Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-18 / 47. szám

/

II.

A

swinoujsciel kikötőben várakozunk. Valamivel több mint fél 6ra hiányzik az éjfélhez. Még mindig nem tudjuk, föl- férünk-e a hajóra vagy sem. Közben megérkeznek a hazai kollégák is. Panaszkodnak, hogy hétfőn este éjfél előtt jöttek meg egy hosszú Itáliai útról, de másnap reggel újra indulniuk kellett Svédországba. Szidnak minden ■ szidhatót. Arról már nem is beszélve, hogy nekik a hajón már egyáltalán nem foglaltak otthonról helyet, s az éjféli járatra nem férnek föl. Várhatnak másnap délig.

>—j De akkor tegnap éjszaka még nyugodtan kíalud- hattuk, kipihenhettük volna magunkat otthon, elég lett volna ma reggel elindulni. De szó sem lehetett erről, küldtek, jönnünk kellett ■ mondják a mérgelődök.

— A körülöttünk álló kamionok már mind elfoglalták helyüket a hajón. Néhány perccel fél tizenkettő után megtudjuk, hogy ezzel a járattal mehetünk mi is. Nagy az öröm. Behajtunk a hajó gyomrába, szorosan egy másik kocsi mellé állunk. A matrózok leláncolják kocsinkat. Jöhet akármilyen szélvihar, dobálhatják a hajót akármilyen bősz hullámok, a kocsiknak nem szabad megmozdulniuk.

Miközben a meredek lépcsőkön felkaptatunk a második emeleti portára, a kollégák mesélik, hogy néhány hónappal ezelőtt az egyik hasonló menetrendszerű komphajó elsüllyedt. Az emberek megmenekültek, de a teljes rakomány odaveszett. Jó előjelek, gondoljuk magunkban, hiszen most sem olyannak ígérkezik az idő, hogy sima utunk lenne. Hogy milyen meglepetéseket tartogat a Balti-tenger,' nem tudni előre ...

Hajónk félelmetes nagyságú. Gyomrában huszonnégy kamion, kisebb vonat- szerelvény és sok-sok személykocsi elfér. Lengyel zászló alatt közlekedik, lengyel a személyzete is. Ellenben vásárolni csak svéd koronáért vagy egyéb nyugati valutáért lehet. A menetjegy ára is ilyen pénznemben fizetendő.

Leginkább elsőosztályú szállodához hasonlíthatnánk hajónkat. Van itt porta, a- hol megkapjuk kajütünk kulcsát, önkiszolgáló étterem, étterem, több presszó és játékterem, italbolt és ruházati üzlet, remek éjszakai bár, rulettasztallal meg minden, ami kell. Legnagyobb keletje természetesen az i- talnak van. Nem csoda, hiszen vámmentesen, lényegesen olcsóbban kapható, mint Svédországban. Sor áll az üzlet előtt. Nézzük a vásárlókat jó darabig. Három üvegnél kevesebbet senki sem vesz. De nem ritka aki öt-nyolc üveggel távozik a pulttól, és pár perc múlva újra sorban áll. Hogyan viszik, csempészik be ezt a tömérdek alkoholt a szeszre igen kényes svéd honba, annak csak a nagy isten a megmondhatója. Vagy netán képesek reggelig ennyi piát elfogyasztani itt a hajón? Egyébként szeptember elején, szezon végén már a hajó méreteihez képest kevés az utas. A hatalmas étteremben szinte elveszünk. A kamionossöfőröknek fenntartott asztaloknál ts sok az üres hely. A kiadós vacsora után bámészkodunk még egy darabig a játékautomaták környékén, majd két óra felé eltesszük magunkat másnapra. Pirkadat előtt arra ébredek — mondja An ton Jelemensky —, hogy Ján Blazko cipőjével a padlózatot csapkodja. Látom ám, patkányokat kerget, a- melyek szobánkban hancúystadi kikötőben, á Siáraz- földön vagyunk. Azonnal megyünk a vámépületben levő irodaházba, pie8keres- ni a csehszlovák kirendeltség emberét. Miután megtaláljuk, kiderül, hogy a kamion úticélja Timsfors városka, innen jó kétszáz kilométerre van, Stockholm irányában. Szóval nem megyünk a sarkkörön túlra.

Még le sem bonyolítjuk a kamion vámvizsgálatához szükséges papír-formaságokat, amikor mellénk toppan az éjfélkor Lengyelországban hagyott két fiatal kolléga. Kiderült, hogy éjszaka kettőkor menetrenden kívül hajót indítottak, s azzal jöttek. A további utat már együtt tehetjük meg. Ők is Timsforsba visznek Slovnaft-termékeket. S mint a kirendeltségen kiderül, a kocsiknak vissza sem kell üresen menniük. Az ügynök egy osztrák cég számára Bécsbe szerzett rakományt. Ha szerencsénk lesz, még este, de legkésőbb másnap reggel kirakodhatunk és estig megtörténhet a berakodás. Éjszaka elkaphatunk egy hajót, és szombat reggel újra Lengyelországban lehetünk. Vasárnap délután pedig már Bécsben. Hétfőre meg otthon. De ezek persze csak tervek. Tervek és kicsit ideálisan elképzelve, mert a valóság mindig bonyolultabb és időigényesebb.

Fél tízkor elindulunk.

Az utak! Az utak itt csodálatosak. A közúti jelzőtáblák fölött mindenütt lámpa, s ha csak egy kicsit is ködösebb az idő, már égnek. Az autók lámpái pedig még ilyenkor, ragyogó napsütésben is világítanak.

Az óriás iparváros, Malmö mellett húzunk el.

Az ilyen utakon élvezet a vezetés.

— Melyik ország sofőrjeit

szág: jő út, jó konyha, elővigyázatos sofőrök. Lengyel- ország: rossz utak s ha kanyar, akkor ott kocsi áll. A lengyel sofőrök mindig a kanyarokban parkolnak. Szovjetunió: vendégszerető

emberek, végtelenül készségesek. Skandinávia: nem részletezem országonként, mert egyforma. Mindenütt tisztaság, a tengerparti u- tak is nagyon biztonságosak, a sofőrök elegánsan és gyorsan vezetnek. Ennyi lenne tömören.

—I Ha úgy adódik, jövőre elvinnének-e egy útra? ~- kérdezem a két mesélőt.

— Én nemigen leszek akkor már a vállalatnál, elég volt a nyolc év — mondja Ján BlaZko.

— Nocsak, vége a világcsavargásnak .. .71

—i Vége, és lehetőleg minél előbb. Hogy miért? Mert elegem van az állandó rohanásból, idegeskedésből, a hidegkosztból, nem akarok gyomorfekélyt. Elegem van abból, hogy nyolc éve rendszeresen nem vagyok otthon. Mert mondok egy példát: hazajövök pénteken, szombaton nyugodtan leülök a fotelba, megiszok egy féldecit, és részegnek érzem magam. Annyira fáradtan, kábultan, kialvatlanul érkezik meg egy-egy útról az ember, hogy még pihenni sem bír. Vasárnap csak al- szok meg alszok, a család lábujjhegyen jár a lakásban, nehogy felébresszenek, beszélgetni sem bírok velük, aztán hétfőn meg újra indulás. Nyolc éve tart ez, higgye el, elég volt.

— Tudja, mit mondana erre egy rosszmájú olvasó? Megszedték magukat, és most lelépnek, még sajnáltatják is magukat.

— Lehet, hogy ezt mondaná, nem tudom, de nincs

Anton Jelemenskf, aki a motorok szakavatott „doktora“

tartják egymás közt a legjobb pilótáknak? — kérdezem, hogy újra visszatérjünk a témához.

i—i Az angolok és a svédek a legjobbak, ők csinálják a legrégebben. De minden nagyképűség nélkül állítjuk, hogy a mi kamiono- sainkat is aránylag ritkán büntetik meg külföldön, és mi is az élmezőnyhöz tartozunk.

!— Hogyan jellemeznék Európa országutait a sofőrök magatartása és az utak alapján?

»— Fogas kérdés, de hát vegyük sorjában! Belgium: 'minden autősztráda ki van világítva egész éjszaka, lámpa nélkül lehet hajtani. Hollandia: minden sofőrnek a hajtási vizsgával együtt ú- szóvizsgát is kell tennie. Ha nem tud jól úszni, nem kap hajtási jogosítván* t. Olaszország: őrült módra közlekednek az olaszok, de igen

biztonságosan. És azon sem kell csodálkozni, ha reggel felébredve a sofőr, csak a kocsi kabinját látja, mert a többi rakományostul eltűnt. Anglia: előzékeny sofőrök, az utak gentlemanjei. Franciaország: olyanok itt a sofőrök, mint a kaszkadőrök, nem félnek semmitől. Előny, nem előny, a kocsi alá is bebújnak. NSZK: ott vannak a legjobban kijelölt utak. Megtartanak minden közlekedési szabályt, jelzést, és nagyon kényesek a kocsi műszaki állapotára. Ausztria: rámenős sofőrök, gyönyörű vidék, szép alagutak, jó kávé. Jugoszlávia: a kontrasztok földje, az ottani sofőrök jellemezhetetle- nek, akárcsak az utak. E- gyik kitűnő, a másik csapnivaló. Románia: gond van a naftaellátással, kapunk, nem kapunk, sosem tudni e- lőre. A sofőrök pedig elég határozatlanok. Magyarorigaza, az biztos. Bár a kereset sem olyan, mint azt sokan képzelik. Hónap végén egy jó hegesztő, bányász vagy talán még egy kőművesnek is több van a borítékjában, mint az enyémben. Ami igaz és tagadhatatlan: világot láttam, Európa útjai a kisujjamban vannak. De egyszer mindenből elég, és a pénz sem minden. Nekem a nyugalmamat nem lehet pénzzel megvenni, mert az mindennél fontosabb. Szeretnék olyan munkahelyet, ahol tudom, pénteken végzek és a szombat-vasárnap a családé. Ha netán tud valamit, szóljon.

Ján Blanko és Anton Jele- mensky, a CSAD bratislavai vállalatának söfőrjei elbeszélése alapján lejegyezte:

ZOLCZER JÄNOS

_ Ján Blaáko

roznak. No, mondom, ezek szerint mi nem süllyedünk el. Mert ugye, minden valamirevaló patkány menekül a süllyedő hajóról, és nem virgonckodik hajnali fél ötkor.

A reggeli fenséges. Svédasztal az étterem sarkában, és akinek van reggelijegye, az korlátlan mennyiségben vehet, ehet a több tízféle felvágottból, süteményből, gyümölcsből, teából, kávéból, zöldségből, halból. A neveletlenebbje még útrava- lót is csomagol magának, de mondanom , sem kell, mi nem tartozunk közéjük.

Nyolc óra előtt már az

Világjárá toffirelnk folytatják beszámolóinkat svédországi utazásokról: a ka- mionosélet jellegzetes mozzanatairól, a komphajón tapasztaltakról, elképzeléseikről mesélnek. Hazatér ve már szívesen beszélnek minden útról, de erre álfa Iában alig-alig marad ldfi indulni kell újra. Az utak hfvják, várják őket: a kamionnak mennie kell!

Az elmúlt héten Bulgáriába látogatott Lubomír Strou- gal szövetségi miniszterelnök. Miniszterelnökünket fogadta Todor Zsivkov elvtárs is, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke. Miniszterelnökünk látogatása során hosszú távú kereskedelmi megállapodást írt alá. A látogatás során megállapították, hogy a két ország kapcsolatai jól fejlődnek. Mindenekelőtt a gépipar, az elektronika, az elektrotechnika és a vegyipar területén volt az utóbbi időben előrehaladás. A szakosított termékek árucseréje 1980-ban megközelítőleg a kölcsönös árucsere 25 százalékát alkotja. Strou- gal elvtárs látogatása során időszerű nemzetközi problémákkal is foglalkozott. A csehszlovák és a bolgár fél aggodalmának adott hangot a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban. Bulgária és Csehszlovákia vezető tényezői mélyen meg vannak győződve arról, hogy az enyhülési politikának nincs más alternatívája, ezért ismételten támogatásáról biztosították a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés híveit, és azt, hogy a jövőben is az államok közötti vitás kérdések békés eszközökkel, tárgyalások útján történő megoldásáért fognak harcolni.

November 11-én hivatalosan megnyílt a madridi találkozó, hogy az enyhülés kérdéseiről tárgyaljon. Lapzártunk időpontjában még nincsenek értesüléseink a tárgyalások érdemleges menetéről.

Az amerikai elnökválasztás érthetően széles körben foglalkoztatja a különböző országok, politikusait . és a közvéleményt is. Senki előtt sem kétséges, hogy ;az ame.- rikai-szovjet viszony, a .nem: zetközi politika egyik sarkalatos kérdése. Az... APN kommentátora ezt így fogalmazta meg: „Ha a személyi: ségnek . a történelemben be- ’ töltött szerepéről alkotott elméleteket konkrétan alkalmazzuk „az amerikai választásokra, arra a gondolatra jutunk, hogy az elnökök jönnek-mpnnek', de a nemzetközi helyzet objektív, tényezői változatlanok maradnak. A hatalmon levő elnök politikája általában- eltér a kampány folyamán használt' retorikától, jelszavaktól. ..Ugyanakkor kétség-*, kívül jobbra tolódás mutatkozik meg az amerikai -politikában, ezt . tanúsítják a képviselőházi és a szenátusi, választások eredményei. Az APN kommentárja a szovjet: -amerikai viszony alakulását mérlegelve idézi Reagant: „Moszkvához' fűződő viszonyunkat a munkakapcsolat korrektségének kell jellemeznie.“ Az előző kormányzat tevékenységéből i- dőközönként pontosan ez hiányzott — kommentálja a . szovjet hírügynökség Reagan szavait. '

A brit munkáspárt új vezetőjévé Michael Footot választották meg. Ezzel a brit ellenzék élére a párt baloldalának képviselője került. így megnyilvánult az alapszervezetek többségének akarata. Eddig ugyanis az alapszervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek igen kevés szavuk volt a párt vezetői megválasztásában.

e i »

KAMIONOSOK EUROPA OTJAIN