Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-02 / 49. szám

10 IM

TÖTH LÁSZLÓ

A cigaretta parazsa a cigarettáé amelyre nem gyújtottál rá az üres papírlapra pottyant s lyukat égetett azon a helyen ahová éppen megírandó versed végszava* kerülhetett volna —

* Kezdőszava?

SZENK SÁNDOR

Történetünk hőse nem valami végelgyengülésben elhunyt amerikai paraszt sarja, hanem egy csokornyi apró, piros virág.

Egy kislány dolgos kacsója hímezte a pici sziromleveleket egy kopott, vitorlavászon blúzocskára. Ott hirdetik a reményt, hogy nem tart már soká a toprongyosság divatjának kora, a kritikátlan egymást-majmolás.

S a lány is milyen szépI Gesztenyeszínü haja pedáns kontyba tűzve biztat: ne szégyelljük szépségünket; semmi okunk holmi közös vezeklésre. Szedjük elő kedvenc virágainkat, s adjuk vissza a farmeroknak, ami a farmeroké.

Oké?J

Filep létrán tusrajza

DANICA GREGOVÄ:

csak ügy találomra

rímtelentll írok

nem szeretem ha valaki

napszám elüldögél

s rímekre Vadászik

kötetlenül

írom e szavakat

versbe simuljanak

hé, emberekl

szánjatok magatokba

gondolataitokat papírra vessétek

verslábak bokáit

könyvből ne lessétek

szavakat írjatok

mindenki megérti

hírdetéstek:

— meg a szabadság szavátl

Bettes István ford.

IÁN LENCO

A patak csörgedez, a csillagok fényiének, a szellő lengedez, a fák suttognak, a szentjánosbogarak repkednek — minden a leg- 'ökéletesebb képet nyújtja.

Az illatos virágoktól átitatott puha gyep- Szőnyegen gyengéd és forró ölelések között álmodozik közös szép jövőjéről egy lány és egy fiú.

— Ha összeházasodunk, megtakarítunk annyit, hogy szép emeletes villát építhessünk két garázzsal, fürdőmedencével és szép kilátással. Ha szerényen élünk és fölöslegesen egy fillért sem költünk, mindezt nyolc-tíz év alatt elérhetjük.

— Es az egész lakásba a legfényüzőbt bútör kell. Leginkább finn bútor. Azt mondják, hogy az a legszebb. Ha ésszerűen fogunk gazdálkodni, nem tart ez további öthat évnél. Mindenki, de mindenki irigyel majd bennünket, kedvesem.

— És ha felépítjük és berendezzük a villát, kedvesem, autóra kezdünk spórolni. Mer- cedesre. járásunkban mi leszünk az elsők, akinek ilyen autója lesz. Ha meghúzzuk a nadrágszíjat, további négy-öt éven belül az Is meglesz.

— Es aztán a víkendház jön, egyetlenem. Milyen lenne az élet hétvégi ház nélkül!? Ez valamilyen szép környezetben lesz, a- merre sok ember megfordul. ,A lehető legnagyobb kényelemmel rendezzük majd be. Hiszen hol másutt és hogyan másként tölt- hetnénk a hétvégéket? Ha jól számolok, további három-négy év alatt ez is elkészül.

— Es aztán ne feledkezz meg a külföldi társasutazásokról, egyetlenem. Utazás a Föld körül. Nemrég belelapoztam az utazási Iroda ajánlatába, és megtudtam, hogy a huszonkilenc napos út nyolcvanezerbe kerül. Ismerőseink közül senki sem büszkélkedhet azzal, hogy megtette ezt az utat, és annyit látott a világból. Nyolcvanezer. Összesen százhatvan ezer. Ha Igazán szerényen fogunk élni, s addig a társasutazás nem drágul meg, legalább négy év alatt összeszedünk annyit. Havonta azt a négyezret valahogy félretesszük.

— Es aztán, kedvesem, amikor mindet meglesz, még egy emeletet építünk a villánkra, még szebb bútorra gyűjtünk pénzt eladjuk a Mercedest, s amit kapunk érte ahhoz pár tízezret hozzáspórolunk, hogy Rolls Royce-t vehessünk, aztán meg azt fogtuk kívánni, hogy a hétvégi házunkban at is meglegyen, ami a hétvégi házakban nina meg... és aztán, aztán lehet, hogy az utazást iroda már nemcsak világ körüli utazásókat szervez, hanem holdutazásokat is, ígi, aztán nekikezdhetünk takarékoskodni, hogy az első turisták között legyünk, akik i Főidről eljutnák a Holdra.

• — Es ha mindez meglesz, egyetlenem, ak kor majd gyermeket is akarunk, ennivalt kisfiút vagy kislányt...

A patak csörgedez, a csillagok fénylenek a szellő lengedez, a fák suttognak, a szent iánOsbógarak repkednek — minden a leg nkéletesebb képet nyújtja.

DEÁK PÉTER fordítást

Emőke pár hete lakott Gizi néninél. Otthon, ha kérdezgették, megszokott-e már, rövid Igennel válaszolt. S talán maga Is elhitte, hogy megszokta a zord udvart, a szűk és hideg szobát, a vaságy rozsdás nyikorgását és a koszos mosdótálat Is. Csupán a sziámi macskától irtózott még. De bízott magában, hogy ellenszenvét e csúf és alattomos állat lránt egyszer majd leküzdl.

A lányokkal keveset beszélt. Mindenki végezte a maga dolgát. Ritkán találkoztak, s az érintkezésük alig állt többől, mint egy- -egy futva elszlszegett sziából:

Tudta, hogy innen nem kerül ki egyhamar. Ez az ódon épület lesz évekig az otthona. Ha apuéknak lenné valami ismeretségük, de hát röhej az egész.

Reggelenként, mikor orrába csapott a szurkozók forrázott toll szagú gőze, a büdös pára közt apját vélte hajlonganl. Ide- -oda tologálta a hosszú nyelű hengert a csillogó, sercegő ragacsban. Nézte a járókelőket,, ahogy meg-megiramodnak a járdán, hogy a fojtó ködből mielőbb kikeveredjenek, Sőt, ő maga is szinte ugrálva menekült a durván pöfögő gép kibírhatatlanul bűzös lehelete elől. Aztán restelkedve megállt, és visszatekintett a szurtos emberekre. Milyen furcsa az arcuk, mint a forrázott baromfi bőre.

Este megint eszébe jutott az apja, s mielőtt a háziasszony figyelmeztette volna, hogy oltsa már el a villanyt, lefeküdt, és a betűk helyett a salétromvirágos falat bámulta. Éjjel az apjával álmodott. Olyan badarságot, hogy az apa tanította őt úthengert vezetni, majd olyan kicsivé zsugorodott a nehéz masina, hogy madzagot kötött rá, és maga után húzta. Apja pedig mint egy liliputi emberke ugrált a taligakeréknyi kormány mögött, és azt kiabálta: Gyühő, gyühól

Csupán egyszer látogatta meg őt a munkásszálláson. Még nem találta otthon. A srácok be akarták csalogatni a szobájukba, de nem ment velük. Nevetgélt a hülye vicceiken. Ám amikor az egyik szemtelenül megjegyezte, hogy egy melós lánya ne legyen finnyás, megharagudott rá, dühös is lett miatta. Ostobán visszavágott, amit aztán sokáig szégyellt.

Az öregasszony szintén effélére célzott, amikor megkérdezte:

— Milyen famíliából származol, kicsim?

Majdnem elvihogta magát. Família és

kicsimi Hol él éz a nő? Valahol Itt, ekkor kezdődött az öreg hölgy iránti ellenszenve. Talán ez a mondat volt az, amely vészjelként a fülébe csengett valahányszor meghallotta a vén dáma rikácsoló hangját. A következő mondatának már csak értelme hatott el tudatáig, a hang színe már nem ingerelte:

— Havi négy és fél százas, előre fizetve.

A szavak jelentésére csak akkor eszmélt

rá, amikor a magyarázatot is meghallotta: — Ha sokallod. nézzél más kvártély utáni

Havi négy- és felet kérni egy rozoga vaságyért! — töprengett, s közben mérlegelte ^ szót, mint valami nehéz szögletes követ: .Kvártély!“ Szerette volna fejen vágni ve le a ráncos nagyságát.

Mégis Gizi néninél maradt. Így szólította Gizi néni, és nem madam Zsizell, ahogy a kopott- úriasszony elvárta volna. Kulcsot nem adott, és szigorúan számontartotta hogy lakói mikor járnak el, és mikor térnek „haza“. Ha valamelyik lány be akarta hozni fiú ismerősét, ezt megengedte a háziasszony külön pótlékért. Pótlék járt a „túlórázásért“ Is. Maguk között Így nevezték el a lakók a vizsgák előtti hajszát. A túl sokat világítókat úgy kényszerltette ágyba a szüle, hogy megjelent előttük feketesárga fodros, rikítópiros hálóingében. Mindig magával cipelte a sziámi macskáját, és nem a lányokra szólt, hanem a csúf dögnek dünnyögte:

Látod, Heródes, megint meglopják szegény Zsizellt. — És Heródes, a feketepofájú ragadozó rondán miákolt, mintha válaszolt volna. Tehát Jó) ~i ^értették egymást.

A lányok gyorssá '»dobálták magukról ruháikat, és ilyenkor madam Zsizell élvezettel szeroMU* '•ndhítóan szép testüket.

A lányokat szőrak'.'zte'la az élemedett perszőna kfváncsiskodása. Semmi veszélyt nem véltek benne, Emőke viszont rettegett a nézésétől. A madam érdeklődését ezzel még jobban felkeltette maga iránt. Egyszer váratlanul ezt kérdezte:

— Gyermek, kegyed még ugyebár ártatlan?

CSICSAY ALAJOS

a TT TBT'% ^ w ^ "W" te , ,T jr« .

[\ I j J * | IJ I j, I

Emőke szeretett volna valami durvát az arcába kiáltani, de csak azt felelte:

— Miért érdekli ez magát?

— Öhl — mondta az öregasszony, s elmenőben megjegyezte:

— Nyers a kicsike, akár a torma,

Reggel mind a hat lány, köztük Emőke

is ott szaladgált félig mezítelenül a konyhában, egymás kezéből kapdosták ki a lavórt, és merték literes bögrével a forró vizet a tűzhelyről. Egyszer sem kérdezték, ki gyújtott be, pedig Gizi mamát sosem látták dolgozni. Ha megjelent is köztük tűzpiros hálóingében, hóna alatt a sziámi macskával, le nem hajolt volna egy lapát szénért sem, hogy a tüzet táplálja.

Szeme viszont csillogott, akár a parázs, és megjegyzéseket is tett a sürgölődő fruskákra:

— Hajnali rózsák vagytok, drágáim. Te gyönyörű lilioml — suttogta Emőkének.

— Vigyázz erre a vén buzira, Emi, mert még megerőszakol! — lökte oldalba Emőkét egy jogászlány.

— Vagy pedig csípjél föl valami palit magadnak, akkor majd békén hagy. Még hasznod is lehet belőle, ha okosan csinálod. Ez itt a praxis, gyermekem! — mondta nyomatékkai az utolsó szót.

Emőkének rossz napja lett. Ha a reggeli jelenetre gondolt, végigfutott a hátán a hideg. Csak úgy fölszedni valami fiút, és fel cipelni a lakásra?! Hát éppenséggel akadna, talán a százast is legombolná a szipirtyó nak, de ez nem megy. Csak úgy lefeküdni valakivel érzelem nélkül, érdekből, ez egyszerűen prostitúció. Ilyesmihez erős akarat kell. A lányok állandóan biztatták. Sőt, már az öreg nő közeledése előtt is próbálták felkészíteni. Bár akkor még nem értette, mi célból teszik ezt. Ronda dolgok ezek. igyekezett másra terelni a figyelmét. Csak bejuthatna valahogy a diákotthonbal Szép, elérhetetlen álom.

Gizi nenéhez nem jártak ismerősök. Jur: csa volt, hogy mindenki távol tartja magái tőle. Amikor Emőke bejelentkezett a nyil vántartőban, azt hazudta, hogy rokona a íéninek. A hivatalnoknő sejtelmesen mosolygott, és amikor visszacsúsztatta a személyazonossági igazolványát, gúnyosan megje- gyezte:

— Csak meg ne bánja, kisasszony, ezt a rokonságot!

A lány arca kigyulladt, s majdnem elbőg te magát szégyenében. Micsoda emberek' Csak kibírjam valahogy — biztatta magát. Eddig minden jól megy. Az első egyes után szinte ünnepelt otthon a család. Apa hoszszas prédikációba kezdett, hogy legalább a gyerekei vigyék többre, mint ő. Mert mikor ő tanulhatott volna ...

Igen, ezt úgy mondják választékosán: objektiv akadályok. Anya állandóan a rossz társaságtól óvja. A fiúktól, akik csak egy célt követnek mindig, s aztán, ha... Ez Idegesítő Ilyenkor szeretne felkiáltani, hagyjátok már abba ezt a sok marhaságotSenkinek sem merte elmondani a sziámi macskás házinénit. Minek? Vajon ki értené meg. A nagymama három rőzsafűzérrel többet imádkozna, hogy Emesét elkerülje ez á rosszra csábító hajlam és a gonosz. Hátba még azt is tudná, hogy a macska neve Heródes? Aztán gondolatban belebújtatta nagymamit Zsizell tanti tűzpiros hálóingébé, hóna aiá képzelte az ocsmány cicust, és elkacagta magát.

— Te csak ne nevetgélj a szüleid jó tanácsán! — zsörtölődött anya.

— Idegen világba csöppentél, ahol ezer veszély leselkedik rád.

Hát ezt'jól eltalálta, anyuka, csak éppen *i a tartalma más. Különben a fene tudja. Lehet, hogy igazuk van.

Már semmi rémisztőt nem látott az öregasszony legveskedésében. Ö is magában nevetve, félvállról vette a ferdehajlamú nő ártatlan kéjelgését, mikor az egyik délután meglepetésére egy meghatározhatatlan korú férfit talált Gizi néni konyhájában. Az idegen kellemes illatú szivart szítt. A különös alakon ebben a környezetben semmi kifogásolnivalót nem talált. Hervadt píper- kőc, állapította meg.

A férfi felállva és mélyen meghajolva üdvözölte:

— Kisztihand, madmazel!

Tulajdonképpen nem is számított más

köszönésre. Az alak és ostoba szavai éppen ügy illettek a környezetbe, akár a sziámi macska és Gizella anyó piros hálóinge. Most a háziasszony lila pongyolát viselt, a nyakában citromsárga boa volt.

— Öh, hát mégis igaz?! — ömlengett az öregasszony.

— ön precíz és szavahihető, Mimi kisasszony. Bravó.

Bolondok ezek mindketten, gondolta a lány, és kissé feszélyezve érezte magát. Most döbbént rá, hogy a szokottnál korábban érkezett. Igyekezett minél előbb bejutni a szobába. A madam utána osont, s mint aki lopni készül, óvatosan betette maga mögött az ajtót.

Géza úr a konyhában semmit sem hallott a benti társalgásból. Annyit azonban megsejtett, hogy Zsizell nagysád most hiába fáradozik.

Nyekkent a kilincs, s a „háziasszony“ keserű csalódással mondta:

— Az ilyeneket az én időmben alaposan megfenyítették.

Géza úr óva intette, s valamit a türelemről motyogott, miközben igyekezett mielőbb távozni.

Másnap Emőke is távozott. Nehéz bőröndjét letette a frissen szurkozott járdára. Torka elszorult keserűségében. Úgy érezte, még sosem sajnálta Így az apját, mint most, ebben a pillanatban. Nem volt fáradt, mégis le kellett ülnie. A fekete aszfalton, mint lármázó, gyerekek, csúszkáltak-futkostak ide-oda a reggeli napsugarak.

Akkor nem értette apját, miért sir. Azt hitte, megromlott egészsége miatt, mert mi különbség lehet az aszfaltozó és a kőművesek melletti munka között.

A lányoktól el sem köszönt. Nem nagyon szerette őket. Talán rövid volt az együttlé- tük arra, hogy összebarátkozzanak.

Kevés volt még a járókelő az utcán, az egyik nehéz szatyrokat cipelő háziasszonynak feltűnt a kopott papírkofferen ücsörgő lány. Butaság így lebzselni a fal mellett — gondolta Emőke, és elindult új albérletet keresni. Először a páratlan házszámokat vette sona.

I