Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-04 / 45. szám

■mmmmmmh Mi indokolta ilyen nagy kitel iedésö üzem létesítéséi Budapest központjában? (A gyár olyan nagy, hogy az alkalmazottak szolgálati ke rékpáron járják az egyes részlegeket.) — A század elején, 1901- ben, amikor Richter Gedeon gyógyszerész életre hívta ezt a vállalkozást, messziről sem voltak ilyen méretei. Akkor szervterápiai készítményeket gyártottak, csak később ke­rült sor olyan gyógyszerek gyártására, amelyek növé­nyi és szintetikus anyagokat is tartalmaztak. Az államo­sításkor 150 alkalmazottja volt az üzemnek, ma 4500- an vagyunk. Ha a gyárat ma kezdenénk építeni, bizonyára csak a városon kívül kap­nánk helyet, tgy felépült már egy részlegünk Doro­gon, és meglehet, hogy bi­zonyos idő elteltével az a- nyavállalalot is kiköltözte­tik Budapestről. — Üzemlátogatásom alkal­mával észrevettem, hogy na­gyon sok fiatal dolgozik a laboratóriumokban, az egyes részlegeken. Milyen a dol­gozók átlagéletkora? — Dolgozóink fele har­minc éven aluli. Ez a tünet általános. Magyarország gyógyszeripari dolgozóinak (23 ezer ember) a fele fia­tal. Amikor a hatvanas é- vek elején Magyarország szakosodott a gyógyszerek nagy mennyiségű előállítá­sára, sok, új modern gépet kaptunk. Magamról tudom, hogy az új technika vonzza a fiatalokat, meg aztán a fiatal szakemberek nálunk nemcsak továbbképezhstik magukat, hanem kitűnő ku­tatási, kísérletezési lehető­ségeik vannak. Ezenkívül szakmai kapcsolatot tart­hatnak fenn a világ vala­mennyi gyógyszergyárával. A dolgozók 15 százaléka e- gyeteml végzettségű, vala­mennyien a gyakorlatban tapasztalhatják, hogy egy tí­zemben mennyivel ideálisab- bak a föltételek, valamely ötlet megvalósítására, mint a kutatóintézetben. Termé­szetesen nem valósíthatunk meg , minden ötletet, mert a gyógyszerek forgalmazásá­nak sokkal szigorúbbak a kritériumai, mint más ter­mékekéi. Viszont a túlzott bizalmatlanság, a hosszú ha­bozás egy hatásos orvosság esetében esetleg emberéle­tekbe kerülhet. A gyors for­galmazást gazdasági ténye­zők is sürgetik: azé a vi­lágpiac, aki elsőként „dob­ja be“ az új gyógyszert. A hetvenes évek végén példá­ul remek üzletet csináltunk a Cavingtonnal. Ez a gyógy­szer Javítja az agy oxigén- ellátását. Kikísérletezése, e- lőállítása kezdettől fogva egy fiatalokból álló csoport ügye volt. Ma a magyar Ca- vingtont gyakorlatilag a vi­lág valamennyi államában szabadalmaztuk, hatvan or­szágba exportáljuk. — Már szólt a külföldi piacról; milyen a belföldi gyógyszerellátás? — Termelésünkkel fedez­zük a belföld teljes gyógy­szerszükségletét, és külön is hangsúlyozom, hogy ez ipa­runk elsődleges feladata. Nemcsak lelkiismereti kér­dés, hogy hazánk csak azu­tán szállít külföldre gyógy., szert, miután kielégítette a belföldi szükségleteket, ha­nem mert iparágunkat egy ilyen értelmű kormányren: delet is köti. — Milyen tételt képez a hazánkba, Csehszlovákiába irányuló gyógyszerexport? — Meglehetősen nagy té telt, és ez az utóbbi tíz év­ben 40 százalékkal emelke­dett. — Mennyit kap külföld Magyarország gyógyszerter­meléséből? i— A teljes termelés csak­nem 80 százalékát, tehát öt aszpirinból négyet. Az ex­port 60 százaléka a KGST- állnmokba Irányul, a többi nyugat-európai és más or­szágokba. Ez a nagy érdek­lődés a biztosítéka hazánk gyógyszeripara fejlődésének. Az utóbbi időben számos új beruházást valósítottunk meg, be akartunk jutni a világ tíz legnagyobb győgy- szergyártöja közé, s ez si­került is. Most már nem ad­hatjuk alább, viszont lépést tartani Is sokba kerül. Ex­portálunk félkész gyógyszert is, ami nem éppen gazda­ságos üzlet, mert a nyere­ség nagy része a cserepart­neré. Általános vélemény, hogy gazdaságosabb megvá­sárolni a gyógyszer gyártá­si szabadalmát, és aztán készáruként exportálni. — Milyen tapasztalataik vannak a szabadalomvásár­lással? — Általában jók. Döntő tényező a Hcencek területi kötöttsége Például nem len­ne érteimé, még ha nagyon olcsón is megvásárolni egy flalaiítö szar gyártási enge­délyét, lm annak exportja mondjuk a trópusi afrika országaihoz lenne kötve. Ott az embereknek egészen más gondjaik "annak. A fejlett gyógyszeripart országok *— Svájc, Ny -igai-Németország, az Egyesült Államok — o- iyari együttműködést kínál­nak, amely elsősorban szá­mukra eiőnyös. Ez érthető, csakhogy mi sem megyünk bele a nekünk nem kifize­tődő üzletbe. Nemrég példá­ul üzletet kötöttünk az a- merikat Elli-T.ilIs céggel egy gyógyszeripari vállalat felé­pítéséről. Az ő segítségük­kel szeretnénk betörni az n- inerikai piacra. Programunk alapja azonban továbbra Is a szocialista országokkal va­ló együttműködés. Sokat költünk új beruházásokra a nálunk gyártott 180 gyógy­szerfélét 15 év leforgása a- latt felfrissítjük, felújítjuk. A gyógyszerkutatásra költött összeg évente automatiku­san 15 százalékkal emelke­dik. — Megtérül ez a befekte­tés? — Nem egyik napról a másikra, ez hosszan tartő folyamat, de megtérül. Kis ország vagyunk, és a gyógy­szeripar fejlesztésében mln- dtg Is számoltunk az embe­rek tudásának, ötletének, leleményességének az ex­portjával ts. Ezt tudatosítva szán az állam olyan nagy összeget Iparágunk fejlesz­tésére. A kutatásnak termé­szetesen nem minden prog­ramja rentábilis, például az alkaloidok daganatellenes hatásának kutatása millió­kat emészt fel, de Itt nem a pénz játszik szerepet. Van­nak olyan szakterületeink is, ahol az üzleti mérlegünk nagyon is pozitív. Ilyen pél­dául a kozmetikai cikkek gyártása. Nagy sikerünk volt például a Fabulon-soro- zattal, ezeket a termékein­ket bizonyára önöknél is is­merik. Beszélgetett: Rudolf KFestan (ÜJ IFJÜSÄG 41. SZÁM) Szeretnem, ha történetem ta­nulságként szolgálna azoknak az asszonyoknak, akik még ha­boznak a könyv és a fakanál elsősége között. Nekik tanul­ságként. azoknak pedig, akik hozzám hasonló utat járnak — biztatásként. Családunkban először édes­anyám főtt rá, hogy csaknem negyven éves fejjel vissza kell térnie a könyvekhez. Amikor édesaoám meghalt, ml, gyere­kek még Iskolások voltunk, csa­ládfenntartóra volt szükségünk, így anyukám dolgozni ment. Munkahelyén azonban egy bi­zonyos Idő elteltével megköve­telték a szakvégzettséget, így aztán édesanyám Ismét beült az Iskolapadba. Férjemmel bíz­tattuk, ne féljen, segítjük majd .mindenben. Szlovák Iskolába járt, gyakran kétségbeesve jött haza, hogy nincs az az ember, aki őt mégegyszer rábeszéli a továbbtanulásra. Vigasztaltuk, vele tanultunk, és azt hiszem ez segített. Anyukám sikeresen elvégezte az Iskolát. Az én kislányom kétéves volt, amikor főiskolára jelentkeztem. Amikor a boríték megfőtt az 0- römhírrel, hogy felvettek, fér­jem megjegyezte: ezt (mármint az Iskolát) el is kell ám végez­ni! Az összpontosítások három­naposak, ilyenkor egyedül van a család. Férjem már megszok­ta, hogy ilyenkor a hűtőből „főz“. Á szomszédaink ts na­gyon készségesek, ők is segíte­nek. Ha konzultációim voltak, bármelyikük szívesen hozott te­jet, kenyeret, s ha vizsgára ké­szültem gyakran becsengettek, gyere, sütöttem rétest, vagy ká­vét főztem. A többletmunka zöme azon­ban,így is a férjemre maradt, és nem csoda, ha néha adódtak humoros helyzetek is. Megtör­tént, hogy kislányom április­ban téli csizmában futott elém, mert csak ezt találta. A múlt­kor meg az előszobában ösz- szeíekerve találtam a futósző­nyeget. Gondoltam, a férjem bizonyára felmosta az előszo­bát, de kislányom hamar elma­gyarázta, hogy egyáltalán nem. Az történt, hogy tegnap kilyu­kadt a liszteszacskó és tartal­ma is ott van a feltekert sző­nyegen. Bizony a lakásban gyakran olyan felfordulás van, mintha költözködnénk. De már csak pár hónap a promóciűig, remélem mindketten — a férjem és kislányom — kibírják. Férjem bizony néha a sze­memre veti, hogy mtndiq csak a könyveket bújom, naphosszat a konyha felé se nézek. Ilyen­kor mindig megígérem, hogy ha majd meglesz a diplomám, ak­kor a könyv és a fakanál fon­tossági sorrendje is megválto­zik. P. I. Munkahelyemen vitatkoztunk a Könyv és fakanálról. Egyik kollegám kijelentette, hogy 6 nem bánja, mit csinál a fele­sége szabad ideieben. Főzzön meg, takarítson ki, foglalkoz­zon a gyerekekkel és ha mind­ez megvan, akkor ha akar ol­vasson, varrjon, tévézzen. Nem írtam volna meg a véleményét, ha ez csak az ö véleménye len­ne, de sajnos nem így van. A férfiak többsége szereti a ké­nyelmet, ők a házasságon iga­zán nem veszítenek. Legfeljebb, ha valami nem tetszik nekik, hát elválnak. Mert az már ko­moly ok a válásra, ha az asz- szony nem látja el a háztartási teendőket, mert vizsgákra ké­szül. Komoly ok — egyeseknél. Persze tudok jó példákat is. A 37 éves kolleganőm tavaly fe­jezte be a közgazdasági egye­temet, három gyermek mellett. Ha nincs a férje, bizonyára már az első Aai-J>«7»nhff7i kiesik. OLGA tíT aC7PIPIjy Bfli sycfY KüiFÖiDRF mJr I aw £■ s 3 11 8 1 «■ istdl*4 É®* ^ Ifi- §wb • 9 1 i %?» Üni 8 ^fcdF Its* 9 » ^sü

Next

/
Thumbnails
Contents