Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-21 / 43. szám
6 TARKA SPORT VILÁG rÁ múltkor foglalkoztam a játékvezetők zeisti nemzetközi szemináriumával, amelyen az UEFA nyilvánosságra hozta, hogy ezentúl szigorúbban megköveteli a szabályok helyes értelmezését és megtartását. A közeljövőben lapunk valamelyik számában közöljük a szemináriumon kibocsátott, húsz pontban összefoglalt tanácsot, az ún. húszparancsolatot. Ezúttal egy, a hazai pályákon dívó bosszantó gyakorlatról szeretnék írni, a- mely a leshelyzet■ elbírálásával függ össze. A leshelyzet elbírálása a játékvezetés Achilles-sarka, a bajok-baja, a legtöbb méltatlankodás eredője: Szinte nem múlik el. mérkőzés, a- melyen ne vonnák kétségbe egyik-másik megítélt vagy éppen meg nem ítélt les jogosságát, néha nem. is ok nélkül, ■Nálunk általános gyakorlat, hogy a játékvezető a leshelyzet megítélését teljesen a partjelzőre bízza még akkor is, ha az ■eset közvetlen közelében áll, holott e- gyébként teljhatalmú úrként kezeli a szabályokat, és i- dönként partjelzőjét is felülbírálja. A leshelyzetben alkalmazott gyakorlat nem egyéb, mint álibizmus, a könnyebbik megoldás, a felelősség áthárítása. De most nem erről akarók szólni, hanem az ún. tétlen lesek, vagy ahogy mifelénk gyakrabban mondják, a holt lesek elbírálásáról. Labdarúgópályáinkon szinte nem ismerik a tétlen les fogalmát. A partjelző int, ha az elrú- gás, megjátsz-ás pillanatában a támadó fél valamelyik játékosa közelebb áll az ellenfél kapuvonalához, mint az ellenfél bármely játékosa a kapuson kívül, és a bíró minden esetben sípol. Nincs tétlen les, legalábbis nálunk nincs, fát ékvezetőink meg sem várják, merre tart a labda, elég, ha megjátsz- szák a labdát, és máris lefújják az esetet, s talán akkor is lefújnák, ha valamelyik csatár magatehet ellenül, vérbe fagyva heverne az a- lapvonal mentén. Pedig éppen 1978-ban — és éppen a gyakori félreértések miatt — sor került az ominózus XI. szabály (lesszabály) újszerű magyarázatára. Eszerint: „Csak akkor állapítható meg és akkor büntethető a játékos leshelyzete, ha abban a pillanatban, amikor a labdát csapatának valamelyik játékosa érinti vagy megjátssza, a játékvezető véleménye szerint az a játékot vagy az ellenfél játékosát befolyásolja...“ Ellenkező esetben nem. A szabály egyértelműen kimondja, hogy nem büntethető az a leshelyzetben levő játékos (csapata még inkább nemj, aki nem zavarja a játékot,, nem zavarja az ellenfelét. Hiszen így nem követ el szabálysértést, márpedig a labdarúgásban csak a szabálysértést kell büntetni. Az új — vagy nem is o- lyan új — szövegmagyarázat teljesen a játékvezetőre bízza a leshelyzet büntetendő voltát. Helyes. De Játékvezető sporttársak, nem lehetne ilyenkor kissé pontosabban és rugalmasabban eljárni? Az újszerű elbírálás hozzájárul a játék folyamatosságához, az oly hőn 6- hajtott támadójátékot pártfogolja. Nem elég ez már magában is? Végső soron pedig a szurkolók idegeit sem teszi anyagira próbára, mint az eddigi gyakorlat. 000 Az egész vtlág feszülten várta, hogy beváltja-e ígéretét, visszatér-e a hivatásos ökölvívás koronázatlan királya, Muhammad All, alias Cassius Clay. Visszatért, hűen önmagához, nagy csinnadrattával, mindent elsöprő kijelentésekkel. Igaz, nem ment minden simán.. Először a WBA szerint világbajnoknak tartott Mike Weaver ellen kellett volna a nyár elején ringbe lépnie. A mérkőzésből nem lett semmi, pedig már arról is szó esett, hogy a híres Maraca- na stadionban rendezik meg kétszázezer néző előtt. Aztán mégiscsak sikerült' nyélbe ütnie egy mérkőzést a WBC szerint világbajnoknak tartott Lary Holmesszal. Mihelyt kitűzték a mérkőzés időpontját október 2-ra nem a Maracanában, hanem a Las Vegas-i Caesar-csarnok- ban, megindultak a találgatások, és legtöbben semmi esélyt sem adtak a korábbi világbajnoknak. Nekik lett igazuk. Ali jött, hencegett és — vesztett. Ez a világ rendje, a részleteket pedig már ismerik. De nyilván nem ismerik jól Alit. A vereséget szenvedett ö- kölvívó, kihevervén a Holmesszal vívott egyenlőtlen küzdelem „fáradalmait“, sajtóértekezletet rendezett, a- melyen bejelentette, hogy mégsem vonul vissza. Előbb azonban kiáll a WBA világbajnoka, Weaver ellen. Elmondta, hogy már korábban is többen leírták, de mindig sikerült visszatérnie. Nem érzi magát öregnek, inkább a túlzott fogyasztásnak tulajdonítja a vereségét, aminek következtében legyengült, ütései nem találtak, és reflexei sem működtek megfelelően. Tehát lehet ismét találgatni. Minden esetre máris azok vannak többen, akik nem nagy jövőt jósolnak a makacs bajnoknak. Emlékeztetnek arra, hogy a Holmes elleni mérkőzés előtt utoljára 1978. szeptember 15-én öklözött, amikor harmadszor szerezte vissza a világbajnoki címet. Harmincnyolc é- ves elmúlt, lassú, fáradékony, a hosszú kihagyás sem vált hasznára. Emlékeztetnek egy angol ideg- gyógyász véleményére is, a- kit korábban , a londoni Sunday Times bízott meg azzal, hogy tanulmányozza Alinak az elmúlt tíz év alatt vívott mérkőzéseit, és mondjon véleményt. Az orvos arra a megállapításra jutott, hogy Muhammad Ali számára é- letveszélyes továbbra is öklözni, mert hosszú pályafutása során agyveleje erős sérüléseket szenvedett. Erre többek között abból is következtetett, hogy ez a- latt az idő alatt érezhetően megromlottak Ali beszéd- és mozgásfunkciói. A bajnok a maga módján reagált az ideggyógyász kijelentéseire: — Szeretnék találkozni azzal a doktorral, és elbeszélgetni vele — közölte az újságírókkal dühösen. — Hadd lássa meg, hogy kinek sérült az agya. Neki vagy nekem. Az illető ideggyógyász bolond. Csak Allah tudja, hogy milyen az én agyvelőm! Majd elválik, hogy segít-e majd rajta Allah, mert legtöbben1 osztoznak az ideg- gyógyász véleményében, és attól tartanak, hogy ú- jabb makacs próbálkozása tragédiával végződhet. Ha csak a profi ring mindenható urai nem térnek jobb belátásra. (palágyi) TARKA SPORTVILÁG Józsa valóban befejezte? Bármerre megy az ember az országban, ha a focira terelődik a sző, máris elhangzik a kérdés: Mi van Józsával? Miért nem hallani mostanában róla? Csakugyan befejezte pályafutását? Ha meg abbahagyta az aktív játékot, mivel foglalkozik most. Hol dolgozik? Hol él? A legtöbben Kassán (Koélce) emlegetik. A város központjának legdivatosabb kávézója a Dóm környékén található Carpano. Az egyik fópincér, Majcher Mikulás, aki a foci nagy szerelmese, nem tudja a gólkirályt csak úgy elfelejteni. Áradozik lövéseiről, s hogy mondatai hitelesek, azt a kávézó központi helyén kiakasztott színes Józsa- -fotó igazolja a csatár „királysága“ idejéből. Ülök a Lokomotíva — Bánik Ostrava bajnoki mérkőzésen. A játékvezető szabadrúgást ítél a vendégek ellen, fózsal Jőzsal — hangzik a szurkolók óhaja. Józsa azonban rég nincs a Lo- komotívában; másutt viszont (Trenőín, Dunaszerdahely) nem tudott gyökeret ereszteni. Beváltotta hajdani ígéretét és visszament oda, ahonnan a futball ért elszármazott Diószegre (Sládkoviőovo). A Slavoj pályáján találom. Civilben van, cigarettával a szájában, kissé szomorkás hangulatban. A helyi öregfiúk a Slovan Bratislava veteránjait fogadják. A Slavoj csapatában pályára lép Józsa is. De nem László, hanem István, a bátyja. — Miért nem játszol? — Játszottam tegnapelőtt a Budapesti Vasas öregfiúi ellen. Három gólt rúgtam. Ezzel: vége, befejeztem. Edzem a helyi csapatot, de az edzéseken sem futkározom már, csak a kapusoknak lövöldözgetek. Soha nem volt ilyen tökéletes a rű- gótechnikám, mint most; oda irányítom a labdát, ahová a- karom. (Súlyfölöslege nincs. A szurkolók egymás után hívnák két deci borra. Mindenki ismeri, de ö is ismer mindenkit! Újra itthon van, a vízgazdaságnál dolgozik, szolgálati Trabanttal járja a környék gazdaságait, majorjait.! — Felépült a házad, néhány apró munka van már csak hátra. Bebizonyítottad, hogy megállód a helyed a pályán kívül is, sokszor egyedül dolgoztál az építkezésen, emelted a zsákokat, szerelted a villanyt. Most, hogy tűlvagy a nehezén, nem próbálsz meg újbői edzésbe állni? Nem. Fájdalmas volt a búcsú, nem könnyű ilyen döntést hozni, de előbb-utóbb úgyis vissza kellett volna vonulnom. Másik életet kezdtem most, vége a sportkorszaknak, nem lesz többé ligás csapatom, marad a tévézés és szurkolás Kozáknak meg a többieknek. — Mit szólsz a mostani Lo- komotívához? — Azt hiszem, még így, Kozák, Móder, Bíróé nélkül is jó csapat, összeszokottak és rendelkeznek tehetséges fiatalokkal is. — Az irányításoddal játszó Slavoj nagyon jó rajtot vett, öt mérkőzés után a tabella é- lén állt, gólt sem kaptatok. — Szép munka az edzőé, de nehéz, bár annyit már most elmondhatok, hogy a srácok mindent megtesznek az edzéseken, meg vagyok velük elégedve. Sajnos, a keret nem valami bő, alig vagyunk néha tizenegyen. Egy sor tehetség nőtt fel a községünkben az elmúlt évek folyamán, ha itthon lehetne őket tartani, biztató jövő elé néznénk. Most látom csak, mennyi tapasztalatot szereztem pályafutásom során. E tapasztalatokat igyekszem az edzéseken kamatoztatni. Nagy, dolog az is, hogy egész Dió- szeg a focival él, a szurkolók szép számmal járnak mérkőzéseinkre. Ami a csapatot illeti: örülünk a jó kezdésnek, de tudjuk, hogy csoportunkban vannak még erősebb együttesek is, például Nagymagyar (Zlaté Klasy). Vége az öregfiúk találkozójának, Józsa László a vendégek öltözőjében felkeresi régi ismerőseit, Eudovít Zlochát, Moray-* őíkot meg a többieket. Aztán hazaindul: kerékpáron közlekedik az egész család. Háza 1-* gazán szép, hangulatosan van berendezve. Mindegyik szoba a focira emlékeztet. Az egyikben felismerem azt a kis faliszőnyeget, amelyet a válogatott keret tagjaként Afrikából hozott. Az ebédlőben egymás után sorakoznak az emlékek: a százgólosok klubjának díszlabdája, mindegyik élő klubtag autogramjával, a különböző serlegek, vázák, kupák, érmek, a jó játékért kapott oklevelek, a külföldről hozott csecsebecsék. Egy szempillantás alatt előkerül a rengeteg újságcikk és levél, a sok-sok fénykép, távirat. Lám, ez már az emlékezés“ korszaka. A házigazda mindegyik cikkhez vagy levélhez kommentárt fűz. Egy sor feladót persze nem ismer, de talán éppen ez a legszebb az egészben: ha a csúcsra jut az ember, pusztán rokonszenvből is tollat ragadnak a sport tisztelői. — Hogyan tovább? — faggatom a házigazdát. — Mindenáron a futballnál szeretnék maradni. Érdekelne a sportújságírás is, kedvet érzek hozzá. Most a csapat körül dolgozom, munkaidő után hetenként négyszer a pályán te- szek-veszek. A talaj aránylag jó minőségű, remélem, mihamar elkészül az új szertár meg az öltöző. Aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy ezek az első hetek a legnehezebbek, sokszor magam sem hiszem, hogy csakugyan befejeztem. XXX A szurkolóknak fáj a szívük Józsáért. Hozzá hasonló bombázó nincs is ligás együtteseinkben. Jó formában volt, amikor visszavonult. Döntését nagyon nehéz kommentálni, csakis ő tudhatja, miért tette. Az évek majd választ adnak a dilemmára: helyes volt-e vagy sem, hogy a korai búcsú mellett döntött. (batta) Nagy László felvétele KIK ÜLNEK A HIVATALOS ÖKÖLVÍVÁS TRÓNJÁN ? Az 1980-as esztendő első hat hónapja után mérleg készülhetett a hivatásos ökölvívók táborában is. Az idén a 15 súlycsoportból nyolcban avattak új világbajnokot, a további hét kategóriában azok maradtak a trónon, akik már 1979-ben vagy még korábban is ott ültek. A legrégebbi világbajnok a szuper-har- matsúlyú Wi.lfredo Gomez (Puerto Rico), a- kitől 1977. május 21-től képtelenek elvenni a világbajnoki címet. Gomez 1974-ben, a Havannában rendezett első amatőr világ- bajnokságon tűnt fel, ahol úgy nyert a- ranyérmet, hogy valamennyi vetélytársát kiütötte. Ezt a szokását megtartotta a hivatásosok táborában is, nagyon kevesen állják végig ellene a szokásos 15 menetet. Az az érdekesség, hogy az 1980. július 1-i hivatásos világbajnokok közül Gomez kivételével egy sem büszkélkedhet látványos, amatőr sikerrel, vagyis olimpiai, világ- vagy Európa-bajnokl címmel. A váltósúlyü Sugar Ray Leonard, Montreal olimpiai bajnoka sokáig uralkodott, de június 20-án éppen Montrealban a panamai Roberto Duran legyőzte, s ezzel elvette tőle a világelsőséget. AZ egyes súlycsoportok jelenlegi világbajnokai: Nehézsúly II.: Larry Holmes (Egyesült Államok) 1978. június 9. óta őrzi a címet, a kolumbiai Mercado az első kihívója. Nehézsúly I.: Marvin Camel (Egyesült Államok) 1980. március 31-én szerezte cí-^ mét, a Puerto Ricó-i Carlos de Leon a legnagyobb vetélytársa. Félnehézsúly: Matthew Saad Muhammad (Egyesült Államok) 1979. április 22-től minden támadást visszavert, a zambiai Lotte Mwale az első kihívója. Középsúly: Alan Minter (Anglia) 1980. március 16-án lett világbajnok. A rangsorban utána az amerikai Marvin Hagler következik. Hagler szeptember 27-én elhódította a címet. Nagyvúltésúly: Maurice Hope (Anglia) 1979. március 4-én Jutott a koronához, az olasz Rocco Mattioli az első kihívója. Váltősúly: Roberto Duran (Panama) ez év június 20-án szerezte vissza címét Sugar Ray Leonardótől. Leonard mellett az amerikai Hearns és a Puerto Ricó-1 Benitez is pályázik az első helyre. Kisváltósúly: Saoul Mamby (Jamaica) 1980. február 23-tól világbajnok. A cím megvédéséért a kolumbiai Cervantes vagy az argentin Gimenez ellen kell majd megküzdenie. Könnyűsúly: Jim Watt (Anglia) már hosz- szú ideje, 1979. április 22 óta világbajnok, az amerikai Kenty és a dominikai Fernandez veszélyezteti elsősorban dicsőségét. Pehelysúly II.: Salvador Sanchez (Mexikó) 1980. február 2-án lett világbajnok, a panamai Pedroza és a spanyol Castano mögötte ugrásra kész. Szuper-harmatsúly: Wílfredo Gomez (Puerto Rico 1977. május 21-én jutott a világbajnoki címhez. Rangsorban utána az amerikai Randolph és Aayala, valamint az argentin Palma következik. Harmatsúly: Guadaluppe Pintor (Mexikó) 1979. június 3-tól őrzi a címét. A panamai Lujan, a japán Murata várja a világbajnoki mérkőzést. Szuper-légsúly: Rafael Orono (Venezuela) ez év február 1-én aratta világbajnoki címét érő győzelmét. Az amerikai Jensen az első kihívója. Légsúly: Shoji Oguma (Japán) 1980. május 18-án lett világbajnok. Kim (Dél-Korea), Magri (Anglia) és Avelar (Mexikó) következik utána a rangsorban. , Papírsúly: Hilarlo Zapata (Panama) ez év március 24-én érkezett a csúcsra; Gus- hiken és Nakijama (mindkettő Japán) szeretne mielőbb megmérkőzni vele. Sikeres sportnapok A Nagyfődémesi (Veiké Ülany) Hnb Iskolaügyi és kulturális, valamint ifjúsági és testnevelési albizottsága kezdeményezésére a közelmúltban turista és honvédelmi napot rendeztek az SZNF 36. évfordulója tiszteletére. Először a két iskola pionírjai helyeztek el virágot a Szabadság szobornál, majd az innen több mint hat kilométerre fekvő erdészlakhoz gyalogoltak, hogy a fiatalok a tájékozódási futóversenyben, gránátdobásban és lövészetben mérjék össze erejüket, ü- gyességüket. Az összesített versenyben a következő sorrend alakult ki: a fiatalabb lányok csoportjában a győzelmet Pudmericky Éva szerezte meg Adriana Kasabo- vá és Lakatos Aranka előtt. Az idősebb lányok között az első Glembová Lenka, második Szabó Éva, harmadik pedig Szabó Erzsébet lett. A fiatalabb fiúk csoportjában a győzelmet Sebők Tibor szerezte meg Ján Gúláé és Ivan Glemba előtt. Az idősebb fiúk csoportjában a legjobb Ciőola Frantiéek lett, őt követte Ajpek Ladíslav, valamint Kovács Róbert és Rosta Pavel. A sikeres rendezvény este tábortűznél fejeződött be. Száraz Pál
