Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-09 / 50. szám
7 Vera'negyedikes gimnazista és a közel hároméves Katica édesanyja* Alacsony, törékeny’termetű lány* Nem szép," nem csúnya, inkább szimpatikus# és kitűnő'tanuló* Vera diák-leányanya# V era osztályfőnöknője, a harmincon Innen járó tanárnő nem nagyon örül, amikor diákja felől érdeklődöm, pedig csupa jöt mond róla: — Elsőben, nem sokkal a tanévkezdés után Vera alakjs már gömbölyödött, elütött osztálytársaiétól. Talán terhes? — kérdeztem csak úgy magamtól, hiszen alig múlt tizenöt éves, kizárt dologi Aztán telt-múlt az Idő, és Vera viselkedése előér- zetemet látszott igazolni. Elmentem a szüleihez. Korábban már faggattam a kislányt, nln- csenek-e problémái,' nem szo; rul-e a segítségemre, de mindig elutasított. Néhány nap múlva aztán hívatott az Igazgató. Azt mondta, járt nála Vera édesanyja és kikérte magának a: gyanúsftgatást, és maga az 1- gazgató is megrótt, amiért kép- zelgek. >— Alig telt el néhány hét, amikor az egyik reggel Vera nem Jött Iskolába. Ekkor derült ki, hogy terhes, és a várható szövődmények miatt kórházban kell feküdnie. No lám, gondoltam magamban, mégis nekem lett igazam! — Milyen Vera tanulmányi előmenetele, magaviseleté? — Eddig még mindig kettő egész alatt volt az átlaga. Nem az osziály legjobb tanulója, de egyike a legszorgalmasabbaknak. Nagyon becsületes, szerény, csendes megjelenésű, nincs vele semmi baj. Egyetlenegyszer részesült osztályfőnöki megrovásban. Akkor Is a- zért, mert rágógumizott, és felszólításomra sem vette ki a szájából. Egyébként semmi. Bekapcsolódik az Iskolán kívüli munkába is. <— Mi volt az 5n véleménye, Amikor Vera megszülte a kislányt? Elóbb furcsa tekintet és véll- vonogatás a válasz, majd: f Várhatott volna! w- a tanári kar hogyan fogadta a hírt? — Különösebb visszhangot nem hallottam. Azt hiszem, megértéssel. Vera nehezen szánja rá magát a beszélgetésre.. Végül Is beleegyezik, kérdezze^, de a névét ne írjam meg. Nem a- , zért.mert szégyellt magát, mert nem vállalja mindazt, ami vele történt, hanem, mert: m Tudod milyenek az emberek ...? Tudom. f f — f* — Hogyan Ismerkedtél meg kislányod apjával, akit nevezzünk a továbbiakban, mondjuk Tibornak. >— Nyáron történt. A kilencedik után a . helyi szövetkezetbe mentem dolgozni, ahol Tibor mint végzős főiskolás szakmai gyakorlatát töltötte. A szövetkezet ebédlőjébe Jártam én is kosztolni, ott figyeltünk fel egymásra. Egyszer kifelé menet megszólított. Beszélgettünk, majd délután randlra hívott. Találkoztunk. Azután szinte minden nap együtt voltunk. Nagyokat beszélgettünk... i— Miről? t— Zenéről, könyvekről, vele mindenről lehetett csevegni. ■— Mennyi ideje ismerted őt, amikor... — Két hete Ismertük egymást. — Szerelmes voltál? t— Igen, akkor nagyon beleestem. — ö is szeretett? Azt hiszem, Legalábbis azt mondta, és én elhittem. — Gondoltál akkor a következményekre, hogy a kapcsolatotokból gyermek is lehet? t—. Nem, akkor az eszembe se Jutott. s— Mit tudtál akkor, tizenöt éves korodban a szexuális kapcsolatról? Nem sokat, csak amit a velem egykorú lányoktól hallottam. Szinte semmit. Tőle tanultam mindent. — Tudtad, hogy vannak óvszerek? — Hallottam valamit erről Is, de hogy hol lehet beszerezni, hogyan kell használni, azt nem tudtam. — Gondolod, ha felvilágosított volna valaki, mondjuk ■- nyukád vagy az iskola, akkor ma nem lennél anya? f Igen, ebben biztos vagyok. Hiszen egymásba szerettünk, az érzelmi kapcsolaton túl Is akartuk egymást, amiben azt hiszem, nincs semmi rendellenes, kivetnivaló. — Megbántad az együtt töltött napokat, órákat? — Erre így válaszolnék: bá Katicára gondolok, akkor bed* dog vagyok, örülök neki, meit van valakim. De ha úgy gotjr dolok rá, hogy apa nélkül kell ■felnőnie, hogy az iskola miatt csak nagyon keveset lehet«®?" '' ' vele, akkor szinte sírni lenne kedvem, és megbánok mindent. Viszont magát az együtt töltött napokat, órákat, a kapcsolatot nem bántam meg, szívesen gondolok rá vissza, bár Tibort látni sem akarom. — Miért? — Erre a kérdésre hadd ne _ válaszoljak, túlságosan is sze* mélyes az ok. 4 ' .í ' — Az osztályfőnököd szerint a szüléiddel együtt titkoltad a' terhességedet. Miért? — Nem titkoltam, .miért a hatodik hónapig • nem letudtam, hogy terhes vagyok^ hiszen rendszeresen volt menstruációm, és nem vettem ősire ma: gamon semmi rendellenességet Csak akkor tudtam meg, amikor a hatodik hónap elején összeestem, és orvoshoz vittek, onnan meg azonnal a ;kórházfe- Tibor miatt >— Volt azóta valakivel szexuális kapcsolatod?- .- -«-*■ - Nemj ^Tiboron • kívül sen- kivel. Azóta-nem. Nem Is hiányzik. — Mégis, gondolnod kellene Katicára is. Vagy annyira erős az ellenszenv? Csak rá gondolok mindig, Meg aztán a tiszta Igazság a következő: van egy fiú, a szomszédom, aki pillanatnyilag ka* tona. A nyáron nagyon gyak* ran megállt a kapuban, hosz* szán elbeszélgettünk, sokat Játszott Katicával, gyakran elvit* te őt sétálni. Most a leveleiben azt Írja, szeret engem, és szeretne feleségül venni. Ogy sze* réti Katicát is, mintha a sa* játja lenne: t— Mit válaszoltál? Még semmit, gondolkozom. Szimpatikus a srác, de semmi egyéb. — Ha az elmúlt évekre am. lékezei, a helyzetedre gondolsz, boldognak érzed magad? . Igén, .mert van valakim, aki csak az enyém. . . f— Ezt úgy mondod, mint megszállott egoista? *— Nem, csak jó érzés anyának lenni, tudni, hogy született belőlem egV élet. — Ha mai fejjel lehetnél újra tizenöt éves, ha holnap kezdődne az a bizonyos nyár... ’ — , Akkor, bizonyára minden másképp alakulna. — Hogyan, mit gondolsz? T ba. Aztán már végig kórházban kellétt maradnom. — Tehát téged is meglepetésként éri a hír? Mire gondoltál, amikor megtudtad? — Örültem is meg sírtam ts. El se akartam hinni,. — A szüleid mit mondtak? — Nem volt idó a beszélgetésre, talán szerencsére: Apám, amikor eljött a kórházba meglátogatni, csak annyit kérdezett, ki az apa. Megmondtam a nevét meg azt, hol dolgozik. f- Erre ő? fi Fölállt, távozott, és még aznap felkereste Tibort, aki a közeli városban lakik. — Hogyan fogadta Tibor a hírt? — Az volt az első mondata, hogy akár azonnal feleségül vesz, szeret. f Ha jól tudom, nem volt lakodalom.... f*. Nem,; mert nem akartam. Akkor már. utáltam ót, látni se akartam. Képtelen voltam elképzelni vele az életemet. — A szülők nem akartak ■mégis összeadni? f Megértették. Elismerték, ha Így áll a helyzet, azt csak súlyosbítaná egy rossz házasság. Bár a látszat meglett volna, mint ahogy sok hasonló e- setben ezt csinálják az emberek, de hiszem, heteken beiül elváltunk volna. •-> Mit *zólt ehhez Tibor? fi Akkor utoljára leültem vele beszélgetni, kifejtettem a véleményemet, és ezt tudomásul kellett vennie. — Hogyan emlékszel vissza a szülés pillanataira? — Nem emlékszem semmire, mert elaltattak, s csak utána ébredtem föl. — Mit vártál, fiút vagy lányt? f* Mindenki azt mondta, fiú lesz, de én éreztem, kislányt szülök: boldog voltam, örültem. Még mindig ez az életem legboldogabb pillanata, amikor e- lóször öleltem magamhoz Katicát. Boldogabb perceket már nem is várok. — Mennyi ideig voltál vele utthon? — Egy hónapig. Bár az Iskola Javasolta, hogy lépjek át esti tagozatra, de erről a szüleim hallani sem akartak. Azt mondták, majd ők nevelik a kislányt, meg a nagyszülelm Is fölajánlották segítségüket f ts most kinél van? f A nagyszüleimnél, a dédnagymama gondjaira bízva. Annyira megszerette Katicát, hogy mindig sir, ha suli után hazaviszem. f- Anyukádék? f Anyu azt mondta, Igaz, apu Is, hogy a világ összes kincséért se adná senkinek. Mikor arról van szó, hogy munkába lépésem után elköltözöm tőlük, sírnak, s azt hajtogatják: nem és nem adják nekem a gyereket De én magammal viszem, ha adják, ha nem. *— Hol akarsz munkába állni? f A gimnázium után kétéves szakiskolába akarok menni, majd utána repülőtéri diszpécserközpontba. Innen pedig a legközelebbi repülőtér Is jó száz kilométerre van.-* Hogyan sikerült a gyermeknevelés mellett la Ilyen jól tanulnod? — Jól? Pedig nem is tanulok sokat A szülők, a nagyszülők segítettek. •*- Katicára marad elég időd? — Sajnos, nem. Csak á szombat meg a vasárnap az övé. Bár nem hiszem, hogy annak az anyának, aki hat hónap u- tán bölcsődébe adja a gyermeket, és' dolgozik, több ideje maradna rá. — De legalább az a hat hónap a gyermeké ... Meg aztán, ott az apa is. — Igen, ez igaz. — Szeretnél férjhez menni? f Nem, soha. — És mit mondasz majd Katicának, ha telnő, é* megkérdezi: ki és hol van az apukája? ■f Megmondom neki az igazat, és biztosan megérti. — Ebben ilyen biztos vagy? — Mégis, nem gondolod, hogy a normális családban növekvő gyermeknél 0 kevesebb szülői szeretetben részesül, hogy ezt a helyzetet megsínyli? Mert elsősorban róla van szó... — Édesapámat- apunak szólítja, azt hiszi, ö az apja. És szereti őt mindenki. — .Azt hiszem, nem érted vagy nem akarod érteni, amit mondok. — De értem, nagyon Jól értem, csak... Mégis igazad "van. {jár férjhez menni akkor sem akarok. — Magát a férfi nemet utálod vagy a házasságot, mint olyat? —i Is-is. Nem tudom elképzelni, hogy egy életen keresztül ugyanarra az emberre nézzek, egy emberrel éljem le az életemet. Meg aztán a férfi- nemet is utálom. f Ezt hogyan értsem? f.- Talán nemcsak az örömteli percekre gondolnék,-hanem arra - Is, hogy a boldogságnak lehetnek következményei Is, a- melyeket nekem is meg más valakinek, ahogy most Katicának, viselnie kell. f. Végeredményben tehát e- gyetértünk: korai volt. f Ebben egyetértünk: korai volt. A biológiai értelemben vett érettség még semmit, de semmit sem jelent. Most nagyon őszintén és komolyan beszélek. Ha kérdezősködnek tőlem az osztálytársnőim, mert gyakran teszik, hiszen ki mástól mernének kérdezni, nekik is ugyanezt mondom: korai még. Azt pedig tapasztalatból mondhatom; hogy egy tizenöt- tizenhat éves lány az anyaságra még nem érett. Főleg nem akkor, ha mellesleg még diák is. Elraboltam Katicától magamat, mert így kívánták a körülmények. Csakhogy ezeket a körülményeket, ha Időben felvilágosítanak, ha a szexuális életet nem tabuként kezelik, hanem nyíltan, őszintén beszélnek a dolgokról, befolyásolni lehetett volna. És ha nagyon belegondolok a dolgokba, mai eszemmel már tudom, hogy hibás vagyok én Is; tudtam a tudatlanságomat, de nem tudatosítottam. Könnyű most ezt mondani: tizennyolc éves múltam, van egy kislányom, akinek él az apja, néha el is jön látogatóba, de még sincs apja. Ha valamit tanácsolhatok a hasonló korúaknak: korai mégl ZOI.CZER JANOS A szerző felvételei s mammmm „NI A CS| : HANEM A KONTY“
