Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-29 / 5. szám

(As első oldal folytatása) ztoázia uralmának korszakában a népek és államok közötti kölcsönös kapcsola­tok számos demokratikus normáját és elvét vetették fel és népszerűsítették széleskörűen. Azonban e demokratikus normák és elvek leple alatt a gyarmati és félgyarmati népek kegyetlen, céltu­datos kizsákmányolása és elnyomása húzódott meg. A XXV. kongresszuson elfogadott, a békéről folyó további harc programja egyik központi feladatként hangsúlyoz­za a Szovjetunió külpolitikájának terü­letén a testvéri szocialista államok egy­ségének töretlen erősítését, együttmű­ködésük fejlesztését ez új társadalom felépítésében, aktív, közös hozzájárulá­suk fokozását a béke megerősítésében. Sikerrel fejlődik a testvéri szocialis­ta országok együttműködése valameny- nyi területen: a politikai, gazdasági, tu­dományos, műszaki és kulturális szférá­ban, a szocialista közösség országai vé­delmi képességének fokozásában, ti kül­politikai akciók hajlékonyabb koordiná­ciójában. A szocialista országok közötti nemzetközi kapcsolatok kialakult és fej­lődő új típusa meggyőző példáját mu­tatja annak, hogyan kell felépülnie e< népek közötti kapcsolatoknak, s ez o- lyan fontos tényező, amely hat a mo­dern világban végbemenő fejlődési fo­lyamatokra. Az SZKP XXIV. és XXV. kongresszu­sán kitűzött feladatok megvalósítása a külpolitika területén hatalmas mérték­ben gazdagította a szocialista külpoli­tika elméletét és gyakorlatát, fontos ál­lomást jelentett pártunknak és államunk­nak ti tartós béke és szilárd béke fel­tételeinek megteremtéséért folytatott harcában. A Szovjetunió külpolitikai te­vékenységének e szakasza különleges dinamizmusával emelkedik ki, amikor napirendre tűzték és gyakorlatilag meg­oldottak számos olyan fontos kérdést, amely tz egész emberiség sorsát érinti. A Szovjetunió következetesen megvaló­sítva a lenini irányvonalat, állhatato­san harcol azért, hogy megoldást talál­janak a világ közvéleménye előtt álló problémákra. Ezekre a rendkívüli bo­nyolultság jellemző, és természetesen nem könnyű megtalálni gyekor lati meg­oldási módjukat. Ennek ellenére az élet azt mutatja, hogy ilyen, viszonylag kis Idő alatt is nagyszerű eredményeket sikerült elér­ni. A külpolitikai sikerek sajátságos ugró­deszkát jelentenek a szocialista országok erőfeszítésed kibontakoztatásához és In­tenzívebbé tételéhez a nemzetközi küz­dőtéren, amely erőfeszítések célja, hogy radikálisan javítsák a helyzetet a világ­ban és megteremtsék a szükséges elő­feltételeket az általános béke megszi­lárdításához, egy üj világháború veszé­lyének elhárításához, mindenféle regio­nális konfliktus felszámolásához. K orunk alapvető jellegzetes vonásai közé mindenekelőtt az a tény tar­tozik, hogy a két társadalmi rend­szer gigantikus békés versenyének fel­tételei között tovább megváltoztak az erőviszonyok a világszocializmus javá­ra. A nemzetközi kapcsolatok demokra­tikus átépítése további kedvező feltéte­leket teremtett e kapcsolatok fejlődésé­hez. Előnyei — a bővüld nemzetközi e- gyüttműködés közepette — jobban érvé­nyesülhettek, és a kapitalizmussal folyó versenyben példamutató erővel hathat­tak — egyrészt gazdaságuk gyorsabb fejlődési ütemével, másrészt válságmen­tes fejlődésükkel és életmódjuk általá­nos jellegével. Befolyása a világ eseményeinek fej­lődésére, növekvő tekintélye annyira szembeötlővé vált, hogy ma nincs a vl­A Szovjetunió, a többi szocialista or­szág és valamennyi haladé, békesze- rető erő összefogásának köszönhető, hogy az utóbbi időben jelentős haladást sikerült elérni korunk e legfontosabb feladata megoldásában. A nukleáris vi­lágháború fenyegetése csökkent, bár még nem szűnt meg teljesen. Míg ko­rábban a kommunizmus elég befolyásos politikai és ideológiai ellenfelei nyíltan hangoztatták a két rendszer közötti el­lentmondások katonai megoldásának el­kerülhetetlenségét, ami lényegében a- nukleáris világkonfliktus fatális elkerül­hetetlenségét jelentette, most egyre ke­vesebb az ilyen hang. A kapitalista vi­lág képviselőinek számot kell vetniük azzal, milyen következményekkel járna a két rendszer közötti történelmi vita fegyveres eldöntése. Igaz, külön ki kell emelnünk itt a Kínai Népköztársaság vezetőinek állás­pontját, akik mind a mai napig propa­gálják a világháború elkerülhetetlensé­gének koncepcióját. Politikai, hadászai! számításaiktól vezettetve a nemzetközi helyzet lehető legnagyobb mérvű kié­lezésére törekszenek, a világot a ka­tasztrófa szélére akarják sodorni, felté­telezve eközben, hogy sikerül hasznot húzniuk egy ilyen szituációból. Az ilyes­fajta számítások nemcsak rövidlátőak és alaptalanok, hanem rendkívül veszélye­sek Is az egész emberiségre. Mint Ismeretes, a Szovjetunió a töb­bi szocialista országgal együtt a javas­latok egész komplexumát tette korunk e kulcsproblémájának megoldására. Or­szágunk abból indul ki, hogy a fegy­verkezési verseny beszüntetését a világ- események fejlődésének menete állítja a nemzetközi politika központjába. A fegyverkezési verseny beszüntetése ko­runk imperatívuszává lett, a nemzetkö­zi feszültség enyhülési politikája foly­tatásának fő részévé vált. Lényegében arról van sző, hogy ha a fegyverkezési verseny tovább folyta­tódik, a nemzetközi enyhülés politiká­ja blokkolva lesz. Éppen ezért a Szov­jetuniónak az ENSZ rendkívüli közgyű­lésén tett leszerelési javaslatai hangsú­lyozzák: „Ha ismét fokozódni fog a ka­tonai összeütközés veszélye, aligha le­het megőrizni tovább a nemzetközi bi­zalom jelenlegi színvonalát, amely nél­kül elképzelhetetlenek ez államok kö­zötti normális kapcsolatok.“ (Pravda, 1979. júl. 25.) Elvileg fontos jelentőségűek a lesze­relés problémájának megoldása és az ál­talános nemzetiközi légkör megerősítése szempontjából azok a szovjet javaslatok, amelyek a fölényes katonai erővel ren­delkező államok fegyverzetének és fegy­veres erejének további minőségi és mennyiségi fejlesztése betiltását céloz­zák. A Szovjetunió többek között olyan intézkedéseket javasol, mint a valameny- nyi nukleáris fegyverfajta, valamennyi tömegpusztító fegyver és a nagy pusztí­tó erejű hagyományos fegyverek minden fajtája előállításának betiltása, a hadse­regfejlesztés leállítása, a hagyományos fegyverzet növelésének tilalma az ENSZ Biztonsági Tanácsába tagállamaiban, va­lamint azokban az államokban, amelyek a fent említett országokkal katonai szer­ződésben vannak. Azok a reális sikerek, amelyeket a leszerelés egyes aspektusainak megkö­zelítésében elértek, meggyőzően mutat­ják, hogy a problémát meg lehet olda­ni. Ennek záloga valamennyi békesze­rető erő fáradhatatlan harca a fegyver­kezési verseny megfékezéséért és azok­nak az erőknek a teljes elszigeteléséért,- amelyek e verseny folytatását tűzték ki célul. A szovjet külpolitika hat évtizedének tapasztalata szemléletesen mutatja, hogy e politika forradalmi, átalakító szere­pe a világesemények menetére, a leg­fontosabb nemzetközi kérdések megol­dására, mindenekelőtt az általános bé­ke megszilárdítására gyakorolt hatása a legszorosabb módon összefügg e poli­tika legalapvetőbb elvet iránti hűség­gel, a proletár internacionalizmussal és a békés egymás mellett éléssel. Az e- zektől az elvektől való bármilyen elté­rés vagy azok elferdítése aláássa a szo­cialista külpolitika osztályalapját, kárt okoz a szocializmus érdekeinek. Ez az oka annaik, hogy pártunk olyan négy jelentőségét tulajdonít a szovjet külpo­litika alapvető lenini elvei védelmének és alkotó fejlesztésének, amelyeket egy hosszas történelmi gyakorlat igazolt és amelyek bebizonyították életképességü­ket. Ha a lenini külpolitika forradalmi, át­alakító erejéről beszélünk, elkerülhetet­lenül felmerül a külpolitika és azon i- deolőgia kölcsönös kapcsolatának kérdé­se, amelyen ez a politika alapul. A mar­xista-leninista ideológia olyan nagy ere­jű tényező, amely sokoldalú hatást gya­korol a nemzetközi élet legkülönfélébb területeire. E befolyás évről évre erősö­dik. A szocialista világrendszer orszá­gai erősödésének és további fejlődésé­nek mértékében üj típusú kapcsolataik tökéletesedésének megfelelően növekszik a szocializmus mint a világpolitika meg­határozó erejének befolyása. Az a témyj hogy a szocializmus békét akar földün­kön és akadályt emel az új világhábo­rút előkészítő imperialista tervek útjá­ba, növeli a szocialista külpolitika er­kölcsi-politikai súlyát. Napjainkban a szocializmus és a vl- lágbéke biztosítása elszakíthatatlan ösz- szefüggőséről szóló tézis különleges je­lentőséget nyert. Ha a béke megszilár­dítása az új társadalmi rend megalkotá­sának legfontosabb előfeltétele, a világ­béke megőrzése Is elkülönítbetetlen a demokrácia és a haladás, a szocializ­mus erőinek sikerétől. N. KAPCSENKO (APN/ menyek általános fejlődésében. Jelentős pozitív változások következ­tek be, főként az európai kontinensen, ahol a szocializmus pozíciói a legerő sebbek, és éppen ezért lehetett érvé­nyesíteni a helsinki konferencia gondo­latát is, és ezt követően fejleszteni a záróokmány elvei szellemében az állam­közi kapcsolatokat. E kapcsolatok kie- gyensúlyozottabbakká váltak, gazdagabb és sokoldalúbb tartalommal bírnak, és így hozzájárulnak a népek közötti köl­csönös megértés fejlődéséhez. Szemmel láthatóan megszilárdultak az európai or­szágok közötti politikai kapcsolatok, megjavult egymás álláspontjainak, né­zeteinek és jogos érdekeinek kölcsönös megértése, amiben jelentős és hasznos szerepe van a kétoldalú kapcsolatok bő­vülésének. Oj lehetőségek nyíltak a köl­csönösen előnyös gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködésre. Kibővült és tartalmilag gazdagabbá, sokrétűbbé vált a kulturális csere, fejlődtek a kap­csolatok humanitárius területeken. Amint örömmel üdvözöltük az euró­pai biztonsági és együttműködési, tör­ténelmi helsinki konferenciát, az eny­hülésnek ezt a közvetlen kifejezőjét, u- gyanúgy azt akarjuk, hogy a konferen­cia Záróokmányát következetesen és komplex módon alkalmazzák, és mi ezt a Záróokmányt ugyancsak komplex mó­don teljesítjük. Ezért elsőrendű érdekünk, az is, hogy a helsinki dokumentum aláíróinak az idén Madridban megtartandó találkozója gyakorlati módon hozzájáruljon ahhoz, hogy előrehaladás következzék be kon­tinensünkön a biztonság és az együtt­működés kérdéseiben és főként, hogy e- lősegftse a haladást a katonai enyhülés és a leszerelés területén. Fontos előfel­tételnek tartjuk a találkozó olyan elő­készítését, hogy megvitatásra a legidő­szerűbb és mindenki számára elfogadha­tó javaslatokat válasszták ki. Ezért nyu­gati partnereinkkel folytatott párbeszé­deink során minden szinten sikraszál- lunk azért, hogy a madridi találkozó alkotó és konstruktív légkörben folyjék le, minden résztvevőjét az az érdek ve­zesse, hogy konkrét és pozitív eredmé­nyeket érjenek el. Arra törekszünk, hogy elősegítse a helsinki Záróokmány még konkrétabb megvalósítását, beleért­ve a katonai enyhülést célzó határozott intézkedéseket, valamint az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés kibővítését. Egyszóval, hogy valamennyi résztvevő az európai enyhülés valóban döntö szempontjait tartsa szem előtt, és ne vezesse őket semmilyen mellékes korlátozott érdek. E célok eléréséhez való alkotó hozzá­járulásunkat kifejeztük a leszerelési cé­lok eléréséért folytatott nemzetközi e- gyüttműködésről szóló nyilatkozat javas­latában, amelyet az ENSZ-közgyülés 34. ülésszaka élé terjesztettünk. Ennek alapgondolata a leszerelési tár­gyalásokon sok éven át szerzett gya­korlati tapasztalatok mélyreható és oih> Külpolitikánk az enyhülést és a konstruktív együttműködést szolgálja (BOHUSLAV CHNOUPEK BESZÉDE A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÁINAK EGYÜTTES ÜLÉSÉN lágon olyan kérdés, amelyet el lehetne dönteni a szocialista országok részvéte­le, a Szovjetunió részvétele nélkül. A világ e részének azonban nemcsak a politikai, gazdasági ereje, védelmi e- reje és összeforrottsága növekedett meg, hanem gyarapodott azoknak az orszá­goknak a száma Is, amelyek hatalmas népet alkotnak Angolától és Etiópiától Afganisztánon át egészen Indokfnáig. E- zek az országok rendkívüli bonyolult feltételek között léptek a szocialista o- rientáció útjára. A szocialista országok kezdeményezé­sei, aktív és offenzív politikájuk követ­keztében egyre intenzívebben bontako­zott ki a békéért, a feszültség enyhíté­sének elmélyítéséért, a fegyverkezés! hajsza megállításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló nemzetközi együttmű­ködésért vívott harc. Ebben a küzdelem­ben jelentős politikai eredményeket ér­tek el. Az enyhülési irányzat egyre In­kább kezdett érvényesülni a vllágese­jektív mérlegelésén alapul. Ebből fakad az a törekvésünk, hogy elősegítsük o- lyan légkör kialakítását, amely meg­könnyíti a leszerelési tárgyalásokat, és meggyorsítja e tárgyalásokon születő megállapodások valóra váltását. Egyér­telmű célunk amellett az, hogy érdem­leges és határozott Intézkedésekkel el­érjük az általános és teljes leszerelést- Elérjük azt az eszményt, amelyre né­pünk évszázadok óta vágyik. Javaslatunkat úgy fogalmaztuk meg, hogy lehetővé tegye az összes eddigi szabályok egybehangolását, egységes rendszerbe való egyesítését, amelyet e- gyetemes módon fel lehet használni minden leszerelési fórumon, minden po litíkai szinten. E javaslatok elfogadása külpolitikánk nagy sikere. A szocialista országokkal folytatott testvéri, őszinte együttműkö­désünk terén a lehetőségek kimeríthe­tetlensége tekintetében kivételes helyet foglal el a Szovjetunió. A szovjet nép­hez fűződő szövetségünk és barátságunk biztonságunk forrása, szuverenitásunk biztosítéka, állami és nemzeti létünk zá­loga. Ez mindenekelőtt az SZKP és a CSKP szilárd harcos szövetségében jut kifejezésre, s ez külpolitikánk természe­tes és kulcsfontosságú alapelve. Büszkék vagyunk rá, hogy ma köl­csönös kapcsolataink olyan színvonalat értek el, amely az eddigi legszélesebb körű kapcsolatkomplexum, és mélyreha­tóan kiterjed valamennyi területre. E kapcsolatok a barátság szellemében di­namikusan fejlődnek a kölcsönös meg­becsülés alapján teljes összhangban Csehszlovákia és a Szovjetunió között 1970-ben megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segitségnyújtási szerződéssel, amelynek programjellege van. A széles körű együttműködés a Szov­jetunióval példaképe azoknak a minő­ségileg új kapcsolatoknak, amelyek csak szocialista államok és testvéri nemze­tek között létezhetnek. Különös megelé­gedéssel állapítjuk meg, hogy a szocia­lista közösség országaihoz fűződő test­véri kapcsolataink az utóbbi két évben nemcsak intenzivek, hanem hatékonyak is voltak. Egységes álláspontjaink, kö­zös eljárásunk és a kölcsönösen célszerű munamegosztás megsokszorozza erőin­ket. Ennek az együttműködésnek, ame­lyet a szocialista internacionalizmus szelleme hat át, széles távlatai vannak, és reális, konkrét formát öltöttek min­den területen Lengyelországgal, az NDK- val, Magyarországgal, Bulgáriával, a Ro­mán Szocialista Köztársasággal és Mon­góliával. A párt- és kormányküldöttsé­gek legmagasabb szintű tárgyalásainak eredményei alapján dinamikusan fejlőd­nek kapcsolataink politikai, gazdasági, tudományos-műszaki, ideológiai és kul­turális téren. Továbbfejlesztjük kapcso­lataink jelenlegi színvonalát a jugoszláv Szocialista Szövetségi KöztársasággaL Űrömmel üdvözöltük a szocialista álla­mok közös szervében, a KGST-ben a forradalmi Kubát, amelyhez a forradal­mi szolidaritás kapcsolatai fűznek ben* nünket. Nagyra értékeljük sikeresen fej­lődő együttműködésünket a hősszocia­lista Vietnammal, szolidaritásunk harcá­val mindig igen konkrét és célszerű for­mákban nyilvánult meg. Készek vagyunk tovább mélyíteni együttműködésünket a testvéri országgal a szocialista Interna­cionalizmus elvei alapján. Teljes mérték­ben támogatjuk a kambodzsai népet Is. Sfkraszállunk azért, hogy az ENSZ-ben a Kambodzsai Népköztársaság Népi For­radalmi Tanácsának képviselői, vagyis az ország törvényes kormányának kép­viselői elfoglalják a Kambodzsát megil­lető helyet. A Kínai Népköztársasághoz csupán ál­lami vonalon fűződnek kapcsolataink. Készek vagyunk ezeket folytatni a CSKP XV. kongresszusa irányvonalával össz­hangban. De semmi esetre sem azon az áron, hogy gyengítenénk szövetséges kapcsolatainkat a szocialista közösség azon testvéri országaival, amelyeket nap nap után támadnak az imperializ­mus reakciós agresszív körei és szövet­ségesük — a jelenlegi kínai vezetés. Éppúgy, mint a múltban is, internacio­nalista kötelességünknek tartjuk támo­gatni és széleskörűen fejleszteni együtt­működésünket azon országok népeivel, amelyek forradalmi küzdelemben leráz­ták a gyarmati igát és a szocialista o- rtentáció útjára léptek. Jelenlegi nemzetközi kapcsolataink­ban befolyásos erőt jelent az el nem kötelezett országok mozgalma. Ezt je­lentős tényezőként értékeljük az impe­rializmus, a kolonializmus, a neokolo- nialiamus, a fajgyűlölet ellen, a nemzeti függetlenségért, a gazdasági és társadal­mi haladásért, a béke, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáért, az enyhülé­sért és a leszerelésért vívott harcban. Ezek a célok objektívan teljesen azono­sak a mi politikánkkal. Űrömmel üdvö­zöltük azt, hogy az el nem kötelezett országok havannai VI. konferenciája megerősítette a mozgalomnak ezt az a- lapvető irányzatát. Figyelmünk előterében áll a fejlődő országok ama erőfeszítésének támogatá­sa, hogy új nemzetközi gazdasági ren­det vezessenek be megkülönböztetés és kizsákmányolás nélkül, amely biztosítja a nemzetközi társadalom mindegyik tag­jának gazdasági fejlődését, és előnyös feltételeket teremt valamennyi ország kiegyensúlyozott és kölcsönösen hasznos együttműködéséhez, tekintet nélkül tár­sadalmi rendszerükre. Ezek az országok teljes politikai és gazdasági függetlenségük eléréséért küz­denek, és pozitív jelenség az, hogy nö­vekvő érdeklődést tanúsítanak a szocia­lista országokhoz fűződó kapcsolatok . fejlesztése iránt. Ami a tőkés államokat illeti, amelyek­kel a békés egymás mellett élés elvei alapján tartunk fenn kapcsolatokat, a hasznos egyenjogú és kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesztését óhajt­juk a belügyeinkbe való be nem avat­kozás és a politikai nyomás bármilyen tormájának kizárása alapján. Az objek­tívan létrejött lehetőségek és az utóbbi időszakban egyre jobban érvényesülő külpolitikai realizmus lehetővé tette kap­csolataink normalizálását, mindeneke­lőtt közvetlen nyugati szomszédainkkal* elsősorban a Német Szövetségi Köztár­sasággal. Megelégedésünket fejezzük ki a kapcsolatok elért színvonalával, é« megerősítjük, hogy érdekünkben áll fej­leszteni mindazokat a pozitívumokat, a* melyeket Gustáv Husák elvtárs látogatá­sa alkalmával aláirt közös nyilatkozat elvei alapján elértünk. Meggyőződésünk* hogy a kétoldalú konstruktív együttmű­ködés különös mértékben hozzájárul a« enyhülési politika stabilizálásához és el­mélyítéséhez Közép-Európában. Az Oszt­rák Köztársasággal a jószomszédi kap­csolatok eddigi legmagasabb minőségi szintjét értük el, amelyet betetőzött Rt»- dolf Kirchschläger elnök tavalyi látoga­tása. A látogatás eredményei értéke* ösztönzést adtak az együttműködés hős*- szú távú általánosságban pozitív Irány­zatának. Tekintettel arra, hogy országunk a vi­lágban tekintélyét azáltal építi ki, hogy, legfőbb törvényének a nép jóléte és * világbéke biztosítását tartja, nem akar­ja elnyerni egyes külföldi körök ro- konszenvét azzal, hogy eltűri a köztár­saság felforgatását a szocializmus el­lenségeinek egy maroknyi csoportja ál­tal. Ez a tekintély annál Is értékesebb, mert megszilárdításában pártunk veza- tésével napról napra nemcsak a hivatát* sós politikusok szűk köre vesz részt, hanem a dolgozók széles tömegei, a tár­sadalmi szervezetek, intézmények sora, A CSSZSZK az ENSZ egyik alapító tagja, a Biztonsági Tanács tagja, a béke­szerető erők lelkesedésétől ösztönözve továbbra Is lankadatlan erővel segíti majd elő az enyhülési folyamatot és a konstruktív nemzetközi együttműködés kiszélesítését. Ez a politika megfelel szocialista társadalmunk humánus lé­nyegének, népünk legsajátabb érdekei­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents