Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-21 / 43. szám

2 Ül

' ' £ 2!

8

VI2J $A

[NeuwH

Társadalmi juttatások a szocializmusban

A szocialista társadalom tagjai a munkából származó jövedelmükön kívül másfajta jövedelmeket, társadalmi juttatásokat Is élveznek. Ml Indokolja ezt? Miért nem lehet a lakosság személyes szükségleteinek kielégítését szolgáló egész termék- és szolgáltatásmennyiséget munkadíj formájában szétosztani? Ennek két fő oka van:

1. A szocializmus megszünteti az elosztás osztályegyenlőtlenségeit, ugyanakkor nem szünteti meg a képességek és a családnagyság különbségeiből adódó elosztási egyenlőtlenségeket.

A dolgozók többsége családban él, jövedelmük nemcsak saját, hanem családtagjaik eltartását is szolgálja, a munkaképtelen családtagok eltartásának terhel pedig nem arányosan (nem a bérrel arányosan) oszlanak meg a keresők között. Ha a munka szerinti jövedelem volna a jövedelem egyetlen formája, az eltartandó munkaképtelen családtagok, gyermekek, öregek stb. számától függően tarthatatlan különbségek keletkeznének az egyes családok életviszonyaiban. A nagy létszámú családok egy része elemi szükségleteit sem elégíthetné ki, ami a szocializmusban megengedhetetlenl A munkaképtelen családtagok eltartásához ezért a társadalomnak Is hozzá kell járulnia.

Mérsékelnie kell a szocialista társadalomnak a képességek különbségeiből adódó túlságosan nagy jövedelemdifferenciákat is. Az egészségi vagy más okból az átlagosnál lényegesen gyengébb munkaképességű egyének és családjuk — mivel ez önhibájukon kívül álló körülmény — speciális támogatásra szorulnak. A szocialista társadalom humánus Jellegéből következik, hogy ezt a segítséget meg kell adni számukra.

2. A társadalom tagjainak vannak olyan rendkívül fontos szükségletei, amelyek kielégítését a szocialista állam nem teheti egyszerűen a végzett munkától függővé. Ezeket sem az egyén, sem a társadalom —■ a munkaerő társadalmi újratermelése — szempontjából megfelelően kielégíteni nem lehette, ha az ezeket biztosító szolgáltatásokat nem társadalmilag szerveznék meg, és a költségek túlnyomó részét nem a társadalom vállalná. Ilyenek például a művelődési és az egészségügyi, szükségletek. Mivel az egyén

jövedelme korlátozva van, ezért rangsorolja őket. Művelődési és egészségügyi szükségletei kielégítésére csak azt költi, ami alapvető táplálkozási, ruházkodási, lakás- stb. szükségleteinek fedezése után fennmarad. Ha tehát az ezekkel kapcsolatos költségeket Is kizárólag a munkából származó Jövedelmekből kellene fedezni, kielégítésük sokszor háttérbe szorulna, sőt a kis jövedelmű családoknak erre szinte egyáltalán nem maradna pénzük. Ezek tagjai számára tehát lehetetlen lenne képességeik teljes kibontakoztatása, egészségük megfelelő védelme stb. Az így létrejött különbségek állandóan fokozódnának, és a gyermekekre Is átruházódnának. Márpedig ebben a tekintetben a szocialista társadalomnak — éppen ellenkezőleg — az egyenlő lehetőségek irányában kell haladnia.

A szocialista elosztási viszonyoknak a munka szerinti elosztás tehát csak egyik oldala. Másik oldala a társadalom munka- képtelen tagjairól való gondoskodás és az, hogy mindenki számára biztosítsa egészségének védelmét, képességei lehető legteljesebb kibontakoztatásának feltételeit. A munka szerinti elosztás csak akkor teszi lehetővé igazságtalan egyenlőtlenségek kialakulásának elkerülését, ha megfelelő szociálpolitikával, a társadalmi juttatások célszerűen felépített rendszerével párosul.

A társadalmi juttatások fajtái a következők:

a) társadalombiztosítási Juttatások (orvosi ellátás, táppénz, nyugdíj stb.);

b) a gyermekek eltartásához való hozzájárulás (családi pótlék, gyermekgondozási segély, valamint bölcsődék, óvodák stb. fenntartása);

c) oktatási juttatások (oktatást intézmények fenntartása, a magasabb tanulmányi fokon tanuló támogatása, ösztöndíjak, diákotthonok fenntartása stb,);

d) kulturális Juttatások (színházak, múzeumok, könyvtárak állami támogatása);

e) kedvezményes üdültetés, üzemi étkezés, munkaruha stb.);

f) az állami lakóházak karbantartásához való hozzájárulás.

A társadalmi juttatások fő forrása a nemzeti Jövedelem társadalmi fogyasztási alapja. Ezen tűlipenően azonban a társadalmi juttatások a lakosságnak különböző, nem anyagi Jellegű szolgáltatásokat is nyújtanak. A kórházakban például a betegek nemcsak gyógyszert és ellátást kapnak, hanem az orvosok, ápolók gyógyító tevékenységét is. A gyermekek a bölcsődékben és óvodákban az anyagi ellátás mellett gondozásban, nevelésben Is részesülnek. Míg a munkából származó jövedelmek formájában túlnyomórészt anyagi javakat osztanak el, és csak kis részben nem termelő szolgáltatásokat, addig a társadalmi juttatások Jelentős hányadát éppen az Ilyen, nem anyagi jellegű, szociális, kulturális, egészségügy}, stb. szolgáltatások teszik ki.

HARNA ISTVÁN mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa

AZ ENSZ HÁROM ÉS FÉL ÉVTIZEDI

A Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem sikerült megakadályoznia a második Imperialista világháború kirobbanását. Ezért a fasizmus ellen harcoló szövetségesek, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország képviselői még a háború alatt megegyeztek, hogy a győzelem után olyan nemzetközi szervezetet hoznak létre, amely egyszer s mindenkorra szavatolja a világbékét.

ötven ország képviselői San Franciscóban tárgyaltak a leendő világszervezet alapokmányáról, amely 1945. október 24-én lépett életbe, és azóta e napon ünnepeljük az Egyesült Nemzetek Szervezetének napját. Az ENSZ tagállaméinak száma azóta megháromszorozódott, s ha a szervezet nem Is állt mindig feladata magaslatán, puszta létével sokat tett azért, hogy megvalósuljon az alapokmányban megfogalmazott reménybeli állapot,

Az alapító, Illetve később csatlakozott országok államférfiéinak kézjegyével ellátott okmányban többek között ez áll: „A világszervezetet a szerződő államok azzal az elhatározással hozták létre, hogy megmentik a jövő nemzedékét a háborúk borzalmaitól, és hitet tesznek az alapvető emberi jogok, valamint a kis és a nagy népek egyenjogúsága mellett. Erőiket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására egyesítve, biztosítani kívánják, hogy fegyveres erők alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, többé ne kerüljön sor.“

Micsoda nagyszerű fogadkozásoki Vajon sikerült e ebből valamit Is valóra váltani? Megoldatlan kérdésekkel, fájó problémákkal terhes világunkban természetesen az ENSZ sem oldhat meg mindent.

A szocialista országok, főleg a Szovjetunió diplomáciai erőfeszítése nyomán egész sor olyan döntés született, amely hozzájárult a gyarmati rendszer felszámolásához, a feszültség enyhítéséhez, egy igazságosabb világrend kialakításához. Ide tartozik az emberi jogok deklarációja, amely felsorolja azokat az alapvető jogokat, amelyeket minden országnak tiszteletben kell tartania. A Szovjetunió kezdeményezésére sikerült 1960- ban elfogadtatni a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló nyilatkozatot.

Többek között ennek Is tulajdonítható a gyarmati rendszer felbomlása. Ma az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége a második világháború után függetlenné vált korábbi gyarmati ország. Jelenlétük megváltoztatta a világszervezetben az erőviszonyokat. Míg korábban az Imperialista hatalmak voltak túlsúlyban, és szavazati masinériájukkal megszavaztak vagy leszavaztak mindent, amit akartak, ma kénytelenek figyelembe venni a tagállamok többségének akaratát.

Ugyancsak a Szovjetunió szorgalmazására Jött létre az atomsorompó-egyezmény, amely megtiltja az atom* fegyvereket birtokló államoknak, hogy azt továbbiakkal megosszák, a világűr békés felhasználáséról kötött megállapodás és további nemzetközi szerződések.

Az ENSZ-nek ezenkívül egész sor egyetemes és regionális szervezete és intézménye van, amely a világ különböző részeiben támogatja az emberiség fejlődését. Ezek közé tartozik az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezet (UNESCO). 1 ' ' '

Hazánk az ENSZ alapTfÖ tagjai közé tartozik, és a világszervezetben mindig építő jellegű diplomáciát folytatott. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a Nyilatkozat a leszerelésért folyó nemzetközi együttműködésről című csehszlovák dokumentum, amelyet az ENSZ. közgyűlése tavaly elfogadott. P. L.

HÁNYÁN VAGYUNK ?

III.

Népszámlálásunk további fontos kérdésköre a legmagasabb iskolai végzettség. A hazai népszámlálások gyakorta — hasonlóan a legtöbb külföldi országhoz — az alsófokú oktatás előtti előkészítő formákat (bölcsőde, óvoda) nem tekinti iskolai végzettségnek. A legmagasabb iskolai végzettség a népszámlálás irányelvei szerint az alábbi iskolatípusokban befejezett tanulmányokra vonatkozik: elemi vagy alapfokú iskolákban, szakiskolákban és szakmunkásképző iskolákban, érettségivel végződő középfokú vagy középiskolákban, főiskolákon és egyetemeken. Mivel a felszabadulás óta jelentősen megváltozott az iskolarendszerünk — beleértve az iskolák és iskolatípusok megnevezését is —, a kérdőívekbe az iskolának abban az időben érvényes megnevezését kell bejegyezni, amikor a számlált személy befejezte tanulmányait az illetékes iskolában, így például az alapiskolák kategóriájában találkozhatunk majd nyolcéves alapiskolával, polgárival, alapfokú kilencéves iskolával, a- lapiskolával stb. A diákok és főiskolások esetében nem t a most látogatott Iskolát vagy főiskolai kart kell megjelölni (illetve beírni), hanem az elvégzett alsóbb fokú, iskolát. Így a főiskolai hallgatók a volt középiskolájuk pontos nevét, a középiskolás diákok az alapiskolájukét tüntetik fel. A- zok a személyek, akik két vagy több egyenrangú főiskolán vagy középiskolában szereztek diplomát vagy é- rettségi bizonyítványt, illetve mesterlevelet, szükséges az iskolák mindegyikét megnevezni.

Akiknek nincs iskolai végzettségük, beírják,^ hogy .„iskolai végzettség nélkül".

Az 1930-as népszámlálás eredményei szerint Szlovákiában mindössze 10 ezer személynek volt főiskolai

vele, 39 ezernek középfokú szakközépiskolai vagy gimnáziumi érettségije, és 5800 magyar nemzetiségű polgárnak főiskolai vagy e- gyetemi oklevele.

A népszámlálás időpontjában (1970-ben) Szlovákiában összesen 30 ezer személy nem rendelkezett alapfokú iskolai végzettséggel, s ebből 3800 volt magyar nemzetiségű (12 százalék).

A pozitív eredmények ellenére f—c a népszámlálás a- datalnak az összehasonlltákolások, háztartásbeliek, intézetben levő személyek stb.). Foglalkozása általában csak kereső személynek lehet vagy fordítva, a foglalkoztatott személynek van keresete. A foglalkoztatott személyeket a népszámlálás különböző variációkban csoportosítja, pl.: foglalkozási ág vagy népgazdasági ág szerint (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, szolgáltatás, iskolaügy, kutatás stb.), társadalmi szektorok szerint (állami szektorban dolgozók, szövetkezeti szektorban foglalkoztatottak, egyénileg gazdálkodók stb.).

A CSKP XV. kongresszusának határozatai hangsúlyozzák, hogy a szocialista statisztika egyik fontos feladata társadalmunk osztály- és szociális szerkezetének a figyelemmel kísérése. A népesség osztályok és szociális csoportok szerinti vizsgálata (munkások, szövetkezeti tagok, alkalmazottak, kisiparosok, egyéni gazdálkodó földművesek stb.) ad leginkább alkalmat arra, hogy megállapíthassuk társadalmi fejlődésünk irányát, ami legjobban az osztályszerkezet változásaiban jelentkezik.

A népszámlálási összeíróív B része a személyekre vonatkozó egyéb adatokat vizsgálja. Tükörképet nyerünk általa a népszámlálás eszmei (döntő) időpontjában a lakásban vagy lakóházban ideiglenesen tartózkodó személyekről, valamint az állandó lakhelyre bejelentett, de a népszámláláskor ideiglenesen lakóhelyükön kívül tartózkodó személyekről.

A kérdőív C része aprólékosan felöleli a lakás és a háztartás felszerelésének fontosabb adatait. Ezek közé tartozik például a lakás, a lakóház használati jogcíme, nagysága, fekvése, a lakó- és mellékhelyiségek száma, méretei, a fűtés módja stb. A lakás felszerelését vizsgáló adatok segítségével sikerül majd pontosan megállapítani, hogy van-e a lakásban hűtőszekrény, mosógép (milyen), tv-készülék, telefon, van-e a családnak nyaralója, motorkerékpárja, személygépkocsija, garázsa stb.

A lakóház és a lakás mint az ember legközvetlenebb térbeli környezete, megérdemli a népszámlálás átfogó vizsgálatát. Ebből is látható, hogy a szocialista társadalomban a népszámlálás a dolgozók érdekeit szolgálja. Szükséges tehát, hogy e politikai, gazdasági és népjóléti szempontból igen jelentős társadalmi esemény a lakosság közügyévé váljék. A népszámláló szervek és statisztikai hivatalok számítanak a polgárok segítségére, pozitív hozzáállásukra, ami főként a népszámlálási összeíróívek pontos és időben való kitöltésében, az a- datok megbízható bejegyzésében nyilvánulhat meg. Szocialista népszámlálásunk egyik fő ismérve, hogy különbség nélkül kiterjed országunk minden lakosára és Csehszlovákia területén tartózkodó minden egyes személyre. Népszámlálásunk a dolgozók javát és érdekeit szolgálja. Egyik fő küldetése, hogy a begyűjtött adatok gyors feldolgozásával és értékelésével hozzájáruljon népünk életszínvonalának emeléséhez, szociális biztonságának megszilárdításához. (Vége)

MIHÁLY GÉZA mérnök, az SZSZK Kormányhivatalának tanácsadója

Népszámlálás előtt

végzettsége és 70 ezernek érettségije. A lakosság 89 százalékának legmagasabb iskolai végzettsége az alapfokú iskolai végzettség volt. Csaknem 50 ezer ember tartozott az „iskolai végzettség nélküliek“ csoportjába. Ha ezt összevetjük az SZSZK lakosságának 1970. évi iskolázottsági szintjével, nem nehéz kiszámítani, hogy hányszorosára emelkedett a szlovákiai főiskolai és egyetemi oklevél, valamint középiskolai érettségi bizonyítvány tulajdonosainak a száma. Az 1970-es eredmények szerint Szlovákiában 100 ezer személynek volt legmagasabb iskolai végzettsége a felsőfokú oktatásügyi intézetekben szerzett végzettség, és 520 ezer személy rendelkezett középfokú, é- rettségivel záruló képesítéssel. A csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság közül (1970-ben 570 ezer fő volt a magyarok száma) 239 ezer személynek volt alapfokú iskolai végzettsége, 19 ezernek szakmunkás-bizonyítványa, illetve mesterlesából is kitűnik : a jövőben szükséges, hogy a hazai magyar lakosság, főként az ifjúság az eddiginél lényegesen aktívabb legyen a továbbtanulás terén. A magyar lakosság iskolai végzettségének színvonalát csak a szakközépiskolákba és a f őiskolákra járó magyar fiatalok számának és arányszámának (százalékának) a céltudatos emelésével lehetséges országos szintre kiegyenlíteni.

Az ENSZ Statisztikai Hivatala minden országnak a- lapkérdésként ajánlja a foglalkozásra és a lakosság megélhetési forrásaira vonatkozó adatok megállapítását. E két adat begyűjtése és kombinálása alapján a lakosság többféleképpen csoportosítható: gazdaságilag aktív és inaktív (amely nem vesz részt a gazdasági tevékenységben), keresők —- akiknek van keresetük, megélhetési forrásuk >— és eltartottak »—i nincs keresetük (gyermekek az iskola- köteles kor végéig, egyéb tanulók •—< közép- és főisLeonyid Brezsnyev, az

SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a

Kremlben fogadta Armand Hammert, az amerikai kereskedelmi körök kiemelkedő képviselőjét, az Occidental Petroleum cég igazgató tanácsának elnökét. A fogadás Armand Hammer kérelmére történt. ,

A beszélgetés során Leo- nyid Brezsnyev figyelmeztetett arra, milyen növekvő veszélyek származnak a

szovjet-amerikai viszony és a nemzetközi helyzet jelenlegi fejlődéséből. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak a nemzetközi feszültség fokozását szorgalmazó igyekezete és a fegyverkezési hajsza lebecsülése megbontja a nemzetközi kapcsolatokat, és növeli a háborús veszélyt.

Armand Hammer nyugtalanságát fejezte ki a szov-. jet-amerikai kapcsolatok a- lakulása miatt, s kijelentette, hogy elejét kell venni e kapcsolatok további kompli- kálódásának, és biztosítani kell jobbra fordulásukat.

Phenjanhan befejeződött a Koreai Munkapárt VI. kongresszusa. A küldöttek jóváhagyták a Központi Bizottság tevékenységéről szóló beszámolót és a párt alap- szabályzatában eszközölt változásokról szóló határozatot, valamint megválasztották az új Központi Bizottságot. A Központi Bizottság első ülésén ismét Kim ír Szent választották meg főtitkárrá.

Kim ír Szén záróbeszédében megállapította, hogy a kongresszus teljesítette feladatát, és kitűzte a forradalom további fejlődésének 1- rány vonalát.

Valéry Giscard d’Estaing, francia köztársasági elnök egyhetes hivatalos látogatást tett Kínában. Látogatása során a kínai vezetőkkel Időszerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú francia-kínai kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt.

A Béke-világtanács Helsinkiben kiadott nyilatkozatában mély aggodalmát fejezte ki a dél-afrikai politikai foglyok helyzetével kapcsolatosan. A dokumentum hangsúlyozza: a börtönben sínylődő politikai foglyok e- gyetlen bűne az igazságos követelés, hogy szüntessék meg a faji megkülönböztetés valamennyi formáját, a fajüldözés politikai rendszerét, amelyet a világ közvéleménye már többször elítélt. A nyilatkozat aláhúzza, hogy a dél-afrikai börtönökben hazafiak tucatjai pusztulnak el az embertelen bánásmód következtében.

Ünnepi nagygyűléssel ért véget Adenban a Jemeni Szocialista Párt háromnapos rendkívüli kongresszusa, amelyen több mint négyszáz küldött a párt helyzetéről, a gazdasági-társadalmi épí- tőmunka feladatairól, az a- rab világ és a nemzetközi élet fejleményeiről tanácskozott. A kongresszus tanácskozása igazolta annak az útnak a helyességét, a- melyet két évvel ezelőtt az arab világban az első olyan politikai párt alakuló kongresszusa mutatott meg, a- mely a tudományos szocializmus pozícióján áll. A párt főtitkári tisztségében megerősítették Ali Nasszer Mohammed Hasszanit.