Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-14 / 42. szám

Tények-események A „tunguzkai rejtély“ és a kérdőjelek D. A test ásványi alkotórészei nagy arány­ban tartalmaznak nátriumot (50 százalék), cinket (20 százalék), kalciumot (10 száza­léknál több), vasat (7,5 százalék) és káliu­mot (5 százalék). Az üstökösök színképé­ben éppen ezek az elemek (a cink kivéte­lével) figyelhetők meg a leggyakrabban. Az adott „kémiai kollekció“ hasonlatos az amerikai űrhajósok által a Holdról ho­zott, úgynevezett „rozsdás föld“ és „na­rancsszínű talaj“ minták összetételéhez. Ezeknek a talajfajtáknak a képződését pedig több tudós szintén kapcsolatba hozza az üstökösök magjának becsapódásával. EGYRE KÖZELEBB A TITOKHOZ A TASZSZ 1980. január 23-án jelentette, hogy fél évszázad kutatásai után a szovjet tudósok először jutottak olyan lelet birto­kába, amely új fényt derít a szibériai tajga fölött 1908. június 30-án felrobbant kozmi­kus test anyagi összetételére. Az Ukrán Tu­dományos Akadémia Geokémiai és Ásvány­fizikai Intézetének az expedícióban részt vevő munkatársai a rejtélyes esemény szín­helyén Földön kívüli eredetű gyémánt-gra­fit konkréciókat találtak. A geokémikusok véleménye szerint éppen ez lehet a nyitja a „kozmikus vendég“ tu­lajdonságai megismerésének, — A fellelt kemény szén, amely általában különlegesen nagy nyomás hatására képző­dik f— mondotta O. Alekszejeva, az expedí­ció vezetője —, Ismételten megerősíti azt a feltevést, hogy itt Vanavara község mellett, 70 évvel ezelőtt természetes kozmikus test robbant fel. Ezt támasztja alá Alekszejeva expedíciója: a hajdani katasztrófa nyomait hordozó va­lamennyi területen jelentős mennyiségű rá- dióaktiv szenet fedeztek fel. Az izotóp ré­szecskék szétszóródásának és a robbanás erősségének figyelembevételével kiszámí­tották a kozmikus test valószínű súlyát. A tudósok arra a szenzációs megállapításra jutottak, hogy felülmúlhatta az ötmillió tonnát is. NEM TETTEK PONTOT A tudósok sok évi fáradságos kutatómun­kájának eredményeképpen határozottan állítható, hogy a tunguzkai kozmikus test nem hatalmas méretű kőmeteorit volt, s a tajga fölött nem nukleáris robbanás tör­tént. Ám a pozitív hipotézisek már nem ilyen meggyőzőek. A tudósok felfedezték ugyan a becsapódás körzetében a mágneses­sé vált talajt, de az okát megérteni, és a folyamat mechanizmusát rekonstruálni egye­lőre nem képesek. A biológiai anomália lényege, hogy a re­pülés zónájában, a tunguzkai kozmikus test „röppályája“ alatt erősen nő a fenyők mu­tációjának gyakorisága, s a katasztrófa után a megújuló erdő gyorsabb növekedése figyelhető meg. Ismeretes, hogy a mutációt az erős ioni­záló sugárzás, néha pedig kémiai tényezők vagy az elektromágneses tér váltja ki. A Szovjet Tudományos Akadémia Sejttani és Genetikai Intézetében (szibériai tagozat) kísérleteket végeztek olyan fák nevelésével, amelyek sugárzásnak kitett magból kelteké A felnevelt fáknak nem egy — mint a tunguzkai katasztrófa körzetében —, hanem harminckét mutációs ismertetőjele volt... Azok a próbálkozások, amelyek a fák gyorsabb növekedését tisztán ökológiai okokkal — a terep megtisztítása, az örök fagy meghátrálása, az erdőtűz eredménye­képpen a talaj hamuval történő feldúsulása — magyarázzák, ugyancsak nem egészen meggyőzőek. Igaz az a feltevés sem bizo­nyított, hogy a tunguzkai kozmikus test anya­ga valóban fokozza a biológiai aktivitást: jóllehet az 1976-ban végzett modellkísérle­tek, úgymond azt mutatták, hogy az adott körzet talajának a növények növekedését serkentő képessége arányban áll a ritka- földfém-, különösen a lantén és az itter- bium tartalommal. Ezek az elemek az 1980-as eredetű talaj- és tőzegmintákban fo­kozott koncentrációban megtalálhatók. Ily módon, a tunguzkai robbanás okainak és következményeinek kutatásai végére egyelőre még nem tettek pontot. Amint Nyi- kűlaj Vasziljev professzor, a kutatások ve­zetője és koordinátora mondja: „Egyre kö­zelebb kerülünk e különös természeti je­lenség titkainak felderítéséhez, megfejtése minden bizonnyal hozzásegít az üstökösök keletkezésének' és fejlődésének mélyebb megértéséhez, és a naprendszer kialakulá­sának megismeréséhez.“ (Vége) (APN) BALKAY GÉZA Két kiemelkedő szerepet is játszott a közelmúlt­ban. A Kinek a törvénye? című filmben ő volt a tiszta erkölcsű fiatal rendőr, aki összeütközésbe került az önhitt téeszelnökkel. Naiv is volt, de vétkes is, hiszen a személyi erényeit, a felemelke­dés elérését mindennél fontosabbnak érezte. Képes­ségeit villogtatta, s tiszti iskoláról álmodozott, mert ő is valaki akart lenni, akárcsak az elnök. Sőt. Még nála is többre akarta vinni. A Jövedelmező állás Zsadovjaként csupán hírből ismerjük. Balkay Géza szerepformálása az elmúlt színházi évad egyik legjobb színészi alakítása volt. Hátraiés'ült hajjal, sápadt arccal, fekete szalonka­bátban játszotta el a megtört fiatalember szere­pét, aki tanulmányai befejeztével letér arról az út­ról, amely a tisztességes munka szeretetéhez, a küzdés értelméhez vezet, s helyette a könnyebb megoldást választja: pártfogót keres és jövedelme­ző állásért reszket. Galgóczi Erzsébet és Osztrovszkij hősét Krúdy Al-Petőfije követi majd a tévé képernyőjén, aki valahol a képzelet és a valóság határán harcol az eszméiért. És Balkay Géza játékára újra fel kell figyelnünk. Latinovits Zoltán is tehetségesnek tar­totta, ezért is tanította őt versmondásra, színját­szásra, őszinteségre és emberségre. (g. szabó) Máté Magda felvétele OLVASTAM EGY KÖNYVET DÉNES ZSÖFIA: Gyalog a baloldalon Holott abban az időben ez kimondottan férfifoglalkozásnak számított. Az ezt követő három fejezet ifjúsága, pályakezdése, első sikertelen házassága emlékezetes epizódjait eleveníti fel. Ekkorra esik első párizsi útja is, amely meghatározza további életét is. A for­rongó művészvilág kellős . közepébe csöppent, olyan környezethe, ahol Ma­net, Gauguin, Cézanne művészete ál­landó téma volt. Naponta végigsétált a Boulevard du Montparnasse-on, ahol szeme láttára formálódott az új művé­szet. Nem véletlen hát, hogy Pestre va­ló visszatérése után a Pesti Napló szer­kesztőségében művészettörténeti port­rék, riportok, interjúk, karcolatok meg­írását vállalta. Ekkor ismerkedett meg Adyval Ismeretségükről, barátságukról, kapcsolatukról az írónő már sokat meg­írt, de egy-két érdekes, eddig ismeret­len villanással most is szolgál. Felso­rolja azokat a verseket is, amelyeket kettőjük szerelme hívott életre. Äz idős magyar írónő új kötete hívta fel magára a figyelmet a könyvesbolt polcán, űrömmel nyúltam utána, és kí­váncsi izgalommal vittem haza, hogy mielőbb végigolvashassam. Közben szün­telenül foglalkoztatott a kérdés: vajon mi újat mond el még nekünk a 97 éves írónő, aki az 1900-as évek elejétől éles figyelője, krónikása ennek a sokszínű, fordulatokban gazdag évszázadnak? Most is élményeivel, személyisége ki­bontakozását szolgáló tapasztalataival, nagy emberek életének kis epizódjaival kápráztat el, amelyek részese volt őma- ga Is. Tulajdonképpen életrajzi írások ezek is, de az egyénen túl ott a társa­dalom, e század változó világa jó és rossz oldalaival, tulajdonságaival együtt. A korrajz, amelyet Dénes Zsófia elénk tár, elfogulatlan és* valóságos. A női lé­lek finomságával éppen csak addig részletező, amíg nem kicsinyes. Őszin­teség, mély emberség, a szépség iránti érzékenység, jellemzi könyvének min­den fejezetét. Két részre, öt fejezetre, s epilógus­ra oszlik a könyv. Az első rész, az „Egyszeri kaland“ a korai gyermek­korba nyúlik vissza, s az eszmélő gyer­mek legelső élményeit taglalja. A csa­ládi tűzhely, az iskola, majd a nagy dolog — ekkor vált lehetővé, hogy lá­nyok is járjanak gimnáziumba —-, az é- rettségi vizsga a központi témája en­nek a résznek. Ä fiatal Dénes Zsófia tehetsége, éleslátása már ekkor nyilván­való, s ez az, ami kilendíti őt az ott­honi jómód tétlenségéből, s az akkori társadalom polgárlányainak érdekte­lensége helyett az újságírást .választja. A második rész a kötet címadója: Gyalog a baloldalon. Az írónő állásfog­lalását fejezi ki, aki újságírói fegyveré­vel, tollával harcol a háború ellen, elő­adásokat tart, s szüntelenül azon fára­dozik, hogy a hazai és külföldi haladó művészek alkotásait a hazai közönség is megismerje, s méltó elismerésben ré­szesítse. Ez a rész az első világháború s az azt követő forradalmak korát tár­ja az olvasó elé. Az írónő is szenvedő alanya ennek a kornak, saját bőrén ér­zi a Tanácsköztársaság bukása után dű­lő fehérterror borzalmait. Érzékleteseb­ben ki is tudná leírni az akkori ma­gyar értelmiség vészes helyzetét, a meg­hurcoltatásokat a hírhedt megtorló rendőrség Zrínyi utcai székhelyén, a terrort, s végül az egyetlen kiutat, az emigrációt?! S következik az epilógus, amely re­méljük, csak ennek a könyvnek az epi­lógusa. Hiszen Dénes Zsófia ezekben az utolsó sorokban maga is újabb írásokat ígér. Rodinnal együtt vallja: Mindig dol­goznunk kell, különben berozsdáso­dunk. Ezt Igazolja magas kora, szellemi frlssesége, s ez a szép könyv is. A Gondolat kiadó gondozásában meg­jelent 534 oldalas könyv mindvégig iz­galmas, érdekes olvasmány, amely ma­radandó élményt nyújt a fiatal és idő­sebb korosztálynak egyaránt. Tudom, Többször elolvasom én is. Benyák Mária Nők apróban ]6 múltkor ülök Pesten egy belváros peremi presszóban. J.Bn a középkorú, dagadó keblű pincérnő, asztalunk fölé hajol, fölírja a rende­lési, s közben sejtetni engedi bájait. Miután távozik, helyi barátom a fülembe súgja: — Tudod-e, hogy a Rakétában nemrégiben publi­kált Kolozsvári Grandpíerre Emll-novellának ez a pincérnő az alanya ...?! — s még hozzáteszi, hogy amióta a novella megjelent, alig lehet helyet kapni a minipresszóban. Ez a lényegtelen epizód akkor jutott eszem­be, amikor a Magyar Televízió egyik péntek este műsorára tűzte Kolozsvári Grandpíerre Emil és Szálkái Sándor szatirikus filmkomédíá- ját. Aki egy kicsit is ismeri az író. munkássá­gát, az tudja, hogy a hetedik X-en Is túl járó remek, szellemes prózalrő — enyhén fogalmazva — rajong a gyengébb, nemért. Világa a nő, a nők körül forog, mint az ókori görögöké, akik már pár ezer évvel ezelőtt megállapították: a világ folyását a nők irányítják. S hozzátették még azt Is: a ruhák, a divat, az illatszerek, mosolyuk, kacérságuk páncélzatuk, fegyverze­tük kelléktárának része. Azt hiszem, K. G. E. nemcsak tudja ezt, hisz Is benne. És hite sze­rint most Is a nők körül forgatta a világot. Hiába volt Misi, Misiké, azaz Gáti Oszkár a film főszereplője, a nőkért íródott az egész, mellékszereplőkként is ők voltak az Igazi fők. A hőn áhított Isteni kétszobás lakás Is mel­lékessé zsugorodott, még ha éppen a lakásért folyt a harc, a sok cécó. A lakást Hogyan lehet leggyorsabban lakáshoz jutnia egy fiatal párnak? Váljanak el, a férfi vegyen nőül egy kétszobás lakással rendelkező nőt, aztán ebrudalja őt ki az otthonából, váljon el tőle, majd házasodjon Ismét össze az első fele­ségével. hangzik a recept az ügyvéd szájából. És ez, ugye, pofonegyszerű. Szenzációs ötlet filmkomédiához. Ebbe minden belefér: társa­dalmi karikatúra, jellemrajz, parádés helyzetek és sok-sok nő. Szelíd tekintetű és csavaros észjárású, üzletelő típus és férjvadász, film­csillag-szépségű és csúnyácska ... Bő a válasz­ték. Jó színészekkel tálalva — kész siker. Kész sikerl Kijelentem: tetszett ez a kétré­szes íilmkomédta, jól szórakoztam rajta, bár a második rész első perceiben már sejtettem a csattanót. Tudtam, hogy a fiatalok nem jut­nak két szobás lakáshoz, hogy Misiké továbbra Is szemétdombot csinál a szobából, és sejteni merészeltem azt Is, hogy most már az idők vé­gezetéig notorikus nőcsábász s vele párhuza­mos reménytelen lakáshajhászó lesz- belőle. Tetszett ez a film, már csak azért Is, mert nem ígért sokat, de amit tgért, maradéktalanul va­lóra váltotta: apróban, szatirikusán mutatta be a nőket. A nőket és a körülöttük forgó „vllá got“. Egy szűk, de nagyon sokak által megjári világot. Szórakoztatott, szertelenkedett, komo­lyan komolykodott, nemcsak játszott, játékot „űzött“ a gondjainkból, de játszani Is tanított. Játszani az élet nagy játékát: őszinteséget, sze­relmet, csalódást, hitet, bizalmat, küzdést .. . A sorok között, a képek mögött. Ez Is művészet, ez 1s irodalom. Z. ).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents