Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-26 / 9. szám
XXIX. évfolyam 1980. február 28. Ara 1,— korona Elgondolkoztató 'AZ USA PÁLFORDULÁSAI ÜRÜGYÉN BARÁTSÁGHÓTOK Riportunk a 2. oldalon. Ä képen Bodzsár Bibiána, az ipolysági (Sahy) gimnázium Veszjolije Gyevus- ki nevű leánykórusának 5 ' tagja. mum A rádió híradásából értesültem arról, hogy a Rodni- na — Zajcev páros a Lake Placid-t olimpiászon aranyérmet kapott. A hír hallatán egyszerre kihúztam magam és rém büszke lettem: egyetlen közelebbi ismerősöm van az olimpiászon és az is aranyérmet kap. Az ismerős: Irina Rodnina. Irina, kérdeztem, hányszor nem akaródzott felkelned a hajnali edzésekre, és hányszor vágtad a sarokba a korcsolyával „talpalt“ magasszárú fehér cipőket — kedvetlenül, mert aznap va lahogy semmi sem úgy sikerült, mint azt az edződ szerette volna? Nem kérdez tem, mert az ilyesmi valamennyi élsportolóra jellem zö. Rád is, minden idők legsikeresebb műkorcsolyázójára, rátok, Irina és Szása, a- kik az életben jégen egyaránt egymás társai vagytok. Viszont emlékezetemben él válaszod arra a kérdésre, hány felé osztod az aranyérmeidet, mert már akkor is volt belőlük néhány... „Férjem, szüleim, az edzőm, barátaim ..próbáltad felállítani a sorrendet. Néhány hónapon belül megszületett kisfiad — rossz nyelvek sze rtnt korcsolyával a lábán Hány felé osztod most az a- rany érmet? Zácsek Erzsébet 1 it IA WFWWiWlC.- * CSAK EGY KORONA Helyszín: Gúta — Komárom (Kolárovo —< Komárno) autóbuszvonal. Időpont: Péntek délután öt óra körül. Keszegfalun (Kameniőná) az utasok türelmetlenül várakoznak a buszra. Amikor a Jármű feltűnik a kanyarban, az anyjával utazó hét-nyolc éves fiú megszólal: — Anyu, kérem a pénzt, hadd vegyek én Jegyet. — Bánom Is én — mondja az anya, de hozzáteszi: — Egy egészet és egy felet kér], nehogy tévedj. Amikor az autóbusz megáll, ők is felszállnak. Az anya közben megfeledkezik a Jegyről és a fiáról is. A -fiú jegyet vált, amilyent vált. Az autóbusz elindul. A koronát amit vlsz- szakapott kényelmetlen a markában tartani, azért nyújtja az anyja felé. — Csak egy, hol a másik, elvesztetted? — Nem, ennyit kaptam vissza. — Biztos rosszul kérted a Jegyet. Nem megmondtam, hogy egy egészet és egy felet kérjl No, látod, egy koronával többet költöttünk — mondja haragosan. A fiú széttárja a kezét, az utasok mosolyognak. Amikor feltűnik Gadócz (Gadovce) az anya feláll és a kalauznőhöz megy. — Hát, hogy hogy maga nem tudja, ez a gyerek még csak fél Jeggyel utazik? — mutat a fiára. — Koronával többet számolt, kérem vissza a pénzt. — Nem adhatom vissza, hogyan adhatnám, ha egyszer annyiért adtam Jegyet, amennyit számoltam — válaszolja a kalauznő. Az autóbusz közben fékez, megáll és a néni a fiával együtt leszáll. — Látod, oda a koronái — méltatlankodik az anya. A kalauznő és a vele együtt utazók is mosolyognak. — Csak egy korona, hát érdemes ezért szólni — summázza a kalauznő az utasok tetszését kiváltva megjegyzésével. Valóban neki lenne igaza? Egy koronáért már nem érdemes szót sem emelni? Németh István Még nem Is olyan régen a nyugati sajtóban arról cik* keztek, hogy az Egyesült Államok mindenre kész a Teheránban fogva tartott a» merikai túszok kiszabadítás sa érdekében. Egymást érték Carter és más vezető politikusok fenyegető nyilat* kozatai. Hadihajók tucatjai érkeztek a Perzsa-öböl tér* ségébe, az USA minden kö* vet megmozgatott annak ér» dekében, hogy Szaüd-Ará- biában, Egyiptomban, Kés nyában, Szomáliában és másutt flotta*, illetve légi* bázisokat teremtsen magá- nak — Irán megfélemlítésé* re. Aztán? Aztán az „afganisztáni válság“ másnapján megváltozott a hangnem. Az amerikai túszok kiszabadításának ügye takaréklángra került. Mi több, Washington magára öltötte a mohámé* dán népek védelmezőinek tógáját. Felajánlották Irán* nak Is: hajlandók minden segítséget megadni az Isz* lám Köztársaságnak, Hogy van ez? — kérdez* heti az újságolvasó. Mikép* pen vált az Egyesült Államok egyik napról a másik* ra az iszlám világ készsé* ges megtestesítőjévé? A vá* lasz kézenfekvő: ez a 180 fo* kos fordulat szervesen 111 esz* kedik abba a világviszony* latban folyó „agymosás“ kampányába, amelynek cél* ja bebizonyítani, hogy a tegnapi fenyegetőből mára se* gítőkész jó barát lett. U- gyanazok keblükre ölelnék akár Khomeini ajatollahot, akik évtizedeken át az iráni sah leghűségesebb fegyver* szállítói és szövetségesei voltak, Joggal állapította meg a Palesztin Fel szabadi- tási Szervezet egyik vezetője, hogy ekkora pálfordulás még az USA történetében is párját ritkítja. E sajátos agymosás azon* ban nemcsak ebben az esetben követhető nyomon. U* gyanennek lehet tanúja avi jág Afganisztán vonatkozá* sában is. Amikor Babrak Karmai vezetésével az igazi forradalmi erők jutottak hatalomra, s kiderült, hogy az eltávolított és elítélt Amin lelkén szárad Taraki erő* szakos halála is, Washin* gtonban egyszerre váltás történt. Aminből egyik napról a másikra törvényes, tisztességes vezető lett, feledve olyan tényeket, hogy tízezreket juttatott börtönbe, sokakat hóhér* kézre. Hogy a bebörtön* zötteket most szabadlábra helyezték? Hogy az afganisztáni népnek végre nyu* galmat teremtenek? Mindez egy pillanatig sem befolyá* solja az amerikai propagandagépezetet, Csak úgy harsog a világ a „szovjet behatolás“ elítélésétől, egymást követik a Szovjetunióval szembeni szankciók — köztük a példa nélkül álló o- limpiai bojkott hirdetése —, ám arra senki sem veszteget időt, hogy az amerikai közvéleménynek vagy a világnak csak szóba is hozza: a Szovjetunió érvényben levő együttműködési és barátsági szerződésnek eleget téve, az ENSZ alapokmány előírásával összhangban sietett megsegíteni Afganisztánt. sz-g.
