Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-14 / 42. szám
6 (M Egy héttel korábban u- gyanezen a helyen foglalkoztam a jégkorongspor- 6 - tankban, nevezetesen a válogatottban kísértő furcsa jelenségekről. Helyszűke miatt nem térhettem ki egy újításra, amelyet a szövetség az új idényben vezetett be, úgymond: a bajnokság színvonalának javítása érdekében. Az Olvasó már bizonyára kitalálta, hogy a döntetlen eredmények eltörléséről van szó. Az utóbbi fordulókban már többször alkalmazták az újítást, és az a meggyőződésem. azoknak volt igazuk, akik kezdettől ellenezték a furcsa szabálymódosítást. Köztük nem akármilyen szaktekintélyek.. Elevenítsünk fel erről, néhány véleményt. Dr. LADISLAV HORSKf.a Slovan Bratislava edzője: „Véleményem szerint a mérkőzések ezzel nem válnak vonzóbbá, és a másik olda- L Ion a döntetlen eredményeknek megvan a létjogosultságuk. Főleg a hosszú'lejáratú bajnokságbanBiztos, hogy a büntetők lövése érdekes és vonzó, de nem tartom szerencsésnek, ha egy 44 fordulós bajnokságban ez dönti el a mérkőzések sorsát. A döntetleneknek már gazdag hagyománya és befolyása van a . bajnokság történetében. S ha figyelembe veszünk néhány döntetlen eredményt, láthatjuk, hogy az idegenben játszott nehéz körülmények között nagy sikernek könyvelhetők RUDOLF POTSCH, a Duk- la Trenfín edzője: „A döntetlenekben van valami sajátos, vonzó. Nem hiszem, hogy a mérkőzések meghosszabbítása, esetleg a büntetők lövése emeli az egyes : mérkőzések vagy akár a bajnokság színvonalát.“ MIROSLAV NITKA, a VS2 KoStce edzője: *Nem tudom, mi célt követnek ezzel a javaslattal, de nem tartom szerencsésnek, Meg kell u- gyanis különböztetni a kupameccseket a maratoni, 44 fordulós, hosszú lejáratú bajnokságtól. Attól tartok, hogy a döntetlenek eltörlésével fégkorongsportunk színvonalának emelése he- . lyett csupán azt érjük el, hogy a mérkőzések kimenetelét a véletlenre bízzuk." Hát ez az! A sors iróniá- 1 ja, hogy a harmadik fordulóban éppen a kassaiakat' ( sújtotta. Az egész mérkőzésen egyenrangú ellenfelei ^ voltak az otthon játszó vít- koviceteknek. A hosszabbítás sem hozott döntést. így j, sor került a büntetők lövé- , sére, s ebben a vítkoviceiek voltak a szerencsésebbek, mert azt semmi szín alatt sem állíthatom, hogy jobbak lettek volna. Sajnos,, a bajnoki táblázatban ez nem mutatkozik meg. A két pont Vitkovicén maradt, és a kassaiak szorgalmas, jó játék után üres kézzel térhettek haza. ooo De ha már így döntött a szövetség, hadd magyarázzuk el, mi is a regula abban az- esetben, ha rendes , .* játékidőben döntetlenül végződik a mérkőzés. Ez esetben ötperces szünet után — amikor is sem a jeget nem hozzák rendbe, a játékosok sem távoznak az öltözőbe, sőt kaput sem cserélnek — tízperces meghosszabbítás következik. Ha a meghosz- szabbításban gól esik, azonnal vége a mérkőzésnek. Ellenkező esetben következnek a büntetők. Ezt megelőzően a csapatok edzői í- rásban feltüntetnek kilenc játékost és a sorrendet is, ahogy a büntetőt elvégzik. A játékvezetők először három büntetőt rendelnek el. Ha ’ még így sem dől el a mérkőzés sorsa, akkor mindkét csapatból két-két játékos folytatja a büntető-viadalt. Ha már mind a kilenc játékos sorra került, és döntés még mindig nem született, akkor „minden kezdődik élőiről, de már csak két- -két játékos részvételével mindkét fél részéről egészen a döntésig. A büntetőkből elért gólokat nem számítják be a tabellába, csupán az egyetlen, győzelmet jelentő gólt. A góllövőlistára is csupán a győzelmet hozó büntetőt értékesítő játékos neve kerül jel. Végül ha mindjárt az első hármasok összecsapásánál döntés születik 2:0 arányban, akkor a győzelmet' jelentő gólt az el ső büntetőt értékesítő játékosnak írják jóvá. Túl bonyolult, túl igazságtalan minden. Mert mennyivel nagyobb az érdeme annak a játékosnak, aki az u- tolsó büntetőt belövi, mint annak, aki az elsőt juttatja a hálóba? A sportjogadás hívei mindenesetre véssék emlékezetükbe, hogy a Sazka továbbra is elismeri a rendes játékidőben elért döntetlen e- redményeket. Ügy látszik, hogy a Sazka igazgatóságának több érzéke van a 'játékhoz, mint a szövetség vezetőségének. ooo Es most ruccanjunk át a labdarúgás területére, mert ebben a sportágban ilyenkor valóságos nagyüzem folyik. A nemzeti bajnokságokon kívül javában zajlanak a nemzetközi kupamérkőzések és a világbajnoki selej- \ tezök is. A mérkőzések e- gyik szomorú tapasztalata, hogy világszerte erőszakhullám harapózott el. Ennek e- gylk oka a többi között az, hogy a játékvezetők nem mindig állnak feladatuk magaslatán. Ezért csak üdvözölni lehet, hogy a hollandiai zeistt sportközpontban, ahol labdarúgó-válogatottjaink is voltak már felkészülésen, az UEFA rendezésében szemináriumot tartottak az európai labdarúgó játékvezetőknek. A szemináriumon kioktatták a jelenlévőket a helyes játékvezetés alapelvei- röl, és húsz pontban őssze- foglalt ún. tanáccsal fordultak minden európai játékvezetőhöz. Ebben felszólítják őket, hogy büntessék szigorúbban a brutalitást, a jeleselést és a szimulálást. Mindjárt az első perctől csírájában büntessenek minden szabálytalanságot, mert csak így lesz tekintélyük. Végül kilátásba helyezték, hogy az eddiginél jobban figyelik majd a játékvezetők ténykedését; és a nemzetek közötti találkozók, kupamecs- csek vezetését csak olyanokra bízzák, akik valóban helyesen és hibátlanul értelmezik a szabályokat. (palágyíj lyen még nem voltl kezdhetném ezzel a hangzatos felkiáltással is, amely ebben az esetben valóban nem újságírói fogás lenne, hanem a valóság tárgyilagos kifejezése, ötvenedik évfolyamát Is maga mögött hagyta a világ- ' hírű kassal (KoSice) Békemaratoni Először álltak rajthoz a csermely! stadionban nők. £s először vállalt védnökséget a rendezvény fölött a Béke-világtanács! Ha jól számolom, az Idei ver- .seny volt a tizenkilencedik, amelyet láttam. Talán éppen • ez, a jubileumi évfolyam volt az eddigiek közül a , legszebb, és ez nagy dicséret, ha számításba vesszük, hogy futott itt az elmúlt két évtizedben Bikila isi xXx Az idei Békemaraton rengeteg keretmüsort kínált az elmúlt negyvenkilenc Békemaraton történetéből. A legvonzóbb ajánlat azonban — legalábbis számomra — az . a békenagygyülás volt, amelyet október negyedikén rendeztek a Műszak' Főiskola legtágasaljb csarnokában. Eredetileg úgy volt, hogy maga Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke számol be a szeptember végi szófiái Népek béke-világpar- lamentjéről. Romes Csandra azonban szolgálati elfoglaltsága miatt csak szombaton este érkezett meg a mara- ton városába. Mint a nagygyűlés szónoka mondta, Svájcból repült Csehszlováklába. Tornáé TrávníCék, a Béke- -vtlágtanács elnökségi tagja, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának al- elnöke szólt a szófiai találkozó légköréről, s kijelentette, egyre erősebb, egyre több embert szerez a békemozgalom világszerte. Szót kért Waldemar Cier- pinski kétszeres olimpiai bajnok maratoni futó is, aki rö.yid:, de annál velősebb beszédében kifejtette, hogy a sport Jó eszköze az emberek és népek közeledésének, majd azzal fejezte be felszólalását, hogy rengeteget köszönhet a Békemaraton- nak: itt futotta ugyanis élete első maratonját, és ezért mindig szívesen jön ide. Az elnökségben helyet foglaló Ján Margita, a nagy verseny fő szervezője bizonyára nagyon boldog volt Cierpinski vallomása hallatán. Azt hiszem, ezek azok a pillanatok. amelvek kárpótolják a rendezőket a tömérdek fáradságért. XXX Soha nem vonult még ennyi — 1100-nál Is több futó — a Lokomotíva stadion salakpályáján kijelölt rajtvonal elé. Férfiak és nők, világhírű futók és szürke kocogók, fiatalok és idősek vágtak neki a negyvenkét kilométernek. Az Idő kissé hűvös volt, borongós, lógott az eső lába, de pár csöpp- nél több nem hullt. Megindult a győzelemért és az időért folyó nagy küzdelem. XXX A hangszóró időnként közölte a ligafutballt szemlélő nézőkkel a verseny alakulását. A fordulóhoz a kétszeres olimpiai bajnok érkezik elsőnek. A tízezer ember pályacsúcsban reménykedik. Ekkor még a rokonszenves NDK-beli atléta sem sejti, hogy a kritikus 35. kilométeren görcs miatt feladja. A jubileumi győztes nevét egyszer sem említik. A közönség csak akkor Ismerkedik meg vele, amikor a győzelmi dobogón Romes Csandra átadja a díjat, és gratulál neki. A lelkes bemondó szinte megfeledkezik magáról, amikor megtudja, hogy az utolsó kilométereken, a városban a kassal (Koélce) VtSnick? vezet. Talán győz is, s ezzel a lehető legszebb ajándékot adja a rendezőknek meg a szurkolóknak? Vlánlcky hetedik lett élete első maratonján, de a negyedik helyen Pavol Madár, ViSnick? edzője kötött ki. ö lett a legeredményesebb csehszlovák versenyző, és így országos bajnok is. XXX A győztes Ljagusev csuvas nemzetiségű szovjet állampolgár. A Kazah SZSZK-ban él, ott, ahol a szovjet űrexpedíciók földet érnek. Harmincesztendős, két gyermek tem. Szükség volt erre a változásra, mégha a strassburgl világbajnokság előtt egyszer már megpróbáltuk, és nem járt sikerrel (Nadla ezen a VB-n negyedik lett egyéni ösz- szetettben — a szerk. megj.j. — Hányszor kell elismételni egy gyakorlatot, amíg tökéletesen megy? — Ezt nem tudom, nem számoltam meg. Minden egyes e- lemet külön-külön kell begyakorolni, aztán az egészet száz- szor-ezerszer elismételni. Csak Így érhető el a magabiztos, lendületes és virtuóz végrehajtás, vagyis az a könnyedség, amely a lebegés látszatát és a tökéletes technikai kivitelezés érzését kelti. — Moszkvában, ne feledjük, leestél a korlátról. .. — Senki sem tudja, hogy felszakadt tenyérrel dolgoztam, hogy a sző szoros értelmében folyt a vérem a korláton. És még valami, amiről kevés sző esett: az történt, hogy túl voltam edzve. De hét ennek most már semmi Jelentősége sincs, hiszen két éremnél többet úgy sem szerezhettem volna az o- llmpián. — ??? — Sokat Írtak a tornaversenyeken folytatott bíráskodásról. Nos, a 9,90 és 9,95 között gyakorlatilag nincs semmi különbség. Minden a pontozóktól függ és attól, hogy miként dönt a „sors“ még a verseny előtt. Én azt mondom, ha megnyerem a felemáskorlátot, nem szerzek aranyérmet gerendán, ha pedig nyerek az egyéni ösz- szetettben, akkor nem vittem volna el a talaj aranyát. Gyakorlatilag két aranyéremnél többet nem nyerhettem volna. apja, uljanovszki lakos, sportmester. Megfontolt, halk, szerény. A viadal folyamán kétszer ivott egy kis vizet. Véleménye szerint a harminckettedik kilométer a kritikus, aki ott sem fárad, az esélyes. Ő onnan jött fel, és hagyta el sorra az előtte futókat. Sokszor írjuk, milyen jeA győztes Ljagusev a cél előtt babérkoszorúval CsTK-felvétel lentős eszköze az emberi kapcsolatteremtésnek a sport. A csuvas fűtő edzője az a Gorelov, aki a negyvenedik évfolyamon, tíz esztendeje maga is győzött. — Sokat beszélt nekem a Békemaratonról az edzőm ■— mondja Ljagusev. *— Talán azért is választották első külföldi versenyem színhelyéül azt a várost, ahol a közönség végig buzdítja, serkenti a küzdőket, ahol az erőt megkétszerezi a biztatás. még ha tökéletesen tornászok is. Csak nagyon kevesen tudják hogy Nadla Cománecl-nek az olimpia előtt mindenféle baja volt az egészségével. Ö maga így vallott erről: — Május végén, ha jől emlékszem, május 22-én heveny vakbéikrlzlsem volt, ahogy mondani szokás, hajszál választott el az operációtól. Ez azt jelentette volna, hogy Isten veled, olimpia. Végül csak gyógyszeres kezelést kaptam és sok-sok jeges borogatást a hasamra. Amikor azt hittem, hogy megúsztam műtét nélkül, és újra teljes lendülettel kezdtem készülni, fájdalmak Jelentkeztek a derekamban. Az orvosok diszkopátlát fedeztek fel az L-5-ös csigolyánál. Ez május 30-án történt, alig másfél hónappal az olimpia előtt. A fájdalmak nem voltak nagyok, de valószínűleg egy Ideg Is megbetegedett, mert alig éreztem a jobb lábamat. Hivatták a legjobb specialistákat, a legkiválóbb orvosprofesszorokat, beleértve a sportorvosi központ szakembereit Is. Az orvosi csoport tüzetesen megvizsgált, aztán egyesek azt mondták, hogy meg kell műteni, mások meg azon a véleményen voltak, hogy megpróbálhatnának más gyógymódokat. Hogy meggyőzzem őket: nincs szükség semmilyen műtétre, megkértem őket, hogy jöjjjenek el valamennyien az edzőterembe, nézzék meg, hogyan tornászom. Betegen életem talán legnehezebb bemutatóját tartottam, de azt hiszem, mindenkinek tátva maradt a szája. Aztán Intenzív flzlotci ápial kpzelést, masz- százst kaptam, gyógytornászTöbb mint tízezer fűtő teljesítette a távot. Talán öt- venen adták fel mindössze a versenyt — azért írjuk, talán, mert vasárnap este még nem készült el a pontos statisztika. A maraton legszebb percei — számomra — nem is a stadionban vannak, hanem a városban, az utolsó öt-tíz kilométeren. A városlakók élő sövényt alkotnak az utcákon, közöttük, szinte a tenyerükön haladnak a futók, akiknek mindenki mond egy-két biztató szót. így volt ez az Idén is. E- zer ember haladt a stadion felé, és mindegyik Igényelte a biztatást. Talán ezért volt az Idei maraton az eddigi legszebb. Talán ezért, mert minden egyes versenyzőnek kijutott egy kis szeretet, egy kis buzdítás az ismeretlen szurkolóktól. A nőket külön taps köszöntötte, frissen, jő ritmusban haladtak ők is, de tapsoltak és biztatták azt a középkorú férfit is, aki félcipőben (!) loholta végig a távot, és kijutott az ünneplésből mindenkinek: az amatőröknek, az őszülő, kopaszodó idősebbeknek, a görbe hátú, karíkalábú, egyáltalán nem sportoló típusú, de egészségüket féltő, az ország minden tájáról ldesereglett Indulóknak Is. Egy-egy ismerőst Is felfe- dezhetett persze a kíváncsi szem. Nem a nagymenőkre, a neves atlétákra gondolok, hanem olyanokra, mint a- gyik újságíró kollégánk, a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű szerkesztőségének tagja, Nagy Imre, aki jől felkészült, és alig három őrán túli idővel ért a célba! Nagy élmény volt, alig láttunk görcsökkel, hányingerrel küszködőket. Kl-kl sokat edzett, hogy ne valljon szégyent a jubileumon, hogy bebizonyítsa: futni jő, futni érdemes, mert futni szép és futni hasznos. A futás megfelelő életmóddal jár. A futás — maratoni fokon — sajátos életstílust követel. Civilizált világunkban aligha akad jobb módszer egészségünk, optimizmusunk megőrzésére. örvendetes, hogy mindez a jubileumi, az ilyenmégnemvolt versenyen Is beigazolódott. Az 50. Békemaraton végeredménye: 1. Ljagusev (szovjet) 2:15:25; 2. Finster (lengyel) 2:15:36; 3. Mosze- jev (szovjet) 2:15:41; 4. Madár (csehszlovák és koäl- cei) 2:15:44. íbatfai tam, csak kémény ágyon aludtam, az edzésen pedig csak olyan gyakorlatokat végeztem, amelyek nem súlyosbították a betegségem. Az orvosok minden edzésemen jelen voltak, az edzőkkel együtt Irányították a felkészülést és a kezelést, és mondhatom, jobban Izgultak, mint énl Ugyancsak az orvosok mondogatták, hogy egy közönséges halandó számára ez a betegség, ha nem Is műtéttel, de legalább egyhónapos ágyban fekvéssel járt volna, aztán további gyógykezeléssel, fürdőkezeléssel és Így tovább. Én azonban mindennél jobban akartam magamnak ezt az olimpiát, s talán éppen ez az ambíció és elszántság segített abban, hogy gyorsabban meggyógyuljak. — Teljesítményed ennek fényében még klmagaslóbb. Most, hogy ezt a titkod elárultad, mintha felsejlene, hogy az ugrásokhoz való nekifutások közben a jobb lábad kissé merevebbnek tűnt. Így volt? — Igen, de amennyire csak tudtam, Igyekeztem ezt leplezni. Tulajdonképpen orvosaim csak július 10-én engedélyezték a teljes erejű edzést, 19-én kezdődött az olimpia, 21-én pedig a nöl tornaversenyl De annyira akartam győzni, hogy féllábbal Is képes lettem volna a szerek elé állni.., Nadla Cománecl egyébként a nyáron leérettségizett, majd sikeresen felvételizett a bukaresti testnevelési főiskolán. A tornát nem hagyta abba, rövid vakációt engedett meg magának, amely alatt öccsével, Adrlannal teniszezett, aztán megkezdte a felkészülést a jövő évi, Bukarestben tartandó főiskolás világbajnokságra, majd a jövő decemberi mexikói világbajnokságra. Ahol még egyszer meg akarja mutatni, hogy ő a világ egyik legjobb tornásznője. BODOR TAMAS Bukarest Maratoni napló 1980 * adta Cománecl-ről, Montreal háromszoros és J Moszkva kétszeres olimpiai bajnokáról hazájában és az egész világon kötetekre valót írtak már, interjúk százai jelentek még, filmet készítettek róla, s ahol csak megfordul, az újságírók ostroma alá kerül. Vajon mi újat mondhat még róla egy további interjú? Ezt kérdezte tőle a bukaresti Flacára riportere is. — Ez öntől függ, nem tőlem — válaszolta a közvetlenségéről híres Nadia. Nos, a riporter nem volt ü- gyetlen, mert kérdéseire u- gyancsak érdekes sztorikat árult el magáról a női tornasportban új korszakot nyitó román bajnoknő.’ — Ki vagyok én tulajdonképpen? Egy lány, aki Onestl-ben született és nőtt fel, aki mindennél Jobban Imádta a tornát, és akinek, azt hiszem nagy szerencséje volt, hogy összetalálkozott Károlyi Bélával; 6 teremtette meg számára a legmagasabb sportteljesítmények eléréséhez szükséges légkört, körülményeket. Novemberben : töltöm be a 19. évemet, és noha már elhalmoztak minden megtiszteltetéssel, amit egy sportoló elérhet (Montreal u- tán megkapta a Szocialista Siunka Hőse címét, a legmagasabb román állami kitüntetést — a szerk. meg].), de még nem teltem el a tornával. Nagyon szeretnék még ott maradni a csúcson, ahová feljutottam, megmutatni mindenkinek, hogy még mindig Nadla 1 a legjobb a világon. Arra a kérdésre, hogy áprilisban miért hagyta ott Dévát, és cserélt edzőt, Nadla ezt válaszolta: — Tíz évig. dolgoztam Károlyi Bélával, és hálával tartozom neki mindazért, amire ' megtanított, mindazért, amit értem tett. Az ő munkastílusa azonban már nem felelt meg nekem. Károlyi csak kislányokkal tud igazán jól dolgozni, én pedig megnőttem, felnőtt let-
