Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-11 / 46. szám

I (M Kakuk Marci Ha ma élne e különös, hó­bortos, félszeg figura, azt mondanánk rá, lumpen- •elem, munkakerülő, akinek minden mindegy. De akkor, abban a világban, amikor Tersánszky Józsi Jenő „meg­álmodta“, megírta Kakuk Marciját — még az l. világ­háború előtt —* ö volt a nincstelen, a társadalom pe­rifériáján élók tömegének egyike, ö volt, aki úgy pró­bált boldogulni, ahogy tu­dott: csalt, hazudott, téblá- bolt a világban. Mégis, 6 a ml emberünk. Vele érzünk szimpátiát, neki szurkolunk, érte izgulunk, kalandjain mosotygunk. S miközben Kakuk Marci szépasszonyok, fiatal lányok domborulatait tapogatja, me­nekül a behemót iszákos e- lói, dolgozhat is hébe-hóba és padlás-szobákban lakik, bepillanthatunk az akkori társadalom uralkodó rétegé­nek mindennapjaiba. Kttá- rulkozik előttünk egy em­bert kiszipolyozó világ, a- mely szemében a Kakuk Marci féle figurák nem ér­demelnek jobb bánásmódot, sőt, még olyat sem, mint a- kármely korcs szobakutyus. Tersánszky elesettjei tudo­másul veszik ezt a világot. Mert más lehetőség számuk­ra úgysem marad. A tévé újság tanúsága szerint az író még életében látta a müvéből készült fil­met, büszkén mutogatta szo­ba-vetítéseken barátainak, jónak Ítélte meg. Vajon mit mondana most, évtizedek távlatából, ha új- ra megnézhetné...?! Nem hiszem, hogy oka lenne a szégyenkezésre. Se neki, se Markos Miklós rendezőnek, aki még a hajdani nagyok szellemében csinálta meg a Kakuk Marcit. Tudta, mikéit a nézőnek ahhoz, hogy ne álljon föl vetítés közben, hogy jól szórakozzon, hogy azt a „hangulatot“ ültesse át a filmszalagra, amit Ter­sánszky könyvében megírt. Kakuk Mordból se hőst, se elelratnt való áldozatot nem kreált. Csak mesélt, mintáz író tette. Horatius B rovatban már többször ts leírtam azt a nézetemet, hogy helyét nem találó, u- nalmas, mondvacsinált mű­fajnak tartom a tévéjátékot, a se film, se színház tévé­játékot. Túlságosan beskatu­lyázza a színészt, a cselek­ményt, falak közé zárja a nézőt, és a látvány, amelyet a képernyőnek kötelessége lenne pazarrá alakítani, el­marad, silánnyá válik. Per­sze most is vannak kivéte­lek. Ezek közé tartozik a Csehszlovák Televízió Hora­tius című tévéjátéka is, ame­lyet Pavol Haspra rende­zett. A történet ismerős, nem is részletezem. ■ -w Kivételnek, jónak, érde­kesnek neveztem azért, mert a játék, a színészi, a rendezőt munka pontos volt, a hősök élethüeknek tűn­tek. Játékukkal elhitették a nézővel azt is, amit nem láthattunk, a három-három hős párviadalát, a minden baft okozó harcot. Elhitet­ték, hogy a színész szinte mágikus megjelenítő erejé­vel láthatóvá teszi a látha­tatlant. Ehhez pedig olyan jó színészek kellenek, mint Leopold Haveri, Magda Va- Sáryová, Milan Kűalko, Sofia Valentová... Siker volt ez a tévéjáték, élvezettel, örömmel [ehetett végignézni. Z. J. « [E2Z23: ISMERŐSÜNK BENKÖ PÉTER Nem tudom, mostanában milyen lehet a hangulata, a közelmúltban eléggé pesszimista volt. Bár nem hi­szem, hogy azóta változott volna. Benkő Péten ugyan­is az utóbbi években elkerülik az igazán jó filmszere­pek, s egy-két kivételtől eltekintve a Thália Színház­ban sem kap karakterének megfelelő feladatokat. Né­hány héttel ezelőtt a Bal négyes páholy Beöthyjeként, előtte pedig Nemere László Prolifilmjében láthattuk a televízióban, a mérleg azonban még mindig mások ja­vára billen. Ezért is elgondolkoztató, milyen sorsra jut­nak azok a színészek, akiknek pályakezdését hangos hírverés előzi meg. Benkő Pétert másodéves főiskolai hallgatóként fedez­ték fel a filmrendezők, először A koppányi aga testa mentumában, majd az Egri csillagokban kapott fősze­repet Oj arc, új név volt az övé, a tévében is gyorsan „ügyeletes“ sztár lett. S akit gyorsan felkapnak, gyor­san el is felejtenek. Mert új arcból, új tehetségből min­dig van elég. S a feledés már-már áthatolhatatlan ho­mályából nem könnyű visszatérni. Benkő Péternek si­került Igaz, sokaknak úgy tűnhet fel, élőiről kezdte a pályáját, s talán elmúlik még néhány év, amíg a hír­név Ismét a nyomába szegődik. Jancsó Miklós filmjében az Allegro barbáréban lát­tam a minap, ha jól emlékszem, három mondata sem volt; Az erődben már nagyobb szerepet kapott. Csak a régi siker várat magára . .. (g. szabó) Made in Hungária felvételek Az évenként megrendezett pop­zenei fesztivál nemcsak a rutinos előadóknak nyújt lehetőségét új dallal a közönség elé lépni, ha­nem gyakran ez az első igazi bizonyítási lehetőség a iiatal, kez­dő énekesek, együttesek számára. Az Idei seregszemlén találkoz­hattunk néhány új névvel; Ste­fániáit Janula, Bogdányi Nelli, Ke­lemen Éva, Farkas Károly vagy Tun Lajos nevét még csak tanul­gatja a popzenét kedvelő közön­ség. A kevésbé rutinos együtte­sek közül két folkzenekar, a Boj­torján és a 100 Fok Celzius sze­repelt, valamint az Ungar és a Wastaps együttes. Az élgárda kép­viseletében a Bergendy, a Color, a Karthágó, az Apostol, a szólis­ták közül Máté Péter, Koős Já­nos, Cserháti Zsuzsa és Kontár László részvétele emelte a ren­dezvény színvonalát. A felsorolt énekesek és zene­karok tolmácsolásában elhang­zott dalok között jó néhány slá­ger akad, örömmel fogadjuk hát a hírt, hogy az MHV a Made In Hungária ‘80 zenei anyagát meg­jelentette kislemezeken. -ec­SLÁGERLISTA Az e heti listán számtalan hirtelen változásra került sor. Ennek talán az az oka, hogy csak másodízben küld- tótek ba szavazataitokat, és ezáltal még nem alakult ki egységes nézet. Az ízlések és pofonok különbözőek, így van ez a táncdalkedvelők körében is. Mindenesetre már most megmutatkozik a rockkedvelők népes táborá­nak levelei alapján a diszkózene háttérbe szorulása. Indokolja ezt a V’Moto Rock együttes közismert dalá­nak az élre törése; és ebben listánk vezető száma meg­egyezik a magyarországi slágerlistáéval. 1. (—) V’Moto Rock: Várj, míg felkel a nap 2. (6 ) Edda: Elhagyom a várost 3. ( —j Szűcs Judith: Tanítás után 4. (9 ) Elán: Kaskadér 5. (—) Dschíngis. Khan: Dschingis Khan 8. [—j Boney M.: Csónak a folyón 7. [«—) Beatrice: Minek él az olyan 8. (—) Hóbo Blues Band: 3:20-as blues 9. (4 ) Marika Gombitová: Tajomstvo hier 10. (12) Zorán Sztevanotity: Romantika 11. {—1 Piramis: A szerelem Ördöge 12. ( —) Karthágó: Áruló 13. (8 ) Color: Vallomás 14. (18) Karol Duchoft: Slúbené íúbenie 15. (—) Dinamit: Tinédzser dal 16. (—) Queen: Bohém rapszódia 17. (10) Viera Spinarová: Rozlúcka v daídi 18. (2 ) Edda: Minden sarkon álltam már 19. (4 ) Olivia Newton: John 20. {-) Ihász Gábor: Ne titkold (A zárójeles számok a múlt heti helyezést jelentik.) Kedves olvasóink. Továbbra Is várjuk szavazataito­kat. Ogyszlntén várjuk kéréseiteket is. Papp Sándor B ogi József Losonc (Lucenec): A Queen együttesről szeretnék olvasni és sze­retnék a zenekarnak levelet írni. Queen (angolul: királynő) együttes szer­te a világon így hazánkban is egyike a leg­népszerűbb rockegyütteseknek. Talán ők tudtak a legtöbbet újítani ; kemény rock­zene megszólaltatásában. Első átütő sike­rük az 1972-ben megjelent Seven seas of rhye című sláger volt. Az utóbbi években merész, olykor szlmfóníkus vagy népzenei hatásokkal kísérletező nagylemezeik arattak sikert. Egyik legnépszerűbb nagylemezük a Day at the Opera (Egy nap az operában), legnépszerűbb daluk pedig a Jazz. Az együt­tes tagjai: Freddy Mercury (ének), Roger Taylor (ütőhangszerek), Brian May (billen­tyűs hangszerek), John Deacon (basszusgi­tár). A Queen együttesnek a következő címre írhatsz: EMI Elektrola Maarweg 149, 9. Köln-Braunsfeld. Dohanics Ferenc, Kajal: Miért ítélik el so­kan a HBB-együttést? A Hcjbo Blues Band valóban az olyan e- gyüttesek közé tartozik, amelyek a „semmi­ből“ törtek fel. Annak ellenére, hogy sokan azt állítják: manapság nehéz az élvonalba kerülni, illetve népszerűséget szerezni, mi­vel a felszereléshez nagyobb anyagi fede­zetre van szükség, s a rutin hiánya csökken­ti az esélyeket, mégis azt állíthatjuk, a ki­vétel erősíti a szabályt. A popzenében pá­ratlan karriert sikerült elérniük. 1978. ő- szén mutatkoztak be és egy csapásra meg­nyerték a fiatalok tetszését. Kétségtelen, a gyors siker az együttes alapítójának és név­adójának Földes Lászlónak köszönhető, vagy AZ OLVASÓ KÉRDEZ ahogy rajongói hívják Hobonak Figyelem­re méltó, hogy ő volt az első, aki a böl­csészkaron a rockzenéről írta szakdolgoza­tát. Különböző együttesekben énekelt. Ba­ráti szálak kötik a P. Mobil-együtteshez. Megszálloija a Rolling Stones-zenének, il­letve a blues-számoknak. S miért nem sze­retik a Hobo Bandot? Talán a szövegeikért.­A mondanivaló felett éberen őrködök bi­zony elég sok kivetnivalót találnak az e- gyüttes számaiban. A fiatalok viszont értik ezt a nyelvezetet. S hogy miért nincs nagy­lemezük? Lehet, hogy ez így van jól, mivel a zenekar erőssége az élő előadás, ugyan­is Így minden koncert alkalmával másképp adhatják elő dalaikat. Az együttes tagjai: Földes László (ének), Deák Gyula (ének), Póka Egon (basszusgi­tár és zongora], Körös József (gitár), Szé- nich János (gitár és zongora), Döme József (dobj. Antal )úlia, Ipolyság (Sahy-Presefany): „Tervez-e Hobo Blues Band csehszlová­kiai turnét?“ A népszerű együttes belátható Időn be­lül nem lép fel hazánkban. Esetleg számí­tásba jöhet a jövő év második felében egy szlovákiai fellépésük. Tények események Latom a Földet, a Földkö­zi-tengert, a Napot. Szél Itt nem fúj, de valamilyen erő húz kifelé. Eszembe jut, ha repülőből ugrik ki az em­ber, ez pontosan fordítva van. Viktor Blagov hangját hallom a Földről: — Csak nyugodtan, fiúk, ne idegeskedjetek! — De ti sem — válaszo­lok, de ezt inkább a felesé­gemnek szánom, elképze­lem, milyen ideges most. Följutok az űrállomás te­tejére. Ebben a pillanatban beáll az éjszaka. A sötét háttérben fénypontok Jelen­nek meg. japán. Ha valami­kor Jártam volna Tokióban, most felismerném a sugár­utakat. Azután jön a sötét Csendes-őceán. A holdat nem látom, csak a csillagok fény­iének. Vagy fél órát lógok az űrállomás tetején, mint egy villamos lépcsőjén. A Föld és légkör határén kékeszöld csík Jelenik meg, amely gyorsan növekszik. A szivárvány minden színében szikrázik. Hirtelen előbuk­kan a Náp. Elindulok az an­tennához. Vologya közben elfoglalja a helyemet. Ha valami történne velem, be­húz az űrhajóba. A Földdel nincs összeköttetésűnk, „ár­nyékban“ vagyunk. Óvato­san kell dolgoznom, hogy az antenna ne fogjon be, mint a háló. A külső lágy burkolatba akadt bele. Négy, körülbelül egy milliméter erős acélhuzalt kell elvág­nom. Amikor az elsőt elcsí­pem, nem hallok semmit, de az antenna hirtelen felém kezd esni. Alig sikerül ki­térni. Átvágom a másik hu­zalt, az antenna ismét meg­billen, de most a másik ol­dalra. A másik két huzalt már nyugodtan vágom el. Az antenna megbillen, de a he­lyén marad. Előrehajolok, ás teljes erőmmel ellendí­tem a Föld irányába. Sike­rült. Ebben a pillanatban na­gyon kívánkoztam vissza az űrállomásba. Minden nagyon könnyen ment. Sőt, valószí- nűtlenül könnyen, őszintén szólva nem hittem, hogy si­kerülni fog. Meg kellett még vizsgálni az űrállomás kül­sejét. A világűr alaposan „megviselte“. A külső burok egnyhén megsérült. Egy ronggyal letörlöm az ablak­ról a kozmikus port, és zsebre vágom. Elemezzék majd lent a Földön. Bizto­san örülnek neki a szakem­berek. Ha nem lett volna ez a terven kívüli űrséta, a szü­letésnapomat a Földön töl­töm. — Szép születésnapi aján­dékot kaptál — mondják az irányító központból az űrsé­tára gondolva. t Inkább semmit, mint Ilyen ajándékot, gondolom ma­gamban, de nem szólok. Hi­szen ott sem volt mindegy. Ismerem az irányító közpon­tot. Magam ts ténykedtem ott. Olyan áldozatkészséggel és odaadással sehol sem ta­lálkoztam. Azért tudunk mi a világűrben aludni, mert Ók nem alszanak. Ha valami­lyen kísérlet nem sikerül, riasztják az összes létező szakértőt, ős biztosak lehe­tünk, hogy reggelre megta­lálják a megoldást. Bizonyá­ra sokszor elégedetlenek voltak velünk, de ml ezt sosem éreztük. Megismer­tem őket a hangjukról, szin­te láttam, hogyan készülnek a rádiókapcsolatra, nézik órájukat, és félretesznek minden gondot-problémát. Szeretem ezeket a fiúkat. Kár, hogy az újságírók o- lyan keveset írnak róluk. Negyvenéves vagyok. Ügy veszem a dolgokat, ahogy jönnek. Az egészségemre nem panaszkodhatom, bará­taim is vannak. A felesé­gemmel Is szerencsésen Jár­tam. ő velem nyilván kevés­bé. Túl sokat tud a repülés­ről, azonos a szakmánk. Sok­szor túl Igényes vagyok az emberekhez, hirtelen termé­szetű Is vagyok, nem tudok mindenkivel kijönni. Már nem nagyon változók meg. Az életem negyedik évtize­dének a végére teljesítettem legnagyobb feladatomat. De vajon valóban az űrre­pülésben való személyes részvét a legfontosabb? Iga­zi férfimunka, nehéz és ér­dekes. Az ember Itt minden­nek hasznát veszi, amit éle­te folyamán megtanult. Min­den mérnök szeretné látni, hogyan működik reális kö­rülmények között az a tech­nika, amelynek megalkotá­sában részt vett. Szerettem volna látni saját magamat egy más oldalról is, no meg az önérzet Is szerepet ját­szott. De helyénvaló az űr­hajósnak foglalkozásról be­szélni? A berepülő pilóta például hetenként kétszer repül. Az űrhajós egyszer, legföljebb háromszor repül életében, ezért azt mondani, hogy hivatásunk űrhajós, csak bizonyos kitételekkel lehet. Nem helyes az Űrrepülést a legjelentősebb életcélnak tekinteni. Az élet hosszú, az Űrrepülés, legyen az bár­milyen hosszú is, az élethez képest rövid. Ez nem élet­mű. Az én életművem az űr­hajózás, azért élek és dol­gozom, hogy hazám, amely az első műbolygót ős Gaga- rint adta a világnak, fejlett űrtechnikával rendelkezzék, olyannal, amely az egész emberiség javára válik. Valari] Rjumin, aki har­madszor is repült a világ­űrben, az űrhajéhéi a követ­kezőkkel toldotta meg nyi­latkozatát: Ez egyszer nem készültem a repülésre. A második re­pülésem után pihentem, majd a Popov-Lebegyev űr­párost készítettem fel az űr­repülésre. Amolyan játszó edző szerepem volt. Egy hó­nappal a start előtt Lebe- gyev a kiképzésen megsér­tette a lábát, és operálni kellett. Vezetőségünk gon­dolkodott, kit nevezzen ki Popov mellé fedélzeti mér­nöknek. Engemet javasoltak, annál is inkább, mert leszál­lásunk után bizonygattam, hogy hosszabb időt is kibír­nék a világűrben. Leonyld Popovval régi Ismerősök va­gyunk, együtt készültünk, és most Itt vagyunk. Az űrállomás az elmúlt év alatt „megöregedett“. A javítások sok időt vesznek igénybe. Kár, hogy csak két kezünk van. Viszont olyan a gyakorlatunk, hogy pro­duktívabban dolgozunk, mint az előző repüléskor. Eddig semmilyen kivételes ese­mény nem történt. Minden a terv szerint megy. Nem­rég egy legyet fedeztünk föl az űrállomásban, kicsit, satnyácskát. Vajon honnan került az ide? Etetjük m- lát, így neveztük el a le­gyet, dédelgetjük, hiszen élőlény. Kinézek az ablakon. Lent a Földön nemsokára nyár lesz. Ml azonban még soká nem megyünk haza. Vajon mit tartogat számunkra a vi­lágűr? De hát lényegében egyik munka, mint a másik. (Vége) EGYIK MUNKA, HINT A HASIK Tátnm a VMI/Ia«- m tralaml törtánna nálam V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents