeljövőben a keret két tagját javasolják párttagjelöltnek. Milan Paétinsky, a Spartak Dubnlca jég­korongcsapatának kapitányától megtudtuk, hogy náluk az egész csapat tagja a SZISZ- -csoportnak. A csoport gyakran szervez kö­zös színház- és mozilátogatást, ahová elvi­szik feleségüket Is. A csapat egy meghitt családhoz hasonlít, és ez a szellem a jégen Is megmutatkozik. Tagjai tavaly a társadal­mi munkából Is nagy részt vállaltak. Össze­sen 1124 órát dolgoztak le az új téli stadion építésében. A szeminárium lefolyását Miroslav Cer­venka, a CSTSZ Szlovákia Központi Bizott­ságának alelnöke értékelte. Hangsúlyozta, hogy a SZISZ-csoportokra és alapszerveze­tekre az él- és a minőségi spórtban egyre Igényesebb feladatok várnak. Mindenekelőtt hozzá kell járulniuk az emberek közötti jó kapcsolatok kialakításához. Nagyobb figyel­met kell szentelniük a legfiatalabbaknak, hiszen az ő soraikból kerülnek ki a jövő bajnokai. Oda kell hatni, hogy az élsporto­lók közül minél többen szerezzenek edzőt és játékvezetői, és aktiv pályafutásuk befe­jezése után foglalkozzanak az ifjúság, az utánpótlás nevelésével, a testnevelési moz­galom szervezésével és. irányításával. Gaz­dag tapasztalataikkal csak sportmozgal­munk színvonalát emelik. PALÄGYI LAJOS bizonyos súllyal véghez viszem, ha törik, ha szakad. Vagy valakivel fogadok, mond­jak egy kólában. Aztán minél többet küsz- ködig az amber az edzőteremben, annál nyugodtabban lép dobogóra a versenyen. Amint meglátom a súlyzót, vége az izga­lomnak, a drukknak. Megnő a harci ked­vem, csak az emelésre koncentrálok. Azok­ban a percekben megszűnik körülöttem a világ. . Lám, milyen érdekes lehet a látszatra ri­deg vastárcsák világa. Az újdonsült olim­piai bajnok, akit inkább zárkózott ember­ként tartank számon, elemében érzi magát, ha erről a csodás világról beszél. Nem sa­ját eredményei ragadtatják el. Szerénysége az olimpia óta sem változott. Maga a sport­ág bűvöli, a kemény, igazi férfiak sportja, melyre sok-sok őrét áldozott az életéből. A sportvllág újabb négyéves olimpiai ciklus kezdetét jegyezte fel. A súlyemelők erőpróbái is megkezdődtek. Baczakó április­ban a meisseni Kék Kardok versenyen lép idén először dobogóra. Célja — bizonyítani. Egy kicsit önmagá­nak, de főleg a világnak, a kétkedőknek. A 75 kg-os között kezdett el versenyezni, később a 82,5 majd a 90 kg-os súlycsoport került sorra. Ebben az évben ismét eggyel feljebb lép. Ha a 100 kg, a klsnehézsúly marad az igazi kategóriája, akkor előbb- •utőbb összekerül sorstársával, Zarembával is, aki szintén nagyszerű sportember és ugyancsak hasonló gondolatokat forgat a fejében. Kettejük versenyének lelief'ősé.ge pedig újabb kitűnő teljesítménví’i.-c'i hordoz magában... MAJOR LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents