Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
22 M Mi a szerelem ? Hány boldog szerelmespárral találkozunk, egymás kezét jogá, a szerelem édes szavait suttogó fiatallal, és hártyán mennek közülük később közömbösen, csalódottan egymás mellett. Mennek, és nem érdekli ókét a másik, sót nemegyszer végtelenül gyűlölik egymást. Néha válással végeznek a bíróság előtt, máskor a gyermekekre és az emberek véleményére adva együtt maradnak. Hiszen ma minden fiatal szerelemből nősülhet, mehet férjhez, miért van hát mégis annyi vá- 'ás, miért bomlik fel oly sok házasság? Hogy lehet az, hogy ezeknek az embereknek a szerelme semmivé foszlik. Talán va ami mesebeli varázslat folytán válik minden szürkévé? Avagy nem is voltak szerelmesek? Mi hát tulajdonképpen a szerelem? ,4 szerelem mély és forró érzés, mindé nekfölötti és egyetemes. A legtágabb érte emben nemcsak egyes személyeket szerethetünk, hanem az egész emberiséget, a hazát, a nemzetet és osztályunkat is. Ebben íz esetben a szeretet nem önmagától szüle- 'fk, hanem nevelés eredménye, és az együttérzés érzelmével van alátámasztva, függ tehát az öntudat fokától. Kicsit más a szeretet érzése a család tag- mi között, a szülők és gyermekek, vagy a 'estvérek között. Konkrétabb, közvetlenebb és jelentős mértékben ösztönszerü, de még ennek a formáit is befolyásolja, alakítja a íevelö munka. A szerelmen a szó szoros értelmében veti >érft és nő közötti érzelmi kapcsolatot ért- lük. Nemi vonzalmon alapszik, de megnyilvánulásaiban a társadalmi fejlődés hatására kifinomult. A férfi és a nő közötti igaz szerelem a- apja, a testi és érzelmi összetevői kölcsönös hatással vannak egymásra, befolyásolok egymást, és elválaszthatatlan egységet képeznek. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a szere - em minden érzelmi és testi bonyolultsága ellenére ts egyszerű mindennapi dolog. Ve tyük csak például azt, hogy hány fiatal ember a nemi életben szerzett’ „tapasztala- ok" és átmeneti ismeretségek ellenére nem •smeri a szerelmet. Hány ember téveszti " issze a szerelmet felszínes fellángolással sajátmaga, a család, a gyerekek és a társadalom kárára. Közülük hányán pocsékolók el gazdag érzelmeiket pillanatnyi ka- ’and és örömök kedvéért, míg az idő elfut ‘elettük, magukra maradnak a keserű em- ékekkel. Tehát a szerelem nem egyszerű dolog. Es mégis, az igazi, a valódi szerelem vég- elenül gazdag, az embert életet megszépí- >ö érzés, amely a szerelmesnek gyönyört, 'esti és lelki megnyugvást hoz. Ha ezt a szerelmet viszonozzák, lehetővé válik a legnagyobb gyönyör és boldogság elérése, a csalódás viszont a legszörnyübb szenvedés és fájdalom. Hogyan születik is i szerelem ? Azt mondtuk, hogy a szerelem nemi vonzalmon alapszik. A serdülő és felnőtt különböző nemű fiatalok vágyódnak az együtt- létre. Kezdetben rendszerint csoportokban vannak, amikor a munkában és szórakozás közben közelebbről megismerik egymást, ké több, amikor a kapcsolatuk és az érzelmeik kikristályosodnak, párokká alakulnak. Ez egyformán érvényes minden fiatalra, a civilizáció minden fokán, minden fajta politikai és gazdasági berendezkedés közepette. Különbséget esetleg a közeledés külső megnyilvánulásaiban fedezhetünk fel, az érzelmi tartalomban nem. A szerelem mint fel- söbbrendű érzelem kialakulása az egyszerű ösztönöktől kezdve adva van az emberiség fejlődésével, és törvényszerűen befolyásolja a társadalmt helyzet, annak gazdasági és kulturális színvonala. A serdülőkorban következik be általában ai első érzelmi megnyilvánulás — ne beszéljünk itt még szerelemről — a fiúk és a lányok között. Egészen eddig, tehát a pubertáskor előtt a fiúk nagy többsége elsősorban fiúkkal, a lányok pedig lányokkal barátkoznak. V Amikor a szimpátia átalakul szerelemmé, a szerelem még nem győzedelmeskedett. Mivel az érzéki felindulás és izgalom mellen a valódi érzelmi átélés is jelen szokott lenni, ilyenkor a szerelem már nemcsak átmeneti érzés. Nő és férfi megkedvelheti, megszeretheti egymást, és érzékileg is hathatnak egymásra, ami főleg előnyös testi tulajdonságaiknak köszönhető. Ehhez még hozzájárul a partner jellembeli és lelki tulajdonsága is, mint például a szépség és Szerelem az életünkben művészet iránti rajongás, fogékonyság, továbbá az értelem és tehetség, szorgalom és becsületesség, műveltség és lelki gazdagság. A partner minden jé testi és lelki tulajdonsága felkavarja az érzzelmeket, és felcsigázza a képzeletet, szárnyra kapja az ábrándokat. Sajnos, gyakran túlértékelik, határtalan szerencsének tekintik őket. A sze relmes isteníti szerelmesének minden tárgyát, dolgát és partnerében a becsületesség példaképét látja, akiben benne vannak a legszebb testi tulajdonságok. Mindez rend szerint nem felel meg a valóságnak. Azái tál, hogy a külsejét, testi előnyeit túlbe csüli, minden röpke érintés, minden simo gaíás vagy kézszorítás, csók vagy bátortn lan ölelés felejthetetlen élmény, amely a felindulást fokozza. Ezáltal a szerelmes állandóan belső feszültségben él, minden ér zéki és érzelmi szál szerelmeséhez fűzi, és minden gondolata felé irányul. Szerelmes állapotban teljesen háttérbe szorul az értelem: az ész. Nem képes összpontosítani, szórakozott, feledékeny. Ezek azok a tünetek, amelyek a szerelmeseknél annyira szembeötlöek. Nem hiába mondják: „Ez biztosan szerelmes“, mert olyan esztelen, szórakozott, kapkodó. Beleszeretni valakibe nem a tapasztalatlan fiatalok kiváltsága, az idősebb embereket is elkapja, főleg az érettebb korú fér fiákat. Egy ilyen szerelmes érzelmeinek u- tolsö fellángolásában, rendszerint a sokkal fiatalabb partnerért elhagyja a családját, fel bontja a házasságát, és a társaságban nevetségessé válik. Ennek az új viszonynak a felületességére csak akkor jön rá, amikor már késő. Az emberek pedig azt mondják róla: „Ilyen öreg férfi, vén napjaira meg bolondult I“ De nemcsak az Idősebb férfiak bolondul nak meg. Az érett nőket sem védi semmi a szerelem zavartkeltő érzéseitől. Főleg a házasságukkal elégedetlen és érzelmi világukban elfojtott — akiket férjük kényelemből, elfoglaltság vagy más szórakozás miatt elhanyagolt — asszonyoknál fordul elő. Mi az igazi szerelem? Már a bevezető sorokban kifejtettük, hogy a szerelem az érzelmek olyan komplexuma, amelyben nem választhatjuk el a testi és lelki tényezőket, annak ellenére, hogy a szerelem különböző szakaszaiban hol a testi, hol meg az érzelmi momentumok töltik be a fontosabb szerepet. A szerelem tehát magában foglalja a barátságot, a tetszést, és azt az érzést, melyet általában a szerelmes érez, s amelyet nehéz volna definícióba tömöríteni. Az igazi szerelem, amint látjuk, különböző érzéskomplexumokból tevődik össze. A szerelemnek megvannak a maga jelleg zetes tulajdonságai, különbözőképpen nyíl vánul meg, és mégis felsorolhatnánk a leg általánosabb vonásait ts. Minden szerelmes pár másképpen éli át a szerelmet, már csak azért is, mert a jellemek és a temperámén tumok is különbözőek, nz emberek különböző társadalmi, kulturális körhöz tartoznak, és más-más nevelést kaptak. Az eltérések nemcsak a külső megnyilvánulásokban, ha nem a belső átélésben is megmutatkoznak. Minden életszakaszban más tényezők kerülhetnek előtérbe. Sokszor erősebb az ősz tön, máskor az érzelem, néha pedig felül kerekednek az intellektuális tényezők is. A szerelem minősége, helyesebben mondva intenzitása, ereje mindig attól függ, hogy a szerelmi partnerek érzelmileg hogyan viszonyulnak az élményhez; természeteden nem beszélhetünk az érzelmi érettség fejleszthetőségéről vagy esetleg arról, hogy az emberek már bizonyos érzelmi hajlamokkal születnek. A szerelem mélysége és tartóssága nemesük szerelmes páronként eltérő, hanem u- gyanannál a párnál is változékony. A szerelem egy bizonyos fejlődésen megy keresztül, és aszerint változik, milyen érzelmi kilengésekre kerül sor, és milyen élményeken megy keresztül a szerelmes pár. Az .ember az idők folyamán változik, ezért a szerelem ts különböző változásokon megy keresztül. A fiatalok szerelmében nagyobb szerepet töltenek be az ösztönök és a testi vonzalom, az idősebbeknél pedig a barátság, amely a kölcsönös megértésen, azonos nézeteken nyugszik. Nem az olyan esetekre gondolok, ahol csak futó szerelemről, vonzalomról, vagy szerelem nélküli, baráti kapcsolatokról van szó. A szerelem rendszerint más, amikor kibontakozik, és más, amikor elmélyül, kiforr, és megint más, ha hosszú együttélés után elemezzük. A lányokat úgy nevelik, hogy az ismerkedést ne erőszakolják ki, és legyenek mindig tartózkodóak. Gyakran előfordul, hogy a fiúk egyenesen kierőszakolják a közeledést, és szemtelenül tolakodók. Találkoztunk már olyan esetekkel is, hogy a visz- szautasítás esetén a csalódott szerelmes ön- gyilkossággal fenyegetőzött, esetleg botrányt rendezett a munkahelyén, szívrohamot vagy idegössaeroppanttst kapott. Ezzel akarta megfélemlíteni partnerét, kierőszakolni a közelebbi megismerkedést. Ilyen eszközökhöz folyamodnak a nők, de ne tagadjuk, a férfiak is. Amikor a partner enged a nyomásnak, és szerelmi viszonyra vagy házasságra kerül sor, az ilyen kierőszakolt kapcsolatokból bizony nem születik valami boldog házasság, kierőszakolják a szerelmet, tévesen azt hiszik, hogy minden áron sikerül megnyerni a partner rokon szenvét, sikerül lekötni az érzelmeit. Az is meretség folyamán az érzelmek megváltói hatnak, kihűlhetnek az egyik vagy a má sik oldalon. A gyengébb fél sokszor a zsa tolásra is ráfanyalodik, kér-könybrög, fe nyegetözik, pedig a szemrehányások, a ve szekedések nem segítenek a helyzeten, nen, lehet visszasírni azt, ami elmúlt, vagy ami egyáltalában nem is létezett. Nem segít a sírás-rívás, rimánkodás sem, hogyha rész vétet igyekszünk kelteni sarát magunk i ránt. Emberemlékezet óta voltak és lesz nek szerelmes párok, amelyek az ismeret ség folyamán döbbennek rá arra, hogy nem illenek egymáshoz. Rendszerint nem egy szerre, hanem külön-külön jönnek rá az ; gazságra. Ezeknek a csalódottaknak azt ta nácsoljuk, váljanak el békében egymástól ne kínozzák, ne bántsák egymást. Akik mát nem szerelmesek és kiábrándultak egymás bél, keressék meg a legelviselhetöbb for máját annak, hogy megmondják egymásnak mi a való, legyenek kíméletesek egymás hoz. Akt ügy érzi, hogy mar nem szeret tudatosítsa önmagában, hogy a szerelmei nem lehet kierőszakolni. Ha szakítani kelt akkor tegyék meg minden teketória nélkü1 és viseljék el emberi méltósággal. Kínos je lenetekkel nem tartóztathatjuk fel az elvá lást. Súlyos következményekkel járhat, ha ide genek belekontárkodnak a fiatalok érzelmi életébe. Hányszor elég csak egy rosszmá jú megjegyzés, apró pletyka. Az apró tőr döfések, a nem helyénvaló megjegyzések megmételyezhetik a két ember egymás Irán ti viszonyát, különösen a nem elég erős, kiegyensúlyozott egyéniségeknél, és ha azok nem teljesen őszinték egymáshoz. Azt hiszem, minden szerelemben elöfor dúlnak kisebb-nagyobb hibák, tévedések. A szerelem tisztán emberi érzés, tévedni pe dig embert dolog. Minden embernek van hi bája. A legtöbb komplikáció a kisebb félre értésekből, az apró nézeteltérésekből és a ctvakodásokból ered. Néha a féltékenység és az érzelmi kilengések ts bonyodalmakat idézhetnek elő. Ha mindkét részről megvan a jóakarat, és nem hiányzik a kölcsönös igyekezel, hogy eltávolítsák a hibákat, akkor a sze -elem nem forog veszélyben. Ha azonban komoly és tartós összeveszésekre kerül sor és hűtlenség, csalás követi az egyenetlen séget, akkor a szerelem menthetetlenül meghal. At Igazi szerelmi kapcsolatok csakis érett férfiak és nők között keletkezhetnek. A szerető pár leghőbb vágya, hogy életét egy máshoz kösse és megossza az élet adta gondokat és örömöket. Az érett férfi és nő vágyálma: a gyermek. Ez a vágyuk csakis a házasság keretén belül teljesülhet. A sze reimt kapcsolat átmeneti jellegű. Ha a sze relem elég mély, akkor a szerelmespár ősz szeházasodik, a házasságban éri el a nemi élet beteljesülését, vágyai betetőzését. A szerelmi viszony folyamán a szerelmes pár alaposan megismeri egymást, így a ha zasságban már nem érheti őket csalódás. Gyakran előfordul, hogy a szerelmi viszony csalódást okoz, és szakításra kerül sor. A házasságkötés után természetesen körűimé nyesebb a válás — különösen ott, ahol a házasságból gyermekek is születtek. Félté telezzük, hogy a szerelmesek a viszonyt ko molyán veszik. Egyáltalában csak olyan e setekben szabad viszonyt folytatni, amikor nem kételkedünk partnerünk érzéseiben. A régi szerelmi kódexben ez áll: „Nem illik szeretni az olyan nőt, akit szégyellnénk fe leségül venni." Elmondhatjuk, hogy az, ami a XII. századbeli kódexben áll, még ma is érvényes. Mivel a szerelmi viszony nem kötelez méy házasságkötésre, a könnyelmű, könnyen be folyásolható emberek kihasználják az adódé alkalmat, és viszonyt folytatnak anélkül, hogy következményekre gondolnának, fel lem és felelősség dolga, ha szerelmi vi szonyt kezdenek anélkül, hogy tisztában lennének egymás tulajdonságaival és érié seivel. Ha a megismerkedéstől néhány hő nap múlt már el, akkor alkalmunk nyílt megismerni partnerünket. Feltételezzük hogy közben nem fűzik partnerünket gyón géd szálak más nőkhöz vagy férfiakhoz. A jó tanácsra úgysem hallgatnak a köny nyelmü, felszínes fiatalok; akik már a sze relmi viszony folyamán hütlenkednek, a há zasságban se lennének mások. Ha szétnézünk a fiatalok körében, azt látjuk, minden férfi és nő leghőbb vágya az, hogy megtalálja élete párját. Kérésé? közben gyakran követnek el hibáztat, sok szór türelmetlenek. Az átlagéletkor egyrt magasabb, de az élet mégis túl rövid. Mint ha mindig kevesebb és kevesebb idő állna rendelkezésünkre, a szerelemhez pedig, l- gen, a szerelemhez idő kell; hogy megformáljuk a hozzánk illő élettársat, ugyancsak idő kell. Feldolgozta: P. I.
