Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

ékony derekú, magas lány súlyos, barna hajfonata a derekáig ért. Kipirult arccal, nevetve táncolt egy másik lánnyal, és egy pillanatra ragyogó tekintettel Péterre nézett. Fény áradt a szeméből, s valami ujjongó melegség. Szép, barna szemű lány, s mintha üzenet lenne a szemében, de ezt inkább csak érezte, mint hitte a fiú.

— Ki az a lány?

— Juli... Dicséretes ízlésed van, cimbora. De vigyázz vele, nagyon rendes lány. Ez nem festi az arcát, úgy nézz rá, fodrászhoz se jár, maga fonja be a haját. Nagyon szeret táncolni, de ha nem tudsz rendesen beszélni hozzá, szóba sem áll veled, Olyan a Julika, mint a holdfény, ha jókedve van, mindig mosolyog, de ha megbántják, elborul,' mint amikor felhők mögé búvik a hold.

Amikor Péter felkérte, a lány újra olyan ragyogó tekintetet vetett rá. Közelről nézett a szemébe s megállapította, hogy a lány mindig így néz, nincs ebben semmi rendkívüli számára, semmi biztató. Ragyog a Jókedvtől, mert szeret táncolni.

— Nálunk másképp táncolják a csárdást, mint maguk. Péter elmosolyodott —, egyszerűbben, csak úgy... kettőt jobbra, kettőt balra...

— Nem baj — nevetett a lány, és nagy barna szeme ragyogott —, de azért foroghatunk. Legalább forogjunk — ajánlotta,

— vagy azt sem kell. Táncoljunk úgy, ahogy itt szokás, lassan, kényelmesen...

— Nem kényelmesen, inkább méltóságo- san, nyugodtan... — Ingerkedést érzett a hangjában, mintha csúfolódna vele.

— Hát így táncolnak a méltóságos urak... A lány nem kihívóan, de nyilvánvalóan nevetett rajta. — így is jó táncolni — mondta aztán engesztelőén, ahogy a fiú komoly arcába nézett. — Nekem mindegy, hogyan táncolunk.

— Az Is, hogy kivel?

— Az nem — mondta egyszerűen.

A harmonikás foxot játszott, a párok egy pillanatra megálltak, és halkan tanakodtak.

— Előnyben van — a lány körülnézett, majd várakozóan Péterre tekintett —, azelőtt sosem táncoltam foxot, csak azóta néhányszor, amióta itt vagyunk.

— Megtanítom. — Hülye, gondolta azonnal, tánctanár lettél, parkett-táncosnak érzed magad? Lassabban, mert nevetséges leszel. — Vigyázzon a lábára, mert nagyok a bakancsaim.

— Maga vigyázzon... — Kétségkívül in- gerkedett, de nem bántóan, hanem kedvesen, és mintha tetszene neki a helyzet, a beszélgetés. — Mondtam, hogy nem tudok foxot táncolni, maga vezessen...

— Se tangót?

— Se tangót.

— Csak csárdást?

— Csak csárdást. De azt jól és szívesen.

— És várta, hogy táncolni kezdjenek. A fiú bal kezébe fogta Juli kezét, Jobbjával átkarolta a derekát, és közel húzta magához, egészen közel. A lány dereka hajlékonyán engedett, így kell foxot táncolni, gondolhatta. Péter elnézett a válla felett, és látta, hogy a Hudec lányok a barátai vállára hajtott fejjel táncolnak, s arcuk a fiú arcához ér. Juli arca távol maradt az övétől, de szájával néha megérintette a lány haját, és érezte természetes illatát. A zömök legény széket hozott magának, és homlokát törülgetve, komoran nézte a táncolókat.

— Már láttam magát táncolni — mondta Péter, és arcával végigsimftotta a lány haját. — Amikor megérkeztek a faluba, a második napon táncot rendeztek. Talán már nem is emlékszik rá. Májusi vasárnap volt, és maguk a ZoBák-házban táncoltak. Itt voltak még a régi barátaim. Maga Labanc Jozsóval táncolt, akkor láttam először. Jól megnéztem, nem felejtettem el.

— Emlékszik rám?

— Emlékszem. Kiváncsiak voltunk magukra, gondolhatja, vártuk, kik jönnek a mi lányaink helyébe, hát alaposan megfigyeltem akkor. Maga tetszett a legjobban.

— Na, kiböktem, gondolta megkönnyebbülten, és várta, mi lesz.

A-lány komoly maradt és újra közelebb húzódott hozzá. A harmonikás előtt táncoltak. Péter odaszólt a legénynek.

— Tangót is játsszál, cimborái

Tangót sem táncolt még, engedte vezetni magát, Péter pedig magában áldotta Kanász urat, hogy annak idején megengedte kocsmájában a tánciskolát, főleg Hedvig nénit, aki megtanította táncolni a falu fiatalságát, bár a gálaestet már meghiúsította a történelem, mert kezdődött a deportálás.

A lány tanulékony teremtés volt, de Péter az elérhetetlen után való vágyakozás sajgásával állapította meg magáról, hogy bizony egyáltalán nem parkett-táncos, gyatrán táncol, Juli dereka hajlékony és engedelmes, közelebb "húzta magához, és nyugtalanul arra gondolva, hogy beszélnie kell, megszólalt.

— Ott... sosem táncoltak mást, csak csárdást? Unalmas lehetett mindig csárdást táncolni. Nem bensőséges tánc, nem olyan, a- melyben közel kerülhetnek egymáshoz az...

— elhallgatott, nem tudta, hogy fejezze ki magát —, a csárdás külsőségekre épül — mondta aztán, mint aki nagy bölcsességet mond.

— Nem unalmas. A csárdás nagyon szép tánc, és akik akarnak, mindenképpen közel kerülnek egymáshoz — mondta komolyan a lány.

Misának igaza volt, gondolta a fiú. Beszélgetés közben gyakran egymásra néztek.

— Egy faluban lakunk, s én nem láttam azóta, hogy Labanc Jozsóval táncolt. Hol járt, hogy nem láttam?

— Nagyon keresett? Nem jártam sehol. Ha keresett volna, megtalál. Itthon voltam, de nem látott meg, mert nem akart észrevenni.

Péter esküdözött, hogy az ellenkezője az igaz. A harmonikás egyszerre keringőt játszott, és Julika ezt is olyan könnyen tanulta, mint a foxot még a tangót. Különös varázsa volt ezeknek a táncoknak, Péter úgy érezte, mintha idegen faluban lenne a tánc- mulatságon, idegen lányokkal keres kapcsoA magas alak sokáig az ajtóban állt. Nehézkesen imbolyogva, hideg szemmel nézte a táncolókat. Egyedül a zömök ^legényre nem nézett, Péternek mégis olyan érzése támadt, hogy csak a vad táncosra figyel, szinte lesi minden mozdulatát. A táncolókon is a nyugtalanság jeleit látta, mint amikor az emberek megérzik, hogy egy boldog hangulatnak egyszerre vége szakad.

A zömök legény nem törődött senkivel, mogorván, indulatosan járta szertelen táncát, és néha rekedten felkiáltott, Artikulá- latlan hujjogás és rikoltások hagyták el a torkát, a tánc mélyről jövő szenvedéllyel töltötte el.

DUBA GYULA

ÖRVÉNYEKEN ÁT

(Részlet)

hozzá, nem bántottam, mégis belém vágta a kést... na megállj... — dohogta — na megállj...

A Hudec lányok kivonszolták Bakai Jóskát és Harangozó Árpit a szobából, suttogva beszéltek hozzájuk, de nem féltek, a szemük nem a félelemtől csillogott, hanem a vágytól, csökolóznl akartak.

A harmonikás leakasztotta nyakából a hangszerét és a székre tette.

— Vége a táncnak, menjetek hazai

— Be kellene kötözni... — mondta valaki, de kiderült, hogy nincá kötszer.

— Haza kell vinni — kiáltott egy másik, egyszerre hangzavar támadt a sebesült körül. S ő csak állt, tehetetlenül és magán kívül, egyik lábáról a másikra lépve, itn- bolyogva, a sokk állapotában volt, nem jajgatott, de az arca falfehéren világított a sápadt fényben.

Átfogták ketten a derekát, kitámogatták, s ő ment velük engedelmesen. Botladozott, de a saját lábán járt.

— Megyek — mondta Péternek a lány.

— Elkísérem... — Nem érzékelte, milyen határozott a hangja.

— Nem bánom — egyezett bele.

A halvány derengésben, sötéten álltak a falu házal, a hidaknál, ahol kisebb zúgók voltak, kitartóan csobogott a patak vize. jövés-menés zaja, a derengésbe burkolózva árnyak mozognak az utcán, beszélgető és siető, fellsmerhetetlen alakok. Mennek, mintha fontos dolguk lenne valahol.

— Változik az idő — Péter örült, hogy megtörte a csendet kettejük között —, feltámadt a szél, elfújja a felhőket, és itt a hideg, jön a tél

Jön a második tél — mondta halkan a lány.

— Alig találkoztunk még ... egy faluban lakunk és nem ismerjük egymást, hogy lehet ez? — Bizalmas közelségbe szeretett volna kerülni a lányai, de nem tudta, hogyan kezdje a közeledést, és azon gondolkodott, hogyan csókolhatná meg. De legalább a kezét kellene megfognia. De nem tudta, mire gondol a lány, ezért tovább várakozott az alkalomra, amikor majd rajta kívül álló erők folytán történik valami, egy titokzatos hatalom széttáratja vele a karját és átölelte» a lányt. Tovább nem is képzelődött, és bizonyára nem töpreng . annyit, ha tudja, hogy a lány jól érzi magát vele, néha ilyen gondolatok támadnak benne: kedves fiú, nem erőszakos, vár és tartózkodóan őszinte, igazán jó, hogy ő kísér haza. Mennyire más, mint a többiek, az ismerősök, igazán kedvesebb.

Fogta a lány kezét, nem engedte el, és az sem vonta ki a kezét az övéből. Érezték, hogy hűvös kezük egymás melegétől megmelegszik, jó volt, hogy állandóan érezték ezt a meleget, és észre sem vették, hogy elhalványítja az emlékeiket. A jelen élt közöttük, minden más távolinak tetszett, mint az álmok, melyek nyomtalanul eltűnnek az ébredéssel. Legalább is Nagybene Péter ekkor úgy érezte.

Előttük a hangok erősödtek, az éjszaka egyre jobban élt. Egy udvarból nyögés és jajgatás hallatszot, rekedt szavak és izgatott beszélgetés, majd asszonyt kiabálás kúszott az utcára.

— Kazárék fenn vannak. Kazár Pali Jajgat ... már otthon is verekedtek Labanc jozsóval, akkor ő szúrta meg a karját. Magukkal hozták a ellenségeskedést...

fii megkéselt legény fájdalmasan nyögött, és Időnként feljajdult.

— Fáj... Istenem, de fáj... de nagyon fáj.

Hallották, hogy szekér zörög a szomszéd udvarban, lovak patája kopog, orvoshoz viszik, gondolta a fiú, két órát hever majd a zötyögő szekéren, míg bekötik a sebét... Megborzongott a gondolatra, hogy ilyen hideg ég alatt... beleborzongott a gondolatba, és önkéntelenül megszorította a lány kezét.

— Itt lakunk — állt meg a lány.

Péter ismerte a házat. Híd volt előtte, aztán kiskert, léckerítéssel. A kőoszlopos utcaajtó és deszkakapuk mögött fénytelenül és némán állt a ház. De hiába Ismerte a házat, sosem járt benne, el sem tudta képzelni, milyen lehet belülről. Vajon milyen lehet az a ház amelyben a lány lakik. Egymás mellett álltak és nem beszéltek.

A lány várt, a fiú pedig nem tudta mit mondjon ...

Az örvényeken át cfmű regény cselekménye az 1940-es évek végén játszódik.

GYÜRAK ÉVA TUSRAJZA

/VLt latokat, nem ismeri őket^mhift sem tud rím luk, csak a vágy hajtjá^J^S^kvJÍer^li felér^Sk, jtik a fiatalsága, az ösztőnjf^meí^k arra \ kényszerítik, hogy táitnv gőzben ^gúrézzé"' egy ugyancsak fiatal női test melegségét, ujjal sima bőr érintését éljé^megú wyagy- bene Péter most ugyanolyan temftfezeíi erőknek engedelmeskedett, mint áz'ivólcsu- J kak, melyek tavasszal feltűnnek a GaVam- 7 bői a Pílinckébe, beúsznak a Füzes-áKj^' hóvízzel teli medrébe, hogy aztán soha többé ne jussanak vissza a' Garamba, s ahol sorsuk mindenképpen a pusztulás...

— Én is emlékszem magára — mondta Juli.

Gyanakodva nézett rá, hogy talán csúfo- lódlk vele, de a lány ártatlanul nézett vlsz- sza rá. I

A petróleumlámpa lángja egyszerre na- J gyón megnyúlt, és váratlanul elvékőnyodott, l füstölni kezdett, mint agy kis kémein^-és a szoba félhomályba borjúit. Néhány lány halkan felsikoltott, örömtelin és Játékosan, nem félelemből, inkább a vágyakozó vágyakozás meglepetésével, talán tagosuk a hirtelen támadt sötétben iMhóbbaia és szorosabban ölelte magához ídcet vagy megfogta a mellüket. A harmonfkás nen\hagy- ta abba játékát, sőt még szenvedélyesebben játszott tovább, és a sötétben árnyszefiien, szinte testetlenül imbölyogtak a 'párok, Csoszogtak és súrlódtak a bakancéosk lábak tós a Bafa-cipők. Hosszú percekig tartott, m\g valaki széket hozott, felállt rá és itóhánW szór le- és felcsavarta a lámpa lángjáfk hogy\ a kanócról lehulljon az elégett rész, \e ay láng továbbra is vékony, hegyes és lobogó ^ maradt. Kalapos legény volt, Háttá, hogy így nem boldogul, levette a lámpáról a cilindert, sziszegve egyik kezépői a másikba- ejtette a forró üveget, majd/zsebkendőt ko- V tort elő a zsebéből, azzal flogta meg. Szít- ' kozódott és fújta a tenyerét, ahol a cilinder összeégette. Aztán job > keze mutatóujjával néhányszor a iángbi pöckölt, a kanóc végébe, míg az elhamvajt kanócrész leesett, és a láng újra szélest n és egyenesen égve, kövéren és világosan ült a rézlemez hegyén. A legény visszatette az üveget, és egészen felcsavarta a láncot, s a szobát újra világos, majdnem fehér fény öntötte el. A lányok felsóhajtottak^ mintha sajnálnák, hogy vége a homálynak, nevetve néztek egymásra, és nyugtalan fények villantak a szemükben. A széken üldögélő, zömök legény felállt a sarokból és vadul elkiáltotta magát:

— Elég volt a majomkodásból, most nekem muzsikálj, komám!

A harmonlkás olyan váratlánul hagyta abba a kerlngót, mintha elvágták volna a hangok folyamát, és csárdást kezdett játszani.

— Hujujuj... — kiáltott fel mennyezetnek szegezett arccal a legény, és kézen fogva magához rántotta azt a lányt, akivel Jeremiás Misa táncolt —, helyet, mert baja lesz valakinekl

Semmi vidámság, nem volt az arcán, nem mosolygott, szenvedélyes feszült tekintettel, szilajon táncolt, mintha nem jókedvében, hanem dacból táncolna. Vadul forgott, és a bokáját csapkodta, néha szúrósan Jeremiás Misára népe», mintha várná, hogy méltatlankodjék,/amiért elvette tőle a lányt, de az nyugodtak állt a fal mellett, és a homlokát törülgette. A zömök legény kihívóan nézegette/Misát, de az nem akarta észerevnni a kihívást, békés természetű fiú volt, de Péter IMtta, hogy piros arca bíborvörösre válik az indulattól.

Akkor lépettjbe a szobába Laba»e--fOZ5íí7"~^

Mint aki bosszút akar^áHflT'— gondolta Péter. — Talán jWtvtrT'akar táncolni — és megborzongott.

Vár az alkalomra — nézte Péter tánc xvhowien Labanc Jozsót.

A lámpa lángja ismét elvékonyodott, de lányok most nem slkoltottak fel örülve \S|ilfélhomálynak. Mintha még nyomottabá volna a hangulat A harmonlkás várat- lanT^gTors—akkorddal abbahagyta a zenét, és térdére fektette a harmonikát. Cigarettái vett elő a zsebéből, gyufa sercent a kezében, rá akart gyújtani.

— Muzsikálj- -j- kiáltott rá a zömök legény, tovább forogva — ne hagyd abba, amíg én nem akarom.

A harmonlkás ^tétován hangszere után nyúlt A szobában homály volt, a párok még egydiás meliji^WAálltak Néhányan a fal mellé húzódtak, Tdy.fVudec lányok az ajtó közelébe vonták‘BákatA Jóskát és Harangozó Árpit. La >anc Józip ítíijjlegényhez lépett és megállt (lőtte. Fai a/ljjvott nála magasabb. ^Cstiosos talapja «I hj^artu a lámpát, Péter csak széles, kiss é\ jöímyedt hátát látta.

— Mit akarsz ’ ' jt]}moftdta neki a tánc hevében lihegve i n^fclk:)

— Men haza! — Ityost nézett rá először

egyenesei/ a szemfjfbp ,4,. —i

— Mit akarsz /tő!enm>^ mondta dühösen. — Menj előlem,/ táncoVhiTlkarok.

— Menj haza! — Aj hangja nyugodt és fenyegető. Nem érzőcft/tt benne gyűlölet, hanem /valami /fensőbbáéges, parancsoló kérlel heteilenség,

A ^omök,4egény egy pillanatra rábámult, matti türelmetlen mozdulattal a harmoni- . ká^ felé iordult és rákiáltott, de a szavak /^lAprzultak ajkán, értelmetlenné váltak, mert \Vözben /Labanc Jozsó jobbja felemelkedett, \tó)fan gyorsan levágódott, s a másik nyitott ortíIt^ sivító jajkiáltás tört elő. 0^rj£a/íg csak néhány pillanatig tartott, majd "g&hájszerű nyögésbe fúlt. S a zömök legény izzadt, vörös arca szinte azonnal elsápadt, egészen szürkének tűnt fel a homályban, fakónak és élettelennek. Megtán- torodott, de nem esett le a lábáról, hanem imbolyogva talpon maradt, és kissé széttárta a karját, mintha tétován fogódzót keresne magának. A zene elhallgatott, a csendben néhány lány felsikoltott. Labanc Jozsó nehéz léptekkel az ajtó felé tartott. Senki sem tartózta»! , többen hallották, hogy azt mondja Bakai óskáéknak:

— Megyek a bikacsökért, de még visszajövök. Szétvert m a táncot, ha visszajövök.

Mindenki a helyén maradt, és a megszúrt legény egyedüli állt a fal mellé húzódott táncosok közöttA Nézték, de nem léptek közelebb hozzá. Csak akkor, amikor Labanc Jozsó mögött becsukódott az ajtó, akkor tódultak hozzá, 1 tanácstalanul nézték, de nem érintették nieg. Péter érthetetlen nyugalommal, majdnem közömbösen nézte, hogy a legény bal mellén, a szíve táján, valamivel feljebb sötét nedvesség Itatja át izzadságtól lucskos ingét. Csodálkozott önmagán, hogy ' me; fepetésére nem félelmet vagy Iszonyatot éi ez, hanem valami furcsa nyugalom hatja á . Körülötte a lányok rémülten suttognak; s ő mintha halkan ezt mondaná magában: így van, megtörtént. Ilyen, amikor valakinek kést döfnek a mellébei Julíka /erősen szorította a kezét, és nem vette hz tekintetét a legényről, akinek közben széthajtották mellén az inget, és mindenjsi megláthatta, hogy a szíve felett.-»éiTSny centiméter hosszúságban meg- ■ssívíAk-jJiőre, és a nyers élő hús vörös ned- imsse^Sr^gresztett;, folyt a vére a legényig pfessáki imjr nem tudott volna kiabálni, s sziflífefciíetlenkedve suttogta:

— Megszúrt az átkozott, nem szóltam