Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

A

zzal kezdeném, ami a komáromi járásban fekvő több mint ötezer lakosú nagyközségre legjellemzőbb <— a harmincéves múltra visszatekintő paprfkatermesztéssel. Viszont az itt található kitűnő termőföld magában nem elegendő, a hangyaszorgalmú, dolgos embereknek köszönhető, hogy a falu neve országszerte ismertté vált. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a lakosság többségének csak a téli hónapokban marad egy kevés szabad Ideje. A palántákkal való foglalkozás már kora tavasszal elkezdődik, s a munka csak késő ősszel fejeződik be. Alig van olyan ház a faluban, melynek kertjében ne állna fóliasátor. Lehet, hogy a lokálpatrióta beszél belőlem, de olyan szép paprikát még sehol sem láttam, mint Naszvadon (Nes- vady). A szorgalmas munka a lakosság anyagi helyzetén is visszatükröződik. Gombamöd szaporodnak az emeletes, több szobás családi házak, amelyek a falu képét is újjávarázsolják.

Haris Józsefet, a hnb fiatal elnökét arról faggatom, hogyan sikerült megvalósítani a község választási programját.

mm Nagyot változott a falu az utóbbi években. A sok új családi házon kívül korszerű középületek Is szolgálják a lakosságot. A bevásárlóközpont, a posta, a gépkocsijavltó műhely, az óvoda, a 22 tantermes, minden igényt kielégítő Iskola mind-mind az utóbbi években épült Ebben a választási időszakban 35 férőhelyes, kétmillió korona értékű bölcsődét, közlekedési pályát, a községhez tartozó Anya Ián pedig üzletet adtunk át. Még novemberben elkészül a labdarúgó- stadion. Az utak portalanítása is elsőrangú feladat. A krónikában az ötvenes évek útjairól azt olvashatjuk, hogy „száraz időben porosak, esőben sárosak, így a lófogatok számára is nehezen Járhatók“, ma egy- -egy mezei úttól eltekintve a községben nem találunk „poros“ utat.

Nem könnyű egy falut bemutatni, minden jellemző jepari tanuló tartozik a felügyeletem alá.

gyével megismertetni az olvasót. Az idegen, akit érzelmi

í'

szálak nem fűznek a bemutatott helységhez, megelégszik a hallottakkal, vagy azzal, amit ott-tartózkodása során tapasztal. A szülőfaluról írni nehezebb, már csak azért is, mert aki ott él, sokkal többet tudna elmondani annál, ami egy rövid írásba belefér. Naszvad (Nesvady) a szülőfalum és talán ez az oka annak, hogy ezek a sorok olyan nehezen születtek.

— Kérlek, beszélj képviselői munkádról.

— Megtisztelő, hogy az emberek bizalommal fordulnak hozzám, Jő érzés, ha közbenjárásomra sikerül panaszaikat orvosolni. Feladataim közé tartozik még a társadalmi munkák megszervezése, úgy érzem, itt előny szátnomra, hogy fiatal vagyok. Sokkal Jobban hallgat az Ifjúság a vele egykorúra vagy a nála csak pár évvel idősebbre. Egy alkalommal például annyian Jöttek el a futballpályát gyepesíteni, hogy mindenkinek nem is Jutott munka. Szívügyem a labdarúgópálya mielőbbi átadása, mivel tavalyig, lábtörésemig aktív labdarúgó voltam. Legszívesebben most az úszómedencét építem, mely a sportolókat szolgálja majd. Természetesen a képviselőség a szabad idő rovására megy, s csak akkor ér valamit, ha szívvel-lélekkel végzi az ember.

Bizony nagyon sok mindent csak szívvel-lélekkel lehet végezni. Ilyen a sport Is. A paprika mellett a kézilabdázás is öregbíti Naszvad hírnevét. A naszvadi kézilabdázók a Slávla testnevelési egyesületet képviselve országos rendezvényeken is sikert aratnak. Az egyesület titkára, a több mint száz sportoló lány edzője, Vlahy Jenő már kilenc éve „lelke“ a csapatnak. Most nem a sportsikerekről akarok szőlni, azt már sokan és soskszor megírták, hanem arről, hogy mint a faluban a legjobb tömegszervezet, a sportoláson kívül (természetesen a sportért) ml mindent tesznek. A rendelkezésükre állő két kézilabdapályát nem régen útra aszfaltozták, öltözőket, zuhanyozókat építettek.

Riportalany: A FALUM

készüljön. Itt kell megemlítenem Gyurkovics Imrét, aki minden társadalmi munkából derekasan kiveszi a részét. Főleg a tömegszervezetek tagjai aktívak. Magasan kiemelkedik a Slávia testnevelési egyesület és a HSZ tevékenysége.

Külön szólnék az ifjúsági szervezetről. Annak ellenére, hogy csak pár hónapos múltra tekint vissza, a faluban már nem ismeretlen fogalom a SZISZ. A fiatalok egyre nagyobb részt vállalnak a községfejlesztésből, Így a szokásos heti összejöveteleken kívül gyakran részt vesznek társadalmi munkában. Ilyen közös munkával töltött szombat-vasárnap délelőttön a vidámságból, a Jókedvből sincs hiány, s természetesen az együtt végzett munka öröme közelebb hozza egymáshoz a társaságot. Reméljük, hogy Bucsek Margit, Feldlnská Mária, Lásková Helena, Győré Ján, Holop Ferenc, Morvay Ottó és a többiek lelkesedése továbbra sem lankad s bármikor számíthatnak rájuk.

Dlbuz Bélára, a falu egyik legfiatalabb képviselőjére nem véletlenül esett a választásom. Párttagjelölt, és egyike a legaktívabb képviselőknek. Nemcsak beszél, agitál, hanem cselekszik Is, jó példával jár e- lől. A társadalmi munkában mindig az első, az épülő fut- ballpályán a vízvezeték szerelését ő végezte.

Az érettségi után a Járási építővállalatnál Komáromban lettem vízvezetékszerelő. Most mesterként dolgozom, húsz 1Viszont, mint minden gyorsan fejlődő községben, nálunk is van lakásgond. Nem mindenkinek ván elég pénze arra, hogy családi házat építsen, különösen a fiataloknak nincs —, Így szívesebben költöznének szövetkezeti lakásba. Sajnos, Járásunkban a lakáselosztás nem egyenletes, hiszen elsősorban a három városnak, Komáromnak, Őgyallának és Gútának van legnagyobb szüksége lakásra. A falvakba már kevesebb jut. A Járási lakásépítő szövetkezet községünkben 14 lakást adott át ebben a választási Időszakban. így nem csodálkozhatunk, ha a fiatalok elhagyják a falut, s a városba költöznek, ahol hamarább jutnak saját otthonhoz.

szol:

mikor a községíejleszté si tervekről Kérdezem a hnb elnökét,' így válaA körzeti orvos, a fogorvos és a gyermekorvos elég mostoha körülmények között dótgozijs, mindenki szükségéi érzi egy egészségügyi központnak. Nagyon hiányzik a szolgáltatóház Is, mert jelenleg a fodrász, a tisztító szétszórva működik a faluban. Ezenkívül a hrtb-nek is új otthont szeret néfik adni, valamint a még mindig kevés óvodai, illetve bölcsődet férőhelyek számát akarjuk növelni. Nagy vonalakban ez a terv. Az Itt felsoroltak u- gyanúgy, mint az előző létesítmények, nem valósulhatnak meg a lakosság segítsége nélkül.

Tény, hogy az Itt élő emberek nagyon elfoglaltak, de csupán a Jő szervezés kérdésé, hogy hányán vesznek részt társadalmi munkában. Mert ugye, melyik szülő nem dolgozott szívesen az épülő bölcsődén, hogy csemetéje mielőbb birtokba vehesse? Melyik sportkedvelő tagadta volna meg a segítséget a futballpálya, Illetve a kézilabdapálya építésekor? A lakosok számtalan órát áldoztak fel szabad Idejükből azért, hogy az üzlet, az auto-moto- -klub kerítése és a közlekedési pálya minél hamarább elMagunknak építünk, állítják as ifjúsági szervezet tagjai

Gyurkovics Imre nem hiányzott egyetlen társadalmi munkáról sem.

A gyerekek birtokukbe vették a közlekedési pályát

Farkai DuSan futballista a labdarúgóstadion építése közben

Holop Ferenc felvételei

Mivel általában este edzenek, a világítást Is meg kellett oldani. A tagokon kívül a sportolók szülei Is rengeteget segítenek. Csak néhány nevet említenék, a sok közül: Hanzelík Kálmán, az egyesület elnöke, Becse Ottó, Vlahy Jenő vezetőségi tagok, Morec Ján, Tóth János tanító, KISs Ján és még nagyon sokan fáradoztak azon, hogy a fiatalok minél jobb körülmények között sportoljanak.

Ha képet akarok nyújtani a faluról, nem szabad figyelmen kívül hagyni a cigányszarniazá- sú lakosokat sem. A problémát főleg a magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója, Hanzelík Kálmán érzi, ugyanis a négy osztályba összesen ötvenöt cigány származású tanuló jár. Út évvel ezelőtt ezek a gyerekek átlag száz órát hiányoztak az Iskolából, ma nem hiányozhatnak többet társaiknál. Már azt is elérték, hogy rendesén felöltözve, megmosakodva járnak az iskolába, s ha valaki mégis megfeledkezik a tisztaságról, azt az iskolában megmosdatják. A cigány tanulókkal való munkában legnagyobb sikereket Miskovics József pedagógus éri el, aki már egy évtizede foglalkozik velük.

— Már Javult a tanulmányi előmenetelük is — mondja az igazgató —, mégsem lehetünk elégedettek. Nem bírnak lépést tartant a tanítás menetével. Speciális tantervre lenne szükségük hiszen a magyar nyelv is • Vet okoz nekik.

TŐTH ERIKA

Főiskolás vagyok, és annak ellenére, hogy sok a tanulniva- lóm, minden hétvégén hazautazom, Nassvadra. Ez érthető, hiszen itt élnek a szüleim, az Ismerőseim, innen Indultam el. Tudom, hogy falunkban még sok ■ tennivaló, de nem vonom kétségbe egyetlen terv sorsát sem. Nem vonom kétségbe, mert ismerem az itteni nép elszántságát, kitertását a munkában.

Holop Ferenc felvétele

M 3

APRÓSÁGOK

S

ok pedagógust magamra haragítok, de még ennek az árán is kimondom: a tanítók nem mindenütt tanítják meg a gyerekeket a tanrendben foglaltakra.

Nem azt állítom, hogy a gyerek semmit sem tanul meg az iskolában. A pedagógusok erről-arról is mesélnek nekik, egyszer lelki- ismeretesen, máskor sebtében és az anyag rögzítését, elsafátítását a gyerek házifeladatul kapfa. Ekkor lépünk színre mi, szülök. Hogy egyáltalán segíthessünk gyerekeinknek, úfból kell tanulnunk mindazt, amit tlz-tl- zenöt évvel ezelőtt már megtanultunk, de közben elfelejtettünk és természetesen még azt is, amit annak idején nem tanítottak az iskolában, mint például a halmazelméletet. Ezt nemcsak a gyerekeink, hanem úgy vettem észre, a pedagógusaink ts elvárják tőlünk.

Tegnap a szülői értekezleten fejmosást kaptam, mert lányom, pontosabban én, a szülő, nem sajátítottam el kellő mértékben a törtszámok tananyagát. A mellettem üld szülő nyomban meg is jegyezte: valamikor a tanítók feleltek munkájukért a szülőknek, ma ez fordítva van.

Mit tehettem, a tanító néninek megígértem, hogy pótoljuk a mulasztást. így többes számban. Csak otthon gondolkodtam el azon, hogy mtért ts felel a tanító, ha a gyerek tudását rajtunk, szülőkön kéri számon. Tény, hogy ennek a feje tetejére állított viszonynak előnye is van. Mégpedig az, hogy a szülő is kénytelen pótolni, amit annak Idején az 0 szülei elmulasztottak.

MJUI / IU pj

családunk valamenm w tagja még békése szunyókál. Egyszerre csa égből villámcsapásként fel berreg a kapucsengő, alti nyitok, és nem sok hiúm zik ahhoz, hogy a látván hatására összeessek.

— Ne izgulj, csak esti maradunk. Ti nem néztek ft lénk, hát mi jöttünk.

öt váratlan látogató, jó is merösök, szívesen vagyunk; velük, de hát azért így váratlanul beállítani... Míg leültetem őket a szobában, gyorsan számba veszem pici hűtőszekrényem készletét. A reggelit talán sikerül kihoznom, az ebédre és a továbbiakra a szokásomhoz híven inkább nem gondolok. Közben a férjem is kikászálódik az ágyból, és nagy csodálkozásomra bevásárló- szatyorral jelenik meg a konyhaajtóban. Hiszek a csodákban, meg aztán élvezem is a humoros helyzeteket, úgyhogy felírom egy kiadós ebéd nyersanyagszükségletét: leveshús zöldséggel, rántott szelet, konyhakész burgonya, savanyúság, piskótatekercs. Kezébe nyomom a jegyzéket, és közben kárörvendve gondolok arra, hogy bizonyára nem tudja, hogy ma vasárnap van.

Mit mondjak? Húsz perc múlva mintha mi sem történt volna, férjem hiánytalanul meghozta a jegyzék valamennyi léteiét.

Ne Irigyeljenek, e jól végződött vendéglátás háziasz- szonya nem én voltam, hanem egyik losonci barátnőm, Azt ts elmondta, hogy a városban vasárnap nemcsak a félkészáru-üzlet, hanem egy hentesüzlet is nyitva tart. Az élelmiszerüzletről nem >s szólva, annak nyitvatartása szinte természetes.

Losonc huszonötezer lakosú város, a járási székbe tyek között sem tartozik a legnagyobbak közé, de ami a szolgáltatásokat illeti, bizonyára nem az utolsók kő zött kullog.

Zácsek Erzsébet