Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-21 / 43. szám
10 iúsHB FODOR KATALIN ILLUSZTRÄCIOJA MIROSLAV SVANDRLlK SZEX ÉS FOGYÖKtR A Nem hittem a szememnek. Jára Klo- pa, aki négy kilóval nehezebb volt nálam, hirtelen feltűnően lefogyott. Szinte rá sem ismertem. Karcsú, mint a nádszál, kicsípve, akár egy szela- don, szeméből sugárzik az egészséges öntudat, amely időnként beteges gőgbe, kivagyiságba csap át. — Hihetetlen — sóhajtottam irigykedve. — Most azonnal áruld el a fogyókúra receptjét, amely ilyen csodákra képest — Ugyan, fogyókúrái — vigyoro- dott el. — Kipróbáltam én mindent, szenvedtem, akár Dalibor a vár tornyában, semmi eredmény. Míg aztán Patajedl doktor ezt tanácsolta: „Klo- pa úr, elhízás ellen leghatásosabb a SSRS85SS szexi,.. Csípjen fel egy csajt, udva- rolgasson, és meglétjal“ Szó se róla, kissé megdöbbentett a javaslat, de amikor ráálltam a mérlegre, és mutatója úgy kezdett forogni, akár az iránytűé az Északi-sarkon, elhatároztam, hogy megpróbálom. Nem tagadom, bizonyos problémák felmerültek. Gömbölyödő idomaim, rengő tokám nem vonzotta éppen a csajokat. Azonban kitartó igyekezettel sikerült elnyernem Bradeőková Zuzanka kegyeit. — Na lám — kiáltottam fel. *— Segített a szex!... — Ki beszél itt szexről? — komo- rodott el Jára. — Köztem és Zuzanka között végképp nem került sor semmire. A meglepetéstől kidülledt a szemem. — Nem is hiszem, hogy a szexnek lenne valami hatása — folytatta fölényesen barátom. — Az öreg Bradeő- ka lepett meg! Amikor először meglátogattam Zuzankát... Nyilván nem lehettem neki szimpatikus, karót ragadott a kezébe, és uccu utánam a kerten keresztül. Gyenge teljesítményt nyújthattam, és az öreg ezi alaposan kihasználta. Bukdácsoltam egész hazáig. Na és mit gondolsz, mit tett a feleségem? Megesett rajtam a szíve? Borogatta sebeimet? Simoga tott puha, selymes kezével? Tévedsz öregem! Tángálni, csépelni, agyabu- gyálni, püfölnl kezdett, ütött, ahol ért. Nem bírta az állkapcsom... Így azután huzamosabb időt töltöttem kórházban összedrótozott állkapoccsal. Szívókával szopogattam az undorító, se íze, se bűze kásácskákat hetekig. Persze hogy fogyni kezdtem. A végén véletlenül lenyeltem a szívókét. Operálni kellett a gyomromat. Ez sem éppen hízókűra! Szóval végigszenvedtem t magamét, de megérte, elégedett vagyős — Már aogyne lennél — helyeseltem. Ggy ,estel, mint egy érettségiző diák, én ahg csoszogok. Baraisitgosan elbúcsúztunk. Azóta is állandóan kísért: ml lenne, ha kipróbálnám a szexet? /POLÁK IMRE fordításai MÁNDY IVÁN LEVÉL Borítom! Engedte meg, hogy így szólítsam, hiszen ez fejezi ki leginkább kapcsolatunkat. Tegnap láttam Magát, és akkor tudtam, hogy írnom kell, mert nagyon, de nagyon megsajnáltam. Azt hiszem, legalábbis remélem, hogy nem vett észre, amikor este átmentem a Ludovika-kerten, Babihoz siettem, egy beteg barátnömhöz, talán beszéltem már róla. A Földtaninál dolgozik, és van benne valami vadság, de ez a vadság szenvedést takar, fájdalmat.. . No de nem akarok elkalandozni. Hol ts hagytam abba? A Ludovtka-kertnél, ugye? Igen. Igen, az volt a legfurcsább, hogy semmit sem éreztem, amikor megláttam magát. Pedig szakításunk óta hányszor elgondoltam, milyen ts lesz az, ha valahol véletlenül megpillantom ... Nos, ott ült azon a pádon a tűzoltó- növel, és egy stanicliból kockacukrot ettek. Kicsit továbbmentem, aztán leültem egy távolabbi padra, ahonnan föl láthattam Magukat. Nagyon kérem, ne higgye, hogy ez féltékenység voltI Hiszen tudom és érzem, hogy Maga hozzám tartozik, és kívánhatok-e ennél többet? Mit is mondott, amikor utoljára találkoztunk abban a kis presszóban, a Rádió mellett? Amikor közölte, hogy el kell válnunk, mert fél tólem, fél, hogy felborítom az életét, mert még ... még soha... soha így nem szeretett senkit... Bevallom, ez is eszembe jutott, amikor a téren néztem Magukat. A tűzoltónő magához hajolt, Maga hallgatott, a lábát lóbázta, olykor a zacskóba nyúlt, és kivett egy cukrot. Es én még úgy embert nem sajnáltam, mint akkor Magáti Barátom, Maga szenvedettI Igen, ezt éreztem minden mozdulatában ... szenvedett, de ezt önmagának se merte bevallani. A nö, az a nő, alig jelenthet Magának valamit. Mondjam, kell-e mondanom, hogy nem méltó Magához ...? Ott a pádon mindent megértettem. Maga menekül. A tüzoltónöhöz, máshoz — mindegy. Menekül, egy érzéssel a szívében. Emlékszik arra a levélre, amiben azt irta nekem: „Itt ülök, Magától mérgezetten ...“? Miért is nem mer visszatérni hozzám? Többször mondta, úgy érzi, sosem vagyok egészen a Magáé. Emlékszik az estéinkre... amikor együtt hallgattunk zenét? Hogy dühöngött, amikor egyszer a -díványon átnyúltam Magán, a rádióhoz, hogy felerősítsem a Hafnert Toscantntvel. Emlékszik olvasmányainkra, sétáinkra? Amikor Leonidaszról és Themisztoklészről beszéltem Magának, mert egy rádtójá- tékdhoz éppen ez kellett, és társszerzője, a mi szegény Nöllerünk, szakított Magával. (Nöller már nem is köszön a lépcsőn, de azért én köszönök nekt, mert 6 egy szent, higgye ellj Mindezt csak azért említem, hogy megkérdezzem: lehet-e két ember jobban együtt, mint ahogy mt voltunk? Es akkor most ez a tüzoltónői Ki jön még ezután? Kivel kell még látnom Magát.. .1 Csak magamat vádolhatom. — Miért is engedtem elmenni?! Magának feladata van, Bácsalmási. Írnia kell! Es ha nem áll valami Maga mellett... ki tudja, betölt heti-e hivatását...? Visszajön ...? Tudom, mire gondol. Hogy én már biztosan nem vagyok egyedül. Es valóban, olykor meglátogat valaki, Köm- lei Bálint, egy fiatal erdőmérnök Ba- konybélből. Még gyerek ... Nincs senkije, beért azzal, hogy mellettem lehet. Tudja, hogy reménytelen az e- gész, hogy én sose leszek belé szerelmes, de ez nem zavarja. Es éppen ebben van valami csodálatosan megható. Oly tiszta lélek. Egyébként rettenetes gyerekkora volt, az anyja nem engedte strandra! Néha Magáról beszélek neki, egyszer együtt meghallgattuk egy rádiójátékét. A Napos Palkót. Utána azt mondta, fáj a feje, és el kell mennie ... Megértheti, hogy nem engedhettem el abban az állapotbanI Ne zavarja Magát ez a gyerek. Olykor talán majd feljön, és feketét főz nekünk, mialatt mi a kis sarkunkban üldögélünk. Igen, érzem, hogy így lesz .. .1 Írjon, Bácsalmást! Lehet, hogy sokat szenvedünk még egymás mellett, de ezt ts vállalnunk keil. — Es ezzel búcsúzom, SÁRI Hetek teltek el, hónapok, de Sári nem kapott választ a levelére. — Azt hiszem, örökre elüldöztem magamtól ezt az embert — mondta egy este. A nyurga, vörös képű Kömlet Bálint — az anyja gyerekkorában nem engedte kl a strandrat — bűntudattal kivett két mozijegyet a tárcájából. — A fél hetesre. KIS PÉNTEK JÖZSEF: Felolvasás déli homályban (helyzetjelentés) Legújabb versem olvasom fel. A kedves unja, látom: Tekintete a falkárpiton cikáz, majd hirtelen megáll. Mohón szembenéz John Travoltávai. A papír kihullt kezemből: Belőlem nem lesz diszkókirály, rocksztár vagy filmszínész. ' KAGYLÖZENE: BENNE A TENGER i Becsukta szirmait a Nap. Vér csillog a vízen. Könnyeznek a virág pupillái. Nyelvemre pereg egy rózsaszín levél. II Puffadt szemem alatt kések szundikálnak. Fehér falakról zuhog a csend. Nagyot csapok az asztalra. Agyamban megkondúlnalt a legnémább harangok. III A szél vonaglik ... A füst. Megkéselt lélek. A füst. A füst. A füst. A füst. A füst. Megkéselt lélek a füst. Vonaglik a szél, IV Szemetes urnákban visít a vers. Félek. A gyakorlótér feleit dominóznak az istenek. V alahányszor megpillantotta Ma- ryt, elfogta az émelygés. Szüntelenül panaszkodott, és minden gondjáért, bajáért őt tette felelőssé. Sehogy sem tudta felfogni, hogy ez voltaképpen miért van így, hiszen jómaga csaknem tökéletes ember volt, soha semmit sem hibázott el. — Nem hiszed, hogy fejfájás gyötör? Tudom, most azt gondolod, csak azért mondom, hogy megszánj. — Én egyáltalán semmit sem hiszek már — válaszolta Bob ingerül- ' ten. — Folyton megjátszod a mártírt, és mindig találsz valami szerepet magadnak. Az ördögbe is, ha egyszer beteg vagy, miért nem fordulsz or- f voshoz? — Rajtam orvos nem segíthet. Rossz állapotomnak más az oka — mondta Mary szenvedő, monoton hangon. Ez a hangnem kimondhatatlanul idegesítette, bőszítette a férfit. — Csak ellenkezz veleml — kiáltotta, s úgy becsapta maga mögött az ; ajtót, hogy betört az üvege. | XXX A sűrű városi.forgalomban Bob úgy hajtott irodája felé, mint az őrült, fennhangon szidalmazott minden vezetőt, aki netán lassabban vagy óvatosabban hajtott, mint ahogyan az neki megfelelt. Jennifer nélkül lelkileg már régen 1 tönkrement volna. Csak az ő nyugalma, barátságos mosolya, megértő lelke és nyugtató hangja jelentett megnyugvást a számára. Jennifer voltaképpen a feleségének a húga — azaz tulajdon sógornője volt. A két testvér azonban nemigen beszélt egymással, s idővel kapcsolatuk eléggé el- hidegült. Nem tudta felfogni, mi lehet az oka, hogy az egy és ugyanazon szülőktől származó leánygyermekek természete annyira különbözik. Jennifer rendelkezett mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyeket Bob kivétel nélkül hiányolt a feleségében. Ebédszünetben gyakorta találkoztak, olykor együtt is ebédeltek egy váro- . son kívül eső vendéglőben. Az Is megesett, hogy nem tértek vissza azonnal munkahelyükre ... Bob szinte biztosra vette, hogy felesége előbb-utóbb tudomást szerez kapcsolatukról. Erre a percre azonban előbb sor került, mint hitte volna: — Most már tudom, miért nem a- kart Jennifer a mamánál maradni, s miért váltott lakást magának — jelentette be egy napon Mary. — Nocsak, miért hát? — vágta rá Bob. — Kérlek, ne nézz gyereknek. Azt : hiszed, én semmit sem tudok? A férfi összeszorította a fogát, és j csak ennyit mondott: — Igen, a húgod tetszik nekem! — majd hozzáfűzte: — Csakhogy tudod, a lakásába eddig még sohasem tet- | tem be a lábam ... X X x Bobnak önkéntelenül is a fejébe lopakodott egy gondolat, és lassan- T-lassan ki ts kristályosodott. Tüzes ötlet volt, és a felesége hétvégi házával volt összefüggésben, azzal a nyaralóval, amelyet Mary az apjától örökölt. Régebben sok hétvégét töl - I töttek ott. „Ha itt, he adj isten, tűz ütne ki, minden porrá égi A ház faváza olyan száraz, mint a puskapor. És a villanyvezetékek sem éppen kifogástalanok a pincében“ — közölte egy napon a ;■ biztosítótársaság ügynöke. Ez a kijelentés egyszersmind azzal a következménnyel járt, hogy a következő évi biztosítási összeg jócskán felszökött. ; Ha valamiképpen sikerülne Maryt kicsalni, a többi már gyerekjáték len- ;ne. Annál inkább, mert ha napközben panaszkodott is, hogy ideges és beteg, aludni mindig jól aludt, mert sok altatót szedett. A terv szerint a tűznek éjfél után kellett kiütnie, mivel Mgry általában tizenegy órakor tért nyugovóra. Olvasmányaiból szerzett tapasztalatai szerint Bobnak a ,,gyertyás módszer“ kecsegtetett a legtöbb sikerrel, úgyszólván nem lehetett elhibázni. Alacsony tartóban elhelyezett rövid kanócos gyertyára volt szükség. Az elképzelés szerint, mihelyt a kanóc elégett, maga a parafin kap lángra, attól pedig előbb az asztal, majd ... XXX Felesége iránti gyűlölete elnyomta a lelkiismeret-furdalás legcsekélyebb érzését is. Előnyére szolgált, hogy sek. — Egy pillanatig hallgatóit, majd összeszorította fogait és így szólt: — Meg akarsz szabadulni tőlem, te... — Ha én békésen közelítek hozzád, arra sem vagy képes, hogy méltányold, inkább olajat öntesz a tűzre — mondta Bob —, s csakhogy tudd, Jennifer is beteg. — Na rendben, csütörtökön kiugróm, s pénteken már te Is jöhetsz — mondta Mary. x S x Bob a feleségét jóval megelőzve érkezett ki a nyaralóba, öt óra lehetett, amikor a pincében megnyitotta a kanócot, körülbelül 5—6 órára volt szükség ahhoz, hogy elégjen. Mary akkor már az igazak álmát alussza majd, gondolta. Feleségét elkerülendő, nem a leg rövidebb úton tért vissza a városba A vendéglőben megivott egy duplát majd megvacsorázott. Amikor az órá jára pillantott, tizenegy már jóval el múlt. Még egy ideig töprengett azon maradjon-e vagy menjen, amikor úgy döntött, hogy hazahajt, mert a tele fonhívásokra odoh’aza kell tartózkod nla. Amint hazaért, megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy a felesége hálószobájában ég a villany. — Te miért nem vagy a nyaralóban? — kérdezte. GYURAK ÉVA ILLUSZTRÄCIOJA hosszabb ideig amatőr színészként tagja volt a helyi műkedvelő társulatnak. Könnyen megjátszható hát a megtört férjet, másrészt ezekkel a szavakkal is szemrebbenés nélkül a felesége elé állhatott: — Nézd, Mary, gondolkoztam házastársi kapcsolatunkon, s szerintem ez az állapot tarthatatlan. Szeretném, ha ... — Válásról szó sem lehet, ebbe nem fogok belemenni. — Eszem ágában sincs válni. Azt akartam mondani inkább, próbáljuk meg újból. — Ehhez neked alapjában véve meg kellene változnod — válaszolta az asszony. — Mindkettőnknek elég sok hibája van. Azonkívül például te meg tud nád-e mondani, hogy mikor hagytad el ezt a lakást utoljára. Olykor el mehetnénk valahová, mondjuk ki a nyaralóba. — Ez egy csomó külön munkával jár — nyűgöskődött az asszony. — Előbb ki kell kocsikáznom, hogy egy kicsit összerámoljak és kiszellőztes— Meggondoltam magam. Hiába kerestelek az irodában, nem voltál ott. Így elmentem a húgomhoz, végtére is azt mondtad, nem jól érzi magát. Azt gondoltam, kiviszem a nyaralóba, hadd szívjon egy kis friss levegőt... Bob elsápadt, lerohant a lépcsőn, egyenesen a kocsijába. XXX Már messziről látszott, hogy a nyaraló lángokban áll. Bob kétségbeesetten rohant be a lángok közé, és hangosan kiáltozta Jennifer nevét. — Asszonyom, a férjét sajnos nem találtuk meg — mondta a kagylóba az ügyeletes rendőr. Fájdalom, remény sincs rá, a nyaraló porig égett. — És a húgommal mi történt? — Idejében kiugrott az ablakon. A szérű mögött találtunk rá. Állapota korántsem olyan súlyos, mint kezdetben hittük. A jelekből ítélve egészen jól ismerte az ön férjét... — Lehetséges, de korántsem olyan jól, mint én — válaszolta Mary szenvtelen, monoton hangon. HBMK3HÍ 'iäÄöüS FRANK BURY TÜZES ÖTLET
