Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-05 / 6. szám

A SZISZSZKB LAW» 3 XXIX évfolyam I960, február 5. ára 1,— korona MILÁN RŰFUS: HA VA Halkabban már a hó nem hullhatna, ahogy ma hullik. 0, jaj, Istenkém, bebocsátásra ki vár még ma itt? Álldogál ott, félénk állatka, a riadt mese. Megérintene tán ő, jaj, lopva, ha úgy nem jélne. Halkabban, mint ahogy ma havazik, nem havazhatna. Száll a jogát, istenkém, de fénylik vékonyka bronza. Behavazott rég elmúlt gyermekkor, majdhogynem szellő. Havazik. Mint tükörben világot a csenden át ö. NÉMETH ISTVÁN fordítási A SZISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE PRÁGÁBAN FIATALOK A MŰSZAKI FEJLESZTÉSÉRT Megtartotta 10. ülését a SZISZ Központi Bizottsága. Megvitatta a- zokat a faladatokat, amelyek a tudományos-műszaki fejlesztés te­rén hárulnak a fiatalokra. A ta­nácskozáson részt vettek a CSKP Központi Bizottságának, a Szak- szervezetek Központi Tanácsának, a Műszaki és Beruházásfejlesztési, a Közlekedésügyi és a Cseh Ok­tatási Minisztériumnak a képvise­lői, valamint más vendégek. Vitaindító beszédében MILOS- LAV DOCKAL, a SZISZ Központi Bizottságának elnöke méltatta a fiatalok munka- és politikai akti­vitását. Hangsúlyozta, hogy az if­júság jelentős mértékben hozzájá­rul az igényes népgaz^aságfej- lesztési feladatok teljesítéséhez-. A csehszlovákiai fiatalok nevében teljes támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak és a világ haladó erőinek békeharcát, és elítélte az amerikai Imperializmusnak a nem­zetközi feszültség kiélezését célzó jelenlegi törekvéseit. A SZISZ KB Elnökségének je­lentését JAN KREIDL, a SZISZ KB titkára terjesztette elő. Megálla­pította, hogy a fiatalok szerveze­tének a tudományos-műszaki fej­lesztés terén gazdag tapasztalatai vannak. A fiatalok aktivitása ú- jabb és újabb formákat ölt. Hasz­nos tevékenységet fejtenek ki a Zenit-mozgalom, az ifjúsági mun­kacsoportok, a komplex raciona- lizáciős brigádok és az Ifjúsági Fényszóró-mozgalom tagjai. Ezen a területen azonban még vannak kimerítetlen tartalékok is. A fia­talok hazánk munkaerő-állomá­nyának csaknem egyharmadát te­szik ki. A jelentés számos javaslatot ter­jesztett elő a SZISZ e téren vég­zett munkájának javításával kap­csolatban. Az ezt követő vitában számos felszólalás hangzott el a SZISZ- j -szervezeteknek a tudományos- | -műszaki fejlesztésben való rész- íf vételéről. A tanácskozás végén a ? résztvevők határozatot fogadtak el, amelyben kitűzték a tudomá- 1 nyos-műszaki fejlesztésben a SZISZ-szervezetekre háruló fő fel- £ adatokat. Diáklányok a hazafelé induló buszra várra VÁLTOZATOK Zötyög, ráz a busz. — No, ilyen utak is csak Ságon vannak — mondja az egyik, szemmel láthatóan nem Ipolysági (SahyJ utas. Jóval később a vnb alelnökével, Tassy Zol­tánnal beszélgetek Irodájában, miután egész nap keresztül-kasul jártam már a várost, és nagyon sok emberrel szót váltottam. — Mi lehet az oka, hogy a ságiaktól egy- rossz szót sem hallottam a városra? Nem lettek volna őszinték ...? — Nem hiszem. Szeretik a városukat, hozzánk Is kevesen jönnek panaszra, igyek­szünk idejében elhárítani a hiányosságokat. Aki a városra panaszkodik, csak vidéki le­het. Aki Itt él, az tesz is azért, hogy pa­naszra ne legyen oka. Persze, kivételek mindig akadnak. Tassy Zoltánnál nyíltabb, őszintébb riport­alanyt nehéz elképzelni: akit a város múlt­ja, jelene és jövője érdekel, jöjjön, kérdez­zen, őtőle kimarítő választ kap. — Szeretném tudni, hogy ön mint a vá­ros nyolcezer lakosának egyike mivel elé­gedett? — A városfejlesztés ütemével az utóbbi tizenöt évben. Sokáig ugyanis egy helyben topogtunk. Fölépült egy új, ezerlakásos la­kótelep: üzlettel, óvodával, iskolával. En­nek a jelentősége akkor mérhető le igazán, ha figyelembe vesszük, hogy városunk köz­vetlenül az Ipoly két oldalán fekszik, és a part menti lakók életét évente megkeserí­tette a medréből kilépő folyó. Elsősorban rájuk gondoltunk, amikor megkezdtük az építkezést, meg arra a nagyon sok fiatal családra, amelyek azelőtt szüleiknél vagy albérletben kényszerültek meghúzódni. — Örömmel nyugtázom továbbá azt is, hogy városunkban fellendült az idegenfor­galom. A város melletti határállomás ta­valyi forgalma meghaladta a két és fél mil­lió személyt. A turisták sokasága azonban kötelez is bennünket, hiszen reánk hárul ellátásuk. Nem véletlen tehát, hogy az üz- . letek a főút mentén épültek. Mint vásárló, állíthatom, hogy a lényegesen nagyobb vá­rosokhoz képest Ipolyságon jól, gyorsan és kultúráltan lehet vásárolni. Elégedett va­gyok azzal is, hogy a lakosság — Igaz, csak egy bizonyos számú törzsgárda — kiveszi részét a társadalmi munkából. Z- -akcióban ötmillió korona értékben föl­épült egy egészségügyi pavilon, amellyel szűkös kórházunkat bővítettük. Itt elsősor­ban az egészségügyi dolgozók odaadó mun­káját kell kiemelnem. Elégedettnek kell len­nem akkor is, ha az iparosításról beszélünk. A háború előtt alig százan, ma pedig már kétezer-ötszázán dolgozhatnak: az iparban. De ez még nem minden: terveink vannak a foglalkoztatottság bővítésére. Hiszen vá­mosunkból nagyon sokan — főleg fiatalok — messzire kényszerülnek munka után. A fiatal értelmiségieknek, mérnököknek, köz­gazdászoknak nem tudunk Idehaza mun­kát biztosítani. Ha minden jól megy, akkor már az év végén megkezdjük egy gyár épí­tését a város: határában. A Szlovák Energe­tikai Gépgyár tolmács! üzemének egyik részlege települ hozzánk, és hatszázötven- -hétszáz ember talál majd itt munkát. (Folytatása a 4. oldalon) Csak egy csők» Almosltó csúf-szürke kora délelőtt. Szunyókál még a sofőr Is a volánnál, az uta­sok elmerengve fordulnak magukba. Totális egyekedvűség, egyhangúság. És akkor... Aa egyik megállónál fölszáli egy tlzen-huszonévei bohókás, viruló arcú, egymásba kapaszkodó fiatal uPár. Ölelik, szorítják, a szemükkel Is „eszik" egymást. Kedvesek, bájosak, szertele­nek, virgoncok: boldogok. Él elcsattan egy csók... Mintegy tiltott gyümölcsöt szakajtva a mogorvák kertjében a tilalomfáról, meg- és összevillan a szemük, aztán félve, lopva az utasok arcára egy pillantást vetnek, és huncu­tul összenevetnek. Egyszerre felpezsdül, felpa- rázslik az álmosok serege, nyíltan senki sem néz rájuk, titokban mégis a szertelenkedőkel figyelik. A mogorva képű nagypapa, a kimért tekintetű hivatalnokféle, az illetszerboltot ma­gán viselő kalapos szépasszony, a lezseren su­litáskát szorongató diák, a gömbölyödő hasd kismama... Csak egy csók, és megváltozott hangulat a buszban. És most az egyszer a szigorú tekintetű öreg hölgy Is megszorítja a mellette ülő papa ke­zét: Látod! — mondja a szemével. Nem rosszal­lóan, inkább sajnálkozva, Irigykedve, hogy fö­lötte már eljárt az idő. A clcanyakkendős öreg­úr pedig, aki valamikor daliás legény lehe­tett, miért ne gondolhatná azt, hogy: — Nekik még lehet, mama, ők még fiataloki Csak egy csókl Amíg íze van, hiszen egyszer ml Is megvé­nülünk.-zolczer-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents