Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-04 / 45. szám

■mmmmmmh

Mi indokolta ilyen nagy kitel iedésö üzem létesítéséi Budapest központjában? (A

gyár olyan nagy, hogy az alkalmazottak szolgálati ke rékpáron járják az egyes részlegeket.)

— A század elején, 1901- ben, amikor Richter Gedeon gyógyszerész életre hívta ezt a vállalkozást, messziről sem voltak ilyen méretei. Akkor szervterápiai készítményeket gyártottak, csak később került sor olyan gyógyszerek gyártására, amelyek növényi és szintetikus anyagokat is tartalmaztak. Az államosításkor 150 alkalmazottja volt az üzemnek, ma 4500- an vagyunk. Ha a gyárat ma kezdenénk építeni, bizonyára csak a városon kívül kapnánk helyet, tgy felépült már egy részlegünk Dorogon, és meglehet, hogy bizonyos idő elteltével az a- nyavállalalot is kiköltöztetik Budapestről.

— Üzemlátogatásom alkalmával észrevettem, hogy nagyon sok fiatal dolgozik a laboratóriumokban, az egyes részlegeken. Milyen a dolgozók átlagéletkora?

— Dolgozóink fele harminc éven aluli. Ez a tünet általános. Magyarország gyógyszeripari dolgozóinak (23 ezer ember) a fele fiatal. Amikor a hatvanas é- vek elején Magyarország szakosodott a gyógyszerek nagy mennyiségű előállítására, sok, új modern gépet kaptunk. Magamról tudom, hogy az új technika vonzza a fiatalokat, meg aztán a

fiatal szakemberek nálunk nemcsak továbbképezhstik magukat, hanem kitűnő kutatási, kísérletezési lehetőségeik vannak. Ezenkívül szakmai kapcsolatot tarthatnak fenn a világ valamennyi gyógyszergyárával. A dolgozók 15 százaléka e- gyeteml végzettségű, valamennyien a gyakorlatban tapasztalhatják, hogy egy tízemben mennyivel ideálisab- bak a föltételek, valamely ötlet megvalósítására, mint a kutatóintézetben. Természetesen nem valósíthatunk meg , minden ötletet, mert a gyógyszerek forgalmazásának sokkal szigorúbbak a kritériumai, mint más termékekéi. Viszont a túlzott bizalmatlanság, a hosszú habozás egy hatásos orvosság esetében esetleg emberéletekbe kerülhet. A gyors forgalmazást gazdasági tényezők is sürgetik: azé a világpiac, aki elsőként „dobja be“ az új gyógyszert. A hetvenes évek végén például remek üzletet csináltunk a Cavingtonnal. Ez a gyógyszer Javítja az agy oxigén- ellátását. Kikísérletezése, e- lőállítása kezdettől fogva egy fiatalokból álló csoport ügye volt. Ma a magyar Ca- vingtont gyakorlatilag a világ valamennyi államában szabadalmaztuk, hatvan országba exportáljuk.

— Már szólt a külföldi piacról; milyen a belföldi gyógyszerellátás?

— Termelésünkkel fedezzük a belföld teljes gyógyszerszükségletét, és külön is

hangsúlyozom, hogy ez iparunk elsődleges feladata. Nemcsak lelkiismereti kérdés, hogy hazánk csak azután szállít külföldre gyógy., szert, miután kielégítette a belföldi szükségleteket, hanem mert iparágunkat egy ilyen értelmű kormányren: delet is köti.

— Milyen tételt képez a hazánkba, Csehszlovákiába irányuló gyógyszerexport?

— Meglehetősen nagy té telt, és ez az utóbbi tíz évben 40 százalékkal emelkedett.

— Mennyit kap külföld Magyarország gyógyszertermeléséből?

i— A teljes termelés csaknem 80 százalékát, tehát öt aszpirinból négyet. Az export 60 százaléka a KGST- állnmokba Irányul, a többi nyugat-európai és más országokba. Ez a nagy érdeklődés a biztosítéka hazánk gyógyszeripara fejlődésének. Az utóbbi időben számos új beruházást valósítottunk meg, be akartunk jutni a világ tíz legnagyobb győgy- szergyártöja közé, s ez sikerült is. Most már nem adhatjuk alább, viszont lépést tartani Is sokba kerül. Exportálunk félkész gyógyszert is, ami nem éppen gazdaságos üzlet, mert a nyereség nagy része a cserepartneré. Általános vélemény, hogy gazdaságosabb megvásárolni a gyógyszer gyártási szabadalmát, és aztán készáruként exportálni.

— Milyen tapasztalataik vannak a szabadalomvásárlással?

— Általában jók. Döntő tényező a Hcencek területi kötöttsége Például nem lenne érteimé, még ha nagyon olcsón is megvásárolni egy flalaiítö szar gyártási engedélyét, lm annak exportja mondjuk a trópusi afrika országaihoz lenne kötve. Ott az embereknek egészen más gondjaik "annak. A fejlett gyógyszeripart országok *— Svájc, Ny -igai-Németország, az Egyesült Államok — o- iyari együttműködést kínálnak, amely elsősorban számukra eiőnyös. Ez érthető, csakhogy mi sem megyünk bele a nekünk nem kifizetődő üzletbe. Nemrég például üzletet kötöttünk az a- merikat Elli-T.ilIs céggel egy gyógyszeripari vállalat felépítéséről. Az ő segítségükkel szeretnénk betörni az n- inerikai piacra. Programunk alapja azonban továbbra Is a szocialista országokkal való együttműködés. Sokat költünk új beruházásokra a nálunk gyártott 180 gyógyszerfélét 15 év leforgása a- latt felfrissítjük, felújítjuk. A gyógyszerkutatásra költött összeg évente automatikusan 15 százalékkal emelkedik.

— Megtérül ez a befektetés?

— Nem egyik napról a másikra, ez hosszan tartő folyamat, de megtérül. Kis ország vagyunk, és a gyógyszeripar fejlesztésében mln- dtg Is számoltunk az emberek tudásának, ötletének, leleményességének az exportjával ts. Ezt tudatosítva szán az állam olyan nagy összeget Iparágunk fejlesztésére. A kutatásnak természetesen nem minden programja rentábilis, például az alkaloidok daganatellenes hatásának kutatása milliókat emészt fel, de Itt nem a pénz játszik szerepet. Vannak olyan szakterületeink is, ahol az üzleti mérlegünk nagyon is pozitív. Ilyen például a kozmetikai cikkek gyártása. Nagy sikerünk volt például a Fabulon-soro- zattal, ezeket a termékeinket bizonyára önöknél is ismerik.

Beszélgetett: Rudolf KFestan

(ÜJ IFJÜSÄG 41. SZÁM)

Szeretnem, ha történetem tanulságként szolgálna azoknak az asszonyoknak, akik még haboznak a könyv és a fakanál elsősége között. Nekik tanulságként. azoknak pedig, akik hozzám hasonló utat járnak — biztatásként.

Családunkban először édesanyám főtt rá, hogy csaknem negyven éves fejjel vissza kell térnie a könyvekhez. Amikor édesaoám meghalt, ml, gyerekek még Iskolások voltunk, családfenntartóra volt szükségünk, így anyukám dolgozni ment. Munkahelyén azonban egy bizonyos Idő elteltével megkövetelték a szakvégzettséget, így aztán édesanyám Ismét beült az Iskolapadba. Férjemmel bíztattuk, ne féljen, segítjük majd .mindenben. Szlovák Iskolába járt, gyakran kétségbeesve jött haza, hogy nincs az az ember, aki őt mégegyszer rábeszéli a továbbtanulásra. Vigasztaltuk, vele tanultunk, és azt hiszem ez segített. Anyukám sikeresen elvégezte az Iskolát.

Az én kislányom kétéves volt, amikor főiskolára jelentkeztem. Amikor a boríték megfőtt az 0- römhírrel, hogy felvettek, férjem megjegyezte: ezt (mármint az Iskolát) el is kell ám végezni! Az összpontosítások háromnaposak, ilyenkor egyedül van a család. Férjem már megszokta, hogy ilyenkor a hűtőből „főz“. Á szomszédaink ts nagyon készségesek, ők is segítenek. Ha konzultációim voltak, bármelyikük szívesen hozott tejet, kenyeret, s ha vizsgára készültem gyakran becsengettek, gyere, sütöttem rétest, vagy kávét főztem.

A többletmunka zöme azonban,így is a férjemre maradt, és nem csoda, ha néha adódtak humoros helyzetek is. Megtörtént, hogy kislányom áprilisban téli csizmában futott elém, mert csak ezt találta. A múltkor meg az előszobában ösz- szeíekerve találtam a futószőnyeget. Gondoltam, a férjem bizonyára felmosta az előszobát, de kislányom hamar elmagyarázta, hogy egyáltalán nem. Az történt, hogy tegnap kilyukadt a liszteszacskó és tartalma is ott van a feltekert szőnyegen. Bizony a lakásban gyakran olyan felfordulás van, mintha költözködnénk. De már csak pár hónap a promóciűig, remélem mindketten — a férjem és kislányom — kibírják.

Férjem bizony néha a szememre veti, hogy mtndiq csak a könyveket bújom, naphosszat a konyha felé se nézek. Ilyenkor mindig megígérem, hogy ha majd meglesz a diplomám, akkor a könyv és a fakanál fontossági sorrendje is megváltozik.

P. I.

Munkahelyemen vitatkoztunk a Könyv és fakanálról. Egyik kollegám kijelentette, hogy 6 nem bánja, mit csinál a felesége szabad ideieben. Főzzön meg, takarítson ki, foglalkozzon a gyerekekkel és ha mindez megvan, akkor ha akar olvasson, varrjon, tévézzen. Nem írtam volna meg a véleményét, ha ez csak az ö véleménye lenne, de sajnos nem így van. A férfiak többsége szereti a kényelmet, ők a házasságon igazán nem veszítenek. Legfeljebb, ha valami nem tetszik nekik, hát elválnak. Mert az már komoly ok a válásra, ha az asz- szony nem látja el a háztartási teendőket, mert vizsgákra készül. Komoly ok — egyeseknél. Persze tudok jó példákat is. A 37 éves kolleganőm tavaly fejezte be a közgazdasági egyetemet, három gyermek mellett. Ha nincs a férje, bizonyára már az első Aai-J>«7»nhff7i kiesik.

OLGA

tíT aC7PIPIjy Bfli sycfY KüiFÖiDRF

mJr I aw £■ s 3 11 8 1 «■ istdl*4 É®* ^ Ifi- §wb • 9 1 i %?» Üni 8 ^fcdF Its* 9 » ^sü