Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-21 / 43. szám

10 iúsHB FODOR KATALIN ILLUSZTRÄCIOJA MIROSLAV SVANDRLlK SZEX ÉS FOGYÖKtR A Nem hittem a szememnek. Jára Klo- pa, aki négy kilóval nehezebb volt nálam, hirtelen feltűnően lefogyott. Szinte rá sem ismertem. Karcsú, mint a nádszál, kicsípve, akár egy szela- don, szeméből sugárzik az egészséges öntudat, amely időnként beteges gőg­be, kivagyiságba csap át. — Hihetetlen — sóhajtottam irigy­kedve. — Most azonnal áruld el a fogyókúra receptjét, amely ilyen cso­dákra képest — Ugyan, fogyókúrái — vigyoro- dott el. — Kipróbáltam én mindent, szenvedtem, akár Dalibor a vár tor­nyában, semmi eredmény. Míg aztán Patajedl doktor ezt tanácsolta: „Klo- pa úr, elhízás ellen leghatásosabb a SSRS85SS szexi,.. Csípjen fel egy csajt, udva- rolgasson, és meglétjal“ Szó se róla, kissé megdöbbentett a javaslat, de amikor ráálltam a mérlegre, és mu­tatója úgy kezdett forogni, akár az iránytűé az Északi-sarkon, elhatároz­tam, hogy megpróbálom. Nem taga­dom, bizonyos problémák felmerül­tek. Gömbölyödő idomaim, rengő to­kám nem vonzotta éppen a csajokat. Azonban kitartó igyekezettel sikerült elnyernem Bradeőková Zuzanka ke­gyeit. — Na lám — kiáltottam fel. *— Se­gített a szex!... — Ki beszél itt szexről? — komo- rodott el Jára. — Köztem és Zuzanka között végképp nem került sor sem­mire. A meglepetéstől kidülledt a sze­mem. — Nem is hiszem, hogy a szexnek lenne valami hatása — folytatta fölé­nyesen barátom. — Az öreg Bradeő- ka lepett meg! Amikor először meg­látogattam Zuzankát... Nyilván nem lehettem neki szimpatikus, karót ra­gadott a kezébe, és uccu utánam a kerten keresztül. Gyenge teljesít­ményt nyújthattam, és az öreg ezi alaposan kihasználta. Bukdácsoltam egész hazáig. Na és mit gondolsz, mit tett a feleségem? Megesett rajtam a szíve? Borogatta sebeimet? Simoga tott puha, selymes kezével? Tévedsz öregem! Tángálni, csépelni, agyabu- gyálni, püfölnl kezdett, ütött, ahol ért. Nem bírta az állkapcsom... Így azután huzamosabb időt töltöttem kór­házban összedrótozott állkapoccsal. Szívókával szopogattam az undorító, se íze, se bűze kásácskákat hetekig. Persze hogy fogyni kezdtem. A végén véletlenül lenyeltem a szívókét. Ope­rálni kellett a gyomromat. Ez sem éppen hízókűra! Szóval végigszenved­tem t magamét, de megérte, elégedett vagyős — Már aogyne lennél — helyesel­tem. Ggy ,estel, mint egy érettségiző diák, én ahg csoszogok. Baraisitgosan elbúcsúztunk. Azóta is állandóan kísért: ml len­ne, ha kipróbálnám a szexet? /POLÁK IMRE fordításai MÁNDY IVÁN LEVÉL Borítom! Engedte meg, hogy így szólítsam, hiszen ez fejezi ki leginkább kapcso­latunkat. Tegnap láttam Magát, és akkor tudtam, hogy írnom kell, mert nagyon, de nagyon megsajnáltam. Azt hiszem, legalábbis remélem, hogy nem vett észre, amikor este átmentem a Ludovika-kerten, Babihoz siettem, egy beteg barátnömhöz, talán beszéltem már róla. A Földtaninál dolgozik, és van benne valami vadság, de ez a vadság szenvedést takar, fájdalmat.. . No de nem akarok elkalandozni. Hol ts hagytam abba? A Ludovtka-kertnél, ugye? Igen. Igen, az volt a legfurcsább, hogy semmit sem éreztem, amikor megláttam magát. Pedig szakításunk óta hányszor elgondoltam, milyen ts lesz az, ha valahol véletlenül meg­pillantom ... Nos, ott ült azon a pádon a tűzoltó- növel, és egy stanicliból kockacukrot ettek. Kicsit továbbmentem, aztán leültem egy távolabbi padra, ahonnan föl lát­hattam Magukat. Nagyon kérem, ne higgye, hogy ez féltékenység voltI Hiszen tudom és érzem, hogy Maga hozzám tartozik, és kívánhatok-e en­nél többet? Mit is mondott, amikor utoljára találkoztunk abban a kis presszóban, a Rádió mellett? Amikor közölte, hogy el kell válnunk, mert fél tólem, fél, hogy felborítom az éle­tét, mert még ... még soha... soha így nem szeretett senkit... Bevallom, ez is eszembe jutott, ami­kor a téren néztem Magukat. A tűzoltónő magához hajolt, Maga hallgatott, a lábát lóbázta, olykor a zacskóba nyúlt, és kivett egy cukrot. Es én még úgy embert nem sajnál­tam, mint akkor Magáti Barátom, Maga szenvedettI Igen, ezt éreztem minden mozdula­tában ... szenvedett, de ezt önmagá­nak se merte bevallani. A nö, az a nő, alig jelenthet Magának valamit. Mondjam, kell-e mondanom, hogy nem méltó Magához ...? Ott a pádon mindent megértettem. Maga menekül. A tüzoltónöhöz, más­hoz — mindegy. Menekül, egy érzés­sel a szívében. Emlékszik arra a le­vélre, amiben azt irta nekem: „Itt ülök, Magától mérgezetten ...“? Miért is nem mer visszatérni hoz­zám? Többször mondta, úgy érzi, sosem vagyok egészen a Magáé. Emlékszik az estéinkre... amikor együtt hall­gattunk zenét? Hogy dühöngött, ami­kor egyszer a -díványon átnyúltam Magán, a rádióhoz, hogy felerősítsem a Hafnert Toscantntvel. Emlékszik ol­vasmányainkra, sétáinkra? Amikor Leonidaszról és Themisztoklészről be­széltem Magának, mert egy rádtójá- tékdhoz éppen ez kellett, és társszer­zője, a mi szegény Nöllerünk, szakí­tott Magával. (Nöller már nem is köszön a lép­csőn, de azért én köszönök nekt, mert 6 egy szent, higgye ellj Mindezt csak azért említem, hogy megkérdezzem: lehet-e két ember jobban együtt, mint ahogy mt vol­tunk? Es akkor most ez a tüzoltónői Ki jön még ezután? Kivel kell még látnom Magát.. .1 Csak magamat vádolhatom. — Mi­ért is engedtem elmenni?! Magának feladata van, Bácsalmási. Írnia kell! Es ha nem áll valami Maga mellett... ki tudja, betölt heti-e hivatását...? Visszajön ...? Tudom, mire gondol. Hogy én már biztosan nem vagyok egyedül. Es va­lóban, olykor meglátogat valaki, Köm- lei Bálint, egy fiatal erdőmérnök Ba- konybélből. Még gyerek ... Nincs sen­kije, beért azzal, hogy mellettem le­het. Tudja, hogy reménytelen az e- gész, hogy én sose leszek belé sze­relmes, de ez nem zavarja. Es éppen ebben van valami csodálatosan meg­ható. Oly tiszta lélek. Egyébként ret­tenetes gyerekkora volt, az anyja nem engedte strandra! Néha Magáról be­szélek neki, egyszer együtt meghall­gattuk egy rádiójátékét. A Napos Pal­kót. Utána azt mondta, fáj a feje, és el kell mennie ... Megértheti, hogy nem engedhettem el abban az álla­potbanI Ne zavarja Magát ez a gyerek. Oly­kor talán majd feljön, és feketét főz nekünk, mialatt mi a kis sarkunkban üldögélünk. Igen, érzem, hogy így lesz .. .1 Írjon, Bácsalmást! Lehet, hogy so­kat szenvedünk még egymás mellett, de ezt ts vállalnunk keil. — Es ezzel búcsúzom, SÁRI Hetek teltek el, hónapok, de Sári nem kapott választ a levelére. — Azt hiszem, örökre elüldöztem magamtól ezt az embert — mondta egy este. A nyurga, vörös képű Kömlet Bá­lint — az anyja gyerekkorában nem engedte kl a strandrat — bűntudattal kivett két mozijegyet a tárcájából. — A fél hetesre. KIS PÉNTEK JÖZSEF: Felolvasás déli homályban (helyzetjelentés) Legújabb versem olvasom fel. A kedves unja, látom: Tekintete a falkárpiton cikáz, majd hirtelen megáll. Mohón szembenéz John Travoltávai. A papír kihullt kezemből: Belőlem nem lesz diszkókirály, rocksztár vagy filmszínész. ' KAGYLÖZENE: BENNE A TENGER i Becsukta szirmait a Nap. Vér csillog a vízen. Könnyeznek a virág pupillái. Nyelvemre pereg egy rózsaszín levél. II Puffadt szemem alatt kések szundikálnak. Fehér falakról zuhog a csend. Nagyot csapok az asztalra. Agyamban megkondúlnalt a legnémább harangok. III A szél vonaglik ... A füst. Megkéselt lélek. A füst. A füst. A füst. A füst. A füst. Megkéselt lélek a füst. Vonaglik a szél, IV Szemetes urnákban visít a vers. Félek. A gyakorlótér feleit dominóznak az istenek. V alahányszor megpillantotta Ma- ryt, elfogta az émelygés. Szün­telenül panaszkodott, és min­den gondjáért, bajáért őt tette fele­lőssé. Sehogy sem tudta felfogni, hogy ez voltaképpen miért van így, hiszen jómaga csaknem tökéletes ember volt, soha semmit sem hibázott el. — Nem hiszed, hogy fejfájás gyö­tör? Tudom, most azt gondolod, csak azért mondom, hogy megszánj. — Én egyáltalán semmit sem hi­szek már — válaszolta Bob ingerül- ' ten. — Folyton megjátszod a mártírt, és mindig találsz valami szerepet ma­gadnak. Az ördögbe is, ha egyszer beteg vagy, miért nem fordulsz or- f voshoz? — Rajtam orvos nem segíthet. Rossz állapotomnak más az oka — mond­ta Mary szenvedő, monoton hangon. Ez a hangnem kimondhatatlanul idegesítette, bőszítette a férfit. — Csak ellenkezz veleml — kiáltot­ta, s úgy becsapta maga mögött az ; ajtót, hogy betört az üvege. | XXX A sűrű városi.forgalomban Bob úgy hajtott irodája felé, mint az őrült, fennhangon szidalmazott minden ve­zetőt, aki netán lassabban vagy óva­tosabban hajtott, mint ahogyan az neki megfelelt. Jennifer nélkül lelkileg már régen 1 tönkrement volna. Csak az ő nyugal­ma, barátságos mosolya, megértő lel­ke és nyugtató hangja jelentett meg­nyugvást a számára. Jennifer volta­képpen a feleségének a húga — azaz tulajdon sógornője volt. A két test­vér azonban nemigen beszélt egymás­sal, s idővel kapcsolatuk eléggé el- hidegült. Nem tudta felfogni, mi le­het az oka, hogy az egy és ugyan­azon szülőktől származó leánygyer­mekek természete annyira különbö­zik. Jennifer rendelkezett mindazok­kal a tulajdonságokkal, amelyeket Bob kivétel nélkül hiányolt a felesé­gében. Ebédszünetben gyakorta találkoztak, olykor együtt is ebédeltek egy váro- . son kívül eső vendéglőben. Az Is meg­esett, hogy nem tértek vissza azon­nal munkahelyükre ... Bob szinte biz­tosra vette, hogy felesége előbb-utóbb tudomást szerez kapcsolatukról. Erre a percre azonban előbb sor került, mint hitte volna: — Most már tudom, miért nem a- kart Jennifer a mamánál maradni, s miért váltott lakást magának — je­lentette be egy napon Mary. — Nocsak, miért hát? — vágta rá Bob. — Kérlek, ne nézz gyereknek. Azt : hiszed, én semmit sem tudok? A férfi összeszorította a fogát, és j csak ennyit mondott: — Igen, a húgod tetszik nekem! — majd hozzáfűzte: — Csakhogy tudod, a lakásába eddig még sohasem tet- | tem be a lábam ... X X x Bobnak önkéntelenül is a fejébe lopakodott egy gondolat, és lassan- T-lassan ki ts kristályosodott. Tüzes ötlet volt, és a felesége hétvégi há­zával volt összefüggésben, azzal a nyaralóval, amelyet Mary az apjától örökölt. Régebben sok hétvégét töl - I töttek ott. „Ha itt, he adj isten, tűz ütne ki, minden porrá égi A ház faváza olyan száraz, mint a puskapor. És a villany­vezetékek sem éppen kifogástalanok a pincében“ — közölte egy napon a ;■ biztosítótársaság ügynöke. Ez a kije­lentés egyszersmind azzal a követ­kezménnyel járt, hogy a következő évi biztosítási összeg jócskán felszö­kött. ; Ha valamiképpen sikerülne Maryt kicsalni, a többi már gyerekjáték len- ;ne. Annál inkább, mert ha napközben panaszkodott is, hogy ideges és be­teg, aludni mindig jól aludt, mert sok altatót szedett. A terv szerint a tűznek éjfél után kellett kiütnie, mivel Mgry általában tizenegy órakor tért nyugovóra. Olvasmányaiból szerzett tapaszta­latai szerint Bobnak a ,,gyertyás mód­szer“ kecsegtetett a legtöbb sikerrel, úgyszólván nem lehetett elhibázni. Alacsony tartóban elhelyezett rövid kanócos gyertyára volt szükség. Az elképzelés szerint, mihelyt a kanóc elégett, maga a parafin kap lángra, attól pedig előbb az asztal, majd ... XXX Felesége iránti gyűlölete elnyomta a lelkiismeret-furdalás legcsekélyebb érzését is. Előnyére szolgált, hogy sek. — Egy pillanatig hallgatóit, majd összeszorította fogait és így szólt: — Meg akarsz szabadulni tőlem, te... — Ha én békésen közelítek hozzád, arra sem vagy képes, hogy méltá­nyold, inkább olajat öntesz a tűzre — mondta Bob —, s csakhogy tudd, Jennifer is beteg. — Na rendben, csütörtökön kiug­róm, s pénteken már te Is jöhetsz — mondta Mary. x S x Bob a feleségét jóval megelőzve ér­kezett ki a nyaralóba, öt óra lehe­tett, amikor a pincében megnyitotta a kanócot, körülbelül 5—6 órára volt szükség ahhoz, hogy elégjen. Mary akkor már az igazak álmát alussza majd, gondolta. Feleségét elkerülendő, nem a leg rövidebb úton tért vissza a városba A vendéglőben megivott egy duplát majd megvacsorázott. Amikor az órá jára pillantott, tizenegy már jóval el múlt. Még egy ideig töprengett azon maradjon-e vagy menjen, amikor úgy döntött, hogy hazahajt, mert a tele fonhívásokra odoh’aza kell tartózkod nla. Amint hazaért, megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy a felesége há­lószobájában ég a villany. — Te miért nem vagy a nyaraló­ban? — kérdezte. GYURAK ÉVA ILLUSZTRÄCIOJA hosszabb ideig amatőr színészként tagja volt a helyi műkedvelő társu­latnak. Könnyen megjátszható hát a megtört férjet, másrészt ezekkel a szavakkal is szemrebbenés nélkül a felesége elé állhatott: — Nézd, Mary, gondolkoztam há­zastársi kapcsolatunkon, s szerintem ez az állapot tarthatatlan. Szeretném, ha ... — Válásról szó sem lehet, ebbe nem fogok belemenni. — Eszem ágában sincs válni. Azt akartam mondani inkább, próbáljuk meg újból. — Ehhez neked alapjában véve meg kellene változnod — válaszolta az asszony. — Mindkettőnknek elég sok hibája van. Azonkívül például te meg tud nád-e mondani, hogy mikor hagytad el ezt a lakást utoljára. Olykor el mehetnénk valahová, mondjuk ki a nyaralóba. — Ez egy csomó külön munkával jár — nyűgöskődött az asszony. — Előbb ki kell kocsikáznom, hogy egy kicsit összerámoljak és kiszellőztes­— Meggondoltam magam. Hiába ke­restelek az irodában, nem voltál ott. Így elmentem a húgomhoz, végtére is azt mondtad, nem jól érzi magát. Azt gondoltam, kiviszem a nyaralóba, hadd szívjon egy kis friss levegőt... Bob elsápadt, lerohant a lépcsőn, egyenesen a kocsijába. XXX Már messziről látszott, hogy a nyaraló lángokban áll. Bob kétségbe­esetten rohant be a lángok közé, és hangosan kiáltozta Jennifer nevét. — Asszonyom, a férjét sajnos nem találtuk meg — mondta a kagylóba az ügyeletes rendőr. Fájdalom, re­mény sincs rá, a nyaraló porig égett. — És a húgommal mi történt? — Idejében kiugrott az ablakon. A szérű mögött találtunk rá. Állapota korántsem olyan súlyos, mint kezdet­ben hittük. A jelekből ítélve egészen jól ismerte az ön férjét... — Lehetséges, de korántsem olyan jól, mint én — válaszolta Mary szenvtelen, monoton hangon. HBMK3HÍ 'iäÄöüS FRANK BURY TÜZES ÖTLET

Next

/
Thumbnails
Contents