Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
4 D r. Dolánné Szigeti Rózsa gyermekorvost keresem a fővárosi e- gészségügyl központ, a kra- márel kórház gyermekosztályán. — Nincs Itt, a baleseti Osztályon szolgál — mondja a portásnő. — Igen, mióta, nem is tudtam? — kérdezi egy nővér, aki épp a portán tartózkodik, és máris tárcsázza a mellékvonalat, hogy né hány szót válthasson a doktornővel. Régi barátság fűzi őket egymáshoz. Korábban, mielőtt Rózsa az orvosira ment volna, együtt 'dolgoztak a szívsebészeten. — Rózsa egy hónapja a szakorvosi vizsga előtti kötelező gyakorlat utolsó állomáshelyén tartózkodik. Január végéig lesz itt, közben persze szolgál a saját osztályán is. Kerek huszonegy percig fart, míg Rózsa a telefonhoz Jön, újabb negyedórába telik míg a fiatal orvosnő szabaddá tudja tenni magát. A folyosó végén állok, hallom, magyarul beszél az egyik beteghez, nyugtatja, kedves hozzá. A bácsinak, akinek autóbuszkerék ment keresztül a lábán, jajgat, fájdalmat érez. Amikor a doktornő befejezi a vizsgálatot, megnyugtatja a pácienst, az megkönnyebbülten sóhajt és hálálkodik. — Mi van, talán éppen most hoztak be valakit? — kérdem a hosszas várakozásra utalva. — Dehogy, csak ilyenkor délelőtt a kollégák operálnak, és egyedül vagyok itt mint orvos az intenzív osztályon, és nem ülhetek ölbe tett kézzel. Egyébként sem szokott tétlenül ülni. Már az egyetemen, sőt a szenei gimnáziumban is úgy ismerték, mint aki többet akar és azt meg is tudja valósítani. — Lehet, furcsán hangzik, de valójában nem is,, akartam orvos lenni. — Hát akkor mi? — Előbb kalauznő, majd színésznő, de lényegében bármi lettem volna is, az valamiképp kapcsolatban lett volna az emberekkel. — Végül orvosnő lettél. — Igen, de ebben közrejátszott a véletlen is. Mint elsős gimnazista a nyári szünidő alatt ebbe a kórházba jöttem dolgozni; Segéd- ápolónő voltam, és aztán a következő vakációk alatt is itt kötöttem ki, megismertem az orvosi munkát, és. mivel mindenáron főiskolára akartam menni, az orvosira adtam be a jelentkezésemet. — De a gimnázium után is egy ideig itt dolgoztál a kórházban, a szívsebészeten. Szakérettségi nélkül lehetett? — Érettségi után a szakiskola levelező tagozaton ta nullám .. De ezt hagyjuk, az egész egy kicsit bonyolult. — Azért csak mondd! — Érettségi után az orvosira jelentkeztem, és másodikként a vegyészeti főis kólát írtam be a jelentkezési ívre. Az orvosira felvételi vizsgára se hívtak, a vegyészetire igen. Megpróbálom, mondtam odahaza az enyém- nak, meglehet, talán el is végzem, de vegyész azért nem leszek. Hát ha nem tét szik, akkor miért akarsz, odamenni? Csak azért, hogy főiskolás légy? Ne, ezt ne csináld- — mondta az a- nyám. — A fölvételi vizsgára nem mentem el, mert anyám eldugta a papírjaimat, így tovább dolgoztam . a kórház ban, és a következő évben újra jelentkezlem az orvosi ra, két helyre is, és mind a két helyre hívtak fölvéte- lizni. Letettem itt is ott is a fölvételi vizsgát, csak éppen Prágában helyszűke miatt nem vettek fel. A szlovák Fővárosban lettem medika. Az első évfolyam nagyon jól ment, még évfolyamelnöknek is megválasztottak. Annál kevésbé sikerült a második évem, de aztán a harmadikban és a negyedikben megint mindent beleadtam. Visszatekintve a- zokra az időkre, csak azt mondhatom, minden olyan szép és jó volt. Felejthetetlen... — Említetted már édesanyádat, azt, hogy milyen megfontoltan cselekedett, a- mikor megakadályozta, hogy olyan pályára menj, amely nem érdekel. Milyen családból származol, milyen emberek a szüleid? Hogyhogy nálatok mindenki főiskolára jár, egyetemet végez? — Nálunk valahogy ez kötelező volt, az hogy tanuljunk. Emlékszem, amikor Árpád öcsém kitalálta, hogy ő sofőr lesz, mert azok jől — Igen. Akkor úgy éreztem, én vagyok a világ közepe, de csak addig, amíg be nem léptem a munkába, mert akkor egyszerre csak olyan gyámoltalan valakinek éreztem magamat, mint aki semmit sem tud. Emlékszem, mennyire utálatosnak láttam kollégáimat, mert állandóan vizsgáztattak, gyötörtek. Ráadásul az első hónapban még olyan fáradt voltam, hogy szolgálat után már semmihez sem volt kedvem, Lassan azért mégiscsak megszoktam, sőt már arra is rájöttem, szükség van a kollégák szigorára hiszen emberekkel, gyerekekkel dolgozunk. Minden mulasztás emberéletbe kerülhet. Az emberek nem kísérleti állatok; meg a mi kórházunk továbbképző intézet. Az ország többi gyermekorvosa is itt készül a pott, azért jött be vele az anyuka. Semmi baj. Talán nem is a gyógyszertől kapta a kiütéseket, hanem túlöltöztették, a melegtől por- senéses. XXX —> Az első rohamnak vége. Gyere, nézz egy kicsit körül az osztályainkon — invitál , egy kis sétára. A harmadik emeleten kezdjük. — Rísó, Riskó, megismersz? — szólongatja kedvesen a hatéves vak fiúcskát. — Jaj, hát miért nem szóltál, hogy szükségre a- karsz menni?l — és már tisztogatja is a kisfiút. A fiúcska üres szemgödreit dörzsöli, már a hangjáról megismerte a doktor nénit. — Hét te. Katika, hogy vagy? — kérdi a sarokszoRózsa, a gyermekorvos keresnek, az apám még beszélni sem akart vele. — Mi az édesapád foglalkozása? — Vasutas, vonatvezető. Ezért is akartam hajdan kalauznő lenni.,. — Utána meg színésznő. — Igen, de az anyám erről is lebeszélt. Azt mondta, ne olyan szakmát válaszszák, ahol állandóan éjszakázni kell. Meg elfogultságból egyébként se nézte volna jő szemmel, hogy lányé ból színésznő legyen. Szüleid tehát nagyon is tudták, mit akarnak. Négyen tanultatok a családból. Hogyan győzték ezt anyagilag? — Nem vetett fel bennün két a pénz, az igaz, de azért nem hiányzott semmink. E- lőbb tanult az apám húga, az most Nagyfödémesen tanít, aztán én, majd az öcsém, őt meg a húgom követte. Mi kevéssel is beértük. Ha meleg pulóver vagy szvetter kellett, azt az anyám két éjszaka megkötötte, hogy a sítúrára már magunkkal vi- héssük, aztán mi testvérek is összedobtuk, amink volt, kisegítettük egymást. És vég télén voit a türelmük a szüleimnek. Úgy tanultam például a fizikát, hogy elma gyaráztam az apámnak, s ha 6 megértette, biztos voltam benne, hogy most már a vizsgát is leteszem. Vagy ha heteken keresztül bent kuksoltam, apám kivitt a levegőre, sétáltunk, és én közben mondtam az anyagot... — Négy évvel ezelőtt pedig megkaptad a diplomái. szakvizsgára, Így amilyen a mi intézetünk szakmai színvonala, amilyen a mi orvosaink tudása, olyan lesz az prszág többi orvosáé is —, mondja, de közbe, már hívják vissza az osztályra. Azzal válunk el, hogy délután háromkor ismét találkozunk. XXX Délután három éra van Átveszi a szolgálatot a gyermekosztályon. Már öt kis pá ciens várakozik rá. Megvizsgálja az első kis beteget. — Rendben van — mondja. A következő gyermek nehezen lélegzik. — Ennek a kicsinek na gyón magas a láza — szól a gyermek anyjának. — Mikor mérte, és mennyi volt? — Mielőtt elindultunk, harminckilenc fok volt a láza. — Ott van a háta mögött a hőmérő, legyen szíves mérje meg még egyszer .. Vetkőztesse le ... Kétoldali tüdőgyulladás. — Hát ez a betegünk hol fázott így meg? — kérdi a következő anyukától, és már szúrja is a vénába a görcsoldót, Az anya a Carltori- szálló konyháján dolgozik szakácsnő, két gyermeke van. Három napja voltak már orvosnál, de csak nem javult a kislány állapota. A- zért vannak megint itt.. — Hát teneked mi bajod? — fordul a soron következő mosolygós kislányhoz. Túlvan már a veszélyen, csak éppen valami kiütéseket kábában fekvő tizenöt éves kislányt. — Jól, doktor néni — mondja, miközben kis csövet tart az orrlyukában, nehogy közben levegő nélkül maradjon. Vagy tizenkét éve fekszik már ehben a gyerekágyban, ikrek közül való. Szülei lassan már el is feledkeztek róla. Ikertestvére egészséges, neki az immunreakciós rendszerével van baj. , Azóta, hogy itt van, minden nap bekövetkezhetett volna a vég, de a kislány él. Hosszú, csenevész lábacskája kilóg, átnyúlik a rövidke gyermek- ágy rácsán, teste is félkör alakban. A szülei már nem is látogatják. Inkább az osztályé, mint az övéké. A nő: vérek, az orvosnők vesznek neki ajándékokat. Néha formálisan hazaengedik, aztán a kővetkező napokban Ismét visszaviszik. A kislánynak nem sók reménye van, dé hát tizenöt évvel ezelőtt sem volt több. Á csodával határos módon még mindig él. A kislány fiókjában tankönyvek, mert azért tanulgat is. — Itt már nem is annyira a kislányról, - mint az emberekről van szó. A betegség gyógyításának nyitjáról, mert ha megtaláljuk a gyógymódot, semmi sem volt drága — mondja már kint a folyosón az orvosnő. A következő osztályon hathónapos két és fél-három- kllós csöppségek fekszenek. Első pillantásra látni, hogy veleszületett betegségben szenvednek. — Mostanában az a gyakorlat, hogy már ilyen piciny korban megállapítjuk az öröklött betegségeket, ide hozzuk a gyerekeket és kutatjuk, hogyan, miképp lehetne őket gyógyítani — mondja az orvosnő. — Egyik nél-másiknál nem sok remény van arra, hogy meggyógyuljon, de azért nem kilátástalan a helyzet. Következetes diétával vagy gyógykezeléssel elérhetők bizonyos eredmények. És sokat számít az is, hogy a szülők megadják-e a gyermeknek a kellő gondozást. Némelyikükkel naponta öt- -hat órát is kellene foglalkozniuk, s ha ezt megteszik, talán segíthetnek a gyereken ... A következő emeleten járó betegek vannak. Nézik a tévét, téblábolnak. Az egyik kisfiú már egy éve Itt van. Azt a fiúcskát, aki megfogja a kezem, és amíg az osztályon vagyok el sem engedi, csak most hozták be. Leülnénk egv pillanatra az orvosi szobában, de szól a telefon, hárman is várakoznak már. — Nem könnyű Itt a dolgunk. Állandóan tanulni kell, lépést tartani a szakma fejlődésével. Szigorú főnökeim vannak, akik maguk is sokat tanulnak, dolgoznak és ugyanezt tőlünk, fiatal orvosoktól is megkövetelik. Szerintem addig jő, amíg így van, amíg minket elsősorban a munka érekei, nem pedig a pénz. Mert akit az anyagiak érdekelnek, az megszűnt orvos lenni. NÉMETH ISTVÁN Rácz László felv. Nagyon tanulságos, ha most, tíz év után ismét emlékeztetünk arra, hogy a jobboldali vezetők hogyan hazudtak, hogyan titkolták el valódi céljaikat, hogyan leplezték őket a demokrácia, szabadság, a jobb szocializmusra stb. vonatkozó szólamokkal. Azóta már sok ízben cinikus nyíltsággal elárulták, hogy ez csak képmutatás volt, a valóságban a szocializmus felszúmolásávégül erről van szó most Lengyelországban. Országunk helyzetének »- lakulása alapján is látjuk, hogy az ellenforradalmi e- rők a külföldi központok KIEMELTÜK A TANULSÁGOK tizedik ÉVFORDULÓJÁRA ra, a régi burzsoá rend visz- szaállítására törekedtek. E- zek közUl a hajótöröttek közül többen ma az imperialista központokat szolgálják és a Csehszlovákia-ellenes kampányokban nyíltan elárulják osztálygyűlöletüket. A jobboldali opportunisták valódi céljainak felismerése és ntegértése -megköveteli, hogy tevékenységüket az imperialista erőknek azzal a sok éves stratégiájával kapcsolatban értékeljük, a- melynek a szocialista világ aláásása, az egyes testvérországoknak a szocialista útról való eltérítése a célja. Tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy az imperializmus nem törődött bele az új társadalmi rend győzelmes, törvényszerű előretörésébe, szüntelenül keresi a szocialista országok gyenge pontjait, hogy ezeket „a hazai ellenség“ segítségével belső bomlasztásra használja -ki. Ezt a célt követték az NDK- ban, majd később a Magyar Népköztársaságban, ezt a- karták nálunk 1968-ban és utasításaival összhangban milyen óvatosan és fokozatosan tértek át az egyik szakaszból a másikba. A hibák rosszakaratú bírálatától, a pártot és a szocializmust lejárató demagóg kampányoktól rövid időn belül áttérték a párt és hatalmi szervek, a szakszervezetek és. a többi társadalmi szervezet irányításáért folytatott harchoz, végül pedig nyíltan erőszakos hatalomátvételre szólítottak fel, a- mint azt a 2000 szó elírni pamflet is kifejezte. A jobboldal céljait jelentős mértékben sikerült megvalósítani. A Tanulságok megállapítja, hogy 1968-ban nálunk széles kommunistaellenes koalíció alakult ki és a politikai rendszer új struktúrája keletkezett, amely gyakorlatilag felújította az 1948 februárja előtti helyzetet. Idézet Jozef Lénárt- nak, a CÉKP Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának a cikkéből ' I A KRAVANY NAD DUNAJOM-I Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igaz gatóságc értesíti az érdeklődőket, hogy az 1981— 82-es tanévre 1981. szeptember 1-től az alábbi sza kokra felvesz 14—15 éves fiúkat és lányokat, akik 1581. július 1-ig sikeresen elvégzik a kilencéves 1sko/a 8. vagy 9. osztályát. „ ' Középfokú képzés a 14—15 éves tanulók számé , ra: 1. Kertészeti szak (gyümölcs, zöldség, virágker- tészet és díszkertészet) 2. Szőlészeti szak (pincegazdaság, szőlészet és yyiimölcskertészet] 3 Épületasztalos szakma A feltüntetett szakok sikeres elvégzése után a dolgozók középiskolájában érettségi vizsgát tehet ( nek. Az alapiskola tanulói a pályaválasztási tanács adók révén jelentkezhetnek. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők írás ban vagy személyesen jelentkezhetnek a dolgozók középiskolájába jelentkezési határidő: március 31 Az iskola címe: ;: • Stredné odborné uÖiliSte polnohospo dárske, . , Középfokú, Mezőgazdasági Szaktanin tézet 946 36 Krauany nad Dimafom, ok?' Knm.árno 4
