Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-18 / 47. szám

/ II. A swinoujsciel kikötő­ben várakozunk. Va­lamivel több mint fél 6ra hiányzik az éjfélhez. Még mindig nem tudjuk, föl- férünk-e a hajóra vagy sem. Közben megérkeznek a ha­zai kollégák is. Panaszkod­nak, hogy hétfőn este éj­fél előtt jöttek meg egy hosszú Itáliai útról, de más­nap reggel újra indulniuk kellett Svédországba. Szid­nak minden ■ szidhatót. Ar­ról már nem is beszélve, hogy nekik a hajón már egyáltalán nem foglaltak otthonról helyet, s az éjféli járatra nem férnek föl. Vár­hatnak másnap délig. >—j De akkor tegnap éjsza­ka még nyugodtan kíalud- hattuk, kipihenhettük volna magunkat otthon, elég lett volna ma reggel elindulni. De szó sem lehetett erről, küldtek, jönnünk kellett ■ mondják a mérgelődök. — A körülöttünk álló ka­mionok már mind elfoglal­ták helyüket a hajón. Né­hány perccel fél tizenkettő után megtudjuk, hogy ezzel a járattal mehetünk mi is. Nagy az öröm. Behajtunk a hajó gyomrába, szorosan egy másik kocsi mellé ál­lunk. A matrózok leláncol­ják kocsinkat. Jöhet akár­milyen szélvihar, dobálhat­ják a hajót akármilyen bősz hullámok, a kocsiknak nem szabad megmozdulniuk. Miközben a meredek lép­csőkön felkaptatunk a má­sodik emeleti portára, a kol­légák mesélik, hogy néhány hónappal ezelőtt az egyik hasonló menetrendszerű komphajó elsüllyedt. Az em­berek megmenekültek, de a teljes rakomány odaveszett. Jó előjelek, gondoljuk ma­gunkban, hiszen most sem olyannak ígérkezik az idő, hogy sima utunk lenne. Hogy milyen meglepetéseket tartogat a Balti-tenger,' nem tudni előre ... Hajónk félelmetes nagy­ságú. Gyomrában huszon­négy kamion, kisebb vonat- szerelvény és sok-sok sze­mélykocsi elfér. Lengyel zászló alatt közlekedik, len­gyel a személyzete is. El­lenben vásárolni csak svéd koronáért vagy egyéb nyu­gati valutáért lehet. A me­netjegy ára is ilyen pénz­nemben fizetendő. Leginkább elsőosztályú szállodához hasonlíthatnánk hajónkat. Van itt porta, a- hol megkapjuk kajütünk kulcsát, önkiszolgáló étte­rem, étterem, több presszó és játékterem, italbolt és ru­házati üzlet, remek éjszakai bár, rulettasztallal meg min­den, ami kell. Legnagyobb keletje természetesen az i- talnak van. Nem csoda, hi­szen vámmentesen, lénye­gesen olcsóbban kapható, mint Svédországban. Sor áll az üzlet előtt. Nézzük a vá­sárlókat jó darabig. Három üvegnél kevesebbet senki sem vesz. De nem ritka aki öt-nyolc üveggel távozik a pulttól, és pár perc múlva újra sorban áll. Hogyan vi­szik, csempészik be ezt a tömérdek alkoholt a szesz­re igen kényes svéd honba, annak csak a nagy isten a megmondhatója. Vagy netán képesek reggelig ennyi piát elfogyasztani itt a hajón? Egyébként szeptember ele­jén, szezon végén már a ha­jó méreteihez képest kevés az utas. A hatalmas étte­remben szinte elveszünk. A kamionossöfőröknek fenn­tartott asztaloknál ts sok az üres hely. A kiadós vacso­ra után bámészkodunk még egy darabig a játékautoma­ták környékén, majd két óra felé eltesszük magunkat másnapra. Pirkadat előtt ar­ra ébredek — mondja An ton Jelemensky —, hogy Ján Blazko cipőjével a pad­lózatot csapkodja. Látom ám, patkányokat kerget, a- melyek szobánkban hancú­ystadi kikötőben, á Siáraz- földön vagyunk. Azonnal megyünk a vámépületben levő irodaházba, pie8keres- ni a csehszlovák kirendelt­ség emberét. Miután megta­láljuk, kiderül, hogy a ka­mion úticélja Timsfors vá­roska, innen jó kétszáz ki­lométerre van, Stockholm irányában. Szóval nem me­gyünk a sarkkörön túlra. Még le sem bonyolítjuk a kamion vámvizsgálatához szükséges papír-formaságo­kat, amikor mellénk toppan az éjfélkor Lengyelország­ban hagyott két fiatal kol­léga. Kiderült, hogy éjsza­ka kettőkor menetrenden kívül hajót indítottak, s az­zal jöttek. A további utat már együtt tehetjük meg. Ők is Timsforsba visznek Slovnaft-termékeket. S mint a kirendeltségen kiderül, a kocsiknak vissza sem kell üresen menniük. Az ügynök egy osztrák cég számára Bécsbe szerzett rakományt. Ha szerencsénk lesz, még este, de legkésőbb másnap reggel kirakodhatunk és es­tig megtörténhet a berako­dás. Éjszaka elkaphatunk egy hajót, és szombat reg­gel újra Lengyelországban lehetünk. Vasárnap délután pedig már Bécsben. Hétfőre meg otthon. De ezek persze csak tervek. Tervek és ki­csit ideálisan elképzelve, mert a valóság mindig bo­nyolultabb és időigényesebb. Fél tízkor elindulunk. Az utak! Az utak itt cso­dálatosak. A közúti jelző­táblák fölött mindenütt lámpa, s ha csak egy ki­csit is ködösebb az idő, már égnek. Az autók lámpái pe­dig még ilyenkor, ragyogó napsütésben is világítanak. Az óriás iparváros, Mal­mö mellett húzunk el. Az ilyen utakon élvezet a vezetés. — Melyik ország sofőrjeit szág: jő út, jó konyha, elő­vigyázatos sofőrök. Lengyel- ország: rossz utak s ha ka­nyar, akkor ott kocsi áll. A lengyel sofőrök mindig a kanyarokban parkolnak. Szovjetunió: vendégszerető emberek, végtelenül készsé­gesek. Skandinávia: nem részletezem országonként, mert egyforma. Mindenütt tisztaság, a tengerparti u- tak is nagyon biztonságo­sak, a sofőrök elegánsan és gyorsan vezetnek. Ennyi lenne tömören. —I Ha úgy adódik, jövőre elvinnének-e egy útra? ~- kérdezem a két mesélőt. — Én nemigen leszek ak­kor már a vállalatnál, elég volt a nyolc év — mondja Ján BlaZko. — Nocsak, vége a világ­csavargásnak .. .71 —i Vége, és lehetőleg mi­nél előbb. Hogy miért? Mert elegem van az állandó rohanásból, idegeskedésből, a hidegkosztból, nem aka­rok gyomorfekélyt. Elegem van abból, hogy nyolc éve rendszeresen nem vagyok otthon. Mert mondok egy példát: hazajövök pénteken, szombaton nyugodtan leülök a fotelba, megiszok egy fél­decit, és részegnek érzem magam. Annyira fáradtan, kábultan, kialvatlanul érke­zik meg egy-egy útról az ember, hogy még pihenni sem bír. Vasárnap csak al- szok meg alszok, a család lábujjhegyen jár a lakás­ban, nehogy felébresszenek, beszélgetni sem bírok velük, aztán hétfőn meg újra in­dulás. Nyolc éve tart ez, higgye el, elég volt. — Tudja, mit mondana erre egy rosszmájú olvasó? Megszedték magukat, és most lelépnek, még sajnáltatják is magukat. — Lehet, hogy ezt mon­daná, nem tudom, de nincs Anton Jelemenskf, aki a motorok szakavatott „doktora“ tartják egymás közt a leg­jobb pilótáknak? — kérde­zem, hogy újra visszatér­jünk a témához. i—i Az angolok és a své­dek a legjobbak, ők csinál­ják a legrégebben. De min­den nagyképűség nélkül ál­lítjuk, hogy a mi kamiono- sainkat is aránylag ritkán büntetik meg külföldön, és mi is az élmezőnyhöz tarto­zunk. !— Hogyan jellemeznék Európa országutait a sofő­rök magatartása és az utak alapján? »— Fogas kérdés, de hát vegyük sorjában! Belgium: 'minden autősztráda ki van világítva egész éjszaka, lám­pa nélkül lehet hajtani. Hol­landia: minden sofőrnek a hajtási vizsgával együtt ú- szóvizsgát is kell tennie. Ha nem tud jól úszni, nem kap hajtási jogosítván* t. Olasz­ország: őrült módra közle­kednek az olaszok, de igen biztonságosan. És azon sem kell csodálkozni, ha reggel felébredve a sofőr, csak a kocsi kabinját látja, mert a többi rakományostul eltűnt. Anglia: előzékeny sofőrök, az utak gentlemanjei. Fran­ciaország: olyanok itt a so­főrök, mint a kaszkadőrök, nem félnek semmitől. Előny, nem előny, a kocsi alá is bebújnak. NSZK: ott vannak a legjobban kijelölt utak. Megtartanak minden közle­kedési szabályt, jelzést, és nagyon kényesek a kocsi műszaki állapotára. Auszt­ria: rámenős sofőrök, gyö­nyörű vidék, szép alagutak, jó kávé. Jugoszlávia: a kontrasztok földje, az otta­ni sofőrök jellemezhetetle- nek, akárcsak az utak. E- gyik kitűnő, a másik csap­nivaló. Románia: gond van a naftaellátással, kapunk, nem kapunk, sosem tudni e- lőre. A sofőrök pedig elég határozatlanok. Magyaror­igaza, az biztos. Bár a kere­set sem olyan, mint azt so­kan képzelik. Hónap végén egy jó hegesztő, bányász vagy talán még egy kőmű­vesnek is több van a borí­tékjában, mint az enyémben. Ami igaz és tagadhatatlan: világot láttam, Európa útjai a kisujjamban vannak. De egyszer mindenből elég, és a pénz sem minden. Nekem a nyugalmamat nem lehet pénzzel megvenni, mert az mindennél fontosabb. Sze­retnék olyan munkahelyet, ahol tudom, pénteken vég­zek és a szombat-vasárnap a családé. Ha netán tud va­lamit, szóljon. Ján Blanko és Anton Jele- mensky, a CSAD bratislavai vállalatának söfőrjei elbe­szélése alapján lejegyezte: ZOLCZER JÄNOS _ Ján Blaáko roznak. No, mondom, ezek szerint mi nem süllyedünk el. Mert ugye, minden va­lamirevaló patkány menekül a süllyedő hajóról, és nem virgonckodik hajnali fél öt­kor. A reggeli fenséges. Svéd­asztal az étterem sarkában, és akinek van reggelijegye, az korlátlan mennyiségben vehet, ehet a több tízféle felvágottból, süteményből, gyümölcsből, teából, kávé­ból, zöldségből, halból. A neveletlenebbje még útrava- lót is csomagol magának, de mondanom , sem kell, mi nem tartozunk közéjük. Nyolc óra előtt már az Világjárá toffirelnk foly­tatják beszámolóinkat svéd­országi utazásokról: a ka- mionosélet jellegzetes moz­zanatairól, a komphajón tapasztaltakról, elképzelé­seikről mesélnek. Hazatér ve már szívesen beszélnek minden útról, de erre álfa Iában alig-alig marad ldfi indulni kell újra. Az utak hfvják, várják őket: a ka­mionnak mennie kell! Az elmúlt héten Bulgáriá­ba látogatott Lubomír Strou- gal szövetségi miniszterel­nök. Miniszterelnökünket fo­gadta Todor Zsivkov elvtárs is, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke. Miniszterelnökünk látogatása során hosszú tá­vú kereskedelmi megállapo­dást írt alá. A látogatás so­rán megállapították, hogy a két ország kapcsolatai jól fejlődnek. Mindenekelőtt a gépipar, az elektronika, az elektrotechnika és a vegy­ipar területén volt az utób­bi időben előrehaladás. A szakosított termékek áru­cseréje 1980-ban megközelí­tőleg a kölcsönös árucsere 25 százalékát alkotja. Strou- gal elvtárs látogatása során időszerű nemzetközi problé­mákkal is foglalkozott. A csehszlovák és a bolgár fél aggodalmának adott hangot a jelenlegi nemzetközi hely­zettel kapcsolatban. Bulgá­ria és Csehszlovákia vezető tényezői mélyen meg van­nak győződve arról, hogy az enyhülési politikának nincs más alternatívája, ezért is­mételten támogatásáról biz­tosították a különböző tár­sadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mel­lett élés híveit, és azt, hogy a jövőben is az államok kö­zötti vitás kérdések békés eszközökkel, tárgyalások út­ján történő megoldásáért fognak harcolni. November 11-én hivatalo­san megnyílt a madridi ta­lálkozó, hogy az enyhülés kérdéseiről tárgyaljon. Lap­zártunk időpontjában még nincsenek értesüléseink a tárgyalások érdemleges me­netéről. Az amerikai elnökválasz­tás érthetően széles körben foglalkoztatja a különböző országok, politikusait . és a közvéleményt is. Senki előtt sem kétséges, hogy ;az ame.- rikai-szovjet viszony, a .nem: zetközi politika egyik sar­kalatos kérdése. Az... APN kommentátora ezt így fogal­mazta meg: „Ha a személyi: ségnek . a történelemben be- ’ töltött szerepéről alkotott elméleteket konkrétan alkal­mazzuk „az amerikai válasz­tásokra, arra a gondolatra jutunk, hogy az elnökök jönnek-mpnnek', de a nem­zetközi helyzet objektív, té­nyezői változatlanok marad­nak. A hatalmon levő el­nök politikája általában- el­tér a kampány folyamán használt' retorikától, jelsza­vaktól. ..Ugyanakkor kétség-*, kívül jobbra tolódás mutat­kozik meg az amerikai -po­litikában, ezt . tanúsítják a képviselőházi és a szenátusi, választások eredményei. Az APN kommentárja a szovjet: -amerikai viszony alakulá­sát mérlegelve idézi Rea­gant: „Moszkvához' fűződő viszonyunkat a munkakap­csolat korrektségének kell jellemeznie.“ Az előző kor­mányzat tevékenységéből i- dőközönként pontosan ez hiányzott — kommentálja a . szovjet hírügynökség Rea­gan szavait. ' A brit munkáspárt új ve­zetőjévé Michael Footot vá­lasztották meg. Ezzel a brit ellenzék élére a párt bal­oldalának képviselője ke­rült. így megnyilvánult az alapszervezetek többségé­nek akarata. Eddig ugyanis az alapszervezeteknek, vala­mint a szakszervezeteknek igen kevés szavuk volt a párt vezetői megválasztásá­ban. e i » KAMIONOSOK EUROPA OTJAIN

Next

/
Thumbnails
Contents