Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-02 / 1. szám
Miroslav Demák: ÁLLATÖV Január (Hamlet) Kezdetben volt Hamlet És volt a Szó S Hamlet nem hitt a Szóban A síkra súlyos talp tiport Homlokunkat A jühöz nyomja az idő Fölébredünk Léptek nesze barátok jöttét jelzi A földdel alszunk el Ezért nem tehetem meg Föld az első lépést Helsingör felől Bárhova menjek e várból Mindenütt látnak s konokul visszahívnák januárt az összes hónapokban föllelitek Eszméljetek csak Ophelia hajára Apró tavaszi fellegekre Vagy az őszre a királyné anyára Vagy Hamlet napsugaras könyvére Nélküle a dolgok örökre olyanok maradnának Mint eredetileg voltak Kezdetben volt Január és volt a Szó s Hamlet konokul nem hitt a Szóban KONCSOL LÁSZLÓ fordítása Szitási Ferenc: Szolgálj - társtalanul Mindene van nyelve szó-forrás társtalan á-t és b-t Is mond kilincsel a befagyott kapuzárakon zivatarrá változott az ég tombol a téllé változott föld Fázunk rímtelenül nyakunkon nyakkendő s ha este a székre dobjuk tudjuk, hogy kik vagyunk és voltunk mezítlábasok nyugtalanok társas társtalanok Szitási Ferenc: Fehér gyep világa Hull az ég-gyökerj! hó teetem száll a magasból Ne takarj melegbe sok tél megvírradt bajszomon fogad] be Kérdem békesség van-e a földön kenyér és só van-e az asztalon Fehér hő=gyep még a táj Fodor Katalin: Jellemek (monottpia) Kristina Cizmariková Vacsora után Vacsora után békés csend uralkodott' a szoba- ián. A megszokott családi idillt Alena hirtelen | elhatározása borította fel: — Vasárnap eljön hozzánk DuSan. — Ki az? — kérdezte a nagymama, — A fiúja, — intett fejével Kveta Alena felé. g — Most, vasárnap? Miért éppen ezen a vasár- | napon? — értetlenkedett az apja. — Azt gondoltam... azt gondoltuk, meg kelle- $ ne végre ismernetek... — Igaza is van, lesz is mit rajta nézni, legalább egy fejjel alacsonyabb nála, — pukkadozott Kve- g ta. i — Az az a fiú, akit... — lepődött meg nagy- Á nénje. — Már láttalak benneteket együtt a város- ® ban... Es én meg azt gondoltam, ti csak úgy... 1 hogy valamelyik osztálytársad. — VárjI — avatkozott bele az anyja. — Tt már ; annyira komolyan gondoljátok, hogy be akarod g mutatni? — Komolyan és valóbanI — Igen? — csúszott izzadt ujjat között a tü. ; — Már régen ismeritek egymást? — Minden a legnagyobb rendben van, anyám! i- Ismerjük már egymást, és olyan régen és annyira t\ iól, hogy azt gondoljuk, menni fog ez együtt is. f — Ugyan már, hiszen majdnem egy fejjel ála- csonyabb — sziszegte a nagynénje. — És számít az? — Drága lányom, annyi szép szál langaléta fut- | kározik körülötted, te meg egy ilyen töpörödött... I — lágyult el a nagymama. — Micsoda, töpörödött?! — pattan fel Alena, mintha tűvel szúrták volna meg az ujját. — Számít az, hogy alacsonyabb? — Képzeld csak el, hogyan fogtok majd együtt 1 festeni — állt nagymama Kveta nénje pártjára. | — Ha együtt mentek, olyanok lesztek majd, isten j bizony, mint tehén a borjával! A nagynéni szókimondása teljesen szétrázta Ale- i\ na hangját. — Hiszen ez csak előítélet, hogy a férfinak ma- g gasabbnak kell lennie. Megértjük egymást. Meg- p értjük egymást, és szeretjük is, és ez a fő. — Drága gyermekem — szólalt meg fáradt han- : non az anyja. — En nem akarlak lebeszélni, meg ellenezni sem akarom, de meggondoltad? Most n még szeretitek egymást, most még megértitek... | — Es valóban biztos vagy a dolgodban? Hon- ■: nan tudhatok, hogy egyszer nem lesz kisebbségi | érzése veled szemben? — vágott Kveta az anyja I szavába. — Érted, kisebbségi érzése temiattad! — Ismé- | telte meg nagyanyja. Kveta legyintett: — Most még szeretitek egy- A mást, de mi lesz tíz év múlva? Mi marad, csak .( az együttérzés. Alena megrázta a fejét, ahogy fésülködéskor a szokta felborzolni a haját a tükör előtt. Mint víz- 1 cseppeket rázta le magáról a szavakat, de továb- í biak záporoztak rá. — Hogyan mentek majd az esküvőtökre, te me- ), zítláb, ő meg magas sarkú cipőt húz vagy ho- ' gyan? — Tánc közben az ömlengős szirupos nóták alatt hogyan bújtok majd egymáshoz? Az utcán : hogyan mentek egymás mellett. Ö a járdaszegé- * lyen, te meg az úton, igaz? — Ha majd meg akar csókolni, két lépcsőfokkal gj magasabbra áll, nemde? — Nem! — kiáltott fel Alena, és eltakarta az ] arcát, mint ahogy a hideg víztől védekezik az | ember, aztán elsírta magát, a többiek meg csend- ji ben és ámulva nézték. NÉMETH ISTVÁN fordítása Bulkin diák felfedezései Mázsár Lázsló: ß ulkin barátunk az alkotó-gondolkodó diákok közé sorolható; azok közé a diákok közé, akiket bár ritkán, de meglepnek a tenniakarás, az alkotnivágyás, a tudományos tisztánlátás pillanatai. Ennek szellemében Bulkin diák figyelmét sosem kerülték el a diákságot foglalkoztató ősi problémák, legégetőbb kérdések. Pillantsunk be Bulkin tudományos elmélkedéseibe tapasztalatnyerés céljából. íme, ezt olvastuk egyik, sok töprengés után született tudományos dolgozatában: „Ahogy bizonyára nem lesz érdektelen a diákság számára megtudni, egy kerek földi nap 24 órából áll. Ennek megfelelően minden óra 60 perccel és minden perc 60 másodperccel telítődik meg. Vizsgáljuk csak meg, mire használódik el ez a parányi időegységek kolosszális j86400j mennyisége, amelyből végeredményben a napok, hetek, hónapok, sőt jképzeljétek csak el) még az évszázadok is összetevődnek. Kutatásaim és megfigyeléseim során teljesen világossá vált egy vitathatói an, de ennek ellenére paradox tény: ennek az időmennyiségnek az egyharmada /szám szerint 28 800 másodperc) olyan teljesen meddő, alkotó jelleg nélküli cselekvésre használódik el, mint az alvás. Hát nem rettenetes, meggondolatlan pazarlás ez?l Nem felelőtlen, sőt lelkiismeretlen viszonyulás ez az Időhöz, amely legyen ismeretes számotokra, nem mással, mint pénzzel egyenlő?! Ezek a vigasztalhatatlan tények ícénysze- ríthettek arra, hogy mélyen elgondolkozzam a dolgok ilyennemű állása felett. S hosszú tudományos tűnődéseim eredményeképpen, miután áttanulmányoztam az idevágó szak- irodalmat, számításba véve minden megoldás-lehetőséget, rájöttem: sajnos, alvás nélkül még az emberi teremtés olyan különös válfaja, mint a diák, sem képes huzamosabb ideig létezni. Mi hát a megoldás? Kisértve kínzott sokáig a kérdések kérdése. Hogy lehet takarékoskodni az idővel a népgazdaság számára? Es zseniálisan -egyszerű módját találtam fel az álom felhasználásának. Számításaim szerint a diák álmában nyelveket, humán, sőt természettudományokat is tanulhat. Képzeljétek el, micsoda lehetőségek. Este lefekszel a matekban való teljes jártasság nélkül, s reggelre ébredve szilárdan tudod, hogy 2x2 = négy! E kiemelkedő vívmányát a gondolkodó emberi észnek én késedelem nélkül igyekeztem kellő irányban továbbfejleszteni. Hadd legyen szükségszerű az alvás — nyugtattam magamat haszontalan és megrögzött szokását gyökerestül kiirtani, legalább állítsuk azt a kultúrálódás és közművelődés szolgálatábaI Hogy milyen módon? Pofonegyszerűt Aludni nem a saját, régóta megszokott ágyunkban, pehelytakaró alatt kell. Nem bizony, hanem... hanem a kultúrintézményekben, szervezetten és tömeges méretekben. Filmszínházakban, előre is intelek benneteket, hasznos alvás nem jő hét létre. Először is azért, mert másfél-két óra alatt nem aiszod ki magad, másodszor, elszakadhat a film, és alkotó szándékú álmodat vakító fény és fülsiketítő fütty szakítja félbe. Aludni lehet, kell, sőt szükséges a színházakban, szimfonikus hangversenyeken, megadva a szervezetnek a pihenési, szellemnek a fejlődést hozó eledelt'."Például: a híres orosz drámaíró A. Ny. Osztrovszkij irodalmi munkásságának elsajátításakor elég 15—20 estét átaludni a kényelmes színházi széken, és nyugodt lelkiismerettel, a siker teljes tudatában mehetünk is a vizsgára. Íme', az emberi agy csodálatos felfedezése, a hipnopédia előttünk, diákok előtt a megismerés és látőkörbövltés beláthatatlan, fantasztikus távlatait nyitja fel. AludjI Ez most a jelsző. De aludj hasznosanI Ott aludj, ahol a legfontosabb és a legjobb információforrást sejted. Aludj a kimondottan erre a célra létesített kultúrintézményekben, hogy művelődj. Aludj, hogy tudj! Aludjatok, drága diáktestvéreim!“ S a tudományos dolgozat utolsó sorát elvesztették egyensúlyukat, kusza összevisszaságba- fúltak. Bulkín barátunk mély tudományos-alkotó álomba merült. S ahogy öt ismerem, ébredése után feltétlenül jogot formál a tudományok kandidátusa elismerő . titulusra.
