Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-12 / 7. szám

Következő számúnkban: Balázs-Piri Krisztina Hemingway«halászai című riportja Kubából A luxuskocsit valami Somo- za-féle nagykutya hagy­ta el Guatemalába menekülve. Sajnos, amolyan udvarló járgány lehetett: puha fehér bőrülés, légkondicioná­lás, gombnyomásra fel- és le­futó ablakok, sztereo magnó és rádió, ravaszul elhelyezett tük­rök. Hogy miért sajnos? Mert az első két ülés a lényeg, oda való a szenyor és a szenyorl- ta, a hátsó ülés amolyan lé­nyegtelen melléklet, arra kell hanyagul leterítení a zakót, miegymást, de egészen biztosan nem arra találták ki, hogy két magyar tévés meg egy UHER- -magnó, no meg egy Eclalr-ka- mera elférjen rajta. A csomag­tartó Is parányi és bizony meg­lehetősen koszos: mintha Nica­ragua' szép zöld városaiban összeszedték volna az összes föllelhetö port és belezúdítot­ták volna. Ezért Várszegi Károllyal, a Bejrutot ts megjárt operatőr­rel minimálisra zsugorodva gubbasztunk a kupikocsí hát­só ülésén, mert elöl „vezé­rünk“, kísérője és egy töltény­tár meg a hozzá tartozó, Colt utazik. Már a harmadik járó­kelőt szólítjuk meg a rekikenő hőségben, hogy merre van Te- peyac, de széles kalapjuk elől mindhárman különböző teóriá­kat fejtenek lel, és hozzáfűzik: eompa, ami az „elvtárs“ vagy í,bajtárs“ jelentésű compaöero szó kedélyes nlcaraguai rövidí­tése. Valahogy így: „A temp­lom utáni második erdőnél lesz egy öt, ott forduljanak balra, elvűikéin.“ HACIENDA fölvenni a comandante szavait. A hátsó falnál negyven év kö­rüli, enyhén őszülő, szikár, ma­gas férfi ül, teljesen európai vonásokkal, ö Fernando Carde- nal atya, azaz padre, katolikus pap, forradalmár, az írástudat­lanság leküzdésének egyik 1- rányítója. Arcé parancsnok lassan és mélységes meggyőződéssel ar­ról beszél, hogy a forradalmá­rok hiába győztek volna, ha nem tanítanád meg a népet fr- nl-olvasnl, ha nem törnék meg az egykori oligarchia (ez gö­rög szó, a kevesek uralmát je­lenti) művelődési monopóliu­mát. A PAP ÉS A PARANCSNOK Vége a gyűlésnek, kameránk elé szólítjuk a forradalmi ve­zetőt (aki Júliusban, a győze­lem után Kubában ünnepélye­sen adta ál Fidel Castrónak a sandinisták ajándékát: egy Ga- lil típusú, izraeli gyártmányú zsákmányolt géppisztolyt), mel­lé Invitáljuk a katolikus papot (aki sajnos civilben van, egy­szerű rövid ujjú ingben) és megkérdezzük: — Két különböző életút ta­lálkozott Itt. Önök most együtt dolgoznak a nlcaraguai nép fölemeléséért. Ml az az erő, amely önöket egy táborba hoz­ta? világjárók Olvasóink közül sokan jól ismerik Sugár András ri­portjait a Magyar Televízióból. Az utazó tudósító eddig hetven országban készített riportfilmet. Legutóbbi nagy színes filmjét decemberben a közép-amerikai Nicara­guában forgatta. Most lapunk számára irt jegyzetei­ben ennek a romantikus útnak egy-két részletét mondja el. A riportút első napján furcsa luxusautón indultak el a stáb tagjai egy Tepeyac nevű ismeretlen falucska felé... mint pap és keresztény, meg­találtam a módját annak, hogy az egész nép iránt kereszté­nyt szeretettel viseltessek. E- zért dolgozom együtt Arcé elv- társsal a harcban és az ország újjáépítésében, mert egyesít bennünket a forradalom eszmé­je. Ahogy forog a kamera (Eclair típusú, francia gyárt­mányú, .16 milliméteres színes fordítós film vem benne), jobb­ról Is, balról Is többen figye­lik az Interjút a fiatalok kö­zül, és Jellemző nicaragual tartózkodással, udvarias figyel­mességgel nem szólnak bele, nem tapsolják meg, csak sze­mük villanása mutatja, meny­nyire tetszik nekik a pap és a comandante mondanivalója. FÖLDRENGÉS — ÉS NÉPIRTÁS Hát ezzel a kedves Jelenet­tel kezdődött nlcaraguai forga­tásunk felejthetetlen hét napja. Filmeztünk aztán a Masaya vul­kánnál, amelynek torkából kén­köves, fojtogató füst tört elő (szerencsére lávakttörés éppen nem volt, bár akármikor be­következhet). Elmondták ne­künk, hogy ebbe a kráterbe („a pokol torkába“) dobatta Somoza diktátor a nemzeti gárda nevű magán had seregé­nek egyik altisztjét, amikor az elárulta gazdáját és kapcsolat­VIVA NICARAGUA! Végül Is ő maga kényszerült arra, hogy elhagyja a végső menedéket, a bunkert. EGÉRLYUK A „bunker“ a városközpont* ban van, luxus egérlyuknak neveztem a filmben. Talán +15 fokos hidegre hütöttték le a légkondicionáló berendezések a szobákat, úgyhogy nagyon fázunk, ahogy belépünk a nap­fényben úszó udvarról (ott + 28 fok van árnyékban). Se­hol agy ablak. Betonfalak. So­moza nagyon félt. Hálószobá­jában szép dupla ágy: Itt pi- hengetett szeretőjével, aki ve­le együtt szökött meg, de ál­lítólag már elhagyta. A tanácsteremben Somoza könyvel, tárgyal. Floridai em­lékek, oklevelek, és két soha föl nem bontott, celofánba kö­tött könyv: A keresztény ott­hon és A keresztény nevelés. Ezeket a diktátor nem olvas­ta el. A falon légifényképből készített nagyméretű térkép: Managua, a főváros térképei gondosan bejelölve a bombá­zás célpontjai... Itt vonta meg ceruzájával a diktátor a nép­irtás tűzvonaláit. Azt mondják, a ' bunkerből múzeum lesz, és nemzedékeken át Iskolásoknak mutogathatják majd, hogy volt egyszer egy diktatúra ... A Somoza-börtönökben rette­netesen megkínozták a forra­dalmárokat, emberi méltósá­gukban megalázták őket, sokat legyilkoltak, mások belehaltak az elektromos és egyéb kínzá­sokba. Most körülbelül hétezer gyanúsított a börtönben várja perét. A Nemzeti Gárda és a biztonsági szervek tagjai ezek. Végül Várszegd csalhatatlan ösztöne vezet el célunkhoz, a- mely nem más, mint egy erdei hacienda, tanyaszerű épület. Bokáig ér a sár. Mostanában nincs ugyan esős évszak — sőt az Idegenforgalmi propaganda­brosúrák szerint december, ja­nuár és február „az örök nap­fény boldog évszaka“ —, de az Időjárás úgy látszik, nem ol­vasta a turistacsalogatőt, és e- gylk zápor a másikat ért. . A vödörnyi virágok, a hatal­mas fikuszfa és a pápájától el nehezült ágak között nylon­spárga húzódik. Ingek trikók, bugyik száradnak rajta. Hirte­len, ki tudja honnan, minden eddiginél kegyetlenebb trópu­si zápor kerekedik, két lépés­nyire sem lehet látni az eső­függönytől; a házakból visítva nevető fiatal lányok, villogó fogú fiúk ugranak elő, és egy­mással versengve kapkodják le a száradó fehérneműt. MANDULASZEM, EPERAJK A lányok között sok az In­dián vagy mesztlc szépség: mon.aolos mandulaszem, fekete fénylő haj, kissé dundl alak, rövid lábacskák és főleg ked­ves mosoly, „kihívóan szégyen­lős“ testtartás, ami azt jelen­ti, hogy ha a kislány veled szemben megáll és beszélgetni kezd, lágyan kldülleszti kerek- ded hasát, bal kezével éjfeke­te haját babrálja és lassú ü- temben hol a bal, hol a jobb combjára nehezedik. Ezt Itt nemzedékek óta tanulhatják: anyától kislányra, nagymamá­tól unokára ragadhatott, észre sem veszik, mint ahogy azt sem. hogy a kislányok beszél­getés közben gyakran ki­dugják piros nyelvük hegyét, .megnyalogatják duzzadt ajku­kat, beharapják alsó eperajku­kat, és amikor nevetnek (te­hát gyakran), akkor hátrave- tik fejüket, mintha el akarnák dobni. Édesek, egyszóval. A fiúk komolyabbak, halk szavúak, rendkívül udvariasak. Latin-Amerikában mindenfelé hallani, hogy a nicaragual em­berek talán a legszívélyeseb- bek az egész kontinensen (per­sze ebben a versengésben sok vetélytársuk van). Bemegyünk a terembe, ahol nagy karéjban körülülik az asztalnál fegyveres őr előtt szónoklő „comandantét“, forra­dalmi parancsnokot, Bay erdő Arcét. Talán százan lehetnek a hallgatók. Jegyeznek, halálo­san komoly arccal figyelnek, van. aki. mikrofont tart maga elé. és kismagnóra próbálja Arcé parancsnok lay- vála­szol: — A mi harcunkban testvé­riesen együttműködik a pap, a gerillaj a munkás, a paraszt, a diák, a nő, a gyermek és az öreg, mert mindnyájan forra­dalmi hazát akarunk alkotni Nicaraguában. Meg akarjuk szüntetni az írástudatlanságot, és ezt a küzdelmet most Indí­tottuk el. Gardenal atya folytatja: — Talán érdemes kissé rész­letesebben szólni az én szere­pemről, a katolikus pap sze­repéről, hiszen Európában és Latin-Ameriká nagy részén ügy állítják be a forradalmat, mint Emi ellentétes a papok és a keresztény hívők meggyőződé­sével ... Én ebben a forrada­lomban találtam meg a ke­resztényi élet legfőbb motivá­cióját. Elkezdtem azt élni, amit azelőtt csak prédikáltam, de nem vittem át a** gyakorlatba. Amikor az egyház a forradal­mi erőszak és a politikai akti­vitás ellen prédikált, amikor a marxizmust bírálta, nem a kereszténység, hanem a .kapi­talizmus oldaláról tette ezt. Én A Somoza-legények szabadon sétálnak a kényelmes börtön udvarán. A forradalom egyik vezetője: Carlos Carrión országos szer­vezőtitkár, mindössze 24 éves Somoza „elnök“ és szeretőjé­nek ágya a bunkerben. ba lépett a Sandinista Felsza­badítást Fronttal. Iszonyatos halál... De a halál angyala mindenfelé elkísért bennünket ebben a kétmilliós kicsiny or­szágban: a főváros, Managua központját 1972 karácsonya e- lőtt néhány másodperc alatt teljesen elpusztította egy ret­tenetes földrengés, amelynek körülbelül tízezer áldozata voü. Somoza nem építette új­já a városközpontot, de bezse- uelte a körülbelül 250 millió dollárnyi külföldi segélyt... Földrengésből nekünk is ki­jutott egy hajnalon, de csak 5- ös erősségű volt a Richter-ská­lán. Az ágyam úgy táncolt ve­lem, mintha hajón lettem vol­na. Baj nem történt, nem úgy, mint 1972-ben... Jártuk a főváros utcáit a de­cemberi nagy hőségben és min­denfelé ezt kérdeztük kísé­rőinktől, egy-egy romra mutat­va: — Földrengés? Polgárhábo­rú? Mert a romok nagy része a földrengés „munkáját dicséri“, de Igen sok a bombázás, a tü­zérségi tűz nyoma Is. Somoza, „a nemzet atyja“, légierejével módszeresen szétbombáztatta saját fővárosának kerületeit, különösen azokat a gyárakat, amelyek a konkurrens tőkések tulajdonában voltak. Gondol­ta: ha vége lesz a háborúnak, nem marad versenytárs. Tiszta haszon ... A szerző felvételei BÖRTÖN VAGY KEMPING? A forradalmárok engesztelhe­tetlenek voltak a harcban, de nagylel'küek a győzelemben. Erről a Nueva Gulnea-l börtön­ben győződhettem meg. Egy volt textilgyár gépek 'nélküli hatalmas csarnokaiban, közön­séges drótkerítésekkel körtll- vont 120 négyzetméteres nagy cellákban laknak a gyanúsí­tottak. Olvashatnak, csomago­kat kaphEtnak, rádiózhatnak, sétálhatnak, focizhatnak az ud­varon, többszáz zuhanyozó és Igen sok tiszta vécé áll ren­delkezésükre a szabadban (itt mindig meleg van); mindenütt tisztaság, a rabok szabadon moshatják ruháikat, alhatnak, vagy akár a kevésszámú női fogollyal beszélgethetnek a rá­cson át. Már sok börtönben jártam életemben jó néhány országban, de ennyire csalá­dias, kempingszerű börtönt so­hasem láttem. A rabok minde­gyike — persze — ártatlan­nak mondja magát. Sokan ab­ban reménykednek, hogy gaz­tetteiknek nem maradt élő ta­nújuk. Ezt mondja pimaszul ka­meránkba Hemán Lozano, So­moza 15 éven át volt testőrpa­rancsnoka Is... A forradalmi bíróságok már hoztak néhány ügyben ítéletet. A halálbüntetést eltörölték; 30 évi börtön a legszigorúbb bün­tetés. FELELŐSEN, ÓVATOSAN Nicaragua forradalmárainak óvatosan kell lépkedniük, meg kell védeniük fiatal szabadsá­gukat, nem adhatnak»- ürügyet az imperialista beavatkozásra. Óvakodnak a túlzásoktól. Nem sietnek el semmit. Nem bánt­ják a magánszektort: a kávé- termelő, gyapottermesztő tőké­seket, a gyárosokat. Csak meg­követelik, hogy kissé csökkent­sék profitjukat, osztozzanak méltányosabban a koldussze- gény dolgozókkal. Nem könnyű az Elkudozás, de a hatalom birtokában — úgy mondják +- oz a célravezetőbb ’ út, ha nem ikarják kitenni magukat a jen­ki Intervenciónak. Decembert forgatásunkról .a- gész könyvet lehetne — és kel­lene — írni. Ezeket a rövid jegyzeteket talán azzal- feled­hetném be, hogy bizekodóh- ban és elégedettebben hagytuk el Nicaraguát, mint ahogy az első napom megpillantottuk. És ez nagy szó. A kis ország végre jő kezekben van.

Next

/
Thumbnails
Contents