Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-14 / 42. szám
2 IM A munka szerinti elosztás a szocializmusban A szocializmusban a termelőerők, a technika adott színvonalán még sok olyan munkafajta létezik, amely fizikailag megerőltető vagy mechanikus, egyhangú, e- zért terhes, nem válhat igazán vonzóvá. Amellett az emberek gondolkodásából még nem egészen tűnt el az a téves szemlélet, amely a munkát eleve tehernek, nyűgnek tekinti. Ilyen körülmények között a dolgozók többsége számára a munka még nem válhatott, az ellenszolgáltatástól függetlenül, kizárólag belső indítékból végzett tevékenységgé. E- zért ma még feltétlenül szükséges a munkára való ösztönzés, a dolgozó mint termelő és mipt fogyasztó érdekeinek összekapcsolása. A munkának már a kapitalizmusban is vannak az elsődleges jelentőségű anyagi érdek mellett nem anyagi jellegű hajtóerői (alkotás, becsvágy stb.). A szocializmusban a munka nem anyagi jellegű ösztönzőinek a szerepe megsokszorozódik, társadalmi rangot kap. A munkára ösztönzést mégsem lehet kizárólag vagy döntően a nem anyagi jellegű hajtóerők útján megvalósítani. A szocializmusban alapvető szerepet kell kapnia az a- nyagl ösztönzésnek, a személyes anyagi érdekeltségnek. A dolgozók jövedelmének elsődlegesen végzett munkájuk mennyiségétől és minőségétől függően kell a- lakulnia. A szocialista elosztás fő elve csak a munka szerinti elosztás lehet. Az anyagi érdekeltség nemcsak a szocializmus sajátossága. Már a megelőző társadalmakban is fő hajtóereje volt a termelés fejlődésének. A szocializmus a- zonban az anyagi érdekeltséget tudatosan az egész társadalom szolgálatába állítja. Az anyagi érdekeltség helyes alkalmazása esetén — ami elsősorban a munka szerinti elosztást jelenti — az egyén érdeke azonos irányú lesz a társadalom érdekével. A szocializmusban még nincs olyan termékbőség, a- mely lehetővé tenné, hogy a társadalom valamennyi tagjának szükségleteit maradéktalanul kielégítsék. Szükségszerű a munkára való anyagi ösztönzés. Ezért a szocializmus alapvető elosztási elve nem lehet a javak egyenlő elosztása sem. A szocialista egyenlőség nem a javak egyenlő elosztását jelenti, hanem abban áll, hogy megszűnnek az elosztás osztályegyenlőtlenségei, hogy nem a tőke vagy a földtulajdon dönti el a részesedést, hanem mindenkit egyenlő mércével, a munkával mérnek. Ez az egyenlőség természetesen bizonyos egyenlőtlenséget is tartalmaz, éppen azért, mert e- gyenlő mértékkel méri a maguk egyéniségében merőben egyenlőtlen embereket. A dolgozók szellemi és fizikai képességei különbözőek, így a társadalmi munkafolyamatban való részvételük is egyenlőtlen mértékű, teljesítményük csak egyenlőtlen lehet. Emellett az egyes dolgozók eltérő nagyságú családot (gyermekeket, öregeket) tartanak el. Ezeket az egyenlőtlenségeket viszont a szocialista társadalomnak enyhítenie kell. A munka szerinti elosztásnak ezért ki kell egészülnie bizonyos, nem munka szerinti elosztással, a társadalmi juttatások formájában. A munka szerinti elosztás mindenekelőtt a következőket jelenti: A termelő eszközök magántulajdonából származó jövedelmek megszűntek, a jövedelmek forrása alapvetően a végzett munka a munkadíj nagysága a végzett munka mennyiségétől és minőségétől függ. Az átlagosnál bonyolultabb, felelősségteljesebb vagy fizikailag megerőltetőbb munkáért az átlagosnál magasabb bér jár. Egyenlő munkáért egyenlő bér jár. A bér nagysága független a dolgozó nemétől, korától, nemzetiségi hovatartozásától. A munka szerinti elosztás a szocializmus specifikus, sőt mondhatnánk, legspeci- fikusabb törvénye, mivel a szocialista társadalmi rendszer megszületésével jelenik meg, és a kommunizmus felépülésével meg is szűnik. (A szocializmus többi specifikus törvénye, például az alaptörvény, vagy a tervszerű arányos fejlődés törvénye módosult formában a kommunizmusban is fennmarad.) A végzett munka szerinti díjazás természetesen nem jelentheti egyszerűen az e- gyéni munkaráfordítás díjazását. Egy munkásnak nem fizethetnek többet csak a- zért, mert munkafeladatát egyénileg rossz módszerrel, ezért az adott körülmények között a szükségesnél nagyobb erőkifejtéssel végzi. Nem jelentheti azonban kizárólag a társadalmilag szükséges ráfordítás szerinti díjazást sem. Ez esetben u- gyanis a modern technikával ellátott, korszerűen szervezett munkahelyen dolgozók — mivel munkájuk rajtuk kívül álló okok következtében termelékenyebb — azonos erőkifejtéssel sokszorosan többet keresnének, mint a rosszabbul felszerelt üzemekben foglalkoztatottak. Ez pedig nyilván ellenkezne a munka szerinti elosztás elvével. A helyes az, ha a dolgozót alapvetően az adott munkafajtában az é- dott munkahelyen és körülmények között átlagosan szükséges munkaráfordítás mennyiségi és minőségi' Jellemzőn illetve' ehhez; viszonyított teljesítménye alapján díjazzák, megfelelő arányban a más munkahelyen, más feltételek között végzett munkák díjával. A munka szerinti elosztás törvényének érvényesülése nem jelenti azt, hogy minden egyes dolgozónak pontosan olyan arányban kell részesülnie a számára szükséges fogyasztási cikkekből, mint amilyen arányban hozzájárul a társadalom szükségleteinek a kielégítéséhez, vagyis ho^y a munkadíjak arányai minden esetben pontosan megfelelnek a végzett munkák arányainak. Bizonyos körülmények — munkaerő-kereslet és -kínálata összhangjának a biztosítása, egyes földrajzi területek kiemelt fejlesztése, szociális okok stb. — gyakran szükségessé teszik a munkadíjak arányainak a végzett munkák arányaitól való eltérését. A munkadíjak és a végzett munka arányainak ezek az eltérései a munka szerinti elosztás szükségszerű megvalósulási módját, érvényesülési formáját jelenti. A munka szerinti elosztás törvénye is csak sztochasztikus törvényként, tendenciaszerűen érvényesülhet. A végzett munka aránya csak elméleti középpontját, nem pedig pontos megfelelőjét jelenti a fizetett bérek arányának. A munka szerinti elosztás csak így töltheti be funkcióját: az egyes egyének ösztönzése mellett a társadalom e- gészének ösztönzését arra, hogy a rendelkezésre álló munkaerő-potenciált a legésszerűbben, a termelés e- gyes területei között optimális megoszlásban használja fel. A munka szerinti elosztás nem öncélú morális elv, hanem a szocializmus objektív gazdasági 'törvénye, a gazdaság fejlesztésének eszköZB. HARNA ISTVÁN mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa HÁNYÁN " VAGYUNK? II. A népszámlálás előkészítése és megszervezése gondos és körültekintő munkát igényel. A népszámlálást elrendelő határozat előkészítésén és kibocsátásán kívül magába foglalja a népszámlálási összeíróívek és egyéb nyomtatványok megtervezését, a nemzeti bizottságok és a járási statisztikai hivatalok dolgozóinak, valamint a népszámlálás végrehajtásába bekapcsolódó számlálóbiztosok és számlálóellenőrök felkészítését. A helyi és városi nemzeti bizottságok országos méretben felülvizsgálták és ellenőrizték a lakóházak és egyéb épületek nyilvántartási számait. Eltávolították a hiányosságokat, és az egyes változásokat figyelembe véve a v valóságnak megfelelően módosították a községek, község- településrészek és utcák házainak megszámozását. Az 1980. évi népszámlálás hozzávetőleg 15,5 millió lakost érint. Ugyancsak sor kerül 5,5 millió háztartás, 3 millió lakóház és 5 millió lakás adatainak a begyűjtésére. A népszámlálás végrehajtása a számlálószervek (kb. 60 ezer számlálóbiztos és számlálóellenőr) feladata lesz. A számlálószervek nyilvános funkciót töltenek be, és a büntető törvény- könyv védelemben részesíti őket. A járási nemzeti bizottságok által kiadott külön igazolványuk feljogosítja a számlálószerveket, hogy személyesen ellenőrizhessenek minden bejegyzett adatot. A számlálószervekre kötelező a titoktartás az össze- íróívekbe bejegyzett minden egyes adatra vonatkozóan. Fő feladatuk az adatbegyűjtést szolgáló nyomtatványok időben való eljuttatása az egyes lakásokba és lakóházakba, számlálókörzetük területén. Felvilágosítást és tanácsot adnak a nyomtatványok helyes kitöltéséhez, ellenőrzik a kitöltött nyomtatványok pontosságát, és időben, legkésőbb 1980. november 9-ig összegyűjtik ezeket a nyomtatványokat. Azokban a községekben, a- melyekben a Járási nemzeti bizottság intézkedése alapján magyar, illetve ukrán nyelvű kérdőíveket használnak, a számlálóbiztosoknak és -ellenőröknek tudniuk kell magyarul vagy ukránul, hogy ellenőrizhessék a bejegyzett adatok helyességét. A népszámlálás alapnyom- tatványát a három főrészből (A, B és C) álló népszámlálási összeíróív képezi. Az összeíróív és más kérdőívek megtervezésénél a statisztikai szervek teljes mértékben hasznosították az 1970. a család- és utónév, személyi szám, a számlált személyek születési ideje, családi állapota, a lakás tulajdonosához való viszonya: felesége, férje, hajadon vagy nőtlen gyermeke, unokája, apja, sógora, albérlője, vendége stb., az utolsó (érvényben lévő) házasságkötés időpontja, (melyik hónapban és évben), a válás, megözvegyülés éve. A további kérdés az illető személy állampolgárságának a felvételére szolgál. Az állampolgárság vizsgálatával áttekintést nyerünk HIT KELI TUDNUNK A NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL? évi népszámlálás tapasztalatait. Ennek köszönhető, hogy a kérdőívek' egyszerűbbek és áttekinthetőbbek lettek. Mivel az adatgyűjtésben és -feldolgozásban is egyre jobban előtérbe kerül a gazdaságosság elve, az 1980. évi népszámlálási ösz- szeíróív 21 kérdéssel és a- dattal tartalmaz kevesebbet, mint az 1970. évi. A nyomtatványok megtervezésénél a statisztikai hivatalok figyelembe vették az elektronikus, programvezérlésű, gépi feldolgozás követelményeit is, ami főként az adatok legcélszerűbb csoportosításában nyilvánul meg. Abból indultak ki, hogy a kérdések körének indoktalan bővítése a felvétel pontosságának rovására megy. Figyelembe vették az egyes állam- igazgatási szervek, minisztériumok, nemzeti bizottságok, társadalmi szervezetek stb. adatigényeit, a nemzetközi szervek (ENSZ, KGST stb.), valamint a demográfiai kutatások jelenlegi és a jövőben várható szükségleteit is. A népszámlálási összeíróív A része a személyekre vonatkozó legfontosabb adatokat tudakolja. Számba veszi az egyes lakóházakban, lakásokban és egyéb hajlékokban huzamosan vagy ideiglenesen tartózkodó személyek legfontosabb adatait. Ezek közé tartozik például arról, hogy az országunk területén élő lakosságból mennyi a hazai és mennyi a külföldi — idegen állampolgár. Ugyanakkor más országok hasonló adataiból képet nyerhetünk arról, hogy mennyi a külföldön tartózkodó hazai állampolgárok száma. Az állampolgárság megkérdezésével összeírt népességből megállapíthatjuk, hogy Csehszlovákia keretén belül hány lakosnak van CSSZK (csehországi) és hánynak SZSZK (szlovákiai) állampolgársága. A szocialista országok — így hazánk — népszámlálásai Is figyelemmel kísérik a népesség nemzetiségét. Ez a gyakorlat abból indul ki, hogy a szocialista országok a sok nemzetiségű szovjet állam mintájára, biztosítják minden nemzetiség nemzeti újjászületését, egyenjogúságát és tovább fejlődését. Csehszlovákiában az első népszámlálástól kezdve minden népszámlálás tudakolta az Összeírt személyek nemzetiségét. így például az e- gyes népszámlálások adatainak tükrében a csehszlovákiai magyar lakosság lélekszámú. a következőképpé»- -alakult: • 1921-ben 657 ezer magyar, 1930-ban 597 ezer, 195fT-ben 468 ezer, 1964-ben 534 ezer és 1970- ben 570 ezer. A legfrissebb statisztikai kimutatások szerint a magyar lakosság lélekszáma 608 ezer volt. A magyar nemzetiségű lakosság túlnyomőrésze (96 száJ zalőka) Szlovákia déli járásaiban és két nagy városában él. Szlovákiában a magyár Jakosság részaránya az 1921. évi népszámláláskor 21,7 %, 1930-ban 17,6 %, 1950-ben 10,3 %, 1961-ben 12,4% és 1970-ben 12,2% volt. Az 1980. évi népszámlálás utasításai szerint a nemzetiség fogalmán valamelyik nemzethez vagy nemzetiséghez való tartozást értjük. Mindenki saját maga, szabadon, saját meggyőződése szerint nyilatkozik nemzetiségéről. A 15 évnél fiatalabb korú gyermekek nemzetisége a szülők nemzetiségéhez igazodik, s ha a szülők különböző nemzetiségűek, megegyezésük szerint egyikük nemzetiségéhez. Nemzetiségünket a népszámlálási ösz- szeíróíven az illető nemzetiség írásos bejegyzésével, míg a lakosság központi nyilvántartására szolgáló nyilvántartási lapon az illetékes nemzetiség számának a bekarikázásával jelöljük meg. A bejegyezett vagy bekarikázott nemzetiségnek nem szükséges összhangban lennie a személyazonossági igazolványokba beírt nemzetiséggel. A számlálószerveknek (számlálóbiztosnak és számlálóellenőröknek) tiltva van, hogy valamilyen módon is befolyásolják a számlált személyeket, hogy azok saját meggyőződésük és érzelmeik alapján megválasztott nemzetiséget felcseréljék más nemzetiséggel. Aki megszegi ezt a rendeletet törvényellenes cselekedetbe bocsátkozik, mivel összeütközésbe kerül büntetőtörvényünk illetékes paragrafusával. A számlálóbiztosok Csak abban az esetben figyelmeztethetik a számlált személyeket a nemzetiségi keret helyes kitöltésének céljából, ha netalán nem létező nemzetiséget jegyeznének be, két vagy ennél több nemzetiséget tüntetnének fel, vagy például ha kitöltetlenül hagynák a 13. számú, nemzetiségi keretet. (Befejezése a következő számban.) *■ MIHÁLY GÉZA mérnök, az SZSZK Kormányhivatalának tanácsadója JAVÜLÖ SZOLGÁLTATÁSOK Az Ipolysági (Sahy) Közszolgáltatási Vállalat villany- szerelő részlegének dolgozói Frenko László irányításával tíz éve nagyon jó eredményeket érnek el munkahelyükön. A három üzemrészleg közül már több ízben Is ők nyerték el a vándorzászlót, és több dicsérő levelet kaptak a szakszervezetek kerületi tanácsától, illetve az egyes vállalatoktól. A 28 tagú munkacsoport fele SZISZ-tag. Rádi Károly, Gucky Ferenc, Hoksza István, Otrekal János, Kapa Zoltán, Tencel József, Varga László, Deák László és a többiek az alapszervezetben is jó munkát végeznek. Tagjai a 16 tagú szocialista munkabrigádnak, amely tavaly megkapta a mozgalom ezüstfokozatát. Évi munkatervüket mindig túlteljesítik. Az utőpbj két évbén generáíjavítlst végeztek a lévai (Levice) és az ipolysági kórházakban. Fülhallgatókat vezettek be a betegszobáktól az ügyeletes orvos szobájáig. Most a zselízi (Zeliezovce) kórházban teszik ugyanezt. Mindenhonnan dicsérő leveleket kap a vállalat vezetősége. De dicséri munkájukat a szövetkezetek vezetősége és a magánemberek is. Minden elismerésnél többet mond azonban az, hogy a munkájukért fél éves jótállást vállalnak. Z Csak hát nemcsak munkával él az ember. Frenko László brigádjának tagjai élénk kulturális és sportéletet élnek. Többször rendeznek versenyeket labdarúgásban, atlétikában, lövészetben más üzemek dolgozóival. A sportversenyekre és a kulturális akciókra legtöbbször a családtagokat is meghívják. A fiatalok túlnyomó többsége ezenkívül esti iskolákon gyarapítja szakmai tudását. Mindent egybevetve el; mondhatjuk, hogy Frenko László munkacsoportjának tagjai megtanultak szocialista módon élni és dolgozni. Kép és szöveg: BELÄNYI JÄNOS ALMASZÜRET A Vágfarkasdi (Vlőany) Efsz hetvenkilenc hektáron termeszt gyümölcsöt, főleg almát. Tizenöt hektáron leszüretelték az őszibarackot, kisebb területen a vérvörös Wiliams-fajta körtét, amelyet még csak itt termesztik a galántal Járásban. A képen a kertészet kiváló doN gozőja, Váczi Angéla. Kép és szöveg: KRAJCSOVICS FERDINAND
