Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-17 / 11. szám

« 3 Mintha tavasz lenne. Rimaszombat főterének padjait ellepték a nap sugarait élvező Öregek. Ráncos arcuk a fényben egy pillanatra kisimul, s talán egy percre még fiatalnak Is képzelik ma­gukat. Márcsak a valóban fiatalok hiányoz­nak mellőlük, mondjuk a kereskedelmi kö­zépiskola leányai, akik — délelőtt tíz óra lévén — még Javában a közeli suli tanter­meiben Izgulnak, tanulnak. Lehet, ma pén­teken és Ilyen szép Időben legszívesebben ők Is Itt ücsörögnének már. Mert rügyfaka- dás Idején ugyan kinek akaródzik matek­példa fölött morfondírozni, a könyvelés számhalmazait böngészni... Odakint bármennyire szép az Idő, az Is­kolában azért télikabátba bújva látok diá­kot, tanárt. — Nem fűtünk, nincs szenünk — mondja Kozák Mária mérnöknő. az iskola Igazgató­helyettese, majd sietve hozzáteszi: — Teg­nap reggel elfogyott a szén, az új szállít­mány pedig még nem érkezett meg. Meg­mozgattunk minden lehetségest, holnapra ígérték a szenet. Egyébként egész télen za­vartalanul dolgozhatott a fűtőnk, melegünk volt mindig. Egyebek mellett azért Is, mert már szep­tember éta izgul az Iskola vezetősége a félbehagyott tornaterem és uszoda miatt. 'A Montostav vállalat objektív okokból nem tudta időre befejezni a munkálatokat, azon­ban nyomatékosan megígérték, hogy ebben az évben, ha törik, ha szakad, végeznek a munkával, s jövő tanévtől már lubickolhat­nak a diákok a medencében, s az alkalmi, a régi Iskolaépület osztályaiból kialakított LÁNYOK ba vágó témákról folyik a beszélgetés. Ma már tehát nem érhet vád bennünket, hogy a diákok nem tudnak boldogulni munka­helyükön, sőt két nyelven tudják ugyanazt. — Más kérdés az — szól közbe a Jelen­lévő Kiss Antal tanár —, hogy néhány tan­tárgy anyaga nem tart lépést a fejlődéssel. Itt van például Az ügyvitelt technika gépe­sítése című egyébként gyönyörű szakkönyv. Mire átfutott a kiadón és a nyomdán, már Is elavult. Tizenhat éve tanítom ezt a tan­tárgyat, de Igazén használható, jő szak- könyvünk még nem volt. Ot diáklánnyal ülök le beszélgetni. Ez az öt lány: Rácz Mária III.B, Krajcsa Margit IV.B, Bodor Eleonóra IV.B, Petró Éva I. és Máté Erzsébet II. szakosító osztályból. Kez­detben ők is hasonló kérdést boncolgatnak, mint tanáruk, Kiss Antal. Több példával is előhozakodnak. Mondják, jártak a helyi cu­korgyárban, mivel a vállalati gazdaságtan- órán a raktározásról tanultak, és szerették volna látni, hogyan történik ez a gyakorlat­ban. És a gyárban merőben mással talál­koztak, mint ahogy azt az órán elméletben tanulták. Nyáron a szakmai gyakorlaton Is előfordul ilyesmi. Mondják, kicsit elszomo­rító, hogy az Iskolában tanult Ismeretek egy része, mire dolgozni mennek, már ela­vult lesz, a gyakorlat sokszor teljesen más tudnivalókat követel meg, mint amit az Is­kolában tanulnak, de azt Is tudják, nincs mess, az előírt tananyagot tudni kell. Petró Éva viszont — Danis Tamás tanár segédletével — nagyon érdekes és hasznos dologról beszél. — Az iskola régi hagyományai közé tar­tozik, hogy Jó kapcsolatot tart fenn a helyi és a környező gyárakkal, üzemekkel, mun- kahelyekkeU A diákok felméréseket, egy­fajta szociológiai vizsgálódásokat végeznek. Én például vállaltam, hogy az egyik közeli tejcsarnokban végzek felmérést. Statiszti­kát készítünk arról, hogy bizonyos Idősza­kokban mennyien és mit vásárolnak, milyen az eladó és a vevő viszonya, melyek a kere­sett árucikkek, az élelmiszerboltban meny­A KERESKEDÉLMIBŐL... tornateremből átköltözhetnek a tágasabb djba^ Az Igazgatóhelyettes bízik az ígéret­ben. Miután egy kávéval bemelegítettünk, arról érdeklődöm, hányán Jelentkeztek az első évfolyamba, és hányat vehetnek föl az új tanévben. — Iskolánk régóta közkedvelt, nemcsak a környékről, hanem a távolabbi járásokból Is szép számban jelentkeznek hozzánk, el­sősorban lányok. Akárcsak az előző évek­ben, Idén Is jó háromszoros a túljelentke­zés. Sajnos, huszonnyolc tanulónál többet nem tudunk fölvenni. Bizonyos szempontból örülünk Is a nagy érdeklődésnek, hiszen így válogathatunk, s az első osztályba va­lóban csak az arra legalkalmasabbak ke­rülhetnek. A Jövő tanévben Is egy szlovák és egy magyar tanítási nyelvű osztály nyí­lik iskolánkban, továbbá egy magyar szako­sító osztály, elsősorban azok részére, akik a gimnázium után nem tudtak elhelyezked­ni, vagy nem sikerült a főiskolai felvételi­jük. A szakosítóba Is nagy az érdeklődés, bár ide egész szeptember elejéig lehet je­lentkezni, hiszen mindig megtörténik, hogy akit már fölvettünk, időközben mégis be­kerül a főiskolára, s megüresedik egy-két hely. Az iskolának jelenleg 387 diákja van — tíz osztályban —, és a szakosított oktatást még mindig nem tudják kellő formában biz­tosítani. Van ugyan már néhány korszerűen felszerelt szaktantermük, de tennivaló Is akad még bőven. Idő, néhány év kérdése csak, hogy errő! a témáról is elégedetten nyíl atkozhassanak. — Különösen fontos, hogy az Iskolájuk­ból kikerült diákok pontosan, jól ismerjék a szlovák szakkifejezéseket, munkába állva ne legyenek nyelvi problémáik. Milyenek ezzel kapcsolatban a visszajelzések, a ta­pasztalataik? — Nincs mit takargatnom: ma már lé­nyegesen javult a helyzet, ha teljes mér- tékljen még nem Is, de azért az elért eredményekkel már elégedettek lehetünk. Korábban, évekkel ezelőtt va­lóban voltak ezen a téren problémák, ér­keztek hozzánk az egyes üzemekből, mun­kahelyekről panaszok, de mára már ez meg­szűnt. Eredményeinket elsősorban azzal si­került elérnünk, hogy a könyvvitelt és a vállalati gazdaságtant szlovák nyelven ta­nítjuk, Ogy kell ezt érteni, hogy az első évfolyam első felében a diákokat magya­rul, anyanyelvOkön vezetjük be az alap­ismeretek „birodalmába“, tehát nemcsak megtanulják, meg is értik a fogalmak je­lentését. Mert ez a legfontosabb, hogy egy- -egy új témakörből az alapfogalmakat anya­nyelvükön sajátítsák el, tisztában legyenek velük, érezzék ,,Izüket“ és aztán már na­gyon egyszerű akár még több nyelven Is megtanulni a szakkifejezéseket. A többi tan­tárgy oktatása azonban magyarul folyik, de már kezdettől, első osztálytól párhuzamo­san tanítjuk a szakkifejezések szlovák meg­felelőjét Is. És hozzá kell még tennem, hogy a szlovák társalgási órán szakmájuk­nylr« elégedettek a vevők a félkászáruk mi­nőségével, csomagolásával. És ami a leg fontosabb, ezeknek a vizsálódásoknak gya- korlati hasznuk is van, mert a szakemberek komolyan veszik a diákok jelentéseit, és ezekből kiindulva folytatják majd munkáju­kat. Én legalábbis nagy-nagy örömmel és lelkesedéssel végzem ezt a munkát, annak ellenére, hogy gyakran hajnali ötkor keli fölkelni és a szabad időm rovására megy. Aztán Bodor Eleonóra meg Krajcsa Mar­git örömmel újságolják, hogy az új SZISZ- -vezetőség a diákokat is érdeklő, tartalmas munkát, szórakozást biztosít a tagság­nak. Szinte minden hétvégén van valami­lyen közös kirándulás, szórakozás. Most pél­dául Banská Bystrlcára mennek az uszodá- . ba. Gyakoriak az ügyességi versenyek; ki­állítják a lányok kézimunkáit, a legjobbak készítőit jutalmazzák. Máté Erzsi még hoz­záteszi: — Most már igazán nem lehet senkinek panaszra oka, legföljebb a vezetőségnek > meg az aktívabb tagoknak, hogy az egyes ' rendezvényekre, versenyekre, összejövete­lekre kevesen jönnek el. A diákok az elfog­laltságukra hivatkoznak, pedig hát legtöbb­ször a kifogások mögött passzivitás rejlik: mindenki éli a tnaga életét. — Közületek hányán mennek holnap úsz­ni? — kérdezem az öt lánytól. Egyedül Bodor Eleonóra nyújtja magasba a kezét, úgy jelezve az Igent, ahogy azt az osztály­ban megszokta. Kérdezem a többieket, ők miért nem tartanak Eleonórával. Vállvono- gatás a válasz. Aztán Rácz Mária közbe­szól: — Éngem még érdekelne Is a dolog, de tagja vagyok az iskola kajakozószakköré­nek, és már ma délután Utazunk Komárom­ba: a Vágón kajakozunk egy jót. Mária aztán még hosszasan beszél a ter­mészet, a víz, a sport, kajakozás szépségé­ről, majd azzal zárja mondókáját: Nem ér­tem azt, aki nem szereti a természetet, hi­szen annyira csodálatos. Néhány hét múlva egy még hosszabb útra Indulunk: száz kilo­métert akarunk megtenni a Dunán, egy nap alatt. Ha sikerül, ez nagy teljesítmény lesz, mivel eddig naponta csak ütvén kilométer volt a „normánk“. Sikerülnie kell, nem tar­tasz velünk? — kérdezi halál komolyan, mint egy Igazi megszállotl, aki mindenkit szeretne megnyerni a kajakozásnak. Alaposan belemelegedtünk a beszélgetés­be, már nem kell a télikabát sem, észre sem vesszük a hideget. Meg aztán, lassan kicsengetnek az utolsó óráról Is, és: Irány haza. KI a szüleihez, ki a diákotthonba, ki az albérletbe. Vagy esetleg azokra a kia­padókra, amelyek ott a téren már délelőtt is benépesültek: ha épp akad még rajtuk szabad hely. Mert hát, tavasz van, vagy nem? ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Máté Erzsébet Petró Éva Aki egyre emeli a mércét — Sajnos, csak néhány pillanatot tölthe- tek magával, szolgálatban vagyok, én fele­lek munkatársaimmal a gépek üzemképessé­géért, és az ördög sosem alszik ... Jól megtermett, huszonkilenc éves fiatal­ember ül le velem szembe az üzemi bizott­ság helyiségében. Jozef Zárecky, a Nyugat- -szlováklal Bútorgyár (Západoslovenské ná- bytkárske závody galántal (Galanta) üze­mének elektroműszerésze. Korára nézve még fiatal, de az üzemben már a törzsgárdáboz tartozik. Hiszen itt kezdte tanulóévelt. Itt kapta meg 1969-ben a szakképesítését Iga­zoló bizonyítványt, és azóta Is Itt dolgozik, az üzem vezetőségének megelégedésére. Még ipari tanulóként lépett a SZISZ-be, 1974-től a SZISZ üzemi szervezete vezető­ségének a tagja, 1978-tól pedig a SZISZ Járási ellenőrző bizottságában ténykedik. Egy évvel ezelőtt, 1980. márciusában kivá­ló munkájáért felvették a párt tagjelöltjei­nek sorába. Bemutatóul talán ennyi Is elég. ~ Az üzem műszakokra dolgozik. Beosz­tásénál fogva ön sem mentesülhet a vál­tott műszaktól. Az üzemben arról is neve­zetes, hogy beosztása mellett rengeteg tár­sadalmi és politikai munkát is végez. És mint férj, apa, idejének egy részét a csa­ládjával kell töltenie. Hogyan tudja mind­azt egyeztetni? — Hát ez bonyolult dolog. Erről véle­ményt leginkább a feleségem tudna mon­dani, csak nem biztos, hogy azt ki is le­hetne nyomtatni. No de ezt ne vegye túlságosan komolyan. Az az igazság, hogy megértése nélkül nehezen tudnám mindezt tenni, amit vállaltam. A SZISZ munkájának nagy részét a ter­melési problémák merítik ki. Mindent meg­teszünk, hogy szervezetünk tagjai példásan teljesítsék kötelességeiket a munkahelyü­kön. Sőt, fiatalos lendületűnkkel az üzem többi. Idősebb dolgozóira Is hatni akarunk. Csak egy példa: a SZISZ szervezete keretén belül működik egy rádiós kör, amely min­den héten húázperces adást készít. Az érde­kes aktualitásokon kívül foglalkozunk az üzem termelési kérdéseivel, boncolgatjuk őket, és keressük a megoldást. Az adást a hangosbeszélő révén az egész üzemben sugározzuk. Ez a műsor a fiatalok műsora, de mindenki okulására közvetítjük. Ha né­ha lemaradás mutatkozik a terv teljesíté­sében, ismét a SZISZ próbál segíteni. Még­pedig úgy, hogy összekötjük a szükségest a hasznossal. Szabad szombaton a SZISZ testületileg plusz műszakot vállal. Ez a szükséges. A műszakért Járó bér viszont teljes egészében a SZISZ pénztárába megy. Ez a hasznos. A pénzt aztán kirándulásra, szakmai kirándulásra vagy más egyéb kö­zös szórakozásra használjuk fel. Ez is jó. mert ezeken a közös rendezvényeken ková- csolódik kollektívává tagságunk. — Ogy tudom, a társadalmi munka meK latt van még egy kedvtelése, a kultúra, Zenél, énekel, sőt versírással és zeneszer­zéssel is próbálkozott már. — Ez igaz. Szép a kulturális tevékeny­ség, de számomra ez is társadalmi munka­többlet, mert ha már tudják, hogy ez a hobbim, miért ne használnák ki itt az üzemben is. Ez azt jelenti, a SZISZ és az üzemi bizottság ezen a téren is számol velem. Több a munka, de szívesen teszem, mert szeretem. Eddig két nagyobb kultu­rális rendezvényt szerveztünk. Üzemi bi­zottságunk kétszer is megszervezte már a vállalat kulturális csoportjainak szemléjét Itt Galántán. Nyolc üzem dolgozói vettek rajta részt. Mindkétszer nagyon szépen si­került a bemutató és a vele párhuzamosan megrendezett kiállítás, ahol az üzemek ké- zlmunkakörei mutatták be ügyes kezeik munkáját. És ami a legfontosabb, üzemünk kulturális csoportjai és szólistái mindkét­szer derekasan megállták a helyüket az élmezőnyben. Ha néha-néha szabad estéje van Jozef Záreckynek, megringatja térdén két lányát, a hároméves Martinát és az ötéves Janát, meghallgatja az óvodában tanult verslkéket majd amikor a gyerekek már álomra szen- darülnek, előkerül két másik „barát“, a harmonika ős a gitár. A zenéből merít Újabb energiát a további munkához — hr— &áci Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents