Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-19 / 8. szám

A csehszlovák munkásosztály győzelme óta 32 esztendő telt el. A munkásosztály azóta tölti be vezető szerepét szocialista társadalmunk­ban. A ma felnövekvő munkásnemzedék szerves része osztályának. Az egész társadalom ezért fi­gyeli, milyen lesz a következő nemzedék, mit tud kezdeni azzal, amit elődei alkottak munkájuk, te­vékenységük során. Az idősebb nemzedék a fiata­loktól várja, hogy befejezze, hogy tökéletesítse azt, amit ő elkezdett. Az ifjüságtől várják, hogy a for» radalml célokat teljességgel megvalósítsák, tud» va, hogy az Ifjúság vonzódik az újhoz. Nem vélet­len, hogy a kommunista párt a múltban és ma is erőfeszítéseket tett és tesz az ifjúság politikai ak­tivizálásáért. Az osztályok mellett mindig a fiatal­ság volt a társadalmi változások legtermészetesebb bázisa. 14 500 koronát kapott, amit a Trebiáovi Jnb 20 000 koro­nával kiegészített. Ehhez kapott a munkaadójától, a járási építővállalattól 20 000 koronát, és fölvett még u- gyanannyl kölcsönt a taka­rékpénztártól. Közjegyző e- lőtt megtörtént az adásvé­tel, majd december 24-én reggel Lakatos Béla azzal a kéréssel állított be hozzám, hogy szerezzek neki valami járművet a költözködéshez. Kértem egy traktort a szö­vetkezettől a család átköl­tözött, a viskójukat pedig mf azonnal lebontottuk. — Délután, úgy fél három lehetett, itt dolgoztam az irodában, amikor telefonon hív a feleségem: azonnal menjek haza, mert a rusz- kaiak visszahozták a cigá­nyokat, a bútorral együtt le­dobálták az udvaromra, és hogy villákkal, kapákkal vannak felszerelve az embe­reké Elhiheti, nem mertem hazamenni. Azonnal a nagy- kaposi közbiztonsági szer­vek irodájába rohantam, on­nan hívtam fel a Ruszkai Hnb titkárát, Varga Berta­lant. ö semmiről sem tu­dott. Délelőtt ugyan elment Lakatosékhoz, megnézte, hi­teles-e az adásvételi szer­ződés, valóban övék-e a ház, és amikor erről meggyőző­dött, hazamenti Dobóruszka vezetői és a lakók ellenez­ték a Lakatos család odaköl- tözését. A község vezetősé­ge nem egyezett bele az át­költözésbe, de a járási nem­zeti bizottság mint felettes szerv jóváhagyta. Tehát a ház Lakatoséké, így a sa­ját portájukról verték ki 6- ket a ruszkalak. K öblös János, a Kapos- kelecsényl (Kap. Kla- öany) Hnb elnöke ő- römmel üdvözöl: — Meg kell írni a történ­teket — mondja —, mert szerintem nagy disznóság történt. Községünkben 172 C-lakos, az-az cigány szár­mazású polgár él. Emberem­lékezet óta élnek a falu­ban cigányok, és ugyan­olyan régen okoznak gon­dot is a falu vezetőinek. Elég, ha azt mondom, hogy jelenleg tizenhatan vannak börtönben, néhányan em­berölésért, késelésért... Dü- ledező kunyhókban laknak, a gyerekeket nem járatják rendszeresen Iskolába, óvo­dába, a munkaképes férfiak és nők közül sokan nem dol­goznak. Három család gyer­meke állami gondozásban van, mert megszületésük u­tán a ■ szülők otthagyták a kórházban. A lopás, betörés mindennapos a faluban, szó­val: áldatlan a helyzet. Van közöttük azonban egy csa­lád a Lakatosék, akikkel még soha nem volt semmi gond. A családfő, Béla rend­szeresen jár munkába, még egy napot sem hiányzott igazolatlanul, rájuk nem hallani panaszt a falusiak­tól sem. — Szóval, ez a Lakatos Béla egy ruszkai özvegyasszonytól megvett egy három évvel eze­lőtt épített ötszobás családi házat. A házzal együtt az ott­hagyott berendezést Is: konyhaszekrényt, székeket, asztalokat, ágyat, kályhát, sparhertet — háromezer koronáért. A ház hetvenöt- ezerbe került. Hogy honnan szerezte ezt a pénzt? Nos, a putrijáért az államtól ' iISlL.. feilte**' A 1 szisrszK UFJA XXIX. évfolyam 1980. február 19. Ara í,— korona f VILÉM ZÄVADÄ: MUNKÁS Oly egyszerű s csendes vagy mindig, mint aki vendégek közt vendég. ‘Alig lehet téged észrevenni, hangodra alig hagysz felfigyelni. Hisz így jellemezhetünk téged: ritkán szólsz, mész s munkádat végzed, ritkán szólsz, csak éppen amennyit kell, veled az idő oly jól telik el. Felesleges is a sók beszéd, tekintetünk teljesen elég. Arra sincs szükség, hogy minket kérdezz s még nincs titkunk, mindent megértesz. Melletted a jeges szív olvad, megszelídül a tárgy, mely oly vad, mivel lényed megértő, emberi, nem vagy beképzelt, s úgy tud-9S szeretni Hogy boldog légy, blyan kevés kell, oly sokszor beéred kenyérrel. Az arany soha nem vonzott téged, mégis oly gazdag, mit élsz, az élet, hogy bányában élsz — és vele; a földdel élsz — őt műveled, s ezek rezdülései kitöltik életedet egészen, színültig. A földnek terhét is te hordod, viseled, nem szidva a sorsot, nem kívánsz érte rangot, címeket, méltóságodnak épp ez címere. A büszke fejek — üresek, kongók — széthullnak, mint porladó csontok. Csak te tekintesz bízón előre: földünk tőled kap folyton erőre. Fordította: Fügedi Elek A Kelet-szlovákiai Vasmű jurij Gagarin nevét vi­selő szaktanintézetének diákjai.

Next

/
Thumbnails
Contents